Elérkezett tehát a nagy nap! A 33. Magyar Nagydíj napja, amikor is ez a csodálatos hétvége a végéhez ér, és megkezdődhet a pihenés! Ám egyelőre csak a Haas pihenhet, hiszen a többi csapat kedden és szerdán még tesztel egy kicsit a Hungaroringen, és majd csak utána mehetnek haza, kipihenni a fáradalmakat. Nézzük akkor mi is történt a Hungaroringen vasárnap!
Kelés, fogmosás, fürdés, bepakolás, felöltözés és indulás. Gyalog el a HÉV-ig, HÉV-re fel, HÉV-ről le, gyalog a Hungaroringig, ahol kapun be, és székre leül. Nem volt itten semmi laca-faca kéremszépen! Szigorúan versenyek vannak csak a vasárnap folyamán, és szigorúan végig is kell nézni ezt, ha az ember eljut ide. Jó, kicsit sántít a történetem, hiszen a GP3 és a Porsche alatt elhagytam a helyemet, mert egyéb ügyeimet intéztem, olyan helyeken, ahova más is gyalog jár, de a lényeget szerintem értitek.
A GP3 mezőnye már a szombati napon is futott egy versenyt, és miután a pálya teljesen felszáradt, és nem is esett több eső, így a verseny tulajdonképpen a szurkolók legnagyobb félelmévé változott. Előzés nélküli vonatozássá. Volt egy-két akció, de egyáltalán nem az amit az ember szeretne látni. Egyet viszont megjegyeznék! Tavaly Niko Kari még Red Bull nevelés volt, ám idénre kirakták a körforgásból, mert nem jöttek az eredmények. Szerencsétlen egész hétvégén szenvedett, és nem tudott maradandó alkotni. Mivel én nagyon szeretem azt a mentalitást, ami szerint a Red Bull tevékenykedik, megértem az ő nézetüket e tekintetben, de hogy Kari azóta teljesen szétesett véleményem szerint, az is biztos.
A GP3 után jött az F2, ami magában hordozta a jó verseny lehetőségét. George Russell miután az első futamon kiesett, ez utolsó helyről rajtolt, így érdekes volt látni, hogy a bajnoki éllovas hova tud felmászni egy sprintfutamon. Az élről Markelov indult, mellőle pedig a szombati verseny utolsó kanyaros bajkeverője, Sette Camara vágott neki a rajtnak. Az orosz nem indult túl jól, és így vesztett is pozíciókat a rajtnál, ami pedig még rosszabb lett a futam során, hiszen teljesen elfogytak a gumik alatta. Az izgalmakat beváltotta George Russell, aki feljött a 8. pozícióba a futam során, és bár csak egyetlen pontocskát szerzett, de így megtartotta a vezetést a bajnokság élén, Lando Norris előtt, aki csak a 4. helyen ért célba, csapattársa Camara mögött. A győzelmet Alex Albon szerezte meg, egy a verseny utolsó szakaszában végrehajtott előzéssel Luca Giottoval szemben. Az olasz bár utcahosszal vezetett, gyorsabban elkoptatta a hátsó kerekeit, mint Albon, így a thai licenccel versenyző pilóta örülhetett a dobogó legfelső fokán.
Ezt követően jött a Porsche Supercupa versenye, amit egy az egyben kihagytam, miután nem érdekelt. Az ember kedvét el tudja venni, ha:
1) nem ismer senki aki versenyez,
2) nincs olyan festésű autó, ami tetszene,
3) nem látszódik a kivetítőn semmi,
4) nincs akció a pályán,
5) éhes és/vagy szomjas a 40 fokos tűző napon.
Mindezek miatt úgy döntöttem decensen kihagyom ezt az eseményt, és legközelebb csak a pilótaparádéra ülök vissza a helyemre.
A pilótaparádé mindig érdekes, hiszen körbeviszik a versenyzőket, mint a bazári majmokat, hogy integessenek annak az embermennyiségnek, akik semmit nem látnak belőlük, mert túl messze vannak. Eközben interjúkat készítenek velük, amiből egy szót sem ért ez ember, mivel minden egyes pillanatban, amikor egy újabb pilótát kérdeznek, a szurkolótábora hangos örömrivalgásba kezd, és hacsak nem veszi meg 30.000 Ft-ért az ember az élő iPod-ot amin a teljes futam alatt a teljes TV-s közvetítést adják, akkor semmit nem ért a hangosbemondóból. Az egyetlen nagyon jó dolog volt az egészben (amit persze egyetlen TV sem adott le), hogy mikor a kamion odaért a célegyenesbe, a teljes lelátó elkezdte énekelni Fernando Alonsonak, hogy: „HAPPY BIRTHDAY TO YOU DEAR FERNANDO!” és mintegy jó spanyol szamuráj módjára meghajolt és megköszönte a kedvességet a kétszeres világbajnok. Egy szép gesztust kapott a 8. helye mellé, ami ezzel a Mclarennel egy igazán istenes eredmény.
Alonso nagyon sokat nyert a futamon azzal, hogy kinn maradt és konstans köröket autózott, míg a többiek ugyan hamarabb jöttek ki cserélni, de lekörözés alá kerültek, amivel ugye rengeteget veszít egy pilóta. A Mclaren ezt jól kihasználva hozta be mindkét pilótáját pontszerző helyre, mindaddig míg Vandoorne autója egy nagy csattanás keretén belül megadta magát a célegyenesben. Legalább a szülinapos, ha nem is a legjobb ajándékot kapta, de így is örülhetett!
A verseny előtti fél óra azzal telt, hogy a hangosban igyekeztek felspanolni az embereket! „PUT YOUR HANDS UP IN THE AIR” vagy „WAVE YOUR FLAG”, Mexikói hullám és társaival próbálták oldani a már érezhető feszültséget, ami ilyenkor tapintható az embereken. Magamon is éreztem, mert ilyenkor jobban jár a lábam, mint egy sztepptáncosnak.
10 perccel az indulás előtt az egy perces néma csend és a himnusz meghallgatása után, az ember enyhén érzelmileg túlfűtött állapotba tud kerülni. Az egy perces csendet az elmúlt héten elhunyt volt Ferrari főnöknek, Sergio Marchionénak és a Hungaroring Zrt. alelnökének, Gerstl Péternek az emlékére tartotta az FIA, ami egy gyönyörű gesztus volt a részükről. Másodpercekkel a felvezető kör előtt, az emberek egyszerre álltak fel a tribünökön, hogy láthassák, minden gond nélkül el tud indulni minden autó a rajtrácsról. Ott abban a helyzetben, az ember nem hall, nem gondol semmire, csak a rajtra. a feszültséget késsel lehet vágni, és mindenki várja, hogy mind a 20 autó (jelen esetben csak 19 volt Stroll boxutcai rajtja miatt) felálljon a rajtrácska, és megkezdődjön a rajtprocedúra.
Az 5 piros lámpa ilyenkor a világ leglassabb dolga, mire kialszik. Az ember alig várja, és reménykedik, hogy minél jobban sikerüljön kedvencének a verseny, hiszen akár tizedmásodpercek alatt tönkre mehet minden. A piros lámpák kigyulladnak és 3.. 2.. 1. RAJT!
Abban a pillanatban hatalmas őrjöngés és biztatás mindenki felől, egyszerre feljajdulások, fájdalmas sajnálkozás, szitkozódás, és megkönnyebbülés söpör végig mindenkin. Charles Leclerc volt a rajt egyetlen vesztese, ami miatt ki is állt a versenyből. Rá pár körre, Max Verstappen volt az, akinek a káromkodását még a motorok zajától elnyomott hangosban is hallani lehetett, miután a csapatrádiókat ugyan úgy bejátsszák a közönségnek is. Ezt követően pedig következett az amitől mindenki tartott, a maraton. Se előzés, se semmi. Ricciardo volt az egyetlen, aki nyújtotta az izgalmakat, de csak addig míg fel nem jött az 5. helyre és egyéb esemény nélkül, ott is maradt volna, de a verseny vége szerencsére tartogatott meglepetéskét. A két Ferrari gyorsabb volt az egész futamon a Mercedeseknél, de hát a pályapozíció és Valtteri „Blokktas” kiváló szárnysegéd munkája nem tette lehetővé azt, hogy meg lehessen állítani Lewis Hamiltont, akinek a 6. győzelme volt ez magyar földön.
Vettel mentette, amit lehetett és Kimi is kapott némi pezsgőt, azután, hogy egész futam alatt egy kortyot nem tudott inni, mert nem volt mit. Helyszínről az élmény és az izgalmak fenomenálisak voltak, így szerintem a futam egy 10/8-at simán megérdemel! Ezt követően nem maradt más hátra, mint hogy lezárjam soraimat. Köszönöm azoknak akik végigolvasták ezt a 4 részből álló cikksorozatot a 2018-as Forma-1-es Rolex Magyar Nagydíj eseményeiről. Remélem tudtam maradandót alkotni önöknek!
