David Coulthard ikonikus szereplője volt a Forma-1 mezőnyének az ezredforduló környékén, parázs csatákat vívott Michael Schumacherrel, remek győzelmeket szerzett, és talán ő az a pilóta, aki az egyik legjobb modern kori versenyző volt, aki soha nem nyert világbajnoki címet. Az ő története következik.
David Marshall Coulthard a skóciai Twynholmban született 1971. március 27-én. Pályafutását természetesen gokartozással kezdte, skót bajnoki címek sorát szerezve. 1989-ben nagyobb gépekre váltott, ekkor a brit Formula-Fordba szerződött, amelyet rögtön meg is nyert, teljesítményéért pedig elnyerte a McLaren és az Autosport magazin által kiírt legjobb fiatal versenyző díját, mely jelentős anyagi támogatást, valamint egy tesztet jelentett számára egy F1-es autóval. 1990 nem sikerült a legjobban számára, egy Formula-Vauxhall versenyen súlyos balesetet szenvedett, és megsérült. Ennek ellenére ebben a sorozatban is a top pilóták közt tartották számon, így 1991- ben már a Paul Stewart Racinghez csatlakozhatott, mely az egyik legkeményebb F3-as sorozatban vett részt, a britben. Coulthard azonban nem rettent meg a kihívástól és a második helyen végzett öt győzelmet bezsebelve. Ebben az évben egyébként egy bizonyos Rubens Barrichello lett a sorozat bajnoka. 1991-ben még sikerült megnyernie a rendkívül nagy presztízsű makaói F3-as futamot is, valamint a zandvoorti pályán rendezett Masters of Formula-3 hétvégét is sikerrel zárta.
Pályafutása meredeken ívelt felfelé, 1992-ben már a nemzetközi Formula 3000-es sorozatban szerepelt, továbbra is a Paul Stewart Racing színeiben. Debütáló éve azonban nem sikerült túl jól, mindössze a kilencedik lett. Ennek ellenére ismét F1-es tesztlehetőséget kapott, ezúttal a Benetton-Ford hívta meg egy silverstone-i körözésre.
1993-ban újra lendületet vett pályafutása, ezt pedig leginkább az idézte elő, hogy eligazolt a Paul Stewart Racingtől a Pacific Racinghez, új istállója színeiben pedig a Formula 3000-es sorozatban a harmadik helyen végzett. Ebben az évben elindult a legendás le mans-i 24 órás versenyen is a Jaguar színeiben, és a GT-osztályban John Nielsennel és David Brabhammel az oldalán a pályán győzelmet arattak ugyan, de később kizárták őket autójuk szabálytalansága miatt. Teljesítménye és egyre növekvő tapasztalata felkeltette több F1-es csapat figyelmét is, végül a bajnoki címvédő Williams-Renault szerződtette le tesztpilótának 1994-re.
1994 nemcsak a Forma-1, de Coulthard számára is sorsfordító szezon volt. Tesztpilótaként kezdte el az évet (és közben részt vett a silverstone-i F3000-es futamon), azonban Ayrton Senna tragikus imolai balesete után Frank Williams bizalmat szavazott neki és őt ültette be a kettes rajtszámú Williamsbe. A skót a Spanyol Nagydíjon debütált, a kilencedik helyre kvalifikálta magát, és amennyiben nem akadályozza műszaki hiba, minden bizonnyal pontszerzéssel zárta volna karrierje első Forma 1-es versenyét. Két hét múlva Kanadában már jobban sikerült számára a verseny, ötödik helyről indult és ötödik is lett.
Franciaországban a Renault nyomására Coulthard parkolópályára került, ugyanis a francia gyártó szerette volna, ha egy nagy nevű pilóta ül be Damon Hill mellé, aki végül a csapat 1992-es bajnoka, Nigel Mansell lett. Silverstone-ban már ismét a skóté volt az autó és ismét egy ötödik helyet szerzett. Németországban belekeveredett a rajt utáni tömegbalesetbe, és ugyan tovább tudott hajtani, de autója megadta magát a verseny folyamán, pedig a hatodik helyről indulva jó esélye lett volna akár egy dobogós helyezést is szerezni. A Hungaroringen remek harmadik helyet szerzett az időmérő edzésen, a futamon azonban ismét kiesett. Ezt követően azonban Belgiumban végre sima verseny következett számára, és a negyedik helyen végzett. Olaszországban ismét utolérte a pech, a második helyen haladt, azonban az utolsó körben a Parabolica előtt autója lelassult, és nem jutott el a célvonalig, mert kifogyott az üzemanyag autójából… Két héttel később az Estorilban tartott Portugál Nagydíjon viszont végre minden összeállt, és megszerezte pályafutása első dobogós helyezését, a második helyen végzett Damon Hill mögött.
Azonban az egyre élesedő világbajnoki csatában ismét partvonalra került, a helyét újra Nigel Mansell vette át a szezon utolsó három futamára, akinek a fő feladata az volt, hogy támogassa Damon Hillt Michael Schumacher ellenében. Coulthard számára ez a szituáció meglehetősen kényessé vált, az a veszély fenyegette, hogy akár az F1-ből is kikerülhet, amennyiben nem talál mihamarabb ülést. Ezért Ausztráliában szerződést kötött a McLarennel, azonban amint ez kiderült, a Williams azonnal megvétózta az átigazolást, arra hivatkozva, hogy nekik opciós joguk van a skót pilótára. Az ügy végül csak 1994 decemberében, a Forma 1-es szerződésekkel foglalkozó bizottság előtt tisztázódott, a Williams végül élhetett opciós jogával, és megtartotta Coulthardot. A skót tehát maradt, viszont egyértelműen a második számú pilóta szerepét szánták neki 1995-ben (is).
Ennek ellenére DC optimistán várta az új idényt, és nem is okozott csalódást első teljes szezonjában. Brazíliában rögtön egy második hellyel nyitott, majd némi “útkeresés” után (öt futam alatt négy kiesés) a szezon hetedik futamán, Franciaországban harmadik lett, ezt az eredményt pedig megismételte két héttel később Silverstone-ban is. Miközben csapattársa, a bajnoki aspiráns Damon Hill egyre hajmeresztőbb hibákat vétett (Schumacher kilökése pont Silverstone-ban, Németországban első helyről kipördülés), és egyre nagyobb hátrányt szedett össze német riválisával szemben, Coulthard – ahol csak tudott – kitett magáért és gyűjtötte a pontokat. Hockenheimben és a Hungaroringen második lett, majd két eredménytelen futam után (bár Monzában megszerezte pályafutása első pole-pozícióját, már a felvezető körön kipördült, és elúszott a versenye) elérkezett a mezőny Portugáliába, ahol a skót dominált, és ellentmondást nem tűrően az első helyről rajtolva bezsebelte első győzelmét.
A lendülete kitartott a következő futamokon is, a Nürburgringen harmadik lett, majd a Csendes-óceáni Nagydíjon a második. Ekkor már a világbajnoki cím eldőlt Michael Schumacher javára és kezdett körvonalazódni az is, hogy az 1996-ra élő szerződéssel rendelkező Damon Hill mellé a kanadai Jacques Villeneuve érkezhet majd, így Coulthard kissé dekoncentrált lett. Többek közt ennek is köszönhető, hogy 1995 utolsó versenyén, az adelaide-i Ausztrál Nagydíjon az első helyről kiállni kényszerült egy egészen szürreális baleset miatt, ugyanis épp készült kihajtani a boxutcába, azonban elmérte a kanyar ívét, és a Williams nekicsapódott a boxutca falának. 1995-öt és karrierjének Williamses szakaszát tehát így fejezte be, a grove-i csapatnál egy győzelmet és kilenc dobogós helyezést szerzett, valamint utolsó itt töltött évét egy világbajnoki bronzéremmel zárta le. Rövidesen hivatalossá vált, hogy Mika Häkkinen csapattársa lesz a folyamatosan fejlődő, egyre erősebb McLaren-Mercedesnél.
A következő részt >>>ide kattintva<<< elolvashatjátok.
