A rajtszámok története – 0-tól 208-ig

A mai modern Forma 1-ben szinte természetesnek vesszük, hogy a versenyzők által használt rajtszámok részét képezik a pilóták egyéniségének és brendjének, ám ez nem mindig volt így! A jelenlegi rajtszámrendszer 2014-ben került bevezetésre az új motorformulával egyetemben, de vajon a hőskorban vagy az 1970-es években még is hogyan kaptak rajtszámot a versenyzők? 

Aki szereti az autóversenyzést és ismeri a versenyzőket, annak talán nem is lenne szükség arra, hogy számokat társítson a pályán keringő autókhoz vagy pilótákhoz, hiszen egyértelmű ki kicsoda, már csak a sisakból is. Mondhatnánk akár azt is, hogy egy igazi legendának nincs szüksége holmi számra, hogy emlékezzenek rá, nem? Hisz Ayrton Senna nevéhez sem kellett kapcsolni egy számot sem, mind nagyon jól tudjuk, hogy ki ő. Azonban ha háromszázzal száguld el előtted az az autó, amiben ül, bizony elég nehéz kivenni ki is volt ténylegesen. Ennek okán kerültek bevezetésre a rajtszámok.

Juan-Manuel-Fangio.jpg
Kevés szponzor, eltéveszthetetlenül nagy számok Juan-Manuel Fangio 1955-ös Mercedesén. (kép forrása: ZDF Sport Studio)

Az 1950-ben induló Forma-1 első huszonkét éve során nem volt különösebben szabály arra, hogy hogyan kapják a pilóták a rajtszámokat. Egységes szabály hiányában valamennyi nagydíj alkalmával adtak ki számokat a versenyzőknek. Ez felettébb érdekes volt, hiszen adott pilóta, versenyről versenyre kaphatott más-más rajtszámot. Példának okáért Giuseppe „Nino” Farina – az F1 első világbajnoka – 1950-ben öt különböző rajtszámmal is versenyzett (2, 8, 10, 16 és 32).

Lella Lombardi
A valaha volt legnagyobb rajtszám, amivel Forma 1-es futamon is indultak, a 208-as, amely Lella Lombardi nevéhez fűződik. (kép forrása: Keystone Press)

Különlegessége ennek az érának az volt, hogy a számkiadás teljesen véletlenszerűen történt így volt, aki három számjegyű versenyszámot kapott egy hétvégére. Általánosságban viszont a versenyrendezők is megmaradtak a maximum két számjegyűeknél, és csak inkább a ritkábban versenyzők – vagy, ha úgy tetszik „beugrók” – kaptak nagyobb számokat, a jobb megkülönböztethetőség végett. A rendszer egészen 1973-ig volt érvényben, mikor is megpróbálták valamelyest állandósítani a rajtszámokat valamennyi csapathoz.

ascari-101.jpg
Alberto Ascari nevéhez és a 101-es számhoz fűződik a legnagyobb rajtszámmal nyert futam címe, az 1952-es nürburgringi Német Nagydíjról. (kép forrása: ZDF Sport Studio)

1974-ben lépett életbe egy új szisztéma, melynek keretében az 1973-as konstruktőri bajnokság végeredménye alapján társítottak rajtszámokat az egyes csapatokhoz. Az 1-es rajtszám a mindenkori világbajnokot illette meg, melyből kifolyólag csapattársa kapta a 2-es rajtszámot, és csak úgy változhatott egy csapat által használt rajtszámpáros, ha megnyerte a bajnokságot, vagy végleg elhagyta a Forma 1-et.

Ami egy egyszerű koncepciónak indult, az kifejezetten bonyolult lett már a szabály bevezetésének első három évében, és szerintem az alábbi ábra gyönyörűen szemlélteti ezt:

rajtszámok

1974-ben Fittipaldi nyerte a bajnokságot, melynek okán a McLarennél ő kapta meg az 1-es számot és csapattársa, Jochen Mass kapta a 2-est. Miután a McLaren által használt 5 és 6 felszabadult, a Lotus megkapta ezeket a számokat, de a szezon későbbi részében – mert a BRM csupán egy autót indított az éveben –, használták a 15-ös számot is, a harmadik autójuknak, de még a Tyrrell is indított harmadik autót 15-ös rajtszámmal abban az évben. 1975-ben Niki Lauda örülhetett a VB győzelemnek, és vitte a Ferrarihoz az 1-es számot, cserébe a McLaren megkapta az addig az olaszok által használt 11-es és 12-es rajtszámokat. A probléma pedig gyönyörűen látszik: az  F1 “csapatonként állandó” számokat szeretett volna, a McLarennek mégis sikerült a rendszer első három évében három különböző szett rajtszámot használnia.

Io1JU
Az a bizonyos “vörös ötös”, ami Nigel Mansell nevével szinte egybeforrt a williamses évei alatt. (kép forrása: Keystone Press)

Mindezek ellenére a szisztéma 1995-ig használatban volt, és voltak jellegzetesen megjegyezhető számok, amik beleégtek az ember fejébe a ’70-es, ’80-as és ’90-es évek eleje során. Ha az adott évi világbajnok nem indult a következő évben, akkor adták ki a győztes csapatnak a 0-s rajtszámot. 1992-ben Nigel Mansel nyert a Williamsnek, de miután a brit visszavonult, az 1-es rajtszám nem illette meg a helyére érkező Damon Hillt, így a londoni születésű pilóta kapta a 0-át 1993-ra. 1993-ban Alain Prost játszotta el ugyanezt, így Hill további egy évre a nullás számmal állt rajthoz, mígnem Michael Schumacher első világbajnoki címének köszönhetően ért véget a valaha kiadott legkisebb rajtszám eddigi pályafutása.

1482771797_Damon-Hill-1993
Damon Hill két évig viselhette a valaha volt legkisebb F1-es rajtszámot. (kép forrása: XPB Images)

1996-tól 2013-ig megint csak egy új rendszer érkezett, de ez már jóval letisztultabb volt az előzőnél. Továbbra is a mindenkori világbajnok kapta az 1-es számot és csapattársa a 2-est, de a további rajtszámok az adott évet megelőző év konstruktőri bajokság sorrendje határozta meg.  Ennek ellenére voltak félrecsúszások még így is!

GV115
Gilles Villeneuve nevével – bár nem sokáig versenyezhetett a 27-es fémjelzése alatt – mégis egybeforrt ez a szám. (kép forrása: ZDF Sport Studio)

2007-ben a McLaren híres kémbotránya okán a csapatot kizárták a konstruktőri bajnokságból, így hiába szerezte a legtöbb pontot a Hamilton-Alonso páros, 2008-ban a 22-es és 23-as számokat láthattuk viszont a McLaren-Mercedes autóin. A szerencsét meghozta Hamiltonnak, hiszen 2008-ban ő lett a világbajnok a 22-essel.

2009-Barrichello-Button
A Brawn GP új csapatként nem vehette át a Honda elhagyott rajtszámit, így 2009-ben nem volt 18-as és 19-es rajtszám használatban. (kép forrása: XPB Images)

2009-re a gazdasági válság éreztette a hatását. A Honda azonnali hatállyal elhagyta a sportot 2009 elején, de köszönhetően Ross Brawnnak, egy új csapat alakult a Honda hátrahagyott projektjéből. Egy új csapat aktuálisan a legnagyobb elérhető számpárost kapta volna a szabályok szerint, ami a 20 és 21 lettek volna 2009-ben, de miután a 2008-ban a konstruktőri 9. helyen végző Honda későn lépett olajra a mögöttük – 10. helyen – végző Force India már „lepapírozta” magának ezeket a számokat. Az egyszerűség kedvéért a Brawn GP kapta a 22-es és 23-as számokat abban az éveben.

14971704875926.jpg
Más sportágakban is jellegzetes volt a szám-pilóta párosítás. A MotoGP szupersztárja, Valentino Rossi a 46-os számával, végleg beleégette a “Doktort” mindenki agyába. (kép forrása: XPB Images)

2014-ben aztán érkezett a ma is ismert szisztéma. A MotoGP vagy éppen a NASCAR által használt brandépítés az F1 vezetőinek is megtetszett, és a pilóták saját egyéniségükhöz és kreativitásukhoz megfelelő számokat választhatnak 2 és 99 között. Az 1-es továbbra is tabu annak, aki nem nyer világbajnokságot, valamint Jules Bianchi halálos balesete óta a 17-es számot örökre visszavonultatták, a francia tiszteletére. Bár Lewis Hamiltonnak megvolt az esélye, hogy az 1-est használja, a brit inkább ragaszkodott a saját számához, így 2015 óta nincs használatban az 1-es rajtszám.

072015-motor-jules bianchi retired number 17.vresize.1200.630.high.0
A 17-es Jules Bianchi száma marad, miután az FIA “betiltotta” a használatát. (kép forrása: CORDON PRESS)

Vannak pilóták, akik érzéseik és emlékeik alapján választottak számot. Ilyen például Lewis Hamilton, aki gokatos éveinek nagy részét a 44-es szám alatt versenyezte le, vagy Fernando Alonso és Sebastian Vettel, akik első győzelmeiket és/vagy VB címeiket szerezték valamennyi kategóriában, a saját rajtszámaik alatt. Vannak, akik kreatívan álltak a dologhoz (és személy szerint ez sokkal tetszetősebb számomra), mint Carlo5 5ainz, 63orge Russell vagy éppen Val77eri Bo77as.

pastor-maldonado-lotus_3245784
A 13-as sokáig használaton kívül volt balszerencsés mivolta okán, de Pastor Maldonado ezt választotta magának. Sajnos nem hozott sok szerencsét neki sem. (kép forrása: CORDON PRESS)

Mindenesetre, ha egy vérbeli F1 fanatikust kérdez az ember, álmából felkeltve is tudja, kinek mi a száma, ami egybeépül a pilótával és a személyiségével egyaránt. Szerintem, a jelenlegi rendszer egy igazán modern felfogást tükröz, és jót tesz a sportágnak. Egy kicsivel többet tudunk meg ezáltal a pilótákról, és nagyobb szeletet láthatunk ebből a burokba zárt világból, amiben a pilóták élik a mindennapjaikat és féltik magánéletüket.

borítókép forrása: XPB Images

2018.12.03.

Share on facebook
Facebook | Messenger
Share on twitter
Twitter
Share on reddit
Reddit
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.