Az F1 történetének egyik legfiatalabb és legtehetségesebb mezőnyét láthatjuk jövőre?

Miután a kirakós utolsó két darabja, Alexander Albon és Lance Stroll bejelentése is helyére került, a szaksajtó a Forma-1 történetének egyik legtöbb, nagy potenciálú, közben még mindig nagyon fiatal versenyzőjét tartalmazó mezőnyeként hivatkozik a jövő évire. A számok mögé nézve próbáljuk meg igazolni az előző állítást.

Pilóták életkora

Mielőtt konkrét elemzésekbe bocsátkoznék, az alábbi táblázatban foglaltam össze a jövő évi mezőny húsz versenyzőjének életkorát. A csapatok jelölésére a jobb átláthatóság érdekében színeket használtam inkább, mintsem egy külön oszlopot. A szezon kezdete az ausztrál hétvége pénteki napját, vagyis március 15-öt jelöli, míg a szezon vége természetesen az Abu-Dhabi Nagydíj vasárnapját, azaz december elsejét. Az általam készített mindegyik táblázatban a legfiatalabbtól a legidősebb sorrendben vannak rangsorolva a versenyzők.

A táblázatot átnézve a legkülönfélébb módon lehet elemezni a mezőny egyes pilótáinak életkorára vonatkozós adatokat. A mezőny 11 versenyzője született 1990. január elseje után, ami 55 százalékot jelent. Ez a szám lényegében nem fog változni az idei szezonhoz viszonyítva, hiszen a visszavonult Fernando Alonso helyett Robert Kubica fogja gyarapítani az idősebb pilóták táborát. Azért is választottam első számú referenciapontnak 1990-et, mivel Kelet-Európában főként a rendszerváltások éveként aposztrofált 1990 előtt született pilóták be fogják tölteni jövőre a 30. életévüket. Hasonló referenciaévekként szolgál az 1979, illetve 1999 is. Az 1979-ben született Kimi Raikkönen jövő októberben betölti a negyvenet, így a szezon utolsó négy versenyét már a negyedik x-be lépve fogja futni. Utoljára 2012-ben volt példa arra, hogy negyven éves, vagy annál idősebb versenyző legyen a mezőnyben, akkor viszont ketten is voltak: Michael Schumacher a 43-at, míg Pedro de la Rosa a 41-et töltötte be az adott szezon kezdete előtt.

Ami 1999-et illeti, az előző évezred utolsó évében születettek jövőre töltik a húszat. A mezőnyben Lando Norris fogja képviselni a 1999-es születésűeket, az utolsó előtti futam, a Brazil Nagydíj előtt négy nappal betöltve a húszat. Érdekességként megjegyezném, hogy Mick Schumacher is ebben az évben született. Egyelőre még nincs az F1 közelében egyetlen pilóta sem, aki az új évezred generációjának tagja, ami visszavezethető a Max Verstappen debütálása után meghozott minimum korhatárra, illetve a kötelező 40 szuperlicenc pontra is.

Három nagy korcsoportra oszthatók a jövő évi versenyzők. A 19-25 éves generáció, amelyben a fiatalokat, debütánsokat találjuk, köztük a már nagy névvé kinőtt Verstappen és a győzelmeihez ironikus módon kötődő Kvyat. Igencsak kitűnik a 2019-es szezont még mindig csak 20 évesen kezdő Lance Stroll, aki harmadik F1-es évére készül. A középső “alakulat” a 26-32 év közötti, a paddock már régóta stabil tagjai, számos nagy névvel, illetve néhány “többet vártunk tőle” pilótával, mint Grosjean és Hülkenberg. Illetve a Hamilton-Kubica-Raikkönen trió, akiknek kortársai megfogyatkoztak az évek alatt (bár Hamilton és Kubica még kapcsolódik a 1986-87-es születésű társaikhoz is). Alonso távozását követően pedig Räikkönen marad a mezőny egyetlen “nagy öregje” 2019-re.

Debütálók és visszatérők

Amint az alábbi táblázat is szemlélteti, hat versenyző fog ülést kapni a jövő évre, akik 2018-ban nem az F1-ben versenyeztek. Az idei Formula 2-es évad első három helyezettje is F1-es lehetőséget kap jövőre, amire még sosem volt példa a GP2/F2 2005 óta tartó történetében. Picit pontosítva az előbbi kijelentést, nem történt meg, hogy az illető eredményeiket elérő szezon utáni évben egyből az F1-be kerüljön az első három. A 2005-ös bajnok, Nico Rosberg, illetve az év végi bronzérmes, Scott Speed is debütálhatott 2006-ban, míg a második helyezett Heikki Kovalainennek egy évet várnia kellett, hogy a Renault színeiben F1-es pilóta lehessen. Ennél érdekesebb a 2007-es GP2-es év végi dobogósok sztorija. Hiszen a bajnok Timo Glock, illetve a bronzérmes Giorgio Pantano is versenyeztek korábban az F1-ben (Glock váltotta az alulteljesítő olaszt a Jordan csapatban a szezon négy futamán), ülést azonban csak a német kapott 2008-ra. Pantano a következő évben behúzta a GP2 címét, azonban ez maradt karrierje csúcspontja. A szezon ezüstérmese, a brazil Lucas di Grassi 2008-9-et is a szériában versenyezve lett bronzérmes mindkét alkalommal, mielőtt a Virgin csapat színeiben debütálhatott volna 2010-ben.

Az idei év végi dobogós trióból Alexander Albon esete a legérdekesebb, mivel a thai versenyzőt korábban már dobta a Red Bull akadémiája, jövőre azonban az energiaitalosok színében debütálhat.

Hasonló vizekben evez az orosz Daniil Kvyat is. A korábbi kétszeres F1-es dobogós már sokadik esélyét kapja a Red Bulltól, azonban kérdés, hogy milyen eredményekre számíthat jövőre, hiszen Franz Tost Toro Rosso csapatfőnök szerint is a Red Bull “kísérleti nyulai” lesznek a Honda motorfejlesztései terén. Szilárd kollégánk nemrég >>>külön írásban<<< foglalta össze a Red Bull akadémiájának tündöklését és “beszürkülését”.

Antonio Giovinazzi esete is érdekes. Az utóbbi évek egyik legtehetségesebb olasz formula autósát (voltak azért riválisai e téren), miután tavaly már két futamra beülhetett a Sauberbe, idénre sokan teljes szezonra várták volna. Azonban Marcus Ericsson és támogatói ez másként gondolták, így Giovinazzi csak 2019-re kapott teljes éves szerződést. Életkora is egyre inkább ebbe az irányba sarkallta, hiszen 25 évesen egyáltalán nem számít idősnek, viszont a mai F1-ben nem abba az irányba mutatnak a tendenciák, hogy 25 fölött debütálva sikereket érhetsz el. 20-25 évvel ezelőtt még teljesen más volt mindez, Eddie Irvine, Olivier Panis vagy Heinz-Harald Frentzen is 26-28 évesen futotta első F1-es szezonját. Damon Hill úgy lett 36 évesen világbajnok, hogy 30 évesen futotta első teljes Formula 3000-es évét. Viszont még a kétezres évek elején-közepén is a tendencia a 23-24 éves debütálás volt. A két utolsó F1-es versenyző, akik 25 éves koruknál később debütálva értek el komoly sikereket, Juan Pablo Montoya és Mark Webber voltak. Mindketten első F1-es szezonjuk során töltötték a huszonhatot, a kolumbiai azonban már szupersztárként érkezett az F1-be.

Robert Kubica a táblázat kirívó személye. A lengyel visszatérésével nem szeretnék részletesen foglalkozni jelen írásban. Nagyon nehéz objektíven hozzáállni a helyzetéhez. Azt megítélni, hogy milyen eredményeket érhet el, addig nem tudjuk, amíg ki nem derül, hogy a Williams az ideinél jobb autót épít-e, illetve hogyan boldogul az újonc Russell vele. Szponzorai nagy segítség lesznek a Martinit és SMP-t is elveszítő grove-i alakulatnak. Ami még jól kivehető a fenti táblázatból, hogy a Toro Rosso és a Williams is egy teljesen új felállással várja 2019-et, illetve Russell személyét leszámítva ez a két csapat ad autót a visszatérők és “tékozló fiúk” alá.

A csapattársak átlagéletkora

Egy nagyon szép növekvő sorrend rajzolódik ki, ha a csapattársak átlagéletkorát vizsgáljuk. A versenyzők sorrendje terén semmilyen személyes preferenciát ne keressetek, az F1-ben eddig elért eredményeik alapján választottam első és második pilótát. A lista számos meglepő tényre is rávilágít. A McLaren történetének messzemenően legfiatalabb duója debütálhat 2019-re, az utóbbi években komoly változásokon átmenő legendás istállónál. Abban az esetben, ha tényleg létezik az “Alonso átok”, jövőre sokkal versenyképesebb szezont kellene fusson a wokingi csapat. Szintén szembetűnő, hogy a Red Bull fiatalabb duóval vág neki, mint a Toro Rosso – ez a tény visszautal korábbi, “kísérleti nyulak” és “tékozló fiúk” kijelentéseimre. Raikkönen távozását követően az idei legidősebb felállást adó Ferrari a középmezőnyben találja magát az átlagéletkorokra vonatkozóan. A finn magával viszi az enyhén negatív csengésű adatot a Sauberhez, viszont a svájci csapat duója éppen csak elmarad a Mercedestől. Őket leszámítva a Renault kezdi még az évet egy legalább harmincas duóval. A franciák mellett a két Red Bull csapatnál lesz jövőre az egymáshoz legközelebb álló életkorú pilótapáros.

Mi a helyzet a tehetség kérdésével?

Miután igen részletesen kiveséztük az életkorokat, ki kell térnünk még egy lényeges témára. Gyakran olvashatjuk a szaksajtó hasábjain az F1 egyik legjobb mezőnyét láthatjuk 2019-re gondolatot. Ez pedig nem akkora túlzás, mint amilyennek első hallásra tűnik. Marcus Ericsson távozásával nem maradt a mezőnyben egyetlen pilóta sem, aki elsősorban szponzorai miatt, komolyabb eredmények nélkül “foglalja a helyet”. Az utóbbi években debütáló fiúk közül ironikus módon Max Verstappen rendelkezik a legkevesebb sikerrel és trófeával a nevelőszériákból. Az ő esetében azonban más a helyzet, hiszen csupán egyetlen formula autós év után megkapta a Toro Rosso ülését, ami számos szabálymódosítást eredményezett azóta.

Kiket veszítünk el 2018 végén? Az első név, aki beugrik, az egyértelműen a kétszeres bajnok Fernando Alonso. Számára azonban sajnos már évek óta kínlódás és kamu, helyzetet szépítő nyilatkozatok tömkelege volt az F1. Jövőre nekivághat Amerika meghódításának. Esteban Ocon kiesése szintén sajnálatos. A francia versenyző azonban tűzközelben marad a Mercedesnél, illetve rendelkezik elegendő tapasztalattal és tehetséggel ahhoz, hogy bármikor beüljön egy top autóba. A kék zászlók értelmezését azonban még meg kell tanítsa neki Toto Wolff (Christian Horner után szabadon). Számomra negatívum Vandoorne elvesztése 2019-re, a Hülkenberg és Grosjean óta legtöbb nevelőszériát letaroló belga azonban nagyon nem találta helyét a McLarennél. Mivel azonban már 26 éves, valószínűleg eddig tartott számára a keserű véget érő F1-es álom. Talán ha más helyen debütált volna, más csapatban… (ezt azonban sosem tudjuk meg).

Ericsson és Sirotkin távozása kapcsán valószínűleg senki nem fog könnyeket hullatni az olvasóink közül. Az orosz számomra sosem volt egy kimagaslóan nagy tehetség, Nikita Mazepint is picit jobbnak tartom nála. Brendon Hartley tehetségét ellenben senki sem kérdőjelezi meg. Az új-zélandi számára azonban nem feküdt a mostani F1. Nem ő az első nagy tehetség, aki ebben a cipőben találta magát, elég csak Alessandro Zanardi nevét megemlíteni. Én azonban továbbra is megnézném őt az IndyCar-ban, mint ahogyan Vandoorne-t is.

Összegezve pedig: az érkezők kvalitása és a bennük rejlő fiatalság és potenciál valamelyest tudja feledtetni pár fenti név elvesztését. A Daniil Kvyat sztori miértjére pedig ne tőlem várjatok világmegváltó választ!

Címlapkép forrása: az FIA Formula 2 hivatalos Facebook oldala