Minden sportban, így az autó- és motorsportokban is rendkívül parázs tud lenni egy-egy évig, vagy akár egy fél évtizedig is eltartó rivalizálás két nagyszerű sportember között. Két olyan fél között, akik kölcsönösen tisztelik egymást, tudnak veszíteni, és ha kell, akkor fejet tudnak hajtani az ellenfél előtt, tudnak gratulálni a másiknak, ha föléjük kerekedtek.
Mi, a Forma-1 rajongói már számtalanszor részesei lehettünk annak, amikor az egész bajnokság, vagy éppen egy egész korszak főként csupán mindössze két pilótáról, az ő rivalizálásukról szólt, akik a bajnoki címért vagy éppen címekért küzdöttek. Csak a hasamra ütve, a teljesség igénye nélkül felidéznék párat:
- Lauda – Hunt
- Prost – Senna
- Piquet – Mansell
- Schumacher – Häkkinen
- Schumacher – Alonso
- Vettel – Alonso
- Hamilton – Rosberg
- Hamilton – Vettel
Ezek közül szinte mindegyikről elmondható, hogy a pályán belüli kegyetlen, ellentmondást nem tűrő viselkedést a pályán kívül tiszteletteljes magatartás váltotta fel (oké, a Hamilton-Alonso esetet kivéve).
Most szemügyre vennék ezek közül hármat, a számomra három legérdekesebbet.
Prost vs. Senna
Talán az egyik, ha nem a legikonikusabb párharc volt ez.
A rivalizálásuk akkor hágott a tetőfokára, amikor 1988 és 1990 között csapattársak voltak. A két versenyző az 1988-as szezon során 15 versenyt nyert meg a 16-ból a McLaren színeiben, ami egészen elképesztő. A legjelentősebb esemény a két szezon során talán az volt, amikor az 1988-as Portugál Nagydíjon Senna megpróbálta blokkolni Prost próbálkozását, ám túl agresszívan tette ezt és nagyságrendileg 208 km/órás sebességgel szinte belevezette a franciát a boxutca falába (hasonló esetet 2010-ben láthattunk Schumacher és Barrichello között a Hungaroringen). Prostnak ugyan sikerült a manőver, de nagyon ideges volt utána Sennára a védekezés sportszerűségét vitatva. Egyébként ebben az évben Prost gyűjtötte a legtöbb pontot a szezon folyamán, azonban az akkori szabályok szerint a 16 futamból csak a legjobb 11 eredmény számított bele a világbajnokságba. Így fordulhatott elő, hogy Prost hiába gyűjtött 105 pontot, abból csak 87-et vehetett figyelembe, míg Senna a 94 egységéből 90-et, így a brazil lett a világbajnok.
Az 1989-es San Marinói Nagydíj után ténylegesen eldurvult a viszonyuk, mivel még a verseny előtt megállapodtak, hogy nem állnak egymás útjába az első kanyarig. A rajtnál ez meg is valósult, a 4. körben azonban Gerhard Berger ütközött, a versenyt le kellett állítani. Az újraindítást követően Senna vett jobb rajtot és az első kanyarban agresszívan kifékezte a franciát. Prost nem tudta mire vélni az esetet, azt pedig főleg nem, hogy a McLaren miért (az egyébként a motorszállító Hondával jóban lévő) Sennát támogatja inkább. Nem sokkal később a francia bejelentette, hogy az 1990-es szezont már a Ferrari volánja mögött fogja elkezdeni. Az 1989-es világbajnoki címről a szezonzáró suzukai futam döntött. A sztorit szerintem senkinek nem kell bemutatni: Senna megpróbálta megelőzni Prostot, aki ezt blokkolta, összementek, a francia nem tudta folytatni a versenyt, ellenben a regnáló világbajnokkal, de őt a futam után diszkvalifikálták, így Prost lett a világbajnok 2 pole-pozícióval és 4 győzelemmel.
Alonso vs. Schumacher
Fernando Alonso volt az első olyan pilóta, aki le tudta győzni Michael Schumachert és bajnok tudott lenni a 2000-es években a német elsöprő sikerei után.
Mi tagadás, 2004 után a Ferrari dominanciája eltűnt és mind a mai napig nem láttuk viszont. Mondom ezt azért is, mert 2005-ben Schumacher egyetlen egy futamot tudott megnyerni, és nagy valószínűség szerint azt sem sikerült volna, ha a Michelin abroncsot használó csapatok nem hajtanak végre bojkottot az Amerikai Nagydíjon. Alonso és a Renault viszont szárnyra kapott, az első öt futamból a Renault nyert négyet és a spanyolok bajnoka mind az ötöt a dobogón fejezte be. Alonso bajnok éveiben, 2005-ben és 2006-ban San Marinóban olyat küzdöttek Michael Schumacherrel, hogy azt a sport szerelmeseinek élmény volt nézni, egy igazi kuriózum.
A 2006-os szezon sokkal nagyobb izgalmakat hozott, mint a 2005-ös, a Ferrari is újra tudott nyerni, a friss igazolás Felipe Massa is megszerezte pályafutása első két győzelmét, Törökországban és a hazájában, Brazíliában. Abban a Brazíliában, ahol Schumacher szinte már tét nélkül mindent feltéve egy lapra versenyzett és talán élete legjobb versenyével búcsúzott el a Forma-1 világától (mint kiderült, nem örökre), és ahol Fernando Alonso megnyerte második címét és búcsúzott el a Renault csapatától. Pályafutását 2007-ben a McLaren csapatánál folytatta, ahol megszületett talán a sportág történetének egyik legélesebb csapaton belüli ellentéte, annak ellenére hogy csupán egy évig tartott.
Vettel vs. Hamilton
Amondó vagyok, hogy egy rivalizálás felpezsdíti a sport lassú, nyugodt medrében való úszkálást. Én speciel nagyon örülök annak, hogy abban a korban nézhetem a kedvenc sportomat, ahol két ekkora bajnok, mint Lewis Hamilton és Sebastian Vettel, egy ötszörös és egy négyszeres világbajnok csap össze egymással. Lehet őket szeretni, lehet őket utálni, egy azonban biztos: ebben az évtizedben az eddig megszerezhető kilenc cím közül nyolcat ez a két fiatalember szerzett meg. Ez azt jelenti, hogy egyetlen egy embernek, méghozzá Nico Rosbergnek sikerült megtörnie kettejük uralmát, ugyan csak egy évre, 2016-ban.
A számok alapján minden idők legnagyobb rivalizálását láthatjuk, de sajnos a két szurkolótábor ebből nem lát túl sokat. Mindig csak azt mondják, hogy az ő kedvencük a legjobb. Amivel ugyebár nem is lenne semmi gond, mivel ez a szurkolói lét lényege, a mi kedvencünket, bármi legyen is, a többiek elé helyezzük, szorítunk neki. Ezzel csak egy baj van. A pilóták erőszakosak, agresszívak, és nem tűrik az ellentmondást. DE csak a pályán! Azon kívül, ha oda-oda szólogatnak a másiknak már arra felkapja a fejét a sajtó. Viszont a szurkolók gyűlölködnek. Ahogy említettem, a kedvencüket tartják a legjobbnak, míg a másikat finoman szólva lenézik. Nem képesek arra, amire a pilóták igen, belátni azt, hogy most jobbak voltak kedvencénél. Vegyük észre, hogy a sport történetének talán legnagyobb párharcát láthatjuk!
