Portré: Michael Schumacher

Legendás autóversenyzők életrajza lenyűgöző fényképek társaságában - 2. rész, Michael Schumacher

Amíg versenyzett, csak azért tette, hogy a legjobb legyen. Nem érdekelték a statisztikák és a rekordok, még akkor sem, ha ezek közül majdnem mindnek a csúcsán van a mai napig. Michael Schumacher az a pilóta, aki a legtöbb világbajnoki címet nyerte, a legtöbb futamon győzött, a legtöbbször futott leggyorsabb kört, a legtöbbször állt dobogón, a legtöbb kört töltötte az első helyen és még sorolhatnánk. Egy igazi „kannibál” – ahogy a nemzetközi sajtó nevezte –, egy olyan pilóta, aki nem tudott más eredményt elképzelni, csak a győzelmet.

A hegyes állú, szúrós tekintetű, félig-meddig ismeretlen német fiú sorsa hamar eldőlt, miután szülei gokartpályát üzemeltettek. 1991-ben lépett először pályára a Forma 1-ben, előtte a Formula 3-ban és a Mercedes kétüléseseivel hosszú távú versenyeken szerepelt. Eddie Jordan figyelt fel rá és beültette a Belga Nagydíjra, miután addigi pilótáját, Bertrand Gachot-t bebörtönözték. Az ifjú Schumacher már az időmérőn megdöbbentett mindenkit hetedik helyével, a futamon azonban nem sokáig jutott, miután a rajtnál leégette a kuplungot. A következő versenyen már egy Benettonban ült, miután Flavio Briatore elragadta a Jordantől. Néhány futam alatt gyakorlatilag tönkretette és visszavonulásra késztette háromszoros világbajnok csapattársát, Nelson Piquet-t.

1992-ben, pontosan egy évvel színre lépése után Spa-Francorchamps-ban megszerezte első futamgyőzelmét, majd egy évvel később Estorilban ismételt. Az első, meglehetősen kétséges világbajnoki cím 1994-ben jött el. Az előrejelzések Ayrton Sennát és a Williams-Renault-t jósolták a legesélyesebbnek, a brazil ennek megfelelően pole-pozícióval kezdett Interlagosban, a versenyen azonban kiállni kényszerült, Schumacher pedig meglepetésre nyert. A Csendes-óceáni Nagydíjon a német újra nyert, Senna balesetbe keveredett a rajtnál, így a San Marinói Nagydíj végkimenetele meghatározóvá vált. A drámai szombatot követően — amelyet beárnyékolt Roland Ratzenberger halála — Senna a pole-pozícióból az élen haladt, azonban egy safety caros újraindítást követően a Tamburello-kanyarban kivágódott és halálos balesetet szenvedett.

Senna halála, Prost, Piquet és Mansell visszavonulása után a Forma-1 így igazan nagy világsztár nélkül maradt és Schumacheren volt a sor, hogy a verseny nívóját megmentse. Autója, a Benetton-Ford B194-es azonban súlyos gyanúba keveredett: egyesek szerint olyan elektronikus rendszereket tartalmazott, amelyek nem egészen feleltek meg az előírásoknak. Schumachert ki is zárták Silverstone-ban, majd miután nem vette figyelembe az ezt jelző fekete zászlót, két futamra eltiltották. Damon Hill eközben szorgosan gyűjtögette a pontokat, a döntés az évzáró Ausztrál Nagydíjra maradt. Egy előzési manőver közben Schumacher — tudva, hogy ha Hill megelőzi, akkor elbukja a címet — nekiment vetélytársának, mindketten kiestek. A német bajnok lett ugyan, de nem meggyőző teljesítménnyel.

1995 már sokkal nyugisabb volt, és annak ellenére, hogy nem volt versenyképesebb az autója, mint az előző évben, nyolc győzelemmel újra nyert és második világbajnoki címével a zsebében elszerződött a korántsem fénynapjait élő Ferrarihoz.

Az a csapat, amely Schumachert Maranellóban fogadta, fényévekre volt attól, amely az új évezred elején uralta a Forma 1-et. A pénzügyi forrásokban ugyan nem volt hiány, technikai szempontból azonban kevésbé volt fényes a helyzet. Ennek és az F310-es alapvető problémáinak ellenére Schumacher győzött Barcelonában, Spában és Monzában, amely ígéretes előjelnek bizonyult a következő évre.

Ross Brawn és Rory Byrne, a Benettont sikerre vivő sportigazgató, illetve technikai igazgató Maranellóba érkezésével ugyanis 1997-ben ismét összeállt a Mágikus Hármas és az előző évi három győzelmet ezúttal már öt követte. A versenyeken tanúsított magatartása azonban ismét durva vitáknak adott okot. Az év utolsó futamát Jerezben tartották, Schumacher minimális előnnyel érkezett Jacques Villeneuve-vel szemben. Amikor a kanadai megkísérelte megelőzni Schumachert, megismétlődtek a három évvel korábban történtek: a ferraris habozás nélkül ráhúzta a kormanyt ellenfelére, csakhogy ezúttal ő húzta a rövidebbet. Az eredmény: Villeneuve világbajnok, Schumachert pedig utólag diszkvalifikálták az egyéni küzdelmekből, de a győzelmeit és egyéb statisztikai mutatóit megtarthatta.

Ennek ellenére az 1998-as idénynek jobb formában vágott neki, mint valaha. Az év során hatszor állt a dobogó legfelső fokara (köztük a silverstone-i esőkáoszban és a valaha volt egyik legmesteribb vezetésével a Hungaroringen is), a döntés ezúttal is az utolsó futamra, Suzukára maradt, és az előző évhez hasonlóan ezúttal sem ő került ki győztesen a háborúból. Egy elektronikai hiba miatt az utolsó rajthelyről tört előre, a verseny utolsó szakaszában azonban a Ferrari felmondta a szolgálatot, így Mika Häkkinent hirdették ki világbajnoknak.

Imolában és Monte-Carlóban győzelemmel indított 1999-ben, Silverstone-ban azonban elszálltak a fékek és beleszáguldott a Stowe-kanyar gumifalába. Kettős lábtörést szenvedett, ami néhány hónapig távol tartotta a versenypályáktól, malajziai visszatérésekor rögtön konstruktőri bajnoki címet ünnepelhetett csapatával.

A már-már legendássá vált történet szerint a Ferrari akkori elnöke, Luca di Montezemolo telefonon érdeklődött versenyzője állapota felől a szeptember végi nürburgringi verseny után, a kagylót azonban Michael lánya, Gina Maria vette fel. "Mit csinál a papa?" - érdeklődött a szakvezető, mire a Schumacher csemete annyit válaszolt, hogy "a kertben focizik". A legenda szerint Montezemolo azonnal a telefonhoz kérette a kétszeres világbajnokot és utasította a visszatérésre.

2000-ben aztán véget ért a szerencsétlenségek sorozata: győzött Ausztráliában, Brazíliában, San Marinóban, az Európa Nagydíjon, Kanadában, Olaszországban, az Egyesült Államokban, Japánban és Malajziában, suzukai győzelme pedig egyben a világbajnoki címet is jelentette. Sikerült tehát a küldetés: 1979 óta először visszatért az egyéni világbajnoki trófea Maranellóba. Ekkor mindenki azt kezdte feltételezni, hogy az elégedett Schumacher fokozatosan elkezd majd háttérbe szorulni, ehelyett elkezdődött egy olyan sikerszéria, amire nem sokan számítottak.

Telhetetlenül hajszolta a győzelmeket, a pole-poziciókat és nem utolsó sorban a világbajnoki címeket. 2001-ben jött a negyedik, megnyert nagydíjainak száma ekkor már elérte az ötvenet. 2002-ben valóságos diktátorrá vált azzal, hogy a tizenhét futamból tizenhatot az első két hely valamelyikén fejezett be és az azon az egy árva sepangi versenyen is harmadik lett. Összesen tizenegyszer győzött, emellett beállította Juan-Manuel Fangio öt világbajnoki címes rekordját, mely 1957 óta állt fenn.

De még ez sem volt elég. 2003-ban küzdelmes szezont követően felül is múlta a Maestrót, hatodszor is világbajnok lett. 2004-ben még néhány rekordot beállított, illetve megdöntött: zsinórban öt győzelmet aratott a szezon elején, és ha a monacói alagútban nem üti ki Juan-Pablo Montoya, ez a szam akar tizenhárom is lehetett volna. Merthogy ezután még hétszer nyert egymás után, majd még egyszer Suzukában, ezzel pedig hetedik titulusát is begyűjtötte.

A sikerkorszak aztán 2005-ben véget ért. A Ferrari nem jól alkalmazkodott az új aerodinamikai- és főként a gumiszabályokhoz, Schumacher igy csak egyetlen árva győzelmet aratott a Michelin-botránnyal fűszerezett Amerikai Nagydíjon, de legalább a világbajnoki bronzot elcsípte Alonso és Räikkönen mögött. 2006-ban aztán jöhetett a visszavágás: hétszer győzött az idény folyamán, de a döntő pillanatban megadta magát a technika, így csak ezüstérmes lett Fernando Alonso mögött. Kínában megszerezte karrierje 91. futamgyőzelmét, amivel a mai napig a valaha volt legeredményesebb versenyzőnek számít, az Olasz Nagydíjon viszont bejelentette visszavonulását.

Visszavonulása után tanácsadóként, olykor tesztpilótaként segítette a Ferrari munkáját, mígnem 2009-ben, Felipe Massa sajnálatos hungaroringi balesetét követően megszellőztette a sajtó, hogy a csapat Schumacherrel pótolná a szerencsétlenül járt brazil versenyzőt. Egy motorkerékpár-balesetből eredő nyakfájdalom miatt a nagy visszatérés elmaradt, de nem sokáig, 2010-ben ugyanis a Hondából Brawn GP-vé, majd abból Mercedesszé alakuló csapat bejelentette, a Császár lesz a csapat egyik versenyzője.

Ez a korszak azonban korántsem bizonyult annyira sikeresnek, mint azt eredetileg gondolták. Schumacher rendre elmaradt csapattársától, Nico Rosbergtől, három év alatt mindössze egy árva dobogót tudott felmutatni Valenciában. No meg egy monacói pole-pozíciót, amit elvettek tőle. Mindezek után 2012 végén végleg szögre akasztotta a bukósisakot és fia, Mick karrierjét kezdte egyengetni. Aztán jött a síbaleset 2013 decemberében, azóta komoly kétségek övezik egészségi állapotát.

Schumacher lehet, hogy nem minden idők legjobb pilótája, lehet, hogy nem ő volt a leggyorsabb, de kétségtelenül az volt, aki a legjobban hajszolta a győzelmeket és az, aki a legjobban tudott egyszerre több dologra koncentrálni. Zseniális autófejlesztő és szónoki képességeivel mérnökök egész hadát állította maga köré, amivel egy középszerű csapatot fejlesztett néhány év alatt a világ legjobbjává. Isten éltesse sokáig!

Forma 1-es pályafutása során Michael Schumacher 19 idény során összesen 307 versenyen indult el, ezekből 91-et nyert meg és további 64 dobogós helyezést szerzett. 68-szor rajtolhatott a pole-pozícióból, és 77-szer futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Összesen 1566 pontot gyűjtött és hét világbajnoki címet szerzett.

címlapkép forrása: F1.com
felhasznált irodalom:
Paolo D’Alessio – Sztárpilóták (Alexandra Kiadó, 2005)
A Forma-1 krónikája (Springer Tudományos Kiadó, 2008)
Share on facebook
Facebook | Messenger
Share on twitter
Twitter
Share on reddit
Reddit
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email

Kapcsolódó írásaink

3 válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.