Sokáig csak annyit tudtunk róla, hogy Michael Schumacher fia. Aztán feltűnt a gokartpályákon, egyre feljebb egerészte magát, egészen a Formula 3-ig, ahol a kezdeti gyenge eredmények után varázsütésre a legfényesebben ragyogó csillaggá vált. De honnan jött ez a német fiatalember, aki július vége óta alázza a mezőnyt? A következő cikk erre a kérdésre keresi a választ.
Mick Schumacher 1999. március 22-én született a svájci Vufflens-le-Château falucskában, Michael Schumacher autóversenyző és Corinna Schumacher díjlovagló második gyermekeként. Nővére, az ekkor két esztendős Gina-Maria később édesanyjához hasonlóan szintén lovaglásban lett élsportoló. Édesapja ekkoriban a Ferrari versenyzőjeként készült a Brazil Nagydíjra, miután az évadnyitó versenyen, Melbourne-ben csak az elkeserítő 8. helyet szerezte meg, míg nagybátyja, Ralf a Williams friss igazolásaként egy dobogós helyezésen volt túl.
“Hétfőn egy svájci kórházban megszületett Mick Schumacher, Michael és Corinna fia, Gina-Maria öccse. Az anya és a gyermek is jó egészségnek örvend. Michael jelen volt a születéskor, de rögtön ezután Fioranóba utazott, ahol másnap már 74 kört teljesített egy teszten a Ferrarival és 1:02.995-ös időt ért el” – írták akkoriban a helyi lapok.
Kilenc éves koráig szülővárosában élt családjával, ekkor döntött úgy, hogy ő is versenyzői karrierbe kezd. Mint mindenki, ő is gokartokkal indított, és hogy elkerülje a feltűnést édesapja személye miatt, eleinte édesanyja leánykori nevét használva, Mick Betsch álnéven indult versenyeken. Első komolyabb bajnokságába 2011-ben nevezett, ekkor a német ADAC Kart Masters sorozat KF3-as kategóriájában indult, ami lényegében a 12-15 éves korosztály számára a legalacsonyabb fordulatszámot és legalacsonyabb minimum súlyt előíró kategória. Első szezonjában kilencedik, majd egy év múlva hetedik lett az összetettben, valamint mindkét évben harmadikként zárta a téli kupát. 2012-ben emellett szintén harmadik lett a neves DVM bajnokságban, ugyancsak KF3 kategóriában. 2013-ban harmadikként zárt a német nemzeti junior bajnokságban, ahogyan az FIA gokartra szakosodott szervezetének, a CIK-nek a junior szuperkupáján is. 2014-től hazai és nemzetközi junior bajnokságokon indult, már Mick Junior néven és édesapja támogatása nélkül – Michael ekkor már kómában volt síbalesetét követően. Ebben az évben Mick második lett a német nemzeti bajnokságban, valamint az Európa- és a Világbajnokságon is. Noha nem használta édesapja nevét, teljesítményével így is elismerést vívott ki magának a nemzetközi sportsajtóban. A német Spiegel magazin például azt írta, hiába próbálták megóvni a figyelemtől és a magasabb elvárásoktól, vb-ezüstjével ennek búcsút inthet. Ekkoriban már több nemzetközileg elismert lap, például az olasz La Gazzetta dello Sport, a francia L’Equipe és a spanyol Marca is tudni vélte, Mick Junior valójában Mick Schumacher, így kiemelt figyelmet fordítottak a 15 éves gokartos fejlődésére.
“Természetesen büszke vagyok, hiszen ez egy nagyon fontos eredmény számomra. De azzal is tisztában vagyok, hogy a célom a világbajnoki cím volt, így nem lehetek teljesen elégedett magammal. Ez csak a kezdet!” – mondta a világbajnokságot követően egy olasz lapnak. Bánkódni azonban így sem volt oka, hiszen például Sebastian Vettel, vagy maga Michael Schumacher sem volt gokartvilágbajnok, mire a Forma 1-be került.
Az ennay-i vb-döntőn Mick egyébként öt kvalifikációs futamot nyert meg, a döntőben a brit Enaam Ahmeddel szemben maradt alul, aki később Brit Formula 3-as bajnok lett, döntős volt a McLaren Autosport BRDC Award szavazásán, ma pedig Mickhez hasonlóan a Forma 3-as Európa-bajnokságban szerepel. Ekkoriban egyébként Mick a Tony Kart Team istálló színeiben versenyzett, mely számára balesete előtt édesapja is segített az autó fejlesztésében. Michael mindig is nagy erőkkel támogatta fia karrierjének előremenetelét. Balesetét követően – mivel máig nem tudunk semmi konkrét információt állapotáról – Mick menedzselését apja közeli barátja, Peter Kaiser vette át, illetve a család jogi ügyeit intéző Sabine Kehm is féltő kezei alatt tartja a fiút. Kaiser egyébként annak a KSM Motorsport csapatnak az alapítója, melyben annak idején Michael és öccse, Ralf is pallérozódtak, és természetesen Micket is versenyeztette.
Gokartos sikereit követően, 2014 végén úgy érezte, eljött a feljebb lépés ideje. Formula 4-es teszteket folytatott a Jenzer Motorsporttal, végül azonban mégis a Van Amersfoort Racinghez szerződött le, a Német Formula 4-be. Ez az az istálló, amely a holland Frits van Amersfoort kezében van, és korábban olyan neveket adott az autósportnak, mint például Christijan Albers, Jeroen Bleekemolen, vagy épp Max Verstappen. Itt már valódi nevét használta, ami persze azonnal felkeltette a média érdeklődését.
Harmadik futamán, Oscherslebenben rögtön futamot nyert, ezt követően azonban középszerű eredmények következtek, ugyanitt tudott még egy dobogót szerezni a bajnokság későbbi részében. Az összetett értékelést végül a 10. helyen zárta, de csapatának négy versenyzője közül a második legjobb volt. Ebben az évben szenvedte el első komolyabb balesetét versenypályán: Spielbergben a mögötte haladó Thomas Preining felöklelte, ami miatt falnak csapódott és eltörte a kezét.
Ezután az ázsiai MRF Challenge Formula-2000 bajnokság következett a téli felkészülési időszakban. Négy futamon indult el, melyeken két dobogós helyezést szerzett. 2016-ban jöhetett az áttörés: leigazolta a Ferrarival köztudottan szoros kapcsolatot ápoló Prema Powerteam, és a német mellett az olasz Formula 4-es bajnokságokba is benevezte, csapattársai az észt Jüri Vips és az amerikai Juan-Manuel Correa lettek. Az olasz bajnokságban két győzelemmel indított Misanóban, ezt követően viszont több futamot is kihagyott. Oscherslebenben újra győzelemmel nyitott a német szériában, ahol ezt követően még kétszer nyert a Lausitzringen, egyszer a Nürburgringen és egyszer Hockenheimben. Az olaszoknál sem tétlenkedett, győzött Imolában, Vallelungában és Monzában, miközben több más dobogós helyet is szerzett. Végül mindkét sorozatot ezüstéremmel zárta, a német szériában Joey Mawson, míg az olaszban Marcos Siebert előzte meg, kis különbséggel. Télen újra jött az MRF, ezúttal már a teljes bajnokság. Győzelmeket szerzett Bahreinben és Újdelhiben, összesen négyet, ami a tabella harmadik helyéhez volt elég, Harrison Newey és újra Mawson mögött. 2017-ben jött az újabb nagy lehetőség: a Prema a Forma 3-as Európa-bajnokságba léptette, Maximilian Günther, Guan Yu-Zhou és Callum Ilott mellé.
Erős pontszerző helyekkel indított, első dobogójára a szezon ötödik versenyéig, Monzáig kellett várni. Több pódiuma már nem volt az idényben, ellenben számtalanszor nullázott, és pontszerző eredménye is jobbára csak hetedik-nyolcadik-kilencedik helyek voltak. A bajnokságot végül a 12. helyen zárta, csapatában toronymagasan a leggyengébb teljesítményt nyújtva, bár azt jegyezzük meg, hogy négyük közül Mick volt az egyetlen újonc. Az ő értékelésüket egyébként bronzéremmel zárta, Lando Norris és Jehan Daruvala mögött, az újoncok dobogójára többször is felállhatott, egyetlen győzelmét a silverstone-i nyitóhétvégén jegyezte.
A 2018-as évre aztán a csapat kicserélődött és egyel több, öt autót nevezett. Mick mellett egyedül Zhou maradt meg, Günther a Formula 2-be, Ilott a GP3-ba lépett. Helyettük érkezett a csapathoz az Olasz Formula-4 bajnoka, Marcus Armstrong, valamint a Formula-Renault Eurocup harmadik helyezettje, az orosz Robert Shwartzman. Az ötödik autót az észt Ralf Aron kapta meg, aki a Hitech GP-től igazolt át. Az idény első négy hétvégéje hasonlóan telt, mint az előző idény: viszonylag gyenge teljesítmény, kiesések, nullázások, és csak két dobogó, egy a Hungaroringen és egy Zandvoortban. Az évad ötödik hétvégéjén, Spa-Francorchamps-ban aztán jött az áttörés. A második futamra pole-pozíciót szerzett, majd a harmadikat megnyerte. Ez a diadal elmondása szerint akkora löketet adott neki, hogy egy elképesztő sikersorozat vette kezdetét. Egyszer győzött Silverstone-ban és Misanóban is, majd a nürburgringi hétvégétől kezdődően zsinórban öt pole-pozíciót szerzett, és ugyanennyi futamot megnyert, amivel a bajnoki tabella első helyére jött fel.
Zsinórban öt győzelmével Mick olyan nevek mellé írta be magát az örökranglistán, mint Raffaele Marciello, Félix Rosenqvist és Lance Stroll, az egymás utát hat futamot megnyerő Max Verstappennel szemben azonban nem tudott egyenlíteni, miután a harmadik spielbergi futamon Shwartzman lerajtolta, és Mick nem tudta (nem akarta?) visszaelőzni. Teljesítménye azonban így is felkeltette sokak érdeklődését, így a bajnokságot sokáig vezető Dan Ticktum is gyanakvóan kezdett nézni a 19 és fél éves németre.
“Hogy őszinte legyek, nem szeretnék senkire mutogatni, de ezen a hétvégén egyszerűen nem volt jó a tempó. A hiba főleg a beállításokban keresendő, az utolsó versenyre például változtattunk néhány dolgon és rögtön fel tudtam jönni negyediknek. Az első kettőhöz viszonyítva viszont senkinek nem volt esélye. Még a saját csapattársaiknak sem, akik nagyszerű versenyzők, de sehol sem voltak Mickhez és Roberthez képest. A legjobb jelző, amivel illethetném a teljesítményüket, az az érdekes, és azt hiszem, a paddockban a legtöbb ember egyetért ezzel” – írta Instagramján a brit pilóta, melyet kisvártatva le is törölt. A futam utáni első gondolatok közösségi médiában történt megosztását követően Ticktum később természetesen igyekezett némileg tisztázni a leírtakat, és leszögezte: nem állítja, hogy bármi illegalitás is szerepet játszana a dologban, ugyanakkor hozzátette, azért fogja elveszíteni a bajnokságot, mert nem Schumacher a vezetékneve. Mindez persze hamar Mick tudomására is jutott, aki az őket illető vádakat firtató kérdésre – abszolút profi versenyző benyomását keltve – összesen annyit felelt, hogy számos faktor közrejátszott teljesítményének hirtelen feljavulásában, úgy mint például a jó autó, saját korlátainak áttörése, magabiztosság, és nem utolsó sorban az, hogy az általa csak édesapám nappalijának nevezett Spa-Francorchamps-ban szerezte meg első futamgyőzelmét. Ticktumnak viszont más elképzelése volt a dolgokról.
“Egyelőre nem akarok erről beszélni. Szeretném, ha a pályán mutatott teljesítményünk lenne a döntő. Ha viszont Mick a szezon végéig sem mond többet, akkor kitálalok. El fogom mondani az én véleményemet is, ami minden bizonnyal sokaknak nem fog tetszeni” – mondta némileg fenyegetőzve Ticktum a spielbergi hétvégét követően, három héttel a hockenheimi szezonzáró előtt. Schumacher – a körülményekhez képest – ezt is jól reagálta le.
“Nem igazán hallgatok az ilyenekre. Sokat fejlődtünk év közben, míg a többiek megálltak egy ponton. Remélem, Dan Hockenheimben szerencsésebb lesz és igazán élvezetes harcot vívhatunk a bajnoki címért. Én azonban csak a saját tennivalóimra koncentrálok, ez a kulcs az egészhez. A munkát sosem szabad abbahagyni, mindig tanulni, fejlődni kell. A spái győzelmem után nem volt könnyű dolgom a formámat fenntartani, de végül sikerült, főleg az időmérőkön fejlődtünk sokat” – írta a Speed Week.
A hockenheimi záróforduló aztán felemás érzésekkel zárult: Mick nem tudott futamot nyerni, de két második hellyel bebiztosította azt a bajnoki címet, amelyre a szezon feléig gondolni sem mert senki. Mick a 2018-as idény folyamán összesen nyolc versenyt nyert meg (ebből ötöt zsinórban), háromszor volt második és ugyanennyiszer harmadik.
Hogy miként alakul Mick jövője, egyelőre kérdéses. Menedzsere, Sabine Kehm egész pályafutása alatt gondosan ügyelt Mick magánéletére, édesapjával kapcsolatban semmiféle magánjellegű információt nem adott ki, és Micknek sem engedte, hogy kiadjon. Évek óta pátyolgatja, óvja, és persze gondosan megtervezett útja szerint egyengeti pályafutását. Sokan a Formula 2-be várják jövőre, hiszen jelenlegi csapata, a Prema Theodore Racing itt is képviselteti magát és logikus lépés is lehetne. Itt aztán ha jól szerepel, akár a Forma-1 felé is megnyílhatnak a kapuk előtte. Már egyébként ebben az évben is szóba került az F1 lehetősége: a nürburgringi tripla győzelmet követően olasz források cikkeztek arról, hogy a Toro Rosso érdeklődik Mick iránt, de egyelőre ez csak puszta pletyka maradt.
