A Formula-1 hosszú története során Brazíliából számtalan versenyző próbálkozott eljutni a királykategóriáig, közülük pedig jó néhányan a sportág legendáivá váltak – elég csak Ayrton Sennára, Emerson Fittipaldira, vagy épp Nelson Piquet-re gondolni. Rubens Barrichello sosem lett világbajnok, mégis a modern éra egyik meghatározó pilótájává nőtte ki magát.
Az olasz és portugál gyökerekkel rendelkező Rubens Barrichello 1972. május 23-án látta meg a napvilágot Sao Paulóban. Miután lényegében az interlagosi pálya szomszédságában éltek, hamar megfertőzte a benzingőz, így meglehetősen korán, már kilenc évesen gokartozni kezdett, és hamar sikerekre tett szert hazájában, egymás után szerezte meg először az országos, majd a kontinentális bajnoki címeket. Részt akart venni a gokart-világbajnokságon is a nyolcvanas évek végén, és talán őt is meglepte, hogy Ayrton Senna személyében támogatóra is lelt – a legendás brazil később szárnyai alá vette Barrichellót, szinte testvéri viszony alakult ki köztük. A fiatal brazil ezt követően Európába érkezett, ahol 1990-ben még csak ismerkedett a közeggel, majd 1991-ben óriási csatát vívva megnyerte a legkeményebb európai Formula 3-as bajnokságot, a britet, mégpedig David Coultharddal szemben. 1992-ben még egy szintet feljebb lépett és a nemzetközi Formula 3000-es bajnokságban indult, ahol harmadik helyen végzett a később meglehetősen hányatott sorsú Luca Badoer és Andrea Montermini mögött – egy olyan csapat autójával érte el mindezt, akik régebbi technikát használtak. Ez természetesen nem maradt észrevétlen, a tehetségek felkutatásában és versenyeztetésében is zseniális Eddie Jordan elhappolta az ekkor húsz éves brazilt a többi érdeklődő F1-es csapat elől, és szerződést ajánlott neki – Barrichello tehát 1993-ra F1-es pilótává avanzsálhatott.
A Jordan azonban meglehetősen gyenge autót épített 1993-ra, a Hart-motorokkal meghajtott versenyautó megbízhatatlan és mindenekelőtt lassú volt. A fiatal brazil azonban amit tudott, kipréselt a kék-piros autóból, főként nedves pályán villogott – Doningtonban, ahol pártfogója, Ayrton Senna emberfeletti teljesítményt nyújtott, Rubens is brillírozott, és dobogós helyen haladt, ám a Jordan alig néhány körrel a leintés előtt megadta magát. Barrichello ezen kívül még egy dologgal azonnal kitűnt a mezőnyből: tapasztalt csapattársait (az évad során a Jordan bevetette az ex-Ferraris Ivan Capellit, illetve a veterán, és többszörös futamgyőztes Thierry Boutsent is a brazil mellett) egyaránt felülmúlta, így rászolgált a szerződéshosszabbításra. Végül Suzukában az ötödik helyen befutott, ezzel megszerezte pályafutása első pontjait, immár új csapattárssal az oldalán: az újonc Eddie Irvine került mellé, akivel remek párost alkottak a következő évek során.
Eddie Jordan nagy örömére a két pilóta remekül kijött egymással, pedig az északír playboy kapcsán – akit Ayrton Senna első versenye után felpofozott – lehettek volna fenntartásai. Annak pedig kimondottan örülhetett a csapatvezető, hogy brazil pilótája bombaformában kezdte az 1994-es szezont: hazájában a negyedik helyen végzett, majd a Csendes-óceáni Nagydíjon meg sem állt a harmadik helyig, ezzel a pilóta saját és csapata első dobogós helyezését szerezte meg. A szárnyalás azonban kis híján tragikus véget ért 1994. április 29-én, Imolában…
Barrichello tulajdonképpen csodával határos módon élte túl azt az elképesztő balesetet, amelyet a pénteki edzésen szenvedett el. A Jordan a Variante Bassa-kanyarban irányíthatatlanná vált, autóját megdobta a magas kerékvető, autója pedig elképesztő sebességgel repült bele egyenesen a gumifalba, és csak néhány centiméteren múlt, hogy nem repült ki a pályáról. Könnyebben megsérült, elvesztette az eszméletét és orrát is törte. Ennek ellenére csak a vasárnap bekövetkező tragikus baleset törte meg igazán, amikor is pártfogója, Ayrton Senna életét vesztette a verseny során. Barrichello ezt követően kisebb hullámvölgybe került, műszaki hibák is hátráltatták – és akkor a hirtelen rázúduló elvárásokról nem is beszélve, ugyanis a brazilok őt vélték Senna örökösének, minden szinten. Szerencséje a Brit Nagydíjon fordult meg, itt a negyedik helyen végzett, majd két futammal később, Belgiumban megszerezte pályafutása első pole-pozícióját is, ráadásul ezzel rekordot is döntött, eddig a pontig nála fiatalabb pilótának ez nem sikerült (Fernando Alonso döntötte meg ezt, 2003-ban). A szezon során még további negyedik helyeket szerzett, valamint a Portugál Nagydíjat vezette is néhány körön át, így összesen 19 pont jött össze második szezonjában, ezzel pedig az előkelő hatodik helyen végzett a számára oly tragikusan induló 1994-es év során, és bebizonyította, hogy a mezőny legjobbjai közé tartozik.
1995-nek a Jordan nagy reményekkel vághatott neki, elsősorban a Peugeot támogatása miatt, a franciák ugyanis szinte gyári támogatást nyújtottak az ambiciózus kiscsapatnak. Így a Barrichello – Irvine duó is komolyabb eredményekért szeretett volna harcba indulni, azonban a szezon csalódást keltően telt el, egyetlen kivételtől eltekintve. Kanadában szinte az összes élcsapat betlizett, így megnyílt az esély a kisebb istállók előtt. A Jordan élt is a lehetőséggel, Barrichello és Irvine remek futamot produkálva megszerezték a második és harmadik helyezést, ezzel a csapat történetének első kettős dobogós helyezését érve el. Azonban ez az eredmény nem hozta meg a várt áttörést a szezonban, a Jordan jobbára szenvedett továbbra is, így a csapat és a két pilóta is visszaesett az előző évi teljesítményhez képest az összetettben, ám mindkét versenyzőért elkezdtek más csapatok is komolyabban érdeklődni.
A brazil pilóta előtt megnyílt a lehetőség az év végén, hogy az újjáépülő Ferrarihoz szerződjön 1996-ra, azonban végül maradt a Jordannél, helyette pedig csapattársa, Eddie Irvine került az olaszokhoz. Barrichello nyíltan ki is jelentette, hogy nem akar Michael Schumacher vízhordója lenni… A Jordan ebben az évben már lényegesen erősebbnek tűnt, Barrichello hozta is az erős kvalifikációs teljesítményeket és a pontokat, sőt, hazai nagydíján az élen is állt, azonban végül ebben az évben dobogós helyezés nélkül maradt. Egyetlen vigasza az lehetett, hogy veterán csapattársát, Martin Brundle-t felülmúlva a világbajnokság nyolcadik helyén végzett. Kapcsolata azonban megromlott Eddie Jordannel, így úgy döntött, továbbáll.
Némi meglepetésre a teljesen új csapathoz, a Jackie Stewart által alapított Stewart Grand Prix-hez igazolt, pedig kérője akadt bőséggel a mezőny tapasztaltabb csapatai közül is, többek közt a McLaren is érdeklődött szolgálatai iránt. Választása erősen megkérdőjelezhetőnek tűnt, főleg annak tükrében, hogy 1997-ben végül mindössze kétszer látta meg a kockás zászlót. Azonban az esős monacói futamon nyújtott produkciója kiemelkedőnek számított, ugyanis miközben az élcsapatok sorra betliztek (kivéve Michael Schumachert és a Ferrarit), Barrichello fantasztikus teljesítményt nyújtva a második helyen végzett. Teljesítményéért Jackie Stewart egy különlegesen értékes órával lepte meg és kettejük kapcsolata is ettől a ponttól számítva mélyült el, a pilóta szinte családtag lett a Stewartnál. Csapattársát, a dán Jan Magnussent is magabiztosan legyőzte, így természetesen maradt a fehéreknél.
1998-ban azonban nem történt komolyabb előrelépés, a fehér autó megbízhatatlan maradt és a teljesítmény sem nőtt annyira, mint amennyire azt Stewarték szerették volna. Barrichello sem tudott csodát tenni, néhány erősebb kvalifikációs eredményt fel tudott mutatni, és két ötödik helyet így is szerzett, a szezon közben menesztett Magnussent, valamint a helyére érkező Jos Verstappent is magabiztosan győzte le. A csalódást keltő eredmények ellenére kitartott és maradt a csapatnál 1999-re is.
Döntését valószínűleg nem bánta meg. Új csapattársat kapott, a már hosszú évek óta stabil teljesítményt nyújtó Johnny Herbertet, aki motiválóan hatott rá. A Stewart pedig végre olyan autót épített a Ford segítségével, amellyel már az élmezőnyben is tudtak harcolni – habár ez a versenyautó is sajnos túlságosan sebezhető volt. A Brazil Nagydíjon a harmadik helyről indult, majd a negyedik körben az élre állt (a Stewart története során először került vezető pozícióba) és komoly esélye volt legalább a harmadik hely megszerzésére, azonban autójában a futam harmadánál tönkrement a motor. Imolában már nem hátráltatták műszaki hibák, a harmadik helyen végzett. A szezon egyik fénypontja számára Franciaországban jött el, az esős kvalifikáción megszerezte a pole-pozíciót, majd a futamon is remek teljesítményt nyújtott, az élen haladt, ám végül be kellett érje a harmadik helyezéssel. Ekkor már egyre inkább vágyott első futamgyőzelmére, azonban az csak nem akart megszületni.
Az évad második felében a Stewart visszaesett, azonban a kaotikus nürburgringi Európa Nagydíj újabb lehetőséget kínált a győzelemre. Ironikus módon azonban csapattársa, Johnny Herbert szerezte meg azt (amely a Stewart első és egyetlen sikere is lett), Barrichellónak újra be kellett érnie a harmadik helyezéssel. Ennek ellenére nem volt elkeseredve, folyamatosan erősödő teljesítménye felkeltette újra a Ferrari érdeklődését, ezúttal pedig nem habozott, hamarosan aláírt a maranellói csapathoz, ahol Michael Schumacher csapattársa lett a 2000-es szezontól kezdve.
Annak ellenére, hogy nem sikerült megszereznie pályafutása első sikerét, elégedett lehetett az 1999-es évad során elért eredményeivel. 21 pontot szerzett, ezzel a bajnokság hetedik helyén végzett, és ismét legyőzte csapattársát az összetettben, valamint a zsebében volt egy igazi topcsapat szerződése. A szimpatikus brazil pilóta sorsa ezzel gyökeresen megváltozott.
