A 2004-es évad végén David Coulthard ülés nélkül maradt, miután a McLaren Juan-Pablo Montoyát szerződtette a helyére. A skót pilóta mindenképpen versenyezni akart, azonban lehetőségei egyre csak fogytak. Végül egy váratlan helyről érkezett megkeresés…
2004 végén ugyanis a Ford Motor Company eladta sikertelenségbe fulladt csapatát, a Jaguar Racinget a Dietrich Mateschitz vezette Red Bullnak. A Red Bull azonnal egy tapasztalt, ám még mindig gyors pilótát keresett, így került az ülés nélküli David Coulthard a célkeresztjükbe. A skóttal 2004. december 17-én egy évre szóló szerződést kötött az energiaital-gyártó csapata, akinek csapattársa a korábban már a Jaguarnál is a Red Bull támogatását élvező Christian Klien lett. Az ekkor már 34 éves Coulthard pályafutása ezzel új szakaszba léphetett, új istállónál, immár szigorú kötöttségek nélkül, felszabadultan autózhatott.
2005-ben a Red Bull tulajdonképpen a 2004-es Jaguar kissé módosított változatával indult, azonban ez egyáltalán nem látszott meg az eredményeken. Főleg Coulthard villogott, aki valósággal megfiatalodott új csapatánál. Az első futamon, Ausztráliában nagy csatát vívott a dobogós helyezésért, végül a negyedik helyen végzett, Malajziában a hatodik, Bahreinben a nyolcadik lett, így az első három futam után általános meglepetésre az ötödik helyen állt a világbajnokságon. A szinte már a hazai futamának számító Monacói Nagydíjon fantasztikus teljesítményt produkált az időmérő edzésen (7. lett), azonban végül baleset miatt kiállni kényszerült.
A lendülete azonban nem tört meg, a következő Európa Nagydíjon ismét a negyedik helyen végzett, majd két héttel később Kanadában hetedik lett. Az idény közepén némi mélypont következett, az USA Nagydíjon az emlékezetes Michelin-botrány miatt pályafutása során először nem állt rajthoz, majd a következő két nagydíjon nagyon gyengén muzsikált a technika. A szezon utolsó harmadában már nem nagyon tudott villogni, ráadásul a Hungaroringen nagy balesete is volt, de így is sikerült két hetedik, illetve egy hatodik helyet szereznie. A megszerzett 24 ponttal a 12. helyen végzett a bajnokságban, a Red Bull pedig első szezonját a hetedik helyen zárta jórészt DC pontjainak köszönhetően. A skót pilóta teljesítményét a csapata szerződéshosszabbítással hálálta meg.
2006-ban a csapat Ferrari-motorokra váltott, az autó pedig csak egy minimális frissítést kapott, ez pedig az eredményeken is meglátszott, jelentősen visszaesett a teljesítmény. A szezon fénypontja egyértelműen Monacóban jött el, amikor DC pályafutása 200. versenyén a harmadik helyen végzett, ezzel megszerezte a Red Bull történetének első dobogós helyezését. A év során 14 pontot szerzett, a bajnokságban a 13. helyen végzett. Miután kiderült, hogy Adrian Newey is csatlakozik a csapathoz, DC többször is hangsúlyozta, hogy ő is szívesen maradna.
Így is lett, 2007-et már egy Adrian Newey-tervezte Renault-motoros autóval, Mark Webberrel az oldalán kezdhette meg. Azonban egyáltalán nem úgy indult a szezon, ahogyan azt a skót eltervezte. Az autó gyors volt, de katasztrofálisan megbízhatatlan, elsősorban a váltóval akadtak gondok, emiatt pedig rengeteg pontot elszórt nem csak DC, de Webber is. Az első igazán fájó kiesés Bahreinben következett be, ahol Coulthard remek előzéseket mutatott be, és komoly pontokat szerezhetett volna, de cserbenhagyta az autója. Spanyolországban végre megtört a jég, ötödikként intették le. Ezt követően azonban öt futamon át képtelen volt pontokat szerezni, a kaotikus nürburgringi Európa Nagydíjon viszont remekül vezetett, és újra ötödik lett, Webber pedig harmadik. Legközelebb a szintén zűrzavaros, és az eső által szinte elmosott Japán Nagydíjon került közel a skót a dobogós helyhez, de a futam végén Kimi Räikkönen megelőzte. Ebben az évben is 14 pontot szerzett, ez pedig az összetett tizedik helyére volt elegendő.
2008-ban is a bikáknál maradt, ebben az évben pedig a Red Bull egy továbbfejlesztett autóval jelentkezett, amely gyors és végre megbízható is lett, ám ezúttal a szerencse nem állt a csapat, főleg DC mellett, aki a szezon során számos alkalommal került balesetekbe. Webber az első hat futam során ötször pontszerző helyen zárt, Coulthard viszont egyszer sem tudott a legjobb nyolc között végezni. A Kanadai Nagydíjon végre a skót pilótára is rámosolygott a szerencse, remek versenyt futva a harmadik helyen zárt a két BMW mögött, ezzel – mint később kiderült – megszerezte pályafutása utolsó dobogós helyezését. Néhány héttel később ugyanis, a Brit Nagydíj előtt bejelentette visszavonulását. Ellenben teljesítménye nem javult fel, a következő hét futam során még a legjobb tízbe is csak egyszer tudott bekerülni. Szingapúrban pályafutása során utoljára tudott pontokat szerezni, itt a hetedik lett. 2008. november 2-án pedig rajthoz állt pályafutása utolsó versenyén, a Brazil Nagydíjon, egy különleges festésű autóban, azonban a versenye mindössze pár száz méterig tartott, miután Nico Rosberg meglökte, majd a pályán keresztbeálló Red Bull nekiütközött még Kazuki Nakajima autójának is.
David Coulthard pályafutása során 13 győzelmet, 12 pole-pozíciót, 62 dobogós helyezést, egy világbajnoki ezüstérmet, valamint négy világbajnoki bronzérmet szerzett, mindezt három istállónál (Williams, McLaren, Red Bull). Riporterként manapság is aktív, állandó résztvevője a Forma-1-es hétvégéknek a korábbi kiváló pilóta.
Az előző részt >>>ide kattintva<<< olvashatjátok el.
Egy válasz