Az ezredik Forma 1-es futam nyomában

2019. április 14-én, a kínai Shanghai International Circuiten rendezik a millenniumi ezredik Forma 1-es világbajnoki futamot. A jeles esemény alkalmából végeztem egy kis történeti kutatást, az alábbiakban a kerek százasok történetét idézem fel néhány fantasztikus fotó társaságában, de fognak hiányérzet nélkül maradni a botrányok kedvelői sem.

A századik: Német Nagydíj – 1961

1961. augusztus 6, Nürburgring Nordschleife

Az 1961-es idény hatodik futama (nyolcból) a Nürburgringen tartott Német Nagydíj volt. A verseny előtt Wolfgang von Trips (Ferrari) 27 ponttal vezette a bajnoki tabellát, megelőzve a 25 pontos Phil Hillt (Ferrari), mögöttük Richie Ginther (Ferrari) és Stirling Moss (Lotus) már alaposan le voltak maradva.

A futamra a Climax új feljesztésű V8-as erőforrással érkezett, mellyel Jack Brabham (Cooper) második rajthelyet szerzett – kissé váratlanul, ugyanis az akkor kétszeres címvédő ausztrál pilóta addig mindössze két alkalommal tudott egyáltalán célba érni az idényben – a 8:55.2-es idejével körrekordot futó Phil Hill mögött. Moss volt a harmadik, mellőlük Jo Bonnier (Porsche) indulhatott még az első sorból.

A verseny kezdetén a pálya nedves volt. A vezetést a remekül rajtoló Brabham szerezte meg, de már az első körben összetörte autóját, miután felakadt a gázpedál. Ekkor Moss került az élre, mögé a Porschékkal Bonnier és Dan Gurney sorakoztak fel, de a német márka harmadik képviselője, Hans Herrmann is előkelő helyen autózott. Phil Hill hamar átrágta magát a szürke autókon, sőt rövid időre a vezetést is átvette, de Moss már az első kör végén visszaelőzte az amerikait és a verseny végéig meg is őrizte pozícióját. Hillre eközben felzárkózott az ötödik helyről rajtoló von Trips, majd egy hosszú ideig tartó kemény csatát követően meg is tudta előzni. Mosst azonban a verseny végére rázendítő eső sem zavarta és megszerezte pályafutása 16., egyben utolsó futamgyőzelmét. A második-harmadik helyen a von Trips – Hill duó futott be, mögöttük pedig Jim Clark (Lotus), John Surtees (Cooper) és Bruce McLaren (Cooper) végeztek a maradék pontszerző helyeken. A leggyorsabb kört Phil Hill futotta meg.

Moss győzelme volt a farmotoros autók első sikere Németországban Bernd Rosemeyer 1936-ban, egy Auto Unionnal aratott diadala óta. A világbajnokságban von Trips 4 pontosra növelte előnyét Hill-lel szemben, a konstruktőrök között pedig a Ferrari 14 egységgel vezetett a Lotus előtt a – mint később kiderült – tragikus Olasz Nagydíj előtt.

Végeredmény: Moss – von Trips – P. Hill – Clark – Surtees – McLaren – Gurney – Ginther – Lewis – Salvadori – Maggs – Burgess – Herrmann – de Beaufort – Marsh – Ashmore (kiestek: Mairesse, Trintignant, Collomb, Bandini, Brooks, Bonnier, Seidel, G. Hill, Ireland, Brabham; nem kvalifikáltak: May, Barth, Gregory, Scarlatti, Monteverdi, Pirocchi, Duke, Campbell-Jones)

Wolfgang von Trips és Phil Hill terelgetik a Ferrarikat a századik Forma 1-es versenyen.

A kétszázadik: Monacói Nagydíj – 1971

1971. május 23, Monte-Carlo Street Circuit

1971 – Jackie Stewart (Tyrrell) totális fölénye. Hat győzelem, hat pole-pozíció, minden célba érésekor dobogós. Természetesen a szezon harmadik versenyén, Monacóban még semmi komoly nem dőlt el a bajnoksággal kapcsolatban, de Stewart ekkorra már jelentős, hat pontos előnnyel vezette a bajnokságot Mario Andretti (Ferrari) és további hárommal Chris Amon (Matra) és Jacky Ickx (Ferrari) előtt.

Az időmérőt elmosta az eső, így a péntek reggeli idők alapján Stewart nagy előnnyel került a pole-pozícióba, megelőzve Ickxszet Jo Siffertet (BRM). Andretti járt a legpechesebben, aki egy műszaki hiba miatt nem tudta kvalifikálni magát a futamra. A skót a rajtnál is megtartotta a vezetést, mögötte Siffert rajtolt elképesztően és felzárkózott a második helyre, mögöttük Ickx, Pedro Rodríguez (BRM) és Ronnie Peterson (March) következtek. Szerencsétlenül indult a futam két nagy név számára is, Amon ugyanis lefulladt a rajtrácson, majd visszaállt ugyan, de a 45. körben erőátviteli hiba miatt kiesett, míg a hatodik monacói győzelmét hajszoló Graham Hill (Brabham) a Tabac-kanyarban tőle ritkán látott vezetői hibát követett el és a palánknak ütközött.

Stewart hamar nagy előnyre tett szert – miközben szinte fulladozott a cockpitjébe rendellenesen beáramló füst miatt – Siffert előtt, Ickx kényelmesen harmadik volt, Peterson és Rodríguez pedig remek csatával szórakoztatták a közönséget. Egymást bizonyára nem, ugyanis a mexikói néha-néha már a sportszerűség határát súroló mozdulatokat is bevetett, később azonban a nyomás alatt megtört és kicsúszott. Peterson ezt követően még átrágta magát Ickxszen, majd rövid úton Siffertön is, a svájci pedig később műszaki hiba miatt ki is állt. Stewart eközben teljesen simán szerezte meg zsinórban második futamgyőzelmét, mögötte Peterson, Ickx és Hulme futottak be. Az ötödik pozíciót a 17. rajthelyről előretörő Emerson Fittipaldi (Lotus) csípte el, míg az utolsó pontszerző hely Rolf Stommelené (Surtees) lett.

Stewart a tabellán 14 pontra növelte előnyét és három futam után egy híján két és félszer annyi ponttal rendelkezett, mint közvetlen üldözője, Ickx. A belgát követte Andretti, majd holtversenyben Amon, Hulme és Peterson következtek. Peterson életében először állt dobogóra, a Tyrrell pedig először futott leggyorsabb kört. A verseny néhány jelenete feltűnt a The Who együttes Baba O’Riley című számának videoklipjében, illetve az 1972-ben megjelent Weekend of a Champion című dokumentumfilm (Stewartot Roman Polanski alakította, de feltűnt a filmben Graham Hill és François Cevert alakja is) is tartalmaz néhány képet a futamról.

Végeredmény: Stewart – Peterson – Ickx – Hulme – Fittipaldi – Stommelen – Surtees – Pescarolo – Rodríguez – Schenken (kiestek: Siffert, Beltoise, Amon, Regazzoni, Gethin, Wisell, Cevert, Hill; nem kvalifikáltak: Ganley, Andretti, Galli, Soler-Roig, Barber, Beuttler, Bell)

A háromszázadik: Dél-afrikai Nagydíj – 1978

1978. március 4, Kyalami Racing Circuit

Az 1978-as idény a Forma 1-ben a Lotus egyeduralmáról szólt. Mario Andretti és Ronnie Peterson nyerték a szezon futamainak felét, magabiztosan begyűjtve mindkét világbajnoki címet. A szezon harmadik versenyére, Kyalamiba érkezve az Argentínában diadalmaskodó Andretti vezette a bajnoki tabellát, míg a brazíliai győztes Carlos Reutemann (Ferrari) harmadik volt, szendvicsbe fogva a mindkét helyszínen dobogós Niki Laudát (Brabham). Ezen a versenyen debütált a Forma 1-ben a későbbi világbajnok Keke Rosberg egy Theodore-Forddal, a Ferrari és a Brabham új autóval érkezett, továbbá a Renault számára ez a hétvége jelentette a visszatérést a balul sikerült 1977-es, csonka bemutatkozó idény után.

Dél-Afrikában Lauda volt a leggyorsabb az időmérőn, két és fél tizeddel megelőzve Andrettit, mögöttük következett a két McLaren Hunt – Tambay sorrendben, majd jött az előző idény meglepetése, Jody Scheckter és a Walter Wolf Racing, a hatodik helyet pedig Jean-Pierre Jabouille csípte el a Renault-val.

Lauda nem sokáig örülhetett az első rajtpozíciónak, ugyanis Andretti már a rajtnál az élre állt, mögé pedig a remekül induló Scheckter zárkózott fel. Lauda eleinte harmadik volt, de minden szem a fiatal Riccardo Patresére (Arrows) tapadt, aki a 7. helyről rajtolva rohamtempóban zárkózott fel. A 19. körben megelőzte Laudát, majd a 21.-ben Andrettit, végül a 27.-ben a vezetést is átvette az időközben az élre álló Schecktertől. A dél-afrikai ezt követően elkezdett folyamatosan visszaesni, előbb Patrick Depailler (Tyrrell) előzte meg, majd visszaelőzte Lauda, aztán szép sorjában Andretti, John Watson (Brabham) és Peterson is maga mögé tudta, mígnem az 59. körben kipördült és feladta a futamot.

Az élmezőnyben eközben Patrese – Depailler – Lauda – Andretti volt a sorrend, az osztrák azonban az 52. körben motorhibával kiállt. Ekkor Andretti került dobogós helyre, de elkezdett felzárkózni a futam első részében csak szenvedő Peterson is. Már-már úgy tűnt, hogy Patrese akár nyerhet is a középszerű Arrows-Forddal, a 63. körben azonban jött a dráma, a motor kilehelte a lelkét. A vezetést ekkor Depailler vette át, Peterson pedig a 75. körben megelőzte csapattársát és rohamosan közelített az élen álló franciára is, az utolsó körben pedig sikerült is megelőznie. Drámai végjátékot követően tehát Peterson nyert Depailler és Watson előtt, ezzel egyetlen pontra közelítette meg a tabellán Andrettit, aki csak 7. lett Kyalamiban. A 4. helyen Alan Jones (Williams) ért célba, a maradék két pontszerző helyet pedig Jacques Laffite (Ligier) és Didier Pironi (Tyrrell) csípték el.

A versenyen számtalan kiesésnek lehetett szemtanúja a közönség. A már említett Laudán, Scheckteren és Patresén kívül motorhiba áldozata lett James Hunt, Eddie Cheever (Hesketh), Jabouille, Jochen Mass (ATS), Rupert Keegan (Surtees) és Gilles Villeneuve (Ferrari), motorhibával állt ki Emerson Fittipaldi (Fittipaldi), kuplunghiba okozta Keke Rosberg vesztét, a felfüggesztés meghibásodásával állt ki Arturo Merzario (Merzario), Carlos Reutemann (Ferrari) kipördült, Tambay pedig balesetbe keveredett. Ez volt a Hesketh Racing utolsó versenye a Forma 1-ben.

Végeredmény: Peterson – Depailler – Watson – Jones – Laffite – Pironi – Andretti – Jarier – Stommelen – Rebaque – Lunger – Brambilla (kiestek: Patrese, Scheckter, Tambay, Reutemann, Villeneuve, Keegan, Lauda, Mass, Merzario, Jabouille, Rosberg, Fittipaldi, Cheever, Hunt; nem kvalifikáltak: Arnoux, Regazzoni, Leoni, Stuck)

Arturo Merzario és a mai szemmel kissé furcsa kinézetű A1-es modell, amely saját konstrukciója volt.

A négyszázadik: Osztrák Nagydíj – 1984

1984. augusztus 19, Österreichring

A Brabham és a Williams előző négy évben mutatott ping-pongozását követően 1984-ben eljött a McLaren ideje a Forma 1-ben. A wokingi istálló a Porsche vadonatúj, másfél literes V6-os turbómotorjaival (melyeket TAG néven használtak – Techniques d’Avant Garde, nem azonos a mai TAG Heuer luxusóra-gyárral) és az Alain Prost – Niki Lauda párossal nagyot robbantott. A duó a szezon első tizenegy futamából hetet megnyert, nem lehetett tehát kérdéses, hogy kettejük közül valaki lesz az év világbajnoka. Ausztriába érkezve is nekik állt a zászló.

Az időmérőn az idény edzéskirálya, a tizenhat kvalifikációból kilencet megnyerő Nelson Piquet (Brabham) volt a leggyorsabb, megelőzve Prostot és Elio de Angelist (Lotus), csak mögöttük jött a másik McLarennel Lauda a negyedik helyen. Mögöttük következett a két Renault, Patrick Tambay és Derek Warwick, majd a másik Brabhammel Teo Fabi, végül a legjobb nyolcat teljessé téve az ifjú Nigel Mansell (Lotus).

A rajt meglehetősen kaotikusan alakult, ugyanis az indítólámpák meghibásodása miatt kisebb káosz alakult ki. Lauda elmondása szerint a lámpa előbb piros, majd zöld, aztán sárga lett, végül pedig újra pirosan világított. Mindez alaposan megzavarta a harmadik helyről rajtoló de Angelist, a Lotusnak majdnem többen nekimentek, a fiatal Ayrton Senna (Toleman) azonban profitált a dologból és a 10. helyről rajtolva a 4. pozícióban találta magát. Ez azonban nem tartott sokáig, hiszen a versenyt újraindították.

A második felvezető körben jött az újabb fordulat. A pole-ból rajtoló Piquet észlelte, hogy a két mclarenes gumikat cserélt a rajtrácson, ezért extrém lassan vezette fel a mezőnyt annak érdekében, hogy Prost és Lauda ne tudja megmelegíteni új abroncsait. Ez persze alaposan feldühítette a többi versenyzőt. A rajt után egy ideig Piquet – Prost – Tambay volt a sorrend az élen, Lauda azonban rohamosan tört előre. A 9. körre már harmadik volt, nyomában de Angelisszel, aztán a 29. körben már a második volt, miután Prost a Jochen Rindt kanyarban megcsúszott egy olajfolton és kiesett, majd a 40. körben a vezetést is átvette az addig hibátlanul autózó, de ekkorra már gumigondokkal küzdő Piquet-től. Az említett olajfolton egyébként a vezető Piquet is megcsúszott, de ő elképesztő bravúrokkal kordában tudta tartani a Brabhamet, a váltógondokkal is küzdő, ezért a kart egyik kezével fokozatban tartó franciának azonban ez nem sikerült.

A hátralévő 12 körben közel sem volt egyszerű versenye az osztráknak, ugyanis nála is elkezdett rakoncátlankodni a sebességváltó. Nem talált egy fokozatot és miközben ezzel küzdött, jelentős időt veszített. A probléma azonban idővel megszűnt, így Lauda végül győzni tudott az abroncsait időközben teljesen leradírozó Piquet előtt. A harmadik helyen Prost kiesése után Senna, majd Tambay is autózott, de közben mindketten kiestek, csakúgy, mint de Angelis és Mansell. A dobogó legalsó foka így Michele Alboreto (Ferrari) ölébe hullott, akit Piquet csapattársa, Teo Fabi követett a 4. helyen. A maradék két pontszerző helyeket a két Arrows-BMW, Thierry Boutsen és Marc Surer végeztek.

Futamgyőzelmével és csapattársa kiesésével Lauda átvette a vezetést a bajnoki pontversenyben, a különbség kettejük között három és fél pont volt mindössze, a harmadik pozícióban alaposan lemaradva de Angelis következett. Lauda pályafutása során 50. alkalommal állhatott dobogóra, a később szép karriert befutó Gerhard Berger (ATS) pedig először vett részt Forma 1-es versenyen.

Végeredmény: Lauda – Piquet – Alboreto – Fabi – Boutsen – Surer – Arnoux – Hesnault – Palmer – Patrese – Alliot – Berger (kiestek: Tambay, Senna, Mansell, Prost, de Angelis, Rothengatter, Cheever, Warwick, de Cesaris, Rosberg, Laffite, Gartner, Ghinzani; nem kvalifikáltak: Winkelhock, Johansson, Bellof)

Lauda MP4/2-ese szétszedve.

Az ötszázadik: Ausztrál Nagydíj – 1990

1990. november 4, Adelaide Street Circuit

Adelaide, Ausztrália – az 1990-es idény zárófutama. Ayrton Senna (McLaren) és a McLaren-Honda már világbajnokként érkezett a távoli országba, mint ahogyan Alain Prost (Ferrari) is biztos lehetett az ezüstéremben, így a leglényegesebb kérdések már eldőltek. A két héttel ezelőtt Japánban győztes Nelson Piquet (Benetton) ellenben kis szerencsével még reménykedhetett az év végi harmadik helyben.

Az időmérőn a körrekordot futó Senna vezetésével a McLaren kibérelte az első rajtsort, a brazil mögött ugyanis csapattársa, Gerhard Berger állt a rajtrácson. Mögöttük következett a két Ferrari, Nigel Mansell és Prost, majd a fékhibától szenvedő Jean Alesi a Tyrrell-lel, majd Riccardo Patrese – Nelson Piquet – Roberto Moreno – Thierry Boutsen sorrendben következett Williams-szendvicsben a két Benetton. A legjobb tízbe még Pierluigi Martini (Minardi) fért be. Az időmérő edzés utcán egy kisebbfajta közjáték ment végbe, amikor a korábbi háromszoros világbajnok, Jackie Stewart egy tévés interjúban azt mondta, szerinte Senna a múlt vele egy kaliberű pilótáihoz képes túl sok incidensnek részese. A láthatóan felbosszantott brazil azt válaszolta, nem tudja elhinni, hogy egy akkora tapasztalattal rendelkező ex-pilóta, mint Stewart, aki pontosan tudja, hogy ezek az incidensek benne vannak a versenyzésben, hogyan állíthatja azt, hogy ő egy veszélyes pilóta és arra presszionálta a skótot, hogy menjen és tanulmányozza át alaposabban a pályafutását.

A következő botrányos jelenet a futam előtti sajtótájékoztatón következett. A McLaren csapatfőnöke, Ron Dennis állásfoglalást kért az FISA-tól, hogy mi történne, ha egy versenyző a rajt után kiegyenesíti az első sikánt. A szövetség válaszul annyit mondott, hogy a szóban forgó kanyart nem tanácsos levágni, mert nagy eséllyel az autó sérülését okozhatja. Alain Prost – akit még mindig fűtött a düh a Suzukában történtek miatt, amikor Senna szándékosan kiütötte – erre fogta magát, felállt és elhagyta a termet, ami alapos felhördülést váltott ki. A francia pilóta focinyelven szólva sárga lapot kapott a FISA-tól, de nem büntették meg, ami felettébb érdekes annak tükrében, hogy a hasonló kirohanások a múltban mindig szankcionálva lettek. A futam előtt aztán a bevett szokásoknak megfelelően elkészült az év végi tablókép, valamint az ötszázadik futam tiszteletére korábbi világbajnokok részvételével egy különleges csoportkép is készült. Prost azonban nem jelent meg a fotózáson, mondván, hogy ő nem hajlandó Sennával egy képen szerepelni. Az 1976-os világbajnok, ekkor a BBC kommentátoraként dolgozó (és mellesleg az említett képen is feltűnő) James Hunt később élő adásban azt mondta, szerinte Prost mentálisan alulmaradt Sennával szemben.

Ilyen előzmények után rajtolhatott el a verseny. Az indulás Prostnak sikerült a legjobban, azonban a szűk utcákon Berger lezárt előtte. Az osztrák a második körig bírta csak, ekkor elment mellette Mansell, majd a 9. fordulóban az időközben Prostot is megelőző Piquet is maga mögé tudta a mclarenest. A sorrend az élmezőnyben innentől kezdve hosszú időre beállt, Piquet a 46. körben ugrotta át Mansellt, majd a britet hamarosan Berger és Prost is megelőzte, sőt a háromszoros francia világbajnoknak Bergert is sikerült lehagynia. A 62. körben aztán jött a dráma: Senna egy váltóhibára visszavezethető megpördülés miatt kiesett, a vezetést pedig Piquet vette át.  A második pozícióba Prost került, de csapattársa néhány körön belül lehagyta őt és Piquet nyomába eredt. Egyszer meg is támadta, kis híján ki is ütötték egymást, de megelőzni nem maradt helye. Piquet így nyert, első back-to-back győzelmeit aratva 1987-es világbajnoki idénye óta, mögötte pedig a két Ferrari futott be Mansell – Prost sorrendben. Berger lett a negyedik, aki a végére nagyon visszavett gumispórolás miatt, az egyetlen mázlija az volt, hogy Boutsen több mint egy perccel jött mögötte. A belga ért célba az ötödik helyen, az utolsó pontszerző helyet pedig Patrese csípte el.

Ez volt Andrea de Cesaris (Scuderia Italia) 150.-, a Tyrrell-csapat 300. versenye. A futamon egyébként megdőlt Gerhard Berger 1987 óta fennálló versenyben futott körrekordja, melyet még egy turbós Ferrarival ért el. Az osztrák pilóta akkor futott 1:20.416-os idejénél 1990-ben nyolcan (Mansell, Piquet, Senna, Prost, Moreno, Boutsen, Alesi, Patrese) is tudtak jobbat, ironikus módon éppen Berger volt az, akinek nem sikerült 1:20 alá férkőznie. Zsinórban második győzelmével egyébként Piquet megcsípte a világbajnoki bronzot Bergertől, az ötödik helyen Mansell végzett, a konstuktőrök között pedig McLaren – Ferrari – Benetton – Williams sorrend alakult ki.

Végeredmény: Piquet – Mansell – Prost – Berger – Boutsen – Patrese – Moreno – Alesi – Martini – Larini – Alliot – Modena – Grouillard (kiestek: Pirro, Senna, Tarquini, Herbert, Nakajima, Capelli, Warwick, Gugelmin, de Cesaris, Bernard, Morbidelli, Brabham, Suzuki; nem kvalifikáltak: Alboreto, Dalmas, Caffi, Gachot)

Nigel Mansell úton a második hely felé a szűk adelaide-i utcákon.

A hatszázadik: Argentin Nagydíj – 1997

1997. április 13, Autódromo Oscar Alfredo Gálvez

Az 1997-es idény Jacques Villeneuve (Williams) és Michael Schumacher (Ferrari) küzdelméről szólt. Két futam után a kanadai még a Melbourne-ben győztes David Coultharddal (McLaren) holtversenyben állt a tabella élén, Schumacher pedig csak 4. volt Gerhard Berger (Benetton) mögött, amikor a mezőny Buenos Airesbe érkezett. Eddie Irvine (Ferrari) 50. futama volt ez, a csapatok közül pedig a Jordan a századik-, az Arrows a kétszázadik, a Tyrrell pedig a négyszázadik futamán vett részt.

Pénteken Villeneuve nyitott az élen a stewartos Rubens Barrichello előtt, majd a délutáni gyakorláson Heinz-Harald Frentzen elsőségével kettős Williams siker született. A grove-i csapat hegemóniája a kvalifikáción is folytatódott, ugyanis kisajátították az első rajtsort, a harmadik meglepetésre Olivier Panis lett a Prost-Mugennel, csak a francia mögött következett Schumacher, majd erős formáját folytatva Barrichello. Jól jellemzi, hogy a mezőny mennyit gyorsult erre az évre, a következő adat: az időmérőn leglassabb idővel záró Pedro Diniz (Arrows) az előző évi pole-pozíciót másfél másodperccel verte meg.

A verseny előtti warm-upon újra Williams egy-kettő született, így nem lehetett kérdés, melyik csapat a legesélyesebb a futamon. A szóbeszéd viszont mégsem róluk, hanem az ekkorra már közel sem fénynapjait élő Tyrrell csapatról szólt, akik egy meglehetősen bizarr aerodinamikai megoldással érkeztek Argentínába. A négy fura kinézetű szárnyat a Star Warsból ismert X-Wingshez kezdték hasonlítani, és hamarosan ez lett az elemek beceneve is.

A rajttól Villeneuve simán eljött, Schumacher azonban rögtön pórul járt: előbb elvakította a Frentzen autójából szivárgó olaj, ilyen állapotban kis híján ütközött Panisszal, majd az első kanyarban megcsúszott, összeütközött Barrichellóval és kiesett. A brazil szintén megpördült ugyan, de egy szárnycsere után tovább tudott menni, szerencsétlenebbül járt Coulthard, aki lekoccolta Ralf Schumacher Jordanjét és tönkretette a felfüggesztését. Kis időre a Safety Car is beállt, majd az újraindítást követően egy műszaki hibával véget ért Frentzen versenye is. A Prost győzelmi esélyeinek egy elektromos hiba vetett véget a második helyen autózó Panis gépében a 16. körben, ekkor Irvine került a második helyre, majd következett Giancarlo Fisichella (Jordan) és Ralf Schumacher. A 24. körig bírták ők ketten, ekkor egymással ütköztek, az olasz feladta, ekkorra pedig már Barrichello versenye is véget ért. A 33. fordulóban egy motorhiba miatt Damon Hill (Arrows) versenye is véget ért. Ez a középmezőnybéli káosz azonban csöppet sem zavarta Villeneuve-öt, aki csak a boxkiállások idejére adta ki a vezetést kezei közül, és végül a 72 körös verseny végén elsőként szelte át a célvonalat a végére felzárkózó Irvine-nal a nyomában. Karrierje addigi legjobb eredményét elérve Ralf Schumacher zárt a 3. helyen, a maradék pontszerző helyeket pedig Johnny Herbert (Sauber), Mika Häkkinen (McLaren) és Berger csípték el.

A pódiumon még lezajlott egy furcsa jelenet. A szervezők tévedésből az ír zászlót vonták fel Eddie Irvine feje fölé a brit Union Jack helyett, ami valójában nem is tévedés, hiszen Irvine hiába brit útlevéllel rendelkezett, valójában írnek vallotta magát. Irvine később arra kérte az FIA-t, hogy legközelebbi dobogós helyezésénél egy fehér zászlót húzzanak fel, közepén Írország nemzeti jelképével, a lóherével, a szövetség azonban ezt a kérelmet határozottan visszautasította.

Végeredmény: Villeneuve – Irvine – R. Schumacher – Herbert – Häkkinen – Berger – Alesi – Salo – Trulli (kiestek: Magnussen, Larini, Diniz, Nakano, Verstappen, Katayama, Hill, Fisichella, Barrichello, Panis, Frentzen, Coulthard, M. Schumacher)

Jacques Villeneuve, az ötszázadik F1-es futam győztese. A képen épp Suzukában, Michael Schumacherrel csatában.

A hétszázadik: Brazil Nagydíj – 2003

2003. április 6, Autódromo José Carlos Pace

A 2003-as Brazil Nagydíj alighanem minden idők egyik legkaotikusabb versenyeként vonult be a Forma-1 történelemkönyveibe. A szezon harmadik futama volt az interlagosi, az addigi kettőt a McLaren-Mercedes két pilótája, David Coulthard és Kimi Räikkönen nyerte, ennek megfelelően a tabellán is kényelmes előnnyel várták a brazíliai hétvégét.

Az esős első szabadedzés után a száraz másodikat némi (na jó, nem kis) meglepetésre Olivier Panis nyerte Toyotával, megelőzve Michael Schumachert (Ferrari) és Jarno Trullit (Renault). Az első időmérő edzésen Mark Webber (Jaguar) volt a leggyorsabb, majd az ausztrál a rajtsorrendről döntő második kvalifikáción is kiválóan szerepelt, a harmadik időt autózta. A pole-pozíciót a hazai győzelemre 1993 óta váró publikum előtt Rubens Barrichello (Ferrari) szerezte meg, megelőzve Coulthardot. Webber mögött következett Räikkönen és Trulli, majd Ralf Schumacher (Williams), Michael Schumacher és Giancarlo Fisichella (Jordan) várták a piros lámpák kialvását. Érdemes megjegyezni, hogy az első négy versenyző hat századmásodpercen belül végzett!

A verseny napján jelentős eső zúdult a sao paulói versenypályára. Az idényre bevezetett, költségcsökkentési célú szabálymódosítások előírták, hogy minden hétvégére csak egyféle esőgumit lehet vinni. Ennek estek áldozatául a Bridgestone partnercsapatai, ugyanis a japánok által választott intermediate keverékek alkalmatlannak bizonyultak az eláztatott páyán való versenyzésre. A rajtot először elhalasztották, majd Safety Car mögött bonyolították le.

A biztonsági autó nyolc körön át vezette a mezőnyt, az indítást követően pedig Coulthard rögvest megelőzte Barrichellót. Sőt, a brazilt rövidesen Räikkönen, Juan-Pablo Montoya (Williams), Webber és M. Schumacher is átugrották, sőt a McLaren finnje a vezetést is átvette csapattársától. A 15. körre nagyjából felszáradt a pálya, azonban a Senna-S kanyarok vizesek maradtak. Különösen a 3-as számot viselő, amelynek kálváriája ekkor kezdődött. Először Justin Wilson (Minardi) pördült ki, majd néhány körön belül ugyanerre a sorsra jutott Panis, Antonio Pizzonia (Jaguar), Montoya, M. Schumacher, Jos Verstappen (Minardi) és Jenson Button (BAR) is. Mindannyian kiestek, egyedül Webber volt az, akinek megpördülése nem járt ütközéssel, így ő vissza tudott állni a versenybe.

Mire a káosz lecsengett, Barrichello elkezdte dobálni a leggyorsabb köröket. Utolérte és csakhamar meg is előzte Coulthardot, öröme azonban nem tartott sokáig, miután a 46. körben a Ferrari erőtlenül félregurult. A hazai közönségkedvenc egymást követő kilencedik (!) Brazil Nagydíján nem látta meg a kockás zászlót, a Ferrari pedig az 1998-as Belga Nagydíj óta először könyvelhetett el kettős kiesést.

A vezetést Coulthard vette át, azonban az 53. körben a McLaren behívta őt kerékcserére, a skót így visszaesett Räikkönen, Fisichella és Alonso mögé. Egy körrel később a finn hibázott, átnyújtva a vezetést Fisichellának, majd pillanatokkal később Webber összetörte a Jaguart a célegyenesre vezető bal ívben. A pálya teleszóródott törmelékkel, és hiába állt be a Safety Car, Alonso ezt nem észlelte időben és teljes sebességgel nekiment az ausztrál egyik kerekének. A gumifal sérülése miatt a versenyt piros zászlóval megszakították és már nem is indították újra, Alonsót pedig biztonsági kivizsgálásra kórházba szállították.

Miközben a versenybírók óriási kételyek között voltak, a Jordannél extázisban ünnepelték Fisichella győzelmét. Az akkori szabályok úgy rendelkeztek, hogy ha a verseny 75%-át teljesítették (ebben az esetben ez volt a helyzet), akkor a végeredményt a piros zászló bemutatása előtti második kör végének állása alapján kell megállapítani. A stewardok hosszas elemzés után megállapították, hogy amikor a futam megszakításra került, Fisichella az 55. körén volt, két körrel azelőtt viszont Räikkönen vezette a versenyt, ennek megfelelően a finnt hirdették ki győztesnek és ő állhatott zsinórban másodszor a dobogó legfelső fokára. A pódiumon egyébként csak ők ketten voltak fenn, Alonso ugyanis ekkor már úton volt a kórházba.

Napokkal a verseny után a Jordan óvást nyújtott be a végeredmény ellen, ragaszkodva ahhoz, hogy igenis Fisichella nyert. Az FIA újra tüzetesen kivizsgálta a körülményeket, ennek során pedig megállapították, hogy Fisichella pillanatokkal azelőtt, hogy belengették a piros zászlót, áthaladt a célvonalon, megkezdve az 56. körét. Ennek megfelelően a végeredményt nem az 53.-, hanem az 54. kör állása adja, amikor viszont az olasz már vezetett! A bizonyítékok birtokában az FIA április 11-én hivatalosan is Fisichellának adta a győzelmet, amely így saját maga első, csapata utolsó diadala lett, a Jordan kétszázadik futamán. A McLaren azonnal bejelentette, nem fellebbez az ítélet ellen.

Kimi Räikkönen és Ron Dennis a soron következő San Marinói Nagydíj előtt, az imolai pálya célegyenesében nyújtotta át a győzelmi trófeákat Fisichellának és Eddie Jordannek. A dolog különös pikantériája, hogy az olasz sofőr elmondása alapján az autójában nem maradt annyi benzin, hogy az a teljes 71 körös versenytávot végigbírta volna, sőt az EJ13 a verseny után, a boxban még ki is gyulladt! Érdekesség továbbá, hogy ha Räikkönen mégis megtarthatta volna a győzelmet, akkor az év végi elszámolásnál pontegyenlőség alakulhatott volna ki közte és Michael Schumacher között, azonban több futamgyőzelmével így is a német lett volna a világbajnok.

Végeredmény: Fisichella – Räikkönen – Alonso – Coulthard – Frentzen, Villeneuve, R. Schumacher, Trulli, Webber, da Matta (kiestek: Barrichello, Button, Verstappen, M. Schumacher, Montoya, Pizzonia, Panis, Firman, Wilson, Heidfeld)

A nyolcszázadik: Szingapúri Nagydíj – 2008

2008. szeptember 28, Marina Bay Street Circuit

A 2008-as Szingapúri Nagydíj bizonyára még sokáig élénken fog élni az emlékezetünkben. Nem csak amiatt, mert ez volt a Forma-1 történetének első éjszakai futama, és talán itt (is) ment el Felipe Massa (Ferrari) világbajnoki címe, hanem amiatt is, ami szűk egy évvel a verseny után, a zöld asztal mögött történt.

14 versenyen és Sebastian Vettel (Toro Rosso) csodaszámba menő monzai győzelmén voltunk túl, amikor a mezőny a teljesen ismeretlen Szingapúrba érkezett. Lewis Hamilton (McLaren) egyetlen pont előnnyel vezette a bajnokságot Massa előtt, majd 14 pont lemaradással következett Robert Kubica (BMW), illetve matematikailag még Kimi Räikkönent (Ferrari), Nick Heidfeldet (BMW) és Heikki Kovalainent (McLaren) sem szabadott leírni. Péntek délután a Hamilton-Massa páros nyitott az élen, az éjjeli második gyakorláson viszont meglepetésre Fernando Alonso (Renault) autózta a legjobb időt. A spanyol aztán a szombat délutáni harmadik szabadedzésen is első lett, ráadásul óriási előnnyel Hamilton előtt, az idényben tehát addig jobbára csak szenvedő Renault előtt nagy esély nyílt egy kiugró eredmény elérésére.

Az időmérő első két szakaszát a Ferrarik uralták, a Renault jó kedve azonban hamar elszállt. Nelsinho Piquet megszokott módon már a Q1-ben elvérzett, Alonso alatt pedig a Q2-ben megállt a technika. A spanyol így csak 15. lett, Hamilton éppen csak tovább csurdogált a Q3-ba, Vettel pedig folytatva remek szereplését, 4. lett. A döntőben aztán Massát ismét nem lehetett még csak megközelíteni sem, a brazil utcahossznyi előnnyel szerezte meg a pole-pozíciót Hamilton és Räikkönen előtt. Mögöttük következett Kubica, Kovalainen és Heidfeld, majd Vettel, Timo Glock (Toyota), Nico Rosberg (Williams) és Kazuki Nakajima (Williams) fértek be a legjobb tízbe.

Massa vezetése a rajtnál sem forgott veszélyben, az igazi csata mögötte zajlott. Kovalainen támadta meg Kubicát és kis időre elé is került, azonban a lengyel visszatámadásától annyira ritmust vesztett, hogy még Vettel és Glock is elmentek mellette. A verseny kulcsmomentuma a 12. körben jött el: Alonso ekkor állt ki első kerékcseréjére, majd kettő körrel ezután Nelsinho Piquet falnak csapta a másik Renault-t, pályára kényszerítve a Safety Car-t. Az akkori szabályok szerint ilyenkor lezárták a boxutcát és csak akkor nyitották meg, ha a mezőny összerázódott.

A Renault ezzel kényelmes helyzetbe került, ugyanis miután a Safety Car-fázis után a legtöbb versenyző letudta kerékcseréjét és tankolását, Alonso az 5. helyen találta magát, előtte négy olyan versenyzővel, akik még nem álltak ki. Vagyis jobban mondva kettővel (Trulli, Fisichella), a versenyben ekkor vezető Rosberg és a negyedik Kubica ugyanis üzemanyaguk elfogyása miatt kénytelenek voltak még a boxutca zárva tartása alatt leszervizelni, vállalva ezzel egy 10 másodperces stop&go büntetést, amit kisvártatva meg is kaptak. Massa is pórul járt, ő túl korán kapott zöld jelzést és elrántotta a tankolócsövet. Mire leszedték, az utolsó helyig esett vissza, sőt “van púpod? akkor nesze, itt van még egy” alapon még egy áthajtásos büntetést is kapott, mert veszélyes körülmények között engedték el a garázs elől.

A 34. körre így Alonso az élre állt – micsoda mázli, gondoltuk akkor. Az igazi csaták és előzgetések innentől kezdve lényegében csak a középmezőnyben zajlottak, a végére azonban mégis kaptunk még izgalmakat, Adrian Sutil (Force India) ugyanis tíz körrel a vége előtt még előcsalta a Safety Cart egy balesettel. Ez megadta a lehetőséget az 5. helyen autózó Räikkönennek, hogy még keményebben támadhassa az előtte haladó Glockot, a finn igyekezete azonban a betonfalig vezetett. Alonso pedig eközben átszelte a célvonalat, megszerezve első győzelmét több, mint egy év után. Rosberg lett a második, Hamilton pedig a harmadik. Alonso újra nyert, Rosberg ismét dobogón, Hamilton növelte előnyét – mindenki boldog volt tehát Massát leszámítva, azonban arra, ami egy szűk évvel később előkerült, nem sokan számítottak.

A 2009-es Magyar Nagydíj után a Renault a gyenge teljesítményére hivatkozva menesztette pilótáját, Nelsinho Piquet-t, helyére pedig a fiatal Romain Grosjeant nevezte ki. A brazil azonban nem volt rest megbosszulni a dolgot, ezért a Rede Globo televíziócsatornához ment előadni egy olyan történetet, amiről 11 hónapon át hallgatott. Piquet azt állította, hogy csapatutasításra, szándékosan csapódott a falnak Szingapúrban, mert a csapat így akarta kedvező helyzetbe hozni Alonsót. Öt nappal ezután, 2009. szeptember 4-én az FIA hivatalosan is megvádolta összeesküvéssel a Renault-t és két héttel későbbre beidézte a csapat képviselőit Párizsba. Tizedikén Piquet az FIA előtt hivatalosan is megismételte ugyanazt, amit a tévének elmondott, valamint kétségbe vonta Alonso azon állítását is, hogy ő egyáltalán nem tudott az egészről, mivel ehhez hasonló cselekedet soha meg sem fordulna a fejében. Max Mosley, az FIA akkori elnöke bejelentette, hogy Piquet az eljárás folyamán tanúsított együttműködő magatartása miatt semmiféle büntetést nem fog kapni.

A Renault erre válaszul felfedte, hogy miután a csapat a Magyar Nagydíj után közölte Piquet-vel menesztését, a brazil pilóta háromszoros világbajnok édesapjával együtt megzsarolta a csapatot, hogy ha nem vezethet náluk év végéig, akkor kitálalják az FIA-nak az egész történetet (amit utólag – mint tudjuk – valóra is váltottak). Mindezek után a csapat hamis vád és zsarolási kísérlet miatt pert indított Piquet és apja ellen. 14-én jött a következő fordulat, Pat Symonds technikai igazgató ugyanis – miután büntetése enyhítését ajánlották neki, cserébe ha együttműködik – elismerte, hogy valóban felmerült a csapatnál egy szándékos baleset ötlete, ez azonban maga Piquet fejéből pattant ki, mert a gyengén teljesítő brazil pilóta így akart bevágódni a csapatvezetésnél, hogy a következő idényre is állást kapjon. Két nappal ezután a Renault hivatalosan is elismerte a vádakat, egyúttal bejelentették, hogy Symonds, valamint Flavio Briatore csapatfőnök munkaviszonya azonnali hatállyal megszűnt.

A 21-ei tárgyaláson a Renault csalás vádja miatt két évre felfüggesztett eltiltást kapott a Forma 1-től, ezen felül Briatorét örökre, Symondsot pedig öt évre kitiltották valamennyi, FIA által felügyelt rendezvényről – ez utóbbi szankciókat 2010-ben a párizsi legfelsőbb bíróság eltörölte. Briatorét mindezen felül eltiltották a pilóták menedzselésétől is, olyan szinten, hogy ezt követően nem kaphatott F1-es versenyengedélyt olyan pilóta, akit Briatore pártfogolt. Alonsót nem büntették meg, a bíróság ugyanis nem talált bizonyítékot arra, hogy akár ő, akár a szerelők tudtak volna Briatoréék tervéről. A botrány további vonzataként a Renault több támogatója, köztük az addigi névadó főszponzor ING bank, valamint Alonso személyes szponzora, a Mutua Madrileña biztosító-társaság is azonnal megszakította együttműködését a csapattal. A tárgyalás után néhány nappal a Daily Mail nyilvánosságra hozott egy cikket, melyben azt állítják, hogy a Briatorét és Symondsot elítélő tanúvallomást névtelenül megtevő Renault-munkavállaló a csapat vezető versenymérnöke, Alan Permane volt.

Végeredmény: Alonso – Rosberg – Hamilton – Glock – Vettel – Heidfeld – Coulthard – Nakajima – Button – Kovalainen – Kubica – Bourdais – Massa – Fisichella (kiestek: Räikkönen, Trulli, Sutil, Webber, Barrichello, Piquet Jr.)

A kilencszázadik: Bahreini Nagydíj – 2014

2014. április 6, Sakhir International Circuit

2014 – a turbó-hibrid korszak első éve, a Mercedes felemelkedése, a McLaren máig utolsó dobogója, és még sorolhatnám. A Bahreini Nagydíj, a Forma-1 történetének 900. futama kétségtelenül azon kevés versenyek közé sorolható 2014-ben, amelyek szolgáltattak valamicske izgalmat a nézők számára, azonban a fentebb már ismertetett néhány versenytől még így is messze-messze elmarad. Nico Rosberg (Mercedes) a százötvenedik, Jenson Button (McLaren) pedig a kétszázötvenedik nagydíjhétvégéjén vett részt.

A Mercedes két pilótája, Lewis Hamilton és Nico Rosberg az akkortájt megszokott módon természetesen mindhárom szabadedzést az első két helyen zárták. Mögöttük eleinte Fernando Alonso (Ferrari) igyekezett a legjobban, szombat reggelre azonban meglepetésre Sergio Pérez (Force India) lett a harmadik, nyomában a két Williamsszel, Valtteri Bottasszal és Felipe Massával.  Az időmérő elején folytatódott a Force Indiák jó szereplése, Nico Hülkenberg ugyanis megnyerte a Q1-et, a második felvonásban azonban a Mercedes már nem ismert kegyelmet, Rosberg és Hamilton nyolc tizeddel verték a teljes mezőnyt. A Q3-ban aztán kettejük közül a német tudott jobb kört összerakni, amellyel elorozta a pole-pozíciót csapattársa elől, mögöttük Daniel Ricciardo (Red Bull) végzett a harmadik helyen, majd következett Bottas, Pérez, Kimi Räikkönen (Ferrari), Button, Massa, Kevin Magnussen (McLaren) és Alonso, Sebastian Vettel (Red Bull) pedig már a Q2-ben elvérzett.

A futamra a nagydíj történetében első alkalommal éjszaka került sor, Bahrein így a második helyszín lett a Forma-1 történetében Szingapúr után, amely a teljes versenyét éjjel bonyolítja le (Abu-Dhabiban menet közben sötétedik be). A Mercedes pilótáinak első párharca már a rajtnál lezajlott: Rosberg az indításnál túlpörgette a hátsó kerekeit, Hamilton így rögtön az élre állt, azonban az első kanyarból kifelé menet megcsúszott, a német így vissza tudott támadni, azonban nem fért be csapattársa elé. Hátrébb Alonso szokása szerint zseniálisat rajtolt, megelőzte Räikkönent, azonban közben ütközött Magnussennel és egy jelentősebb sérüléssel folytatta a körözést. Hátrébb Pastor Maldonado (Lotus) és Jean-Eric Vergne (Toro Rosso) koccantak, aminek következtében a francia sofőr defektet kapott és a padlólemeze is sérült.

A legjobban a teljes mezőnyből talán Massa rajtolt, aki a 7. helyről egészen a két Mercedes mögé jött fel, mögöttük pedig Pérez, Bottas, Button és Alonso következtek. A spanyol világbajnokot hamarosan megelőzte Hülkenberg, miközben Button Bottasszal, Pérez pedig Massával vívott elképesztő csatát. A hátsóbb régiókban Adrian Sutil (Sauber) és Jules Bianchi (Marussia) értek össze, mindkét versenyző defektet kapott, sőt a német ki is esett. Vettel eközben a csapat utasítására átadta pozícióját Ricciardónak (Multi 31?), sőt a négyszeres világbajnoknak meghibásodott a DRS-e is.

Az üzemanyaggal szépen spóroló Rosberg eközben elkezdte lopni a távolságot csapattársához képest, majd hamarosan támadást is intézett Hamilton ellen. Körökön keresztül gyilkolták és oda-vissza előzgették egymást, Hamilton végül meg tudta tartani a vezetést, ami a boxkiállások szempontjából létfontosságúnak bizonyult. Rosberg taktikát váltott és a keményebb szetten próbált csapattársa elé kerülni, azonban a közepes gumikon nem tehetett sokat, Hamilton nyolc másodperc fölé növelte előnyét. Mögöttük eközben folytatódott az ádáz csata, mígnem a 41. körben egy látványos baleset borzolta a kedélyeket: a boxutcából kihajtó Maldonado felöklelte Esteban Gutiérrezt (Sauber), a mexikói autója egy szaltózás után állapodott meg. Rövid időre a Safety Car is előkerült, eközben Magnussen kuplunghiba miatt kiesett, majd nem sokkal később csapattársa, Button is ugyanerre a sorsra jutott.

Amíg a biztonsági autó a pályán volt, mindkét Mercedes kereket cserélt, amivel Rosberg került helyzeti előnybe. Itt hangzott el Paddy Lowe, szakmai munkáért felelős csapatfőnök szájából az elhíresült mondat, hogy “mindkét autónak célba KELL érnie”. Az intelmet mindkét pilóta megkapta, Rosberg azonban az újraindításnál mégis rástartolt Hamiltonra, újra egymás mellett autóztak kanyarokon keresztül, de a brit ezúttal is meg tudta tartani a vezető helyet.  Mögöttük a Force Indiák a dobogóért, a Red Bullok pedig az ötödik helyért vívtak. Rosberg az 52. körben újabb előzési kísérletbe fogott, azonban elfékezte az első kanyart, majd egy körrel később már sikerült a manőver, Hamilton azonban két kanyarral később visszaelőzött.

Több ezután már nem volt a gumijaiban, nem úgy Ricciardónak, aki megelőzte Hülkenberget. Hamilton viszont győzött csapattársa előtt, Pérez pedig a fokozódó nyomás ellenére megtartotta a dobogót Ricciardo ellen. Hülkenberg lett az ötödik, nyomában Vettellel, majd jött Massa, Bottas, Alonso és Räikkönen a maradék pontszerző helyeken. Ez volt Sergio Pérez első dobogós helyezése a 2012-es Olasz Nagydíj óta, a Force India számára pedig a 2009-es belgiumi verseny óta, Hamilton pedig pályafutása 24. győzelmével megelőzte az örökranglistán Nelson Piquet-t és egyenlített Juan-Manuel Fangióval szemben.

Végeredmény: Hamilton – Rosberg – Pérez – Ricciardo – Hülkenberg – Vettel – Massa – Bottas – Alonso – Räikkönen – Kvyat – Grosjean – Chilton – Maldonado – Kobayashi – Bianchi (kiestek: Button, Magnussen, Gutiérrez, Ericsson, Vergne, Sutil)

Az ezredik: Kínai Nagydíj – 2019

2019. április 14, Shanghai International Circuit

a külön nem jelölt képek forrása: Reddit / F1 Porn
Facebook | Messenger
Twitter
Reddit
WhatsApp
Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.