1137 versenykör, 702 kiosztott világbajnoki pont, 11 debütáló pilóta, 5 futamgyőztes és címvédés mindkét bajnokságban – dióhéjban ennyivel jellemezhető a 2006-os világbajnokság. Ebben az összeállításban megkísérlem felidézni Michael Schumacher utolsó nekiveselkedését a nyolcadik bajnoki címért: a következő sorokban a 2006-os világbajnoki sorozat részletes összefoglalóját olvashatjátok.
A 2006-os idényre számos szabályváltozást eszközöltek a Forma 1-ben. A legjelentősebb közülük a motorformulát érintette: az addig használt háromezres, V10-es erőforrásokat 2006-ban 2.4-es V8-asok váltották. Egy kivétellel: a Cosworth egy lefojtott, 16 700-as maximális fordulatszámra korlátozott V10-es bocsátott partnercsapata, a Scuderia Toro Rosso rendelkezésére. Fontos változásokon mentek át a gumiszabályok: azok után, hogy előző évben egyetlen garnitúra abronccsal kellett teljesíteni az időmérő edzést és a futamot is, 2006-ra hétvégenként hét szett száraz pályás keveréket bocsátottak minden versenyző rendelkezésére, melyet saját belátásuk szerint oszthattak be. A két gumiszállító a Bridgestone és a Michelin maradt, ám utóbbi bejelentette, év végén kiszáll.
Ami a sportszabályzatot illeti: új időmérős rendszert vezettek be, megszakítva azt a 2003 óta fennálló rendszert, hogy minden pilótának egyetlen egy lövése van szombat délután. A 2006-os idényre a kvalifikációt két tizenöt-, és egy húszperces szakaszra bontották. Az első- és második felvonás végén a leggyengébb hat-hat versenyző elbúcsúzott, akik szabadon választott üzemanyag-taktikával állhattak rajthoz a másnapi versenyen. A Q3-ba bejutott tíz versenyző már versenyre megtankolt autóval kellett körözzön, így itt már a verseny-stratégia is közrejátszott a pole-pozíció megszerzéséért folytatott harcban. A szabály egyébként úgy szólt, hogy a Q3 végén minden versenyző visszatankolhatta az autójába azt az üzemanyag mennyiséget, amelyet a húszperces szekció folyamán elfogyasztottak. Gyakran ezért láthattunk a Q3 elején tíz-tizenöt percen át céltalanul körözgető autókat, akik csak arra mentek, hogy a lehető legtöbb üzemanyagot kiautózzák. Egy idő után az FIA-nak azonban feltűnt, hogy ezekben a körökben túl lassúak a versenyzők, ezért bevezették azt a szabálymódosítást, hogy minden versenyző csak azokban a körökben felhasznált benzint töltheti vissza, melyek ideje 110 %-on belül volt az egyéni legjobbhoz képest. Egyébként nem csak az időmérők, de a szabadedzések rendje is megváltozott, ugyanis a szombat délelőttökön eddig szokásos két, egyenként negyvenöt perces gyakorlás helyett 2006-tól csak egyetlen, egyórás edzést rendeztek. A tesztpilóták számára a két pénteki szabadedzés lett kijelölve, de csak az előző évi konstruktőri bajnokság utolsó hat helyezett csapata, valamint az újonc Super Aguri számára.
A versenynaptárban is történt néhány változás: sokak bánatára kikerült a naptárból a Belga Nagydíj, amelyet a spa-francorchamps-i versenypálya átépítésével indokoltak. Az évadnyitó versenyt 1996 óta először nem Melbourne-ben, hanem Bahreinben rendezték, míg a tizennyolc futamos világbajnoki sorozat záró felvonására Interlagosban került sor. Ebben az évben rendezték meg utoljára a San Marino-i Nagydíjat, valamint Suzuka is az utolsó futamának adott otthont egy időre, 2007-től ugyanis Japán áttette a székhelyét az Oyama melletti Fuji Speedwayre.
A pilótapiacon sem maradt minden változatlan. Azok után, hogy a 2005-ös évadban a Renault az egyik legjobb és legmegbízhatóbb autónak bizonyult, 2006-ra megépítették az R26-ot, melyet változatlanul Fernando Alonso és Giancarlo Fisichella kezei alá adtak. Az előző idényben az első számú kihívónak számító McLaren-Mercedes megtartotta Kimi Räikkönent és Juan-Pablo Montoyát, ellenben a Ferrari változtatott. Rubens Barrichello ugyanis hat év után megunta a statiszta szerepét, és a BAR-t felvásárló Honda gyári csapatához szerződött Jenson Button mellé, helyére pedig a csapatnál korábban tesztpilótai szerepet már betöltő honfitársa, Felipe Massa érkezett a Sauber-Petronastól. A BMW hosszú évek partnersége után szakított a Williamsszel és a már említett Sauber felvásárlásával gyári csapatot hozott létre. A bajor márka megtartotta az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve-öt, míg Massa helyére magával hozta a Williamstől Nick Heidfeldet. A grove-i istálló a német pilótát a GP2 bajnokával, Nico Rosberggel pótolta, aki Mark Webber csapattársa lett, míg a motorszállítói szerepkört a Cosworth vállalta át. Az előző évben remeklő Toyota megtartotta Jarno Trullit és Ralf Schumachert, ahogyan a Cosworth-ről Ferrari motorokra váltó Red Bull Racing is David Coulthardot és Christian Klient. Apropó Red Bull: az energiaitalos cég 2005 végén felvásárolta a Paul Stoddart által vezetett Minardi F1 Teamet, és az új idényben változatlanul a faenzai központtal és Cosworth motorokkal, de már Red Bullos személyzettel Scuderia Toro Rosso néven működtette, ami gyakorlatilag a Red Bull Racing név olasz fordítása. A csapat pilótái Vitantonio Liuzzi és az amerikai Scott Speed lettek. A Jordan ugyancsak eltűnt a színről, Eddie Jordan csapatát egy orosz befektetői csoport vette meg, és Midland néven működtette, a volán mögött Tiago Monteiróval és Christijan Albersszel, míg az utolsó utáni pillanatban megalakult Super Aguri istálló pilótái Takuma Sato és az abszolút újonc, kevés formaautós tapasztalattal is alig rendelkező Yuji Ide lettek. Aguriék lényegében a Honda fiókcsapataként működtek és egyes rosszindulatú pletykák szerint kizárólag azért jöttek létre, hogy a Japánban nemzeti hősnek számító, de a Hondától kiebrudalt Takuma Satónak helye maradjon a Forma 1-ben. A csapat kezdetben egy Mike Coughlan által tervezett, 2002-es Arrows A23-as autót alakított át az aktuális szabályoknak megfelelően, ami alaposan meg is látszott a teljesítményükön. Csak az idény második felére készültek el saját konstrukciójukkal, amit Mark Preston tervezett, az SA06 kódjelet kapta, és a Német Nagydíjon mutatkozott be július legvégén.
A világbajnoki sorozat a harmadik Bahreini Nagydíjjal vette kezdetét március 12-én. A pénteki nap a tesztpilóták uralmát hozta, ugyanis Robert Kubica (BMW) és Anthony Davidson (Honda) nyerték a két gyakorlást, sőt a Honda Jenson Button révén a szombati szabadedzést is megnyerte. A pénteki első gyakorláson debütált versenyhétvégén a két újonc, Ide és Rosberg mellett három tesztpilóta, Neel Jani (Toro Rosso), Robert Kubica (BMW) és Markus Winkelhock (Midland). Az időmérőn az előszezoni eredmények (Renault-dominancia) látszottak kibontakozni, az új rendszerű időmérő edzés első két szakaszát ugyanis Fernando Alonso nyerte, a harmadik szekcióban azonban a spanyol világbajnok hibázott, és csak negyedik lett. A két Ferrari viszont megkaparintotta az első rajtsort, Schumacher a csapat történetének 180. pole-pozícióját szerezte. A rajt után Alonso felzárkózott Schumacher mögé a 2. helyre, és egészen a második boxkiállásokig kísérte. Ekkor azonban fej-fej melletti csatában a spanyol tért vissza az első helyre, és megnyerte a futamot a hétszeres világbajnok előtt. A harmadik helyen az időmérő edzésen balesetet szenvedő, így az utolsó helyről előretörő Kimi Räikkönen végzett, mögötte pedig Button, Montoya és Webber végeztek. A verseny üde színfoltját az újonc Rosberg autózása jelentette, aki a leggyorsabb kört is megfutva hetedikként zárt, míg az utolsó pontszerző helyre Klien ért fel a Red Bullal. Massa, miután kipördült Alonso mögül, csak kilencedik lett, az első Hondás versenyét teljesítő Rubens Barrichello a 15. helyen ért célba, míg a Toyotával az előző évben brillírozó Jarno Trulli csak 16. lett. Náluk is rosszabbul járt Fisichella, aki előbb beragadt a középmezőny sűrűjébe, majd váltóhiba miatt kiesett.
A sakhiri hétvégét követően rögtön végbement az idény első kisebbfajta botránya, melyben a Ferrari, a McLaren és a BMW volt a három fő érintett csapat. Valamint a Renault, ugyanis a franciák voltak azok, akik tévés fedélzetikamera-felvételeket felsorakoztatva panaszt tettek az FIA-nál, hogy az említett rivális csapatok autóinak egyes aerodinamikai elemei – főként az első szárnyak – egy bizonyos sebesség elérése fölött a megengedettnél jobban lehajlanak, jogosulatlan tempóelőnyhöz jutva ezzel. A szövetség válaszul elsőként megváltoztatta saját vizsgálati eljárását, majd utasította a csapatokat, haladéktalanul szabaduljanak meg a flexibilis szárnyaktól.
A bajnokság egy hét múlva Malajziában folytatódott. A szabadedzések után a Renault és a Ferrari fölényére lehetett számítani, ez az időmérőn is bebizonyosodott: az első rajthelyet Fisichella szerezte meg Button, és óriási meglepetésre Rosberg előtt, de ezen kívül is számos furcsaságot hozott a kvali. Motorcsere miatt Michael Schumacher, Coulthard és Barrichello tízhelyes-, Massa pedig kétszeri motorcsere miatt húszhelyes rajtbüntetést kapott, ezen kívül Ralf Schumacher autójában az időmérőn adta meg magát a motor, így őt a mezőny végére sorolták. Alonso Renault-jába egy elektronikai hiba miatt a tervezettnél több üzemanyagot töltöttek, így csak a 8. helyet szerezte meg. A rajtnál Fisichella megtartotta a vezetést Button előtt, mögéjük az elképesztően rajtoló Alonso zárkózott fel, míg Räikkönen ütközött Kliennel, és kiesett. A két Williams remekül tartotta magát Alonso mögött, de motorhiba miatt előbb Rosberg, majd Webber is kiállt. Alonso a második boxkiállásnál megelőzte Buttont, és bekísérte Fisichellát, aki hibátlan vezetéssel szerezte meg a győzelmet. A spanyol karrierje 25. dobogós helyezését érte el, a Renault pedig gyári csapatként az 1982-es Francia Nagydíj óta első kettős győzelmét aratta. Fisichella karrierje során harmadszor – és ahogyan akkor azt kevesen gondolták, utoljára – nyert. A dobogó legalsó fokára Button állhatott fel, majd következett Montoya, Massa, M. Schumacher, Villeneuve és R. Schumacher. A malajziai első szabadedzésen debütált versenyhétvégén a Midland svájci tesztpilótája, Giorgio Mondini, aki az év során még további nyolc alkalommal ülhetett autóba.
Nick Heidfeld századik versenye, az Ausztrál Nagydíj következett. A pénteki szabadedzéseket szokás szerint egy tesztpilóta, ezúttal Anthony Davidson nyerte, az esős szombati gyakorláson pedig a két BMW bizonyult a leggyorsabbnak, megelőzve Liuzzi Toro Rossóját. Az időmérő is számos meglepetést tartogatott: Barrichello már az első körben kiesett, miután az egyik Super Aguri feltartotta. A második felvonásban búcsúzott Massa, aki összetörte a Ferrarit, míg csapattársa, Michael Schumacher bármiféle incidens nélkül végzett a 11. pozícióban. Az utolsó körben aztán Button nyert, megszerezve élete harmadik rajtelsőségét, mögötte a Fisichella – Alonso sorrendben végző Renault-páros állhatott a rajtrácsra. Az ausztráliai esős ősznek köszönhetően rendkívül látványosra sikeredett a futam, balesetekből sem volt hiány. A verseny elején Fisichella lefullasztotta a kocsiját és az utolsó helyről vette üldözőbe a mezőnyt, az első kanyarban pedig mindjárt baleset történt: Rosberg és Massa számára ért véget a futam, de még az első körben Coulthard és Trulli is ütköztek. A skót tovább tudott menni, az olasz kiesett. A baleset miatt beállt a Safety Car (amely a verseny során még háromszor lépett közbe), majd távozása után Alonso vette át a vezetést, nyomában Räikkönennel. Csúnya balesetet szenvedett a 4. körben Klien, majd a 32. fordulóban Schumacher is búcsúzott. Mark Webber erőátviteli hiba miatt dobogós helyről esett ki, a verseny végén Juan-Pablo Montoya pedig elektronikai hiba miatt a 4. helyről. Mindezek nem hátráltatták Alonsót, aki pályafutása 10. győzelmét aratta, ezúttal Räikkönen és Ralf Schumacher előtt. A Toyota német pilótája karrierje során huszonhetedik, egyben utolsó alkalommal állhatott Forma 1-es dobogóra. Heidfeld lett a negyedik, az ötödik helyre pedig Fisichella ért oda, miután Button Hondája pár méterrel a cél előtt füstölt el. A hatodik Villeneuve lett, de még Barrichello és Speed is beférkőzött a pontszerzők közé. A verseny után aztán kiderült, hogy az amerikai szabálytalanul, sárga zászló alatt előzött, így a Toro Rossótól elvették annak első világbajnoki pontját, a pozíció Coulthard ölébe hullott. Alonso pályafutása tizedik győzelmét aratta, a Mercedes pedig – motorszállítóként – 150. dobogós helyezését ünnepelhette.
Alonso tehát menetelt: három futamot követően a maximálisan megszerezhető 30 pontból 28-at begyűjtve vezette a világbajnoki értékelést, pontosan kétszer annyi ponttal, mint amennyit Fisichella és Räikkönen összekapartak addig. Schumacher 11 pontjával csak negyedik volt (holtversenyben Buttonnal).
Az Ausztrál Nagydíjat követően négynapos kollektív tesztet rendeztek Barcelonában, melyen a Midland kivételével valamennyi istálló részt vett. A négy nap folyamán a Renault pilótája, Heikki Kovalainen autózta a legjobb időt.
Az idény első európai versenyét olasz földön, a jól megszokott San Marino-i Nagydíj néven rendezték. Utoljára, hiszen a Forma-1 ezzel a futammal elbúcsúzott az imolai helyszíntől. Napos, meleg idő és 65 ezer néző várta a Ferrari feltámadását, jó előjelekkel, hiszen az előző évben az akkorra már eltemetett reményekkel érkező Schumacher teljesen váratlanul meg tudta szorongatni Alonsót. Még bizakodóbbá vált a tifosi, amikor Schumacher megnyerte a Ferrarinak az első szabadedzést, míg a Renault-k mért kört sem teljesítettek. A második szabadedzésen Alonso aztán egy elsőséggel visszavágott, alig megverve a hétszeres bajnokot, majd szombat délelőtt újra Schumacher volt a leggyorsabb, nyomában Alonsóval. Kettejük párharca az időmérőn is folytatódott: a Q1-ben a spanyol, a Q2-ben a német volt a jobb, majd a döntő felvonásban végül Schumachernek kedvezett a szerencse és megszerezte a rekordot jelentő 66. pole-pozícióját Button, Barrichello és Massa előtt, Alonso csak az 5. lett. De mint tudjuk, a pontokat vasárnap osztják… Schumacher jól jött el a rajttól, Button rátapadt, Massa és Alonso viszont átugrották Barrichellót. A Villeneuve-sikánnál ijesztő baleset történt, Ide akadt össze Albersszel, ami után a holland pilóta Midlandje őrült szaltózásba kezdett, végül fejjel lefelé állt meg – személyi sérülés nem történt. Az újraindítást követően Schumacher elkezdte egyre-másra futni a leggyorsabb köröket, majd a 20. fordulóban kiállt tankolni. Alonso öt kört vert rá, ami alatt olyan gyors tudott lenni, hogy átugrotta Buttont és Massát is, húsz másodperces hátránya Schumacherhez képest pedig nagyjából megfeleződött. Alonso a kiállást követően sem lépett le a gázról, folyamatosan közeledett a németre, mígnem a 34. körre teljesen utolérte. A 41. körben Alonso cserélt váratlanul kereket, így próbálva Schumacher elé kerülni, egy körrel később azonban ő is kiállt, és éppen csak, de az élre állt vissza. Innentől kezdve Alonso hiába tartotta húsz körön át elképesztő nyomás alatt Schumachert, előidézve az előző évben történteket pontosan ellentétes felállásban, a német nem roppant meg és végül az első helyen hozta célba a Ferrarit. Alonso bejött másodiknak, a dobogó legalsó fokára pedig Montoya állhatott fel, maga mögött tartva Massát és Räikkönent. A pontszerzők névsorát Webber, Button és Fisichella tették teljessé. A Honda látványos mélyrepülésben volt az egész futamon, Buttonnak elrontották a kerékcseréit, brazil csapattársa pedig egyszerűen lassú volt és csak tizedik lett. A 150. versenyét teljesítő Trulli már a legelején kiesett, a bajnokságban pedig négy hétvégét követően pont nélkül állt, miközben az előző év ugyanezen szakaszában húsz ponttal második volt az összetettben.
A San Marino-i Nagydíjat követően megtörtént az idény első pilótacseréje: az FIA példátlan módon visszavonta Yuji Ide szuperlicenszét, a hivatalos indoklás szerint azért, mert nem volt alkalmas a Forma 1-ben való szereplésre, vezetésével pedig veszélyt jelentett társaira. A “casus belli” úgymond az Albersszel való imolai ütközés volt, de már ezt megelőzően is folyamatosan gyengén teljesített, többet járt a pálya mellett, mint rajta, valóban sok volt ez neki. A Super Aguri a hétvégét követően bejelentette, hogy a magát nevetségessé tevő, angolul is alig beszélő Idét a korábban a Renault-nál tesztpilótaként tevékenykedő Franck Montagny váltja a csapatnál. (Külön nevetség, hogy egykori főnöke szerint tapasztalatlansága miatt a csapatrádióban néha még japánul is nehezen lehetett megérteni pilótáját…)
Az imolai versenyt követően nyolc csapat részvételével háromnapos tesztet rendeztek Silverstone-ban, melyen a Renault-s Fisichella volt a leggyorsabb. Az eseményről a Super Aguri, a Ferrari és a Toyota maradt távol, utóbbi két csapat a franciaországi Paul Ricardot vette birtokba három napra, továbbá az olaszok Felipe Massának egy privát tesztet is leszerveztek a csapat házi tesztpályáján, Fioranóban. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy a Honda és a Williams közvetlenül a tesztet követően az olaszországi Vallelungába utazott, ahol további négy napig rótták a köröket.
Két hét szünetet követően a Nürburgringre látogatott a mezőny, ahol a tizenhatodik Európa Nagydíjat rendezték, amely Ralf Schumacher százötvenedik, a McLaren csapatnak pedig a hatszázadik futama volt a Forma 1-ben. A pénteki szabadedzéseket Alexander Wurz, a Williams tesztpilótája nyerte, majd szombat délelőtt a két Ferrari állt az élre, a Renault-k az 5-6. helyeken végeztek. A Super Aguri újonca, Montagny mellett péntek délelőtt debütált a Midland német tesztpilótája, Adrian Sutil is. Az időmérőn aztán félig-meddig helyre állt a rend. Alonso ugyanis megszerezte a Renault-nak a pole-pozíciót, megelőzve Schumachert és Räikkönent, ellenben Fisichella már a Q2-ben kiesett, miután Villeneuve feltartotta. Alonso megtartotta a vezetést a rajtnál a két Ferrari előtt, mögé Button zárkózott fel, hátul pedig Coulthard és Liuzzi koccantak. Räikkönen később átrágta magát Buttonön, Alonso és Schumacher pedig egymásnak dobálták a leggyorsabb köröket. Egészen a 17. körig, amikor a spanyol kereket cserélt, majd egy körrel később Schumacher is követte, a sorrend változatlan maradt közöttük. A tendencia sem változott ezután sem: hol a spanyol, hol a német volt a gyorsabb, kettejük csatáját a második boxkiállás és a Ferrari taktikája döntötte el. Schumacher ugyanis az első kiállásnál több üzemanyagot kapott, mint a vezetés elvesztésétől tartva kevesebb ideig kiálló Alonso, aminek köszönhetően a második kerékcseréknél három kört rávert ellenfelére, ezalatt leggyorsabb köröket autózva pedig kényelmesen az élre állt. Innentől kezdve pedig nem lehetett megverni, az utolsó etap egy pontján kis híján tíz másodperccel vezetett és végül teljesen simán nyert, Alonso pedig annak is örülhetett hogy legalább a második helyet megtartotta Massával és Räikkönennel szemben. A brazil pilóta élete első dobogós helyezését szerezte – a legjobbkor, hiszen az előző futamok kálváriái után egyre többek kérdőjelezték meg, van-e helye a Ferrarinál. A fennmaradó pontszerző helyekre – alapos lemaradással – Barrichello, Fisichella, Rosberg és Villeneuve futottak be, Button és Montoya egyaránt kiestek.
Az európai szezon kezdetén tehát a Ferrari is megmutatta oroszlánkörmeit, Schumacher pedig ezzel a két győzelmével feljött a bajnoki tabella második helyére, 13 pontra Alonso mögé. Innentől kezdve viszont a spanyol karrierjének legjobb sorozata következett.
Barcelonában Fernando Alonso 131 ezer néző előtt készült visszavágni a Ferrarinak, illetve bizonyosan a McLaren-Mercedesnek is – a hazaiak kedvencének emlékezetében ugyanis élénken ott voltak az előző évben történtek, amikor Kimi Räikkönen megalázó vereséget mért a zsinórban három győzelemmel a háta mögött hazaérkező Renault-sra. Az első szabadedzést Massa – Schumacher sorrendben a Ferrarik nyitották az élen, bár azt hozzá kell tenni, hogy a Renault egyik versenyzője sem autózott mért kört. Délután aztán a Honda tesztpilótája, Anthony Davidson állt az élre, megelőzve a red bullos Doornbost, majd a szombati harmadik gyakorláson már ismét a Ferrari volt a legjobb Schumacherrel a volán mögött, a második Fisichella lett. A Renault az időmérőre keményített be igazán: Alonso és Fisichella egy-kettőben zárták a Q1-et, Schumacher azonban a második felvonást megnyerte, míg Alonso csak negyedikként jutott tovább. A döntő felvonásban aztán már egészen ellenállhatatlanul autózott, több mint három tizedet verve Schumacherre megszerezte a pole-pozíciót. Igaz, csapattársa majdnem megviccelte, Fisichella csak hat századot kapott. A negyedik Massa lett. A rajtnál az első négy megtartotta a pozícióját, mögéjük a 9. helyről előretörő Räikkönen zárkózott fel. Alonso hamar elkezdett eszeveszett tempót autózni és viszonylag nagy előnyt éttpített ki magának, az első akcióig pedig – Monteiro és Sato megpördülését leszámítva – a 16. körig kellett várni, amikor a két Toyota előzés közben összeakadt, Ralf Schumacher első szárnya megsérült. Két körrel később Montoya pördült ki a kettes kanyarban, és autóját félig a pályán hagyva eltávozott a helyszínről, jókora veszélyforrást jelentve a többiekre. A két Renault ekkorra már letudta első kiállását, Schumacher viszont csak a 23. körben érkezett, hat kört verve Alonsóra. És egy pozíciót Fisichellára, ugyanis az olasz elé tért vissza a pályára. Fisichella kálváriája a 23. körben folytatódott, amikor a 3-as kanyarban kicsúszott, és vissza tudott ugyan térni, de jelentős időt elveszített. Alonso a 40., Schumacher pedig a 46. körben állt ki a boxba másodszor, de ezúttal nem tudott a német elég gyors lenni, Alonso kényelmes előnnyel vezetett húsz körrel a vége előtt. Ezt pedig már be is osztotta a végéig, és a közönség ovációja közepette megnyerte hazai nagydíját Michael Schumacher és Giancarlo Fisichella előtt. Az újabb kettős győzelem tehát nem jött össze a Renault-nak, de legalább a kettős dobogó meglett. A maradék pontszerző helyekre Massa, Räikkönen, Button, Barrichello és Heidfeld futottak be. Massa életében először a leggyorsabb kört is megfutotta, a Renault pedig – motorszállítóként – a 150. pole-pozícióját ünnepelhette.
A Spanyol Nagydíj utáni kéthetes szünetben hét csapat, a BMW, a Ferrari, a McLaren, a Red Bull, a Renault, a Toro Rosso és a Toyota részvételével négynapos tesztet rendeztek a Paul Ricardon, melynek során Alonso érte el a legjobb időeredményt.
Alonso tehát győzelemmel a háta mögött utazott Monacóba, azonban az eddig jobbára szép nyugodtan csordogáló szezon a hercegségben egy jókora botránytól lett hangos, melyben Michael Schumacher és a Ferrari volt a legfőbb érintett. A csütörtöki nap Alonso győzelmével indult, majd délután Wurz állt az élre a Williamsszel, megelőzve Davidsont és Montoyát. A Renault-nak láthatóan jobban ment, ami a szombat délelőtti harmadik gyakorláson is megmutatkozott, Alonso a hétvége addigi legjobb idejével nyert Schumacher és Fisichella előtt. Az időmérő aztán a McLaren váratlan felemelkedését hozta, miután Räikkönen a Q1-et és a Q2-t is megnyerte, utóbbit ráadásul egy 1:13.532-es körrekorddal – ami egészen 2017-ig érvényben maradt. Fisichella látványosan jól terelgette a Renault-t, míg a Ferrarinak szenvedősen alakultak a dolgai: Schumacher a Q1-ből a 13. helyen éppen csak tovább jutott, míg a Q2-ben 5. lett, Massa pedig már az első felvonásban balesetet szenvedett, így utolsó lett. A Q3-ban aztán jött a hamisíthatatlan Schumacher: a hétszeres világbajnok elsőre váratlanul jobbat ment, mint Alonso, majd a második gyorskörén – látva, hogy rosszabbak a szektoridejei – a Rascasse-kanyarban elfékezte magát és leparkolt, félig az ideális íven hagyva a Ferrarit. Hogy szándékos volt-e vagy sem, azt alighanem sohasem tudjuk meg, viszont a versenybíróság lépett és többórás tárgyalást követően kizárta a németet az időmérő edzésről. A pole-pozíció így Alonso ölébe hullott, akit nagy meglepetésre Webber követett, majd jött Räikkönen, Montoya, Barrichello és Trulli. Fisichella csak 9. lett, miután Coulthard feltartásáért elvették a három legjobb körét. A rajtnál az egyetlen akció a hátsó szekciókban történt (a két Midland bontotta le egymást), egyébként a sorrend változatlan maradt egészen a 2. körig, amikor Räikkönen lenyomta Webbert a Beau Rivage-on felfelé, és Alonso nyomába eredt. A 20. körre Schumacher eljutott a 15. helyig, míg Massa 18. volt, innentől azonban jobbára csak a boxkiállások okán tudtak előrébb lépni. Eközben az élen állandósult egy minimális különbség Alonso, Räikkönen és Webber között, Montoya tisztes távolságból követte őket, Barrichello pedig jókora lemaradást szedett össze az 5. helyen. A 49. körig jóformán csak Fisichella szórakoztatta a népet, aki a középmezőnyben elkezdte letakarítani az ellenséges autókat a lekörözésre készülő csapattársa elől, majd jött a fordulat: Webber autója kilehelte a lelkét. Beállt a Safety Car, amit Räikkönen Mercedes-motorja sem bírt, az is megfőtt. Alonso tehát két kör alatt elveszítette maga mögül mindkét riválisát, merthogy Montoya a hátralévő 28 körben semmiféle veszélyforrást nem tudott a spanyolra jelenteni. A 3. helyen Barrichello találta magát, azonban miután gyorshajtáson kapták a boxutcában, Trulli örökölte meg a helyét. Az olasz sem tudott sokáig ott maradni, a toyotás a 73. körben félrehúzódott műszaki hibával. Alonso mindeközben senkitől sem zavartatva megszerezte az évi negyedik győzelmét Montoya előtt, a kétszázadik nagydíját teljesítő David Coulthard pedig begyűjtötte a Red Bull Racing történetének első dobogós helyezését. A negyedik végül Barrichello lett, míg a kieséseket követően az ötödik helyre Schumacher ért oda. A maradék pontszerző helyeket Fisichella, Heidfeld és Ralf Schumacher csípték el, Massa 9., Button csak 11. lett. Ez volt Alonso és Montoya pályafutásának harmincadik dobogós helyezése (a kolumbiainak egyben az utolsó is), a Renault gyári csapatként harmincadszor nyert, motorgyártóként pedig száztizedik győzelmét aratta.
A versenyt követően a Super Agurit és a Midlandet leszámítva valamennyi csapat Barcelonába utazott egy háromnapos tesztre, melyen Schumacher volt a leggyorsabb a Ferrarival.
Az évad nyolcadik futamára Silverstone-ban került sor július közepén. A pénteki szabadedzéseket Wurz és Kubica nyerték, majd szombat délelőtt Schumacher állt az élre, meglepetésre Heidfeld követte, a Renault-k lemaradtak. Az időmérőn aztán folytatódott a BMW remeklése, Heidfeld és Villeneuve is bejutott a Q3-ba, ahol aztán későbbi rendszeres taktikájukat alkalmazva agyig megtankolták a két autót és csak a 9-10. helyeken végeztek. A pole-pozíciót Alonso szerezte meg Räikkönen előtt, a Ferrarik alaposan lemaradva a 3-4. helyen végeztek, majd jött Fisichella, Barrichello, R. Schumacher és Montoya. Button számára katasztrofálisan alakult az edzés, a hazaiak kedvence már a Q1-ben elvérzett. A felvezető körön Speed szolgáltatott némi izgalmat kicsúszásával, de a rajt már teljesen sima volt: Alonso jól eljött, Räikkönen rátapadt, Heidfeld pedig egészen a 6. helyig jött előre. A Beckettsben aztán Speed és Ralf Schumacher akadtak össze, a német átcsúszott a pályán, pont Webber elé, aki eltalálta, mindhárman kiestek. Kis időre beállt a Safety Car is, majd az újraindítást követően Button végzete is eljött, aki motorhibával csúszott ki. Alonso elkezdett leggyorsabb köröket autózni, majd miután lementek a boxkiállások, ideiglenesen az eltérő stratégiát alkalmazó Heidfeld találta magát a 2. helyen a spanyol mögött, majd Räikkönen vette vissza az őt megillető pozíciót. Alonso ekkorra már 12 másodperccel vezetett és lényegében semmi nem veszélyeztette zsinórban harmadik győzelmét. Az igazi csata mögötte zajlott: Schumacher a 41. körben másodszor is kiállt, majd egy körrel később a McLaren is reagált, de a hétszeres világbajnok két lila szektora elég volt ahhoz, hogy a finn elé térjen vissza. Schumacher ezután néhány körön át még Alonsónál is gyorsabb tudott lenni, Fisichella pedig utolérte Räikkönent, de az eredmény már nem változott. Alonso győzött idén ötödször, mögötte Schumacher, Räikkönen, Fisichella, Massa, Montoya, Heidfeld és Villeneuve végeztek. A Renault – mint gyári csapat – kétszázadik nagydíján a nyolcvanadik dobogós helyezését szerezte.
A Brit Nagydíjat követően hét csapat részvételével háromnapos tesztet rendeztek Monzában, melynek során a hondás Button bizonyult a leggyorsabbnak.
Ezt követően rövid időre a tengerentúlra utazott a mezőny, június 25-én a Kanadai Nagydíj következett Montréalban. Péntek délelőtt Kubica majdnem két másodperc előnnyel nyert, sőt még délután is megtartotta vezetését, mögé Alonso zárkózott fel. Szombat délelőtt aztán a spanyol vezetésével a Renault egy-kettőben járt, az igazi meglepetést azonban Villeneuve szolgáltatta, aki harmadik lett a BMW-vel, egy tizeden belül Alonsóhoz, sőt, Heidfeld a másik autóval negyedik lett! Az időmérőn folytatódott a Renault jó szereplése, Alonso a Q1-et és a Q2-t is megnyerve indult a pole-pozícióért, a végső küzdelemben aztán egyedüliként 1:15-ön belül autózva simán megszerezte a rajtelsőséget, egymás után ötödik alkalommal. A Renault örömét teljessé téve Fisichella végzett a második helyen, mögöttük pedig Räikkönen és meglepetésre a Toyotával Trulli végzett. Csak utánuk következett Schumacher, majd jött Rosberg, Montoya, Button és Barrichello. Massa csak tizedik lett, míg a szabadedzések jó szereplése után a BMW-k már a Q2-ben kiestek. A rajt nem alakult teljesen simán: Fisichella bemozdult, majd mire ismét megtalálta a fokozatot, Räikkönen megelőzte. Rosberg lerajtolta Schumachert, sőt a veterán németet néhány kanyarral később Montoya is lenyomta. Hátul a Midland versenyzői idén sokadszorra akadtak össze, ezúttal Albers húzta a rövidebbet, aki kiesett. Egy körrel később aztán Montoya és Rosberg akadtak össze az 5. helyért csatázva, a német beleállt a falba és kiesett, újabb kör elteltével pedig Montagny állt félre motorhibával. A 13. körben Montoya végzete is eljött, a kolumbiai a Bajnokok Falát koccolta le, majd egy körrel később feladta. Räikkönen eközben elkezdte szorongatni Alonsót, Fisichella visszaesett az 5. helyre áthajtásos büntetését követően. Alonso a 23. körben állt ki először kereket cserélni, de ekkorra már egy boxkiállásnyi előnyt kiépített Trullival szemben, így amikor két körrel később Räikkönen is leszervizelt, a spanyol újra az élen találta magát. Schumachernek ezzel egy időben sikerült megelőznie Trullit, majd néhány gyors kör után letudta kiállását és harmadiknak tért vissza, majdnem fél perccel a vezető páros mögött. A boxkiállásokat és néhány előzést leszámítva nyugodtan alakult a verseny a 60. körig, amikor a 8. helyen autózó hazai kedvenc, Villeneuve a hetes kanyarban falnak ütközött Ralf Schumacher lekörözése közben. Egy rövid Safety Car-fázis után hatkörös sprint következett a végéig, melyből Schumacher jött ki a legjobban – Räikkönen ugyanis az utolsó előtti körben elfékezte a hajtűkanyart, a hétszeres világbajnok pedig lecsapott a résre, és megelőzte a finnt. Mindez persze Alonsót a legkevésbé sem zavarta, aki magabiztosan szerezte meg ez évi hatodik, zsinórban negyedik diadalát, megelőzte Schumachert és Räikkönent. Mögöttük Fisichella és Massa végeztek, aztán Trulli, Heidfeld és Coulthard érkeztek a maradék pontszerző helyekre.
Kilenc versenyhétvégét követően tehát Fernando Alonso hat győzelemmel és három második hellyel, a maximális 90 pontból 84-et begyűjtve teljesen simán vezette a világbajnoki pontversenyt és magabiztosan menetelt a címvédés felé. A spanyolt 25 pont lemaradással Schumacher követte, majd jött a 39 pontos Räikkönen, aztán Fisichella (37), Massa (28) és Montoya (26) következtek. Az Amerikai Nagydíjtól kezdődően azonban alapjaiban változtak meg az erőviszonyok, Alonso számára pedig egy három és fél hónapon át tartó ínséges időszak következett.
Az előző négy hétvége totális Renault-dominanciáját követően a hagyományosan Ferrari-pályának számító Indianapolisba érkezett a mezőny – Mika Häkkinen 2001-es elsőségét leszámítva mindig valamelyik vörös autó, általában Schumacher nyert a 2000-ben átadott aszfaltcsíkon, sőt 2003 kivételével mindig kettős győzelmet arattak. A Renault tehát kétes előjelekkel várhatta a hétvégét, amely már-már megszokott módon Davidson elsőségével kezdődött péntek délelőtt, a Honda tesztpilótáját Schumacher és Kubica követték, Jani meglepetésre hatodik lett a Toro Rossóval, Mondini pedig hetedik a Midlanddel. Délután aztán már a Renault-k is kilátogattak a pályára, de sok vizet nem zavartak (főleg Alonso): ismét Davidson nyert, nyolc tizeddel megelőzve Kubicát és nagyjából egy másodperccel Fisichellát, a szenzációt pedig ismét a Midland jelentette, ugyanis Monteiro a hetedik-, Mondini pedig az ötödik helyen végzett. Szombat reggelre aztán helyre állt a rend, közel másfél másodpercet javítva az addigi legjobb időn Schumacher nyert Massa előtt, a Renault-k több mint egy másodpercet kaptak. A vörösök dominanciája az időmérőn is folytatódott, Schumacher és Massa mindhárom etapot egy-kettőben zárták, a pole-pozíció végül 1:10.832-vel a németé lett. Őket követte Fisichella, Barrichello, Alonso, Villeneuve, Button, R. Schumacher, Räikkönen és Heidfeld. A két Midland a 11-12. helyen jutott tovább a Q1-ből, végül a 14-15. helyen végeztek, nagy meglepetésre. A rajt aztán meglehetősen kaotikusan alakult, kezdve azzal, hogy Massa lerajtolta Schumachert, aki annak is örülhetett, hogy a második helyet megtartotta a remekül induló Alonsóval szemben. Hátrébb Montoya ütötte meg Räikkönent, a finn megpördülése pedig egy olyan láncreakciót váltott ki, aminek köszönhetően a mezőny egyharmada leamortizálta az autóját. Azonnal kiesett a két McLaren mellett Montagny, Klien, Speed, Webber és Heidfeld is (utóbbi néhány látványos szaltót követően), majd körökön belül Button, Sato és Monteiro is feladták. A Safety Car-os restartot követően a két Ferrari meglógott, a helycserét nagyon elegánsan az első kerékcseréknél oldották meg. Fisichella eközben lenyomta Alonsót, Villeneuve pedig motorhibával kiállt. A 38. körben erőátviteli hiba miatt az egyetlen állva maradt Midlanddel Albers is befejezte. Schumacher a második kiállások idejére kényelmes előnyt épített ki, Alonsót pedig még a két Toyota is megelőzte. Schumacher végül senkitől sem zavartatva nyert Massa előtt, akit szintén tisztes távolságból követett a célban Fisichella és Trulli. Alonso végül ötödik lett, miután R. Schumacher nyolc körrel a vége előtt kiállt, a maradék pontszerző helyekre Barrichello, Coulthard és Liuzzi futottak be, rajtuk kívül is csak Rosberg ért célba. A Toro Rosso tehát megszerezte első világbajnoki pontját, Schumacher pedig rögvest hat pontot faragott hátrányából.
Az Amerikai Nagydíjat követően került sor az újabb évközi tesztre, melyet négy napon át a spanyolországi Jerezben tartottak és nyolc csapat képviseltette magát. Az eseményen Schumacher autózta a legjobb időt.
Ezt követően a Renault hazai pályájára, a franciaországi Magny-Cours-ba utazott a mezőny, ahol – noha az előző évben Alonso és a Renault nyert – Schumacher korábban hétszer is diadalmaskodott. A Forma-1 egy népszerű figurával viszont szegényebb lett: az Amerikai Nagydíjon történt kettős kiesést követően a McLaren pilótája, Juan-Pablo Montoya bejelentette, év végén elhagyja a csapatot, és 2007-től a NASCAR-ban folytatja pályafutását. A csapat erre válaszul azonnal felbontotta a kolumbiai pilóta szerződését, helyét a korábban az Arrowsnál és a Jaguarnál megfordult Pedro de la Rosa vette át, aki előzőleg a csapat tesztpilótájaként tevékenykedett. A pénteki napon Kubica nyitott az élen a BMW-vel, a lengyel pilóta mindkét szabadedzést megnyerte, délelőtt Davidson-, majd délután Alonso előtt. A bajorok remek szereplése a szombati gyakorláson is folytatódott, Jacques Villeneuve és Nick Heidfeld egy-kettőben zártak, megelőzve a toyotás Trullit és a Williams-Cosworth párosát, Rosberget és Webbert. Trulli aztán a Q1-et is megnyerte, ellenben a BMW csillaga leáldozott, hiszen Villeneuve nem tudott továbbjutni, hasonlóan a hondás Buttonhöz. A Q2-ben aztán Heidfeld is elbúcsúzott, a döntő felvonásban pedig a Ferrarik remeklése jelentette a fő beszédtémát, Schumacher és Massa ugyanis kisajátították az első rajtsort, a Renault-nak hazai pályán csak egy 3. hely jutott Alonso által. Mögöttük következett Trulli, R. Schumacher, Räikkönen, Fisichella, de la Rosa, Coulthard és Webber. A rajttól a két Ferrari remekül jött el, noha Alonso megtámadta Massát, de nem tudott előzni. Trulli maradt negyedik, Räikkönen pedig lerajtolta R. Schumachert, a német viszont még a kör vége előtt visszaelőzött. Az első körökben Schumacher viszonylag kényelmes előnyre tett szert, Alonso pedig hiába helyezte nyomás alá Massát, nem tudott előzni, még a boxkiállások első köre után sem. Mögöttük Räikkönen és a két Toyota csatázott, R. Schumacher kiállását a 22. körben elrontották és visszaesett a 7. helyre Fisichella mögé. A finn néhány körrel később egyébként Trullit is megelőzte. A második kiállások idejére Schumacher már majdnem egy boxkiállásnyi előnyt épített ki Alonsóval szemben, így vezetését nem veszélyeztette semmi, sőt a spanyol még Massára sem tudott veszélyt jelenteni. Ekkorra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a Ferrari három kiállásra tervezett, hasonlóan Räikkönenhez – így amikor Massa kiállt harmadszor is, Alonso mögé tért vissza. A spanyol tehát a stratégiával legalább egy 2. helyet menteni tudott, Schumacher ellenben újra simán győzött, pályafutása során nyolcadszor Magny-Cours-ban, amely az egy helyszínen aratott legtöbb győzelem rekordja a mai napig. Massa lett a harmadik, majd jött R. Schumacher, Räikkönen, Fisichella, de la Rosa és Heidfeld. Trulli a 39. körben fékhiba miatt kiállt, valamint egyik Honda sem látta meg a kockás zászlót.
A magny-cours-i hétvége után a múltkori nyolc csapat, kiegészülve a Midlanddel újra birtokba vette Jerezt négy napra, ezúttal Barrichello volt a leggyorsabb.
Schumacher tehát zsinórban két győzelemmel a háta mögött érkezett a sajátjai elé Hockenheimbe, ahol negyedszer-, hazájában pedig a nürburgringi Európa Nagydíjakat is beleszámítva összesen kilencedik alkalommal készült győzni, ezzel tovább faragva lemaradását a vb-táblázaton. A hétvége előtt azonban végbement egy kisebb közjáték, amely – mint később kiderült – komoly hatással volt a hétvége további alakulására, és a monacói Schumacher-féle parkolás után a második komolyabb botrányát jelentette a 2006-os idénynek.
A 2005-ös Brazil Nagydíjon alkalmazott először a Renault egy, az autó orrkúpjába épített különleges szerkezetet, az ún. ellensúlyos lengéscsillapítót, majd a kezdeti sikerek miatt a 2006-os modellen is alkalmazták. A szerkezet segítségével Alonso és Fisichella nagyobb tempóval vehették a kanyarokat, illetve a rázóköveket is aktívabban támadhatták, ugyanis a különleges lengéscsillapító akkor is az aszfalton tartotta az első kerekeket, amikor normál körülmények között már el kellett volna emelkedniük. A Francia Nagydíjat követően az FIA váratlanul bejelentette, tiltólistára helyezi a szerkezetet, amelyet egyébként a Ferrari is használt. Az olasz istállót azonban kevésbé érzékenyen érintette az ügy, ugyanis amíg ők csak rásegítésként használták, addig a Renault teljesen e köré tervezte és építette versenyautóját. A hockenheimi versenyen a Renault az FIA technikai vizsgáló bizottsága elé terjesztette egyik versenyautóját, amelyet szabályosnak ítéltek. A szövetség később – kissé ellentmondásos módon – fellebbezést nyújtott be saját döntése ellen, melynek az FIA Fellebbviteli Bizottsága közel egy hónappal később helyt adott és érvénytelenítette a németországi ítéletet. A bizottság a Technikai Szabályzat 3.15-ös pontjára hivatkozott, amely kimondta, hogy a versenyautó minden egyes karosszériai elemének, amely befolyásolja az aerodinamikát, mozdulatlannak kell maradnia az autó rugalmas részeihez képest. A Renault azzal védekezett, hogy a lengéscsillapító nem aerodinamikai elem, hanem a felfüggesztés része, ezért szabályos az alkatrész, az FIA azonban továbbra is azzal érvelt, hogy a szerkezet nem mozdulatlan az autó rugalmas részeihez viszonyítva, ezért illegális. Mindazonáltal az FIA nem tudta bizonyítani, hogy a teljes mértékben az autó belsejébe épített lengéscsillapító a karosszéria része, ennek ellenére a Fellebbviteli Bizottság a Török Nagydíj előtt véglegesen betiltotta az alkatrészt.
A hétvége előtt egyébként a Super Aguri istálló bejelentette, szerződést bont Franck Montagny-val, a francia pilóta helyét pedig a japán Sakon Yamamoto veszi át. Aguriék egyébként a Német Nagydíjon bemutatták új építésű versenyautójukat, az SA06-ot, amelytől jelentős javulást vártak.
Az ilyen körülmények közepette megrendezett első szabadedzésen Wurz volt a leggyorsabb a Williamsszel, majd délután a BMW-s Kubica vette át a vezetést, nyomában Schumacherrel és a red bullos Doornbosszal. A szombati harmadik szabadedzést aztán meglepetésre Klien nyerte a két Honda előtt, az időmérőre azonban – némileg – helyre állt a rend. A két Ferrari egy-kettőben zárta a Q1-et és a Q2-t is, miközben Alonso rendre csak a középmezőnyben tanyázott, aztán a Q3-ban jött a feketeleves: Räikkönen váratlanul mindenkit megelőzött és elhappolta a pole-pozíciót Schumacher előtt, a harmadik Massa lett, majd jött Button, Fisichella és Barrichello, csak mögöttük jött Alonso a hetedik helyen, a lengéscsillapítóitól megfosztott Renault-val. Räikkönen remekül jött el a rajttól is, Buttont ellenben mindkét Renault lenyomta, habár Alonsót még a kör vége előtt-, Fisichellát pedig két fordulóval később vissza tudta előzni. A hajtűben többen ütköztek, R. Schumacher, Heidfeld és Villeneuve álltak ki javítani, Rosberg pedig a stadionszektorban kicsúszott, az ő versenye véget ért, hasonlóan de la Rosáéhoz, akit a 3. körben ért utol a technika ördöge. A 10. körben Räikkönen kiállt az első tankolására – ultrakönnyű volt tehát a McLaren, ami a stratégiák későbbi alakulásán meg is látszott. A 16. körben érkezett Button, majd visszatérése után megelőzte Räikkönent, a 19. körben érkezett Massa és Fisichella, majd a 20.-ban Alonso és Schumacher. A sorrend ekkor Schumacher – Massa – Webber – Button – Räikkönen – Klien volt az első hat helyen, majd amikor az ausztrál a 28. körben először kiállt, Räikkönen már másodszor jött. A 32. körben súlyos baleset történt – Villeneuve törte össze a BMW-t az utolsó kanyarban. Az autó szabályosan lezúzódott, a kanadai világbajnok azonban sértetlenül hagyta el a roncsot. A Williams eközben szárnyalt – Webber megelőzte Fisichellát és harmadik volt a két Ferrari mögött, majd amikor a boxkiállások utolsó köre is lezajlott, Button vette át a dobogós helyet, nyomában Räikkönennel. Az 58. körben aztán a finn a hondás elé került, Webbernek pedig eljött a végzete: a Williams drámaian lelassult, majd megállt. Az élen viszont már nem változott a helyzet: Schumacher zsinórban harmadszor nyert, megelőzve Massát és Räikkönent, Button lett a negyedik, Alonso pedig annak is örülhetett, hogy Fisicellát maga mögött tudta tartani az ötödik helyért folytatott “harcban”. A maradék két pontszerző helyre Trulli és Klien futottak be, utóbbi az évadnyitó Bahreini Nagydíj óta először szerzett pontot – és mint később kiderült, utoljára. A verseny krónikájához hozzá tartozik, hogy flexibilis szárnyak használata miatt a két Midlandet utólag diszkvalifikálták.
Tizenkét verseny elteltével, hattal a vége előtt Alonso továbbra is vezette a pontversenyt, de két ötödik helyének és Schumacher három győzelmének köszönhetően 25 pontos előnye jelentősen megfogyatkozott. A spanyol pilóta 100 pontjával vezetett a 89 pontos Schumacher előtt, dobogós helyeivel Massa feljött harmadiknak 50 ponttal, egy ponttal maga mögött tudta Fisichellát és Räikkönent. A konstruktőrök között a Renault 10 pontos előnnyel állt a Ferrari előtt.
A Magyar Nagydíj következett, amely előtt újabb pilótacsere történt. A BMW menesztette Jacques Villeneuve-öt, helyére pedig a szabadedzéseken remeklő Robert Kubicát ültették. A döntést a bajor csapat Villeneuve hockenheimi balesetének utóhatásaival indokolta, egyes rosszindulatú pletykák szerint viszont a baleset csak ürügy volt, hiszen már régen meg akartak szabadulni az 1997-es világbajnoktól.
Minden idők talán legizgalmasabb Magyar Nagydíján aztán ki is csapódott a spanyolra nehezedő nyomás. Az első szabadedzés rendben lezajlott, Räikkönen nyert Davidson és Schumacher előtt, péntek délután azonban jött a káosz. A Red Bull tesztpilótája, Doornbos autózott Alonso előtt, kicsit talán fel is tartotta, amit a spanyol nem szívlelt és a maga módján oldotta meg a problémát: miután a holland végre elengedte, Alonso a célegyenes végén bevágott ellenfele elé, majd hirtelen ráfékezett, aminek kis híján ütközés lett a vége. Alonso később még egy előzést is bemutatott sárga zászlók alatt, mindezekért a versenybíróság egy soha nem látott súlyosságú büntetést szabott ki rá: az időmérő edzésen futott minden egyes mért köréhez kettő másodperc büntetést hozzá kell számolni. Egyébként Massa nyert a két Renault előtt. A szombati harmadik szabadedzésen aztán Schumacher vezetésével a Ferrari egy-kettőben zárt, a hétszeres világbajnoknak azonban nem volt zökkenőmentes edzése: két autót megelőzött egy piros zászlós fázis során, melyet Button Hondájának elfüstölése miatt lengettek be. Ironikus módon az egyikük éppen Alonso volt, aki a rossz nyelvek szerint szándékosan ment indokolatlanul lassan, így akarta ugyanis kiprovokálni Schumacher előzését, hátha őt is megbüntetik. Elérte a célját: az időmérő edzés előtt közvetlenül a versenybíróság megerősítette, Schumacher is ugyanazt a két másodperces büntetést kapja, mint korábban Alonso. Az időmérő edzés első szakaszában az egyetlen nagyobb meglepetés a midlandes Monteiro továbbjutása volt, a második körben viszont eljött a végzet a két ász számára. Bár Schumacher és Alonso a büntetések nélkül teljesen simán egy-kettőben zártak volna, végül mindketten kiestek. Azt azonban tegyük hozzá, hogy Schumacher 1:20.875-ös eredménye a büntetés nélkül csak 1:18.875 lett volna, ami akkoriban óriási pályacsúcs lett volna… A Q3-ban aztán Hockenheim után ismét Räikkönen volt a leggyorsabb, megelőzve Massát és az egész hétvégén remeklő Barrichellót. Button a másik Hondával negyedik lett, de ő a motorcsere miatt hátrament tíz hellyel, helyét így de la Rosa kaparintotta meg, majd következett Webber, R. Schumacher, Fisichella, Trulli és az újonc Kubica. A verseny napján aztán megérkezett az égi áldás, egész nap szemerkélt az eső, így az idény első esőversenyének örvendezhettek a nézők. A versenyzők egy része intermediate-, másik részük teljes esőgumikkal rajtolt. Massa a boxutca nyitása után a kivezető körön-, de la Rosa pedig a felvezető körön pördült meg, igazán kaotikus versenynek ígérkezett tehát. Az is lett…
A rajtnál Räikkönen remekül jött el, Massa viszont beragadt, így az első kanyarban Barrichello és de la Rosa is megelőzte. Hátrébb a két büntetett előéletű elképesztő menetelésbe kezdett: Schumacher már a rajtnál óriásit jött előre, Alonso viszont beragadt a sűrűjébe, utána viszont szenzációs előzgetésbe kezdett, gyakorlatilag egy körön belül hat autót nyomott le, a kör végére így Schumacher a negyedik-, Alonso pedig a hatodik helyen találta magát, köztük Fisichellával. A spanyol menetelése ezt követően is folytatódott: előbb megelőzte Fisichellát, majd egy körrel később lehetetlen helyen, az 5-ös kanyar külső ívén Schumachert is lenyomta, így már negyedik volt és elkezdett felzárkózni de la Rosára. A rajt krónikájához még hozzátartozik, hogy Yamamoto egy motorhibával rögvest kiállt, Kubica a sikánban megpördült és értékes pozíciókat veszített, míg Button a 14. helyről elkezdett felzárkózni és a 7. körre már Alonso mögött találta magát. Ekkorra az esőgumikon szenvedő Barrichello kiállt intermediate abroncsokért, a mezőny sűrűjében Massa-, hátul pedig Liuzzi megpördültek. Az igen eseménydús első köröket követően az akció csak folytatódott, amikor a 15. kör környékén elkezdett szakadni az eső, így mindazok, akik addigra lecserélték esőgumijaikat, verhették a fejüket a falba. Így tehetett Schumacher is, aki miután összeért Fisichellával, megsérült az első szárnya. Az olasz sem örülhetett, ő ugyanis kipördült és vissza tudott jönni ugyan, de Renault-ja olyan mértékben sérült, hogy nem tudta folytatni a versenyt. Kubica ugyancsak megpördült és megrongálta autója első vezetőszárnyát, nála is rosszabbul járt Rosberg, aki a kavicságy foglya maradt. Räikkönen és Button a 17. körben kiálltak friss intermediate gumikért, Alonso viszont csak rajzolta a köröket egymás után kiváló tempóban, ekkorra nyilvánvalóvá vált, hogy amíg a Michelin intermediate-jei szenzációsan jók, a Bridgestone partnercsapatai látványos szenvedésbe merültek – Schumacher a 25. körben kört is kapott az addigra már ötven másodperc körüli előnnyel vezető Alonsótól. Egy körrel később Räikkönen éppen Liuzzit próbálta lekörözni, de az olasz túl hirtelen lassított, a finn nekiment és mindketten kiestek. A baleset miatt beküldték a Safety Cart, a mezőny így összerázódott. Alonso kereket cserélt és friss gumikon vezetett a boxot kihagyó Button előtt, majd következett de la Rosa, Barrichello, Heidfeld, Coulthard és Michael Schumacher – ennyien voltak körön belül. A 32. körben kiállt a Safety Car, és amíg Buttonék a lekörözött Satót próbálták lehagyni, a spanyol kilenc másodperces előnyre tett szert. Két körrel később azonban hármat eldobott, ugyanis a kör vége felé a Renault ismeretlen okból drámaian lelassult, majd életre kelt. Schumacher az újraindítás után megpördült, de pozíciót nem vesztett vele, Button pedig elkezdte dobálni a leggyorsabb köröket, nyomás alá helyezve Alonsót. A pálya ekkortájt kezdett felszáradni, mire a kopó intermediate-eken Schumacher őrült tempót kezdett diktálni és csakhamar három másodperccel autózott gyorsabb köröket, mint az élen álló Alonso és Button. A 46. körben Button és Schumacher tankoltak, ami után a brit észveszejtő tempóban kezdett autózni, így nyilvánvalóvá vált: Alonso csak akkor nyerhet, ha utolsó kiállásánál bevállalja a száraz pályás gumikat, amiket addigra már Trulli és Barrichello kipróbáltak. A spanyol így is tett: az 52. körben kiállt, megkapta a slickeket, de a kettes kanyarban egy rosszul rögzített kerékanya miatt megpördült és a gumifalban végezte. Button innentől kezdve megállíthatatlanul száguldott a győzelem felé, Schumacher pedig második volt ugyan, de a száraz pályán nullára kopott intermediate gumijain előbb de la Rosa, majd Heidfeld is megelőzték, végül pedig egy törött lengőkar miatt feladni kényszerült a versenyt. Buttont ellenben semmi nem zavarta és a végére teljesen felszáradt pályán megszerezte pályafutása első Forma 1-es futamgyőzelmét, ami egyben a Honda első modern kori diadala is volt – az utolsó győzelmüket még 1967-ben John Surtees szerezte. A második helyre de la Rosa érkezett meg, aki Forma 1-es pályafutása egyetlen dobogós helyezését szerezte meg, míg a harmadik helyet Nick Heidfeld csípte el, ami pedig a BMW gyári csapatának első dobogója volt. A további pontszerzők Barrichello, Coulthard, R. Schumacher, Massa és M. Schumacher lettek. A történethez hozzátartozik, hogy eredetileg Kubica végzett a 8. pozícióban, azonban a verseny utáni mérlegelésen túl könnyűnek bizonyult a BMW, így a lengyel újoncot kizárták. Schumacher tehát a végül katasztrofálisan végződő futamon is mentette a menthetőt és egy újabb ponttal csökkentette lemaradását a tabellán.
Augusztus végén Kimi Räikkönen századik hétvégéjével, a Török Nagydíjjal folytatódott a világbajnoki sorozat. A jubiláló finn megnyerte az első szabadedzést Schumacher és Button előtt, a kíváncsi szemek azonban nem őt, hanem a BMW garázsát figyelték. A csapat ugyanis leigazolta pénteki versenyzőnek a Formula-BMW két évvel azelőtti bajnokát, a húsz futamból tizennyolcat megnyerő Sebastian Vettelt. A 19 éves német elsőre nyolcadik lett, majd megnyerte a délutáni gyakorlást! A szombati harmadik szabadedzésen aztán Schumacher volt a leggyorsabb, megverve a két Renault-t. Az időmérő ugyancsak a Ferrarikról szólt: a vörös autók mindhárom felvonást megnyerték, Schumacher a Q2-ben egy teljes másodpercet vert mindenki másra! A döntő felvonásban viszont Massa volt a leggyorsabb, megelőzve német csapattársát, majd jött Alonso, Fisichella, R. Schumacher, Heidfeld, Button, Räikkönen, Kubica és Webber. A rajtot Massa jól kapta el és megtartotta a vezetést, de a legjobban Alonso jött el, aki majdnem befért Schumacher elé. Manővereivel viszont lezárta az utat Fisichella előtt, aki – hogy elkerülje az ütközést – inkább a megpördülést választotta, ami láncreakciót váltott ki: Heidfeld, Räikkönen, R. Schumacher, Speed, Sato és Monteiro is belekeveredett, a portugál azonnal kiesett, a McLaren finnje pedig egy körrel később végezte a gumifalban sérült autójával. Az élen a két Ferrari meglógott, egymásnak dobálták a leggyorsabb köröket, és hamarosan meglógtak az Alonso-vezette üldözőbolytól. A 13. körben Safety Car borzolta a kedélyeket, amikor Liuzzi megpördülése után a Toro Rosso a pályán maradt. Az élmezőny a boxba hajtott, Schumacher azonban beragadt Massa mögé, így Alonso megelőzte. Ezt követően előzgetések leginkább csak a középmezőnyben zajlottak. Schumacher nem bírt Alonsóval, egy alkalommal túl szélesre is vette a nyolcas kanyart, a spanyol pedig Massának a közelében sem járt. Az 50. kör környékén Schumacher mindent egy lapra feltéve támadott, de nem tudott előzni, így kénytelen volt megelégedni a harmadik hellyel, miközben Massa élete első futamgyőzelmét aratta azon a pályán, ahol a következő két évben is rajt-cél győzelmeket aratott. A negyedik helyen Button végzett, majd jött de la Rosa, Fisichella, R. Schumacher és Barrichello. Alonso tehát 12 pontos előnyre tett szert négy futammal a vége előtt, Massa győzelme viszont jelzésértékű volt a Renault számára.
A Török Nagydíjat követően valamennyi csapat a következő verseny helyszínére, Monzába utazott egy háromnapos kollektív tesztre. Az eseményen a ferraris Massa autózta a legjobb időt, megelőzve Alonsót, Klient és Schumachert, majd következett a sorban Rosberg, de la Rosa, Wurz, Fisichella, Kubica és a toyotás Ricardo Zonta.
A Ferrari hazai futama, az Olasz Nagydíj következett tehát Monzában. A tifosik türelmetlenül várták, az isztambuli baki után Schumacher vajon képes lesz-e faragni hátrányából, valamint egy fontos kérdésre is választ reméltek. Ekkorra már igencsak erőteljesen pletykáltak arról, hogy a már 37 éves Schumachert év végén félreállítaná a Ferrari, helyére pedig Kimi Räikkönent szerződtetnék. A csapat Monzára ígérte a bejelentést…
Az olaszországi hétvége előtt hivatalossá vált egy tulajdonosváltás. Már év közepe óta élénken pletykálták, hogy a Jordan istállót alig két éve felvásárló orosz üzletember, Alex Shnaider eladná csapatát, a Midland F1 Racinget, hosszas találgatásokat követően pedig meg is találták a vevőt. 2006. szeptember 9-én, az Olasz Nagydíj hétvégéjén bejelentették, hogy a csapat a holland sportautó-óriás, a Spyker Cars birtokába került nagyjából harmincmilliárd forintnak megfelelő dollár ellenében. Shnaider minden tekintetben eltűnt a színről, a csapat első embere Michiel Mol lett, az F1-es csapatfőnök maradt Colin Kolles, technikai guruként pedig elcsábították a korábban a Toyotával sikereket elérő Mike Gascoyne-t. A csapat az utolsó három futamon (kezdve tehát Kínával) Spyker MF1 Racing néven szerepelt, új, hollandosabb színtervvel.
Az első szabadedzésen Vettel – Kubica sorrendben a BMW-k végeztek az élen, majd a fiatal német a második gyakorlást is megnyerte, ezúttal már a két Ferrari előtt. Szombat délelőtt aztán Massa nyert Heidfeld, Schumacher és Kubica előtt, a két Renault csak a lengyel mögött következett, a kvalifikáció főpróbáján tehát a franciák helyzete nem tűnt túl rózsásnak. Aztán az időmérő sem teljesen úgy alakult, ahogy tervezték… A BMW szárnyalása folytatódott – noha Alonso a Q1-ben még ott tudott lenni három századra Schumachertől, a Q2-ben már csak hatodik lett, miután a két Ferrari és a két BMW mellett még Räikkönen is megverte. Az első felvonást egyébként Schumacher-, a másodikat Massa nyerte, a döntő szakaszban viszont Hockenheim és a Hungaroring után ismét a Räikkönen-vezette benzinmentes McLaren bizonyult a leggyorsabbnak – a finn pilóta ha csak két ezreddel ugyan, de megverte Schumachert, ezzel megszerezte a McLaren istálló történetének 125. pole-pozícióját. A harmadik helyen Heidfeld, a negyediken Massa végzett, majd jött Button, Kubica, de la Rosa, Barrichello, Fisichella és csak a tizedik helyen Alonso.
Az időmérő edzés harmadik szakaszát azonban beárnyékolta egy furcsa közjáték. Alonso a Q3 benzinfogyasztós köreinek vége felé ugyanis defektet kapott. Mire körbeért a pályán, a leszakadó abroncsdarabok szanaszét verték az autó hátsó részét, ezzel lényegesen megbontva az R26-os aerodinamikai stabilitását. Akárhogy is igyekezett a spanyol, mire beért a boxba és kereket cserélt, lényegében arra maradt ideje, hogy padlógázon autózva legalább felérjen egy gyors körre és a jelentősen sérült Renault-val aztán egy 5. helyet érő időt autózzon. A boxból kivezető körében azonban feltűnt mögötte Felipe Massa. A tévéképernyők tanúsága szerint a brazil pilóta sosem volt olyan távolságban a renault-s mögött, hogy annak turbulenciája kedvezőtlenül befolyásolta volna a Ferrari stabilitását, sőt a telemetriai adatokból levonható következtetések értelmében Massát nemhogy feltartották, de Alonso szélárnyékában még időt is nyerhetett, ennek ellenére – általános nemtetszésre – a versenybíróság törölte Alonso Q3-ban elért legjobb köreit azzal az indokkal, hogy a spanyol pilóta feltartotta Felipe Massát. Így viszont csak egy sétakocsikázós körideje maradt, amivel utolsó lett. Nem véletlen, hogy a Renault szurkolói az időmérő után az FIA-t Ferrari Italian Assistance-nak, vagyis Ferrarit segítő olaszoknak kezdte nevezni.
Ilyen előzmények után került sor a futamra. A rajtnál Räikkönen jól mozgott, de a legjobban Heidfeld jött el, aki bement Schumacher mellé, de aztán amikor a hétszeres világbajnok visszatámadott, a BMW-s ritmust vesztett és a szintén remekül rajtoló Kubica megelőzte. Heidfeldet a kör végéig Massa és Button is lenyomták, mögé Alonso érkezett meg, aki Fisichella hathatós segítségével lenyomta de la Rosát és Barrichellót is. A következő körben a spanyol aztán Heidfeldet is megelőzte, noha átvágta a sikánt, de megtarthatta pozícióját, miután a német sem tudott megállni. Az első kieső egy kardántengely-törés okán Rosberg volt a 9. körben. A 15. körben Räikkönen-, majd két kör múlva Schumacher érkezett kerékcserére, itt történt meg a pozícióváltás: a német visszatért mclarenes ellenfele elé, Kubica pedig történelmet írt: első kelet-európaiként a Forma-1 történetében vezető helyen állt egy futamon. Schumacher ezt követően nem nagy, de viszonylag kényelmes előnyre tett szert, de la Rosa kiesett, Alonso pedig szép lassan elkezdte egyre feljebb egerészni magát, a 31. körre már az 5. volt, szorosan Kubica és Massa között. A 38. körben érkezett utolsó kerékcseréjére Räikkönen, egy körrel később a két Ferrari, majd a 41.-ben Kubica és Alonso egyszerre. Egymás mellett hajtottak ki a boxból, de aztán a spanyol legyorsulta ellenfelét, és miután Massa elé tértek vissza, már a harmadik volt. Egy körrel később azonban jött a dráma: a valószínűleg egész futamon maximumon járatott Renault-motor a célegyenes végén sűrű, fehér füstöt eregetve kilehelte a lelkét. Az olajon Massa kockásra fékezte az első kerekeit, a kényszerű kerékcsere miatt a pontszerző zónán kívül esett, Kubica pedig feljött dobogós helyre. Schumacher eközben senkitől sem zavartatva, nyolc teljes másodpercnyi előnnyel megszerezte pályafutása 90. futamgyőzelmét, ezzel kettő pontra közelítette meg Alonsót a tabellán. A második helyen Räikkönen-, a harmadikon élete harmadik futamán Kubica végzett, majd jött Fisichella, Button, Barrichello, Trulli és Heidfeld.
A futamot követő sajtótájékoztatón aztán Michael Schumacher élő tévéadásban megtette a nagy bejelentést, amit mindenki (nem) várt:
“Nagyon különleges nap volt ez, hogy ilyen stílusban sikerült befejezni ezt, ahogyan végül történt, főleg a bajnokság helyzetét nézve. Sokkal inkább azonban, hogy mi fog történni a jövőben, ugyanis nagyon sok találgatás folyt nagyon hosszú ideje, ami a jövőmet illette. Az hiszem, minden szurkolónak, minden motorsport iránt érdeklődő embernek joga van, hogy magyarázatot kapjon arra, hogy mi történik. Sajnálom, hogy talán hosszabb időbe telt, mint néhányan szerették volna, de meg kellett találnunk a megfelelő pillanatot és úgy érezzük, ez most a megfelelő pillanat. Rövidre fogva: ez volt az utolsó monzai versenyem, ugyanis a csapattal együtt úgy döntöttünk, hogy ez év végén visszavonulok a versenyzéstől. Rendkívüli, fantasztikus időszak volt a motorsportban töltött több, mint harminc évem, imádtam minden egyes pillanatát, a jót és a rosszat is. Nagyon különlegessé tette az életemet. Külön köszönettel tartozom a családomnak, kezdve nyilvánvalóan apámmal, elhunyt édesanyámmal, a feleségemmel és a gyermekeimmel, akik mindenkor támogatták azt, amit csinálok. E támogatás nélkül, az ő erejük nélkül lehetetlen lett volna túlélni és főként teljesíteni ebben a sportágban. Nem lehetek eléggé hálás nekik, valamint ott vannak a barátaim még a Benetton-időkből és különösen a Ferraritól, ahol nagyon sok nagyszerű embert ismertem meg és nagyon sok barátra tettem szert. Igazán nagyon kemény döntés volt kimondani, hogy nem dolgozok többet együtt az összes barátommal, akik egyszerűen csodálatosak. De egy szép napon mindennek eljön az ideje, és úgy éreztem ez a mai az. Továbbá ami az időzítést illeti, úgy éreztem, így fair, hogy Felipének maradjon esélye a jövőjéről dönteni, mert ő egy nagyszerű versenyző, remek munkát végzett a csapat érdekében, nagyon sok támogatást nyújtott, igazán nagyszerű csapattársam, viszont számára is eljött a pillanat, amikor döntenie kell a jövőjéről. Számomra nem volt értelme emiatt a döntésemet tovább halasztani. Hamarosan bejelenti a csapat, hogy ki érkezik a helyemre, én nagyon örülök annak, hogy ő a kiválasztott, én viszont egyszerűen csak szeretnék koncentrálni az utolsó három versenyre és stílusosan szeretném befejezni Forma 1-es pályafutásomat.”
Három futammal a vége előtt tehát a végletekig kiélezett lett a világbajnokság: Alonso 108 ponttal vezetett a 106 pontos Schumacher előtt, és látszólag Ferrari-pályák következtek. A 3. helyért folytatott harcban Massa állt a legjobban, a brazil 62 ponttal vezetett az 57 pontos Räikkönen és Fisichella előtt, majd jött Button 40 egységgel. Konstruktőriben a Ferrari állt az élre és három ponttal előzte meg a Renault-t.
A Renault olaszországi kapitulációját követően Kínában várták sorsuk jobbra fordulását. A futam előtt a Red Bull Racing bejelentette, meneszti Christian Klient, helyére pedig a csapat addigi tesztpilótája, Robert Doornbos lép elő, míg a tartalékos szerepkörét a német Michael Ammermüller veszi át. A McLaren szintén cserére készült, de la Rosa helyére a fiatal Lewis Hamiltont tervezték beültetni, azonban végül túl korainak gondolták a dolgot. A Williams új autóval, a Toyota új erőforrással érkezett Ázsiába, a Toro Rosso Alex Hitzinger személyében új technikai gurut nevezett ki, a Spyker pedig bejelentette, 2007-ben Christijan Albers lesz a csapat egyik versenyzője.
Az első shanghai szabadedzésen két újonc, Ammermüller és a spyker-midlandes Alexandre Prémat debütálása mellett Wurz elsőségének lehettek szemtanúi a nézők, majd délután ismét az osztrák volt a leggyorsabb, megelőzve Vettelt és Davidsont. A pozitív meglepetést Montagny 7. helye jelentette a Super Agurival, de nem ment rosszul Monteiro sem, aki 9. lett. A szombati napra aztán megérkezett az égi áldás – a félig esős, félig száraz pályán megrendezett harmadik szabadedzésen Schumacher volt a legjobb Alonso és Button előtt, mögöttük a két Toro Rosso következett, az időmérőre azonban leszakadt az ég, a Ferrarinak és a Bridgestone-nak pedig újra előjöttek a Hungaroringen már tapasztalt rémálmai.
Ugyanis – míg Alonso és Fisichella folyamatosan a mezőny elején végeztek, ráadásul nem is kis előnnyel – Schumacher és Massa csak szenvedtek, hasonlóan a japán gumigyártó összes partnercsapatához. Massa például be sem jutott a Q3-ba és Schumacher is csak éppen hogy. Ellenben a Renault-t semmi nem zavarta, Alonso teljesen simán autózta meg a Renault történetének 50. rajtelsőségét (az elsőt még Jean-Pierre Jabouille szerezte 1979-ben), hat tizeddel megverve saját csapattársát, majd jött Barrichello, Button, Räikkönen és csak a hatodik helyen Schumacher. A verseny napján is esett. A két Renault simán eljött, mögéjük Räikkönen zárkózott fel, majd jöttek a Hondák, aztán Schumacher. Alonso hamar nagy előnyre kezdett szert tenni, a rajtnál kicsúszó Kubica megkezdte a felzárkózást, Massa pedig valahol a mezőny hátsó szektorában sínylődött a Bridgestone-okkal. Mire Räikkönen a 13. körben meg tudta előzni Fisichellát, Alonso már tíz másodperc fölötti előnnyel vezetett, Schumacher viszont mindkét Hondát megelőzte és egyéni legjobb köridőket dobált, de még ezek is több tizeddel lassabbak voltak Alonso idejeinél. Alonso a 16. körben borzolta kissé Renault-sok idegeit, amikor az első kanyarban kisodródott és eldobott majdnem négy másodpercet, de ekkorra már ismét Fisichella volt mögötte – Räikkönen ugyanis előbb kereket cserélt, majd három körrel később motorhibával félrehúzódott. Eközben Kubica is egyre feljebb egerészte magát, a dráma azonban a boxkiállásokkal kezdődött a 21. körben. Előbb Schumacher, majd egy körrel később Fisichella, végül Alonso cserélt, és közülük egyedül a spanyol kapott friss intermediate gumikat, ellenfelei a bekoptatott szetteken maradtak – és ez volt a jó döntés. Alonso hamarosan drámaian visszalassult, három-négy másodpercet kezdett eldobni körönként, Fisichelláék csakhamar utolérték. Még egy érdekes taktika volt Kubicáé, aki a 24. körben kiállt száraz pályás gumikért, de egyetlen kör alatt számtalanszor kicsúszott és meg is pördült, így rögtön vissza is jött az interekért. A 30. körben aztán Fisichella átvette a vezetést Alonsótól, majd néhány kanyarral később Schumacher is követte az olasz példáját. A Renault amint lehetett, reagált: a 35. körben Alonsót behozták száraz pályás gumikért, amivel hamar jó tempót kezdett diktálni és akár még a vezetés visszaszerzésére is esélye lehetett volna – csakhogy elrontották a jobb-hátsó kerék leszedését, amivel nagyjából húsz másodpercet dobtak el a boxban. Ezt követően egyre többen álltak ki cserélni, így a 40. körben Schumacher is. Fisichella pedig hiába jött egy körrel később, ez alatt a kör alatt Schumacher meg tudta melegíteni annyira az abroncsokat, hogy amíg az olasz tojásokon lépkedve kitapogatózott a pályára, az üzemmeleg gumikon Schumacher befért mellé és átvette a vezetést. Fisichellának innentől egy feladata volt: kezdjen el lassú köröket autózni és várja be Alonsót, hogy legalább azt a két pontot ne vegye el tőle. Így is tett, a spanyol a 48. körben visszaállt a 2. helyre, de Schumacher utolérésére már nem volt esélye. Az utolsó körben aztán még az újra rázendítő eső is vitt némi kavart a történetbe, de nem az élen: Schumacher megszerezte ez évi hetedik, pályafutása 91. futamgyőzelmét Alonso és Fisichella előtt, ezzel pontazonossággal, de több futamgyőzelemmel átvette a vezetést két futammal a vége előtt a bajnoki tabellán. A 4. helyen Heidfeld autózott, nyomában a két Hondával és a mclarenes de la Rosával, azonban fél körrel a vége előtt utolérték a lekörözött Satót. A japán pilóta rendkívül sportszerűtlenül feltartotta a BMW-st, hogy ezzel kedvezőbb helyzetbe hozhassa a hondásokat. Barrichello elmérte a féktávot és nekiment Heidfeldnek, ebből Button profitált, aki bejött negyediknek, de la Rosa ötödiknek, leszakadó első szárnnyal Barrichello hatodiknak, Heidfeld pedig hetedik lett. Az utolsó pontszerző helyet Webber csípte el a Williamsszel, Satót pedig sportszerűtlen magatartása miatt diszkvalifikálták – nem először pályafutása során.
Schumacher és Alonso tehát 116-116 ponttal álltak, Fisichella visszavette Massától a harmadik helyet, konstruktőriben pedig a Renault egyetlen ponttal állt a Ferrari előtt, amikor a Japán Nagydíj következett. A Bridgestone új szupergumival készült a suzukai versenyre: az abroncsok futófelületét egy különleges, gyorsan lekopó bevonattal látták el, ami a kvalifikáción pokoli tempóhoz juttatta a partnercsapatok autóit, néhány kör elteltével azonban ez a réteg lekopott és a tempó nagyjából kiegyenlítődött azzal, amire a Michelin egyébként képes volt. A pénteki első szabadedzésen szokás szerint kevesen mentek mért kört, egyébként Davidson nyert Jani és Vettel előtt, majd a délutáni gyakorláson Fisichella volt a leggyorsabb a két Ferrari előtt. A szombati főpróbán aztán Michael vezetésével a Schumacher-testvérek végeztek a mezőny élén, megelőzve Buttont és Fisichellát. Az időmérő edzésen aztán megmutatkozott a Bridgestone fejlesztése. A Q1-et Massa nyerte, a legjobb michelines autó Buttonnel csak 5. lett, a két Toyota és Rosberg Williamse mögött. A Q2-ben aztán Schumacher ment egy óriási pályacsúcsot, csapattársának is majdnem egy másodpercet adott, a Renault számára pedig egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nemhogy a Ferrarit, de még a Hondát és a Toyotát sem fogják tudni egykönnyen megverni. Így is lett: az első rajtsort simán kibérlő Ferrarik mögött a Toyoták végeztek a harmadik-negyedik helyen, csak utánuk következett Alonso és Fisichella, majd a két Honda Buttonnel és Barrichellóval. A pole-pozíció azonban némi meglepetésre Massáé lett, a brazil az utolsó körén robbantott és egy tizeddel megverte Schumachert! Az időmérő negatív meglepetését a McLaren-Mercedes szereplése jelentette, ugyanis mindkét autó már a Q2-ben elvérzett. A verseny rajtjánál a két Ferrari megtartotta a vezetést, majd jött R. Schumacher a Toyotával, Trullit viszont megelőzte Alonso, Barrichello pedig első vezetőszárny cserére kényszerült, miután összeakadt valakivel a középmezőnyben. A 3. kör elején a ferrarisok elegánsan helyet cseréltek, Alonso pedig a 13. körre tudta átrágni magát Ralfon, majd Massa nyomába eredt. Sokáig nem is kellett várnia, a brazil kereket cserélt, majd amikor két körrel később Alonso is kiállt, már a ferraris előtt tért vissza. A 19. körben Schumacher is kereket cserélt és nagyjából öt másodperces különbség alakult ki a két vb-aspiráns között, egy körrel később azonban ijesztő baleset történt: Albers Spyker-Midlandjének hátulja egyszerűen szétrobbant a 130R után, szanaszét repültek az alkatrész darabok a sikán féktávjánál. Alonso szép lassan elkezdte csökkenteni hátrányát, de csak nagyjából négy másodpercig tudott lemenni, mire a 35. körben másodszor is kereket cserélt. Egy körrel később Schumacher is letudta az újabb szervizet – kényelmes előnnyel vezetett és a világbajnoki cím egyértelmű esélyese lehetett volna az interlagosi hétvége előtt, azonban a technika ördöge közbeszólt. A fordítottja, ami Monzában történt: Michael Schumacher autója elfüstölt! Innen Alonso már simán vezetett a célig és csak Webber balesete jelentett némi izgalmat. A spanyol először nyert a június 25-i Kanadai Nagydíj óta, a második helyen Massa, a harmadikon Fisichella futott be, majd következett Button, Räikkönen, Trulli, R. Schumacher és Heidfeld a pontszerző helyeken.
Az évadzáró Brazil Nagydíj előtt tehát Fernando Alonso tíz pontos előnnyel vezette a világbajnokságot, ami azt jelentette, hogy Michael Schumacher abban és csakis abban az esetben lehetett nyolcszoros világbajnok, ha győz Interlagosban, miközben Fernando Alonso nem végez a legjobb nyolcban, azaz egyetlen pontot sem szerez. A 3. helyért folytatott harcban Massa újra egy ponttal Fisichella elé került, konstruktőriben pedig újabb kettős dobogójával a Renault viszonylag kényelmes, kilenc pontos előnyre tett szert a Ferrari előtt.
Interlagosban az első szabadedzésen Räikkönen nyitott az élen, megelőzve Davidsont és Wurzot, majd a második gyakorláson már a Williams osztrákja volt a legjobb, Davidson és Vettel előtt. Az FP1-en debütált a Spyker-Midland színeiben egy venezuelai újonc, Ernesto Viso, aki – hasonlóan a kínai újonc Prémat-hoz – soha később nem jutott szerephez Forma 1-es versenyhétvégén. A szombati harmadik edzés aztán a Ferrari elsőségét hozta Massa-Schumacher sorrendben, mögöttük Button, Kubica, Fisichella, Barrichello és Alonso következett. A Ferrarik fölényes szereplése az időmérőn is folytatódott: Schumacher és Massa ping-pongoztak a leggyorsabb körökkel az első két felvonásban, a Q3-ban viszont Suzuka után ismét megkotlott a 248 F1 – Schumacher nem tudott mért kört futni, míg Massa teljesen simán megszerezte a pole-pozíciót Räikkönen, Trulli és Alonso előtt, Schumachernek pedig a tizedik hely jutott. A rajtnál az élmezőny megtartotta sorrendjét, mögöttük Schumacher pedig rögvest a 7. helyig zárkózott fel, Fisichella mögé. Hátul a két Williams ütközött, Webber elveszítette a hátsó szárnyát és a boxba hajtva feladta, míg Rosberg első szárny nélkül nem megfelelően választotta meg a sebességet, és a célegyenesre vezető hosszú balosban falnak ütközött, teleszórva törmelékkel a pályát és bevetésre kényszerítve a biztonsági autót. Miután az SC távozott, Schumacher a célegyenesben megelőzte Fisichellát, azonban néhány másodperccel ezelőtt a Rosberg-féle törmelékeken áthajtva lassúdefektet kapott, ami miatt a kör végére jelentős időt veszített és a boxutcába kényszerült. Innen kezdett őrült felzárkózásba. Trulli a 10. körben kiállt, ezzel Alonso feljött harmadiknak, Schumacher pedig az utolsó helyről, kis híján egy teljes kör hátrányból kezdett őrült felzárkózásba. A boxkiállások során Alonso Räikkönen-, Button pedig Fisichella elé került, de a világ eközben Schumachert figyelte, aki másfél másodperccel autózott gyorsabb köröket mindenkinél, leszámítva Massát, de neki is egy teljes szekundumot adott minden körben. A 29. körben Button megelőzte Räikkönent, Schumacher pedig már 1:12-ben körözött, és a negyvenedik fordulóra már 7. volt Kubica megelőzésével. Ezt követően az 51. körben megelőzte Barrichellót (ekkor hangzott el a Honda mérnökének szájából az a zseniális rádióüzenet, miszerint: “Michael mögötted van, de te versenyzel vele!”), majd a 63. körben Fisichella is újra fejet hajtott a leköszönő világbajnok előtt. Heidfeld még elszenvedte az idény utolsó balesetét, Schumacher pedig teljesen tét nélkül ugyan, de megtámadta és csakhamar meg is előzte a 4. helyért Kimi Räikkönent, noha kis híján felmászott a palánkra – hogy egy klasszikust idézzek. Felipe Massa eközben Ayrton Senna 1993-as győzelme óta az első brazil lett, aki hazai pályán futamot nyert, egyben 1956 óta ez lett az első olyan idény, amikor nem nyert versenyt brit istálló. Alonso lett a második, Button pedig a harmadik. Utánuk ért be a pályafutása egyik legemlékezetesebb autózását bemutató Schumacher, majd következett Räikkönen, Fisichella, Barrichello és de la Rosa.
Fernando Alonso 2006 világbajnoka!
A világbajnokság végeredménye
Versenyzők: 1. Alonso 134 – 2. M. Schumacher 121 – 3. Massa 80 – 4. Fisichella 72 – 5. Räikkönen 65 – 6. Button 56 – 7. Barrichello 30 – 8. Montoya 26 – 9. Heidfeld 23 – 10. R. Schumacher 20 – 11. de la Rosa 19 – 12. Trulli 15 – 13. Coulthard 14 – 14. Webber 7 – 15. Villeneuve 7 – 16. Kubica 6 – 17. Rosberg 4 – 18. Klien 2 – 19. Liuzzi 1.
Konstruktőrök: 1. Renault 206 – 2. Ferrari 201 – 3. McLaren 110 – 4. Honda 86 – 5. BMW 36 – 6. Toyota 35 – 7. Red Bull 16 – 8. Williams 11 – 9. Toro Rosso 1 – 10. Midland 0 – 11. Super Aguri 0
Statisztika
- futamgyőztesek száma: 5 (Alonso – 7 verseny, M. Schumacher – 7, Massa – 2, Fisichella – 1, Button – 1)
- győztes csapatok száma: 3 (Ferrari – 9 verseny, Renault – 8, Honda – 1)
- győztes motorgyártók száma: 3 (Ferrari – 9 verseny, Renault – 8, Honda – 1)
- győztes nemzetek száma: 5 (német – 7 verseny, spanyol – 7, brazil – 2, olasz – 1, brit – 1)
- pole-pozíciók: Alonso – 6, M. Schumacher – 4, Räikkönen – 3, Massa – 3, Fisichella – 1, Button – 1
- első soros rajtok: M. Schumacher 9, Massa – 7, Alonso – 6, Fisichella – 5, Räikkönen – 5, Button – 3, Webber – 1
- dobogós helyezések: Alonso – 14, Schumacher – 12, Massa – 7, Räikkönen – 6, Fisichella – 5, Button – 3, Montoya – 2, Heidfeld – 1, R. Schumacher – 1, de la Rosa – 1, Coulthard – 1, Kubica – 1
- leggyorsabb körök: M. Schumacher – 7, Alonso – 5, Räikkönen – 3, Massa – 2, Rosberg – 1
- vezető helyen: 11 versenyző, a legtöbbet Alonso – 463 kör, M. Schumacher – 366, Massa – 154, Fisichella – 57, Räikkönen – 54, Button – 25 […]
- megtett versenytáv: 1. Alonso – 5337 km, 2. M. Schumacher – 5234, 3. Massa – 5103, 4. Fisichella – 5056, 5. Heidfeld – 4785 […]
- legfiatalabb versenyző: Nico Rosberg (20 év, 263 nap – Bahreinben)
- legidősebb versenyző: Michael Schumacher (37 év, 301 nap – Brazíliában)
- világbajnoki tabella élén: Alonso 17 versenyen át, M. Schumacher 1 versenyen át
- debütáló versenyzők: 11 (Michael Ammermüller, Yuji Ide, Neel Jani, Robert Kubica, Giorgio Mondini, Alexandre Prémat, Nico Rosberg, Adrian Sutil, Sebastian Vettel, Ernesto Viso, Markus Winkelhock)
- búcsúzó versenyzők: 11 (Michael Ammermüller, Robert Doornbos, Yuji Ide, Neel Jani, Giorgio Mondini, Franck Montagny, Tiago Monteiro, Juan-Pablo Montoya, Alexandre Prémat, Jacques Villeneuve, Ernesto Viso)
