Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Alain Prost potenciális világbajnok. A fiatal, sasorrú franciára egyesek a legnagyobb taktikusként, mások inkább meggondolatlan szájhősként emlékeznek vissza. Meglepő módon futballista is lehetett volna belőle, ha nem ül gokartba, és nem nyeri meg az 1973-as világbajnoki címet. A többi pedig – ahogy mondani szokás – már történelem…
1979 őszén, mindössze egy Formula-Renault és egy Formula 3-as bajnoki címet követően rögtön leszerződtette a McLaren, a Forma 1-ben azonban csak 1980-ban, Argentínában mutatkozott be. Szinte forgatókönyv-szerűen rögtön pontokat is szerzett. A McLaren akkoriban nem tartozott a legjobb technikák közé, ennek ellenére a fiatal Prost keveset hibázott, és gyakran ért célba pontszerző helyen. Ezt a tényt vette figyelembe a Renault, amikor leszerződtette gyári csapatába. A francia istálló célja egyértelműen a világbajnoki cím volt, és Prost nem is okozott csalódást: az edzéseken villámgyorsnak bizonyult, az 1981-82-es szezonokban tizennégyszer indult az első rajtsorból. Ebben az időszakban öt versenyt nyert meg, azonban a vb-címért nem tudott mit tenni a Brabham és a Williams ellen.
Renault-ja – amely 1977-ben vezette be a Forma 1-be az innovatív turbómotorokat – túl gyakran fejezte be a futamokat kékesszürke füstbe burkolódzva, de miután két próbálkozás is – szó szerint – füstbe ment, 1983-ban eljött az idő. Négy győzelmével a Renault uralta a szezon középső részét, Prost pedig feltartóztathatatlanul haladt a világbajnoki cím felé, azonban a végjátékban ismét cserben hagyta versenyautója, és a Brabhamben versenyző Nelson Piquet elcsípte előle a világbajnoki címet. Hatalmas csalódását vádaskodással vezette le, ami csakhamar a felek viszonyának megromlásához vezetett, Alain így 1984-re visszatért korábbi munkaadójához, a vadonatúj TAG-Porsche motorokkal próbálkozó McLarenhez.
Ron Dennis irányításával és Niki Lauda mérhetetlen fejlesztőmunkájával a wokingi istálló erre az évre világverő technika lett, az MP4/2-esek uralták az idényt. Prost összesen hét futamot nyert, de így is alulmaradt Laudával szemben, mindössze fél ponttal. Egyes összeesküvés-elméletek szerint az esős Monacói Nagydíjat éppen azért intették le idő előtt, hogy a vezető Prostot nehogy leelőzze a lehetetlen körülmények között brillírozó brazil újonc, Ayrton Senna. Mivel azonban a pilóták nem teljesítették a versenytáv 75%-át, ezért a szabályok értelmében csak fél pontokat kaphattak, így Prost a győzelemért 9 helyett csak 4 és felet. A sors furcsa fintora, hogy ha végigmegy a verseny, és esetleg Senna meg is előzi a franciát, akkor is bajnok lett volna.
Nem csüggedt azonban: elismerte, hogy Lauda újfajta vezetési módot tanított meg neki, mely inkább a gondolkodásra ösztönözte, mint az agresszivitásra. Az osztrák oldalán Alain igazi átváltozáson ment keresztül, gyors, ösztönös pilótából szemfüles bajnokká alakult át. Gyors lett a pályán, legyőzhetetlen a jármű irányításában, a nemzetközi sajtó ezért ráragasztotta a „Professzor” becenevet. 1985-ben aztán a szerencse visszaadta neki azt, amit az előző években elvett. Michele Alboretóval nézett szembe, amikor azonban már úgy tűnt, újabb bajnokságot bukik el, a Ferrari váratlanul elveszítette közmondásos megbízhatóságát, így Prost futott be az első helyen. Megszerezte tehát a hőn áhított világbajnoki címet, azonban nem állt le. 1986-ban a Williams a bombaerős Nigel Mansell – Nelson Piquet párossal állt fel, két dudás azonban – mint tudjuk – nem fér meg egy csárdában, és a belviszályokat, no meg Mansell ausztráliai defektjét kihasználva Alain másodszor is világbajnok lett.
Az átmeneti 1987-es idényt követően a McLaren a Honda verhetetlen turbóival legyőzhetetlenné vált. A csapat autói a szezon 16 futamából 15-öt megnyertek, a világbajnoki cím azonban – meglehetősen bizarr módon – Prost újdonsült csapattársának, Sennának jutott. A Professzor ugyanis hiába szerzett több pontot, mint a brazil, az akkori szabályok szerint csak a legjobb tizenegy eredmény számított bele a pontverseny végeredményébe. Márpedig amíg Senna a 94 pontjából 90-et számításba vehetett, addig Prost a 105-jéből csak 87-et.
A két pilóta kapcsolata látszólag szívélyes volt, a színfalak mögött azonban mély rivalizálás zajlott, amely 1989-ben kegyetlen módon robbant ki. Senna és Prost kölcsönösen vádolták egymást a McLaren által támasztott szabályok be nem tartásával, ami a Suzukában tartott Japán Nagydíjon egyenesen odáig fajult, hogy egy előzési manőver közben Prost egyszerűen ráhúzta a kormányt csapattársára. Mindketten kiestek, amivel a francia nyerte a bajnoki címet. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez így nem mehet tovább. Alain lépett is, méghozzá a Ferrarihoz. Öt futamot nyerve még a világbajnoki címre is esélyes volt, Suzukában azonban újra megismétlődtek az előző évben történtek: Senna a rajtot követően egyszerűen kilökte Prostot és világbajnok lett, csak évekkel később vallotta be, hogy szándékosan tette.
A sajtó elkezdte kritizálni, olyanokat vágtak a fejéhez, hogy nem szeret kockázatot vállalni az előzéseknél és túl óvatos a vizes pályán. Látszólag nem tulajdonított jelentőséget a negatív szavaknak, azonban valójában mélyen érintette a dolog, és a Ferrarival végigküzdött 1991-es szezon után úgy döntött, szabadságra vonul.
1993-ban az akkoriban legerősebbnek számító Williamsszel tért vissza, és hét futamot megnyerve negyedszer is világbajnokká vált. Ez volt a pont az i-re, a Professzor a szezon végén végleg befejezte. Néhány évvel később még visszatért a Forma 1-be mint tanácsadó, aztán mint csapattulajdonos, valamint az Andros Trophy keretein belül a jégralizásnak is hódolt.
Napjainkban a Renault szaktanácsadója és nagykövete. Fia, Nicolas szintén autóversenyző, de van egy házasságon kívüli gyermeke a korábbi F1-es pilóta, Jacques Laffite feleségétől is.
Prostnak bár valóban nagy erőssége volt a kalkulált versenyzés és a nyers erő alkalmazásának kerülése, de azt is el kell ismerni, hogy rendkívül gyors és kemény versenyző volt. A lenyűgözően sima vezetése, autóbeállítási képessége és versenyzésének kérlelhetetlensége mind okok arra, hogy jobban értékelje az utókor. Egészen biztosan az egyik legnagyobb versenyző, aki valaha is formulaautóban ült. Isten éltesse sokáig!
Forma 1-es pályafutása során Alain Prost 13 idény során összesen 199 versenyen indult el, ezekből 51-et nyert meg, és további 55 dobogós helyezést szerzett. 33-szor rajtolhatott a pole-pozícióból, és 41-szer futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Összesen 798,5 pontot gyűjtött és négy világbajnoki címet szerzett.
Egy válasz