A Red Bull már hosszú évek óta jelen van a Forma 1-ben, Dietrich Mateschitz komoly összegeket fordít csapatára és már egy egész generáció jól ismeri 2005 utáni történelmüket. A régi időkben azonban a bikás logó mindössze egy szponzorfelirat volt középcsapatok versenyautóin egészen 2005-ig, amikor az osztrák cég felvásárolta a Jaguar Racinget. A Jaguar azonban egy már meglévő istálló alapjaira építkezett, ez a csapat pedig a Stewart Grand Prix volt.
A Stewart Grand Prix története tulajdonképpen nem is 1996 végén, hanem már 1988-ban elkezdődött. Ekkor Paul Stewart (Jackie Stewart fia) megvásárolta az egyik brit F3-as csapatot és Paul Stewart Racingre keresztelte át. Stewart maga is versenyzett, azonban nem sok sikerélményük volt az 1989-es szezon során, bár egy győzelem csak összejött Snettertonban. 1990-ben a csapat Milton Keynes-ben alapított központot, és itt nekiláttak a fejlesztéseknek. A csapatnál megfordult – többek között – David Coulthard és Gil de Ferran is.
Egyre sikeresebb évek következtek az alsóbb kategóriákban, 1995 végén pedig szóba került az esetleges kategória-lépés, mégpedig a Forma-1 irányába. Azonban Paul Stewart nem akart kockáztatni, látván a Simtek, a Pacific, a Forti és több másik F1-es projekt egészen elképesztő kudarcát, anyagi összeomlását, és eladósodását. Álláspontja hamar megváltozott: apja, a háromszoros világbajnok Jackie Stewart ugyanis megállapodást kötött az eddig a Saubert támogató Forddal, ez a megállapodás pedig egy egyfajta “ötéves terv” volt, melynek lényege egy Ford-gyári istálló felépítése volt, angliai központtal. Stewarték végül belevágtak, 1996 decemberében már pályára is gördült 1997-re szánt vadonatúj versenyautójuk, az extravagáns, és skót kockás mintákkal ellátott Stewart-Ford SF01-es.
Némi meglepetésre sikerült meggyőzni Rubens Barrichellót, hogy hagyja hátra az egyre erősebb Jordant az újonc Stewart kedvéért, mellé a korábbi McLaren-versenyző dán Jan Magnussen érkezett. Kettejük munkaeszköze pedig a már említett, Alan Jenkins által tervezett SF01-es versenyautó volt, melyet a Ford új generációs ZETEC-R kódjelű V10-ese hajtott. Az évad során kiderült azonban, hogy ez az autó leggyengébb pontja, számos alkalommal estek ki a pilóták motorhiba miatt, és dobtak el értékes helyezéseket. Az esős monacói nagydíjon azonban páratlan (és egyben váratlan) eredményt sikerült elérni: Rubens Barrichello fantasztikusan vezetve a második helyen végzett, ezzel megszerezte csapata első pontjait és dobogós helyezését is. Több sikerélményük azonban nem volt már a szezon során, a brazil és Magnussen mindössze nyolcszor értek célba a lehetséges 34 alkalomból.
1998-ra némileg késve készült el az új versenyautójuk, mivel erejük nagy részét még az SF01-es folyamatos fejlesztésére fordították. Az új SF02-esbe ebben az évben is Rubens Barrichello és Jan Magnussen ülhetett be, a dán pilóta azonban ebben az évben is jelentősen lemaradt csapattársától, és hiába szerzett pontot Kanadában (pályafutása során először), a futam után nem volt maradása. A helyére a holland Jos Verstappen került, aki szintén nem tudott csodát tenni, mindössze háromszor ért célba a hátralévő kilenc futam alatt, de végül Barrichello sem zárt jobb szezont. A Stewart tempója alapján bőségesen gyűjthetett volna pontokat, de egészen elképesztő mennyiségű műszaki hiba
sújtotta az istállót, így végül mindössze a nyolcadik helyen végeztek az összetettben.
1999-ben azonban nagyot fordult a csapattal a világ. Verstappen helyére Johnny Herbert érkezett a Saubertől, Alan Jenkins helyett pedig immár Gary Anderson tervezte meg az új versenyautót, a Ford pedig időközben megvásárolta a Cosworth-öt és velük kooperációban vadonatúj motort építettek a Stewart számára. A CR-1 kódjelet viselő motor és az Anderson által tervezett SF03-as kasztni remek kombinációnak bizonyult. Ugyan az idény első versenyén, Ausztráliában mindkét autó gyakorlatilag lerobbant már a rajtrácson, a szezon összességében kárpótolta Stewartékat. Az SF03-as pokoli tempóra volt képes, és megbízhatósága is jelentősen feljavult, ennek köszönhetően Barrichello és Herbert is az élmezőnnyel tudott autózni a szezon során. A brazil ugyan hazai pályáján kiesett dobogós helyről, de két héttel később Imolában harmadik lett. Franciaországban Barrichello az esős időmérő edzést váratlanul megnyerte, ezzel megszerezte a csapat történetének első pole-pozícióját, majd az elképesztően kaotikus futamon a harmadik helyen végzett. Ekkor júniust írtunk, és a változás szele már érezhető volt a csapaton…
Júniusban ugyanis már hivatalossá vált, hogy a Ford megvásárolja a csapat felét, innen pedig már csak egy lépés választotta el az istállót attól, hogy ténylegesen gyári alakulattá váljon. A Ford tulajdonképpen jó üzletet kötött, mert a Stewart a nyáron ugyan pontokban mérve némileg visszaesett, összteljesítménye alapján azonban nem maradt el számottevően a McLaren-Ferrari-Jordan triótól, a fehér autók az élmezőnyben tudtak harcolni. Az ősz elején pedig rátett még egy lapáttal a csapat az az évi remeklésre, mégpedig 1999. szeptember 26-án.
Ezen a napon rendezték ugyanis az Európa Nagydíjat, a Nürburgringen. A két Stewart ugyan csak a középmezőnybe kvalifikált, azonban az eső okozta káosz, az esélyesek sorozatos vezetői-, illetve műszaki hibái miatt alaposan megkavarodott futamon Johnny Herbert remek taktikával az első helyen végzett, ezzel megszerezte a csapat történetének első futamgyőzelmét, ráadásul Rubens Barrichello a harmadik helyen futott be, így az első kettős dobogós helyezést is megszerezték. Stewarték boldogan ünnepeltek, azonban a háttérben eközben már megköttetett az üzlet: a csapat másik felét is megvette a Ford, így lényegében ez a győzelem volt a csapat történetében az utolsó is.
Az első Maláj Nagydíjon egy remek negyedik-ötödik helyezést szereztek még, amivel bebiztosították a konstruktőri negyedik helyezést, az utolsó futamukon, a suzukai Japán Nagydíjon pedig elbúcsúzott a Forma 1-től a Stewart Grand Prix. Utolsó évük tehát egészen fantasztikusan sikerült, 1 győzelem, 1 pole-pozíció, 4 dobogós helyezés, 36 megszerzett pont állt a nevük mellett, így a Ford is reménykedhetett abban, hogy a sikertörténet folytatódik, immár Jaguar Racing néven. Ez azonban már egy másik történet.
