A 2018-as szezon számokban – WTCR évértékelő [2. rész]

Évértékelőnk előző részében a 2018-as szezon eseményeit tekintettük át, hosszan tárgyalva a WTCR létrejöttét, egyes fordulók eseményeit és a bajnokság végkimenetelét. Jelen írásban a számokra és statisztikákra került a hangsúly, amelybe ismét beépítettük saját véleményünket is az idei szezonról.  

TOPLISTÁK

TOP 10 pilóta

Nem volt túl nehéz dolgunk, hiszen a legjobb 8-9 kilenc versenyző kiemelkedett a mezőnyből, illetve reálisan 12 pilóta teljesítménye jogosította fel őket, hogy a listánkra kerülhessenek.

TOP 5 csalódás

A szezon egy kevésbé kellemes aspektusára is ki szerettünk volna térni. Öt versenyző, aki szerintünk idén messze az elvárások alatt teljesített. A táblázat csökkenő sorrendet takar, magyarán Tom Coronel mindkettőnk számára a 2018-as WTCR szezon legnagyobb csalódása.

TOP 5 meglepetés

Egy lista, amely esetében egyetértettünk. Talán kiemelhető még Tarquini neve, aki az 5+1 szereplő lenne. Tudtuk, hogy címre esélyes lesz a veterán, de messze az általános elvárások fölött teljesített.

1. Ceccon – Jött, látott, aratott. Megmutatta, hogy adott pályákon van az Alfában kraft.
2. Bennani – Magához képest nagyon megérett, bár Huffot csak szavakkal kapta el.
3. Berthon – Egy nem túl sikeres formulaautó pilótából egy hétről-hétre fejlődő túraautós lett.
4. Comte – Aki hallotta már a nevét, az tudta, hogy gyors, de tán még ők sem sejtették, hogy ennyire.
5. Vervisch – Nem kis név GT-ben, de Vernay-vel lépést tartani elismerést érdemel.

A következőkben a pilóták által szerzett győzelmeket, pole-pozíciókat és a hétvégék három futama alatt szerzett pontokat hasonlítjuk össze.

Legtöbb pole pozíció

1.  Björk – 6
2.  Huff – 4
3. Michelisz – 3

Legtöbb győzelem

1. Tarquini – 5
2. Björk – 4
3. Vernay – 4

PONTLISTÁK

TOP 3 – Első futam

1. Vernay – Audi – 140 pont
2. Muller – Hyundai – 113 pont
3. Guerrieri – Honda – 112 pont

Ha emlékszünk Norbinak a szezonon átívelő első futamos pechsorozatára, akkor nem érhet meglepetésként az, hogy ő sehol nincs ezen a listán. Sőt, a bajnokság TOP 10-ét tekintve Norbi 43 pontjánál csak Vervisch (37 pont) gyűjtött kevesebb pontot az első futamokon. Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy ilyen szombati (már amikor szombat, mert a szezon során voltak eléggé össze-vissza hétvégék is) pontnélküliség mellett szinte csoda, hogy Norbi a végén odaért az összetett 4. helyre. Vernay pedig, mondhatni az asztal átellenes oldalán ül: az első futamos jó teljesítményét nem tudta átmenteni a hétvégék hátralévő részére.

TOP 3 – Q3

1. Michelisz – Hyundai – 27 pont
2. Tarquini – Hyundai – 18 pont
3. Björk – Hyundai – 17 pont

Sokat hallottuk a kommentelőktől, hogy az FIA (köztük a WTCR vezetőségével) direkt Norbi, a BRC Racing és összességében a Hyundai ellen hozott drasztikus lépéseket a BOP tekintetében. Nos, elég csak a második kvalifikáción szerzett pontokra tekinteni ahhoz, hogy láthassuk ez mekkora butaság – még ha ezen teljesítmény nem is lett mindig átmentve a futamra. Norbinak a kvalifikációs teljesítménye pedig elképesztően kiemelkedő. Amúgy a három Hyundai-t Guerrieri követi a Hondával, majd egy nagyon nagy “szakadék” a többiekig.

TOP 3 – Második futam

1. Muller – Hyundai – 105 pont
2. Oriola – Cupra – 104 pont
3. Bennani – Volkswagen – 83 pont

Egy kifejezetten érdekes ellentétet fedezhetünk itt fel: míg Muller a toplista élén van a fordított rajtrácsos futamokon szerzett pontok tekintetében, addig a többi Hyundai a jó kvalifikációs rajthelyeknek köszönhetően sehol sincs. A másik két név (Oriola, Bennani) kevésbé meglepő, és az, hogy a pontjaiknak majd felét a fordított rajtrácsos futamokon szerezték meg, nagyban hozzájárul az év végi jó helyezésükhöz is.

TOP 3 – Harmadik futam

1. Tarquini – Hyundai – 137 pont
2. Björk – Hyundai – 136 pont
3. Michelisz – Hyundai – 119 pont

Ismét egy Hyundai dobogó, ha összehasonlítjuk ezt a rangsort a második kvalifikációs listával, két dolgot láthatunk: mindhárom pilóta értékes pontokra tudta váltani a jó kvalifikációs helyeket, de hármuk közül Norbi vesztette a legtöbb potenciális pontot a harmadik futamokon.

TOP 3 szabadkártyás

1. Nagy – Hyundai – 36 pont
2. Fulin – Cupra – 13 pont
3. Rast – Audi – 10 pont

A szabadkártyás (wildcard) rendszer idei bevezetésének két fő oka volt. Először is az, hogy lehetőséget adnak helyi pilótáknak, már önmagában több nézőt vonzhat az adott hétvégére, és közben a ’meghívott’ pilóták ezzel megízlelhetik a WTCR hétvégék hangulatát. Összességében ez egy tök jó ötlet – lett volna –, de nem igazán váltotta meg a világot. Kezdésnek meghozták szabályként azt, hogy minden beugró pilóta kap egy szabadkártyás plusz súlyt, 20 kilogrammot, ezzel, idézem, „megakadályozva azt, hogy a bajnokság állásába beleszóljanak a vendégpilóták”. Mindez egyfelől érthető; senki nem szeretné, hogy ‘neadjisten’ kiüssön egy bajnoki címért harcoló pilótát egy szabadkártyás, csupán egy hétvégén résztvevő pilóta. Ugyanakkor az egész kicsit paradox is, mivel ez a plusz 20 kilogramm lényegében kötötte ezen pilóták kezét, szinte lehetetlenné téve egy esetleges berobbanást. Több pilóta viszont kihívásnak vette és rácáfolt, de ők voltak a kisebbség. Olyannyira, hogy a fenti hármason kívül egy beugró pilóta sem szerzett pontot, szóval szerintem megérdemlik, hogy beszéljünk róluk egy kicsit bővebben.

Nem hinném, hogy valaha el fogjuk (vagy el fogja ő maga) felejteni Nagy Dániel WTCR-es szereplését. Nem csak, hogy tartotta a lépést az élmezőnnyel, a nagy nevekkel, de még képes volt borsot is törni az orruk alá, a mindegyikükénél nehezebb autóval. Bár kedvelem és elismerem Danit, és semmiképpen nem szeretném az érdemeit csökkenteni, de azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy szerencsés pillanatban ugrott be. Mivel a hungaroringi hétvége a második fordulója volt az idei szezonnak, így a kompenzációs súlyok még nem léptek életbe. Emellett ekkor még a BOP is felettébb kedvező volt a Hyundai-nak (amit csak két fordulóval később, Zandvoortra változtattak meg).

Petr Fulint szerintem senkinek nem kell bemutatni: kétszeres ETCC-bajnok, emellett ő volt az első pilóta TCR-ben, aki még 2016-ban megmutatta, hogy van potenciál abban az Alfa Romeóban. A csapat később ki is emelte, hogy az autó 2017-es jó szerepléséből elég sok köszönhető Fulin munkájának. Év elején mindenkit meglepett  a cseh döntése, hogy a WTCR és TCR Europe helyett az évet inkább Cupra márkanagykövetként tölti. Mindez abból állt, hogy ahelyett, hogy teljes szezont ment volna egy adott bajnokságban, három különbözőben (TCR Germany, TCR Europe és WTCR) állt rajthoz, leginkább márkapromóciós célokkal. Ugyanakkor a WTCR-es szereplése kis híján dugába dőlt: eredeti terv szerint a Nordschleifén állt volna rajthoz, de végül a TCR Europe-ban futó Kris Richard kapta meg a lehetőséget a listánk harmadik helyezettje (René Rast) mellett. Ekkor úgy tűnt, idén mégsem tud rajthoz állni a WTCR-ben, de jött a váratlan fordulat: június elsején hivatalosan be lett jelentve, hogy a helyi gazdasági válság miatt Argentína helyett Szlovákiába látogat a WTCR mezőnye, mégpedig júliusban. Ez adta meg végül Fulinnak a lehetőséget, amivel élt is. Bár a hétvége nagy részén nem hozta a tőle elvárt szintet, a zárófutamon csak kihasználta a kavarodást, és egészen az 5. helyig hozta fel a súlyokkal megrakott Cuprát, ezzel megkoronázva a márka legsikeresebb hétvégéjét. Itt szerzett 13 pontja egyben azt is jelenti, hogy a teljes szezont futó Szabó Zsoltnál (4) több pontot szerzett, és a Campos-szal versenyző Filippitől (14) is csak egy ponttal maradt el.

Emlékszem, amikor hivatalosan is bejelentették René Rastot a Nordscheliféra, mint szabadkártyás pilóta, alaposan megrengette a túraautós közösséget. A jelenlegi WTCR mezőny tele van sztárokkal, szupertehetséges pilótákkal, akik a TCR, WTCC és ETCC világán kívül is bizonyítottak már GT-versenyzés csúcsán, vagy akár Le Mans-ban és Forma 1-ben is, de René Rast mégis más tészta. Többszörös Porsche-bajnok, többszörös GT-futamgyőztes (Daytona 24 óráson kategóriagyőzelem), újoncként DTM-bajnok, és emellett még LMP1-es Audival is versenyzett a Le Mans-i 24 órás futamon. Sőt, még Formula-E hétvégén is indult 2016-ban a Team Agurival (ahol a kvalifikáció során egyből maga mögé is utasította a csapattársát, egy bizonyos Ma Qinghua-t). Legfontosabbat majdnem kihagytam: egy évvel azután, hogy bebiztosította zsinórban harmadik Porsche Szuperkupa címét, 2013-ban még a német Dacia Logan kupát is megnyerte. Na, de komolyabbra fordítva a szót, René Rast egy szupersztár, aki még mindig csak 32 éves. WTCR-ben természetesen Audival indult, és magához képest is gyorsan ráérzett az autóra: az elképesztő szabadedzés eredmények után az első kvalifikáción az előkelő 6. helyen zárt, legjobb Audis pilótaként, ezt a pozíciót a futam végéig meg tudta őrizni. A második időmérőn a 9. időt szerezte meg, ami első soros indulást ért a második futamra. Sajnos a második futamon még a GP pályarészen “beakasztottak neki”, emiatt a gumifalban kötött ki, véget is vetve a hétvégéjének. A baleset nélkül akár Nagy Dániel álomhétvégéjét is megismételhette volna, ezzel is bizonyítva, hogy ő minden autóval piszok gyors tud lenni. Minden autóval IS. Személy szerint én kétlem, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor Rastot TCR-autóban láttuk, mert az autót és a csatákat is nagyon élvezetesnek, és pozitív meglepetésnek írta le. Jövőre teljes WTCR-szezon Audival? Azt kötve hiszem, de ha lesz egy-két szabad hétvégéje jövőre, semmi sem zárja ki, hogy újra láthassuk, mint beugró pilótát, akár WTCR-ben, akár TCR Europe-ban.

Gratulálunk, ha eljutottál idáig, hozzászólás formájában várjuk a Te véleményed is a 2018-as szezonról, illetve ne fogd vissza magad szezonelemző írásunk értékelésében, véleményezésében sem!

Bence & Csaba
Címlapkép forrása: a WTCR hivatalos Facebook oldala