Amikor valami több fájdalmat, mint örömet okoz, el kell gondolkodni a szakítás lehetőségén. Ez a Ferrari és Kimi Räikkönen szerelme. Őszinte, csinos és szemet gyönyörködtető volt, de elmúlt. Békében, tisztelettel…
Ha jobban belegondolunk, ez a második szerelem a Ferrari és Kimi között. A finn pilóta több pozitív, de a különböző technikai problémák miatt frusztráló évet követően a 2007-es szezont a vörös-fehéreknél kezdte. Nem is akárhogyan, egyből bajnoki címet nyert, napjainkig pedig egy Ferrari pilóta sem tudta ezt megismételni. Két további évadot követően a Jégember új kalandokba kezdett a száguldó cirkusz sportágán kívül, 2014-ben azonban visszatért az olasz istállóhoz. Hatalmas remények fűződtek hozzá, ugyanis a Lotus csapatánál töltött két év során talán még a leginkább fanatikus rajongóinak elvárásainál is sokkal jobb eredményeket produkált.
Gyors? Eléggé, de…
De valljuk be, ő soha nem a pokoli gyors tempója miatt vált a sportág egyik legkedveltebb pilótájává. A félreértések elkerülése végett leszögezem: gyors, nagyon is gyors, de mintha más formában, mint például Hamilton, Vettel vagy Verstappen. Räikkönen kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújt, együtt tud dolgozni a körülötte lévő szakemberekkel, egyszerűen csapatjátékos a javából, az évek múlásával pedig tapasztalata által még inkább hasznára vált a Ferrarinak, és persze lesz a Saubernek. Másrészt – és ez természetes – a hatalmasra duzzadó rajongói tábora elsősorban nem az általa mutatott teljesítmény, hanem a Kimi-jelenség miatt őrül meg érte. A finn pilóta által mutatott karizmatikus személyiség, a konvencionális pilóta-viselkedéssel szakító megnyilvánulások, a humor – vagy épp a mosoly hiánya -, illetve az emlékezetes megnyilvánulások vezettek ahhoz, hogy most nagyon nehéz legyen elfogadni a valóságot: itt volt az ideje a váltásnak.
Túl sok idő, túl kevés siker…
Miért? Az elég indok, hogy 97 versenyre volt szüksége a Ferrarihoz való visszatérése után az első futamgyőzelemig? Mindez azt jelenti, hogy ötödik szezonja végén tudott először versenyt nyerni, sőt, 2044 napot kellett várni azt megelőző győzelmét követően. Visszatérése után borzasztó szezont produkált 2014-ben, és bár be kell vallani, hogy a Ferrari is nagyon küszködött, a 106 pontos lemaradás csapattársától – aki akkoriban Fernando Alonso volt -, illetve a tabella 12. helyén való végzés nagy kudarc. A következő év jobban sikerült, de míg újdonsült csapattársa, Sebastian Vettel 13 alkalommal végzett dobogón, Räikkönen csak háromszor, ez pedig 128 pontos különbséget eredményezett csapattársához képest. 2016 az egész Ferrari visszaesését eredményezte, ugyanis az olasz istálló nemhogy a Mercedest nem közelítette meg, de még a Red Bulltól is kikapott – Kimi pedig négy dobogós helyezéssel hatodik lett.
Az elmúlt két szezon kissé sikeresebb volt, főleg 2018, hisz a Jégember 12 dobogós helyezést gyűjtött, végül pedig mind Verstappen, mind Bottas előtt végzett a tabellán – begyűjtve a kétségtelenül értékes harmadik pozíciót. Ennek ellenére igazán mélyen senki nem gondolkodott azon, hogy a finn világbajnoki címet nyerhet. Már az első versenyeket követően is úgy beszéltek róla, mint másodpilótáról, akinek feladata a csapat és Vettel segítése.
Csak a második…
Kétségkívül ez sok mindennek köszönhető. Eltekintek azon teljesen buta konteóktól, melyek szerint a Ferrari szándékosan tönkretette néhányszor az autóját Vettel miatt. Erre csak annyit tudok válaszolni, hogy annyira hatalmas professzionális és gazdasági érdek van a sportágban, hogy ilyen őrültséget egy csapat sem követne el. Az viszont nyilvánvaló, hogy visszatérést követően egyáltalán nem ő volt reflektorfényben. De ezen tény ellen maga Kimi sem tett, mert talán nem tudott tenni. Ahogy már említettem, ő egy csapatjátékos, egy olyan klasszis, aki nem fog nyilvános botrányt csapni azért, hogy saját érdekeit érvényesítse a csapaton belül. Másrészt azonban úgy gondolom, ő maga is tisztában volt a ténnyel, hogy egyszerűen nem gyorsabb csapattársainál. Elfogadva szerepét tudta, valamikor távoznia kell. Bár Sergio Marchionne tragikus halála úgy tűnt, plusz egy évet jelenthet a finn számára, a távozás ideje most jött el. Mert egy vagy két sikertelen szezon elfogadható, de négy nem – úgy, hogy az ötödik is jóformán csak félsiker.
A Ferrari 2008 óta nem nyert konstruktőri címet, a levegő pedig egyre fogy a csapat körül. Tenni kellett valamit: lehetséges, hogy a körülmények nem voltak tiszták és szerencsések, azonban Leclerc leigazolása volt a racionálisan megfelelő megoldás. Ross Brawn nemrég azt nyilatkozta, a fiatal monte-carlói érkezése megtörheti a csapaton belüli nyugalmat, ez pedig minden bizonnyal így lesz. De történjen is így! Ahogy Marcus Ericsson mondta: “remélem, szétrúg pár s*gget jövőre”. Ugyanezt kívánom Kimi Räikkönen számára is, hisz már az is egy nagy ajándék, hogy még egy szezon erejéig hétvégéről hétvégére láthatjuk őt.
Egy válasz
Perfect!!