Mario Andretti esete egyedülálló az autóversenyzés történetében. Az olasz-amerikai volt az első, aki megnyerte az IndyCar-t és a Forma 1-es világbajnokságot is. Mindkét sorozatban szép eredményeket ért el, bebizonyítva, hogy ha egy pilóta természetes adottságokkal rendelkezik, akkor az óceán mindkét oldalán sikeres lehet még akkor is, ha alapvetően eltérő járműveket hajt.
Nyolc évesen szinte véletlenül került kapcsolatba az autóversenyzéssel, amikor a Mille Miglia versenyautói elhaladtak a luccai menekülttábor előtt, ahol családjával lakott. 1955-ben költöztek az Egyesült Államokba, a fiatal Mario három évvel később valósította meg álmát és vett részt első midget bajnokságában – ezek a furcsa kis járművek földutas pályákon futnak. Ez azonban csak a kiindulópont volt és hamarosan az amerikai autóversenyzés minden ágában az élre került. A stock carral, vagyis a tengerentúl túraautóival szerzett pozitív tapasztalatok után 1965-ben az USAC bajnokává vált, valamint ő lett a legjobb újonc az Indy 500-on.
1968-ban fedezte fel a Forma-1, Colin Chapman bízta rá egyik Lotus 49-esét az Amerikai Nagydíjon. Általános elképedésre „Piedone” – ahogy a nemzetközi sajtó nevezte – megszerezte a pole-pozíciót, így 1969-ben is kapott három futamot, miközben megnyerte az Indy 500-at. A papíron győztes, négykerék-meghajtású Lotus 63-as azonban csalódást okozott, így 1970-ben inkább Andy Granatelli (a szponzor, aki az USA-ban is támogatta tevékenységét) ajánlatát fogadta el és részt vett néhány futamon az új March 701 volánjánál. Legjobb eredményét Jaramában érte el, ahol 3. lett. Ez a dobogó a sebringi 12 órás versenyen elért győzelmével együtt megnyitotta előtte a kapukat a Ferrari felé. Csapattársával, Jacky Ickxszel kulcsszerepet vállaltak az 1972-es sportautó bajnoki cím megszerzésében, a Forma 1-ben azonban kevésbé volt rózsás a helyzete. Az 1971-es szezonnyitó futamon, Dél-Afrikában megszerezte első futamgyőzelmét, ezt követően azonban kénytelen volt beérni gyengébb eredményekkel.
1973-ban visszatért az USAC-ba és újabb győzelmeket aratott. Már úgy tűnt, egyáltalán nem is érdekli a Forma-1, amikor váratlanul elfogadta barátja, Parnelli Jones ajánlatát, hogy egy újdonsült csapatban fusson. Az új autó azonban a vártnál gyengébben szerepelt, Andrettire azonban mindez ösztönzően hatott és 1976-ban többéves szerződést kötött a Lotusszal. A küzdelmes kezdet után (csak Japánban nyert) hirtelen javult a helyzet, 1977-ben ugyanis az innovatív, szárnyas Lotus 78 volánja mögött négy futamot nyert, azonban temérdek kiesése rányomta a bélyegét a bajnoki címről dédelgetett álmokra.
Argentínában győzelemmel indított, majd rögtön sikerre vitte a Belgiumban debütáló Lotus 79-est is, mellyel még további négy futamot nyert meg. Monzában matematikailag is elnyerte a világbajnoki címet, örömét azonban beárnyékolta csapattársa, Ronnie Peterson halála. Az új 80-as modell, mely 1979 közepére készült el, papíron kivételes tulajdonságokkal rendelkezett és Marioék címvédést vártak vele, azonban a túlbonyolított autót rendkívül nehéz volt vezetni, még csak futamot sem nyert vele sem ő, sem csapattársai, Carlos Reutemann és Héctor Rebaque.
A katasztrofálisan sikerült 1980-as idényt követően Mario elfogadta az Alfa Romeo ajánlatát, amely bivalyerős motorral rendelkezett, az új jármű azonban túlságosan nehéz és egy kicsit merev volt, amellyel nem tudott a dobogó közelébe kerülni, ellenben számtalanszor kiesett. Év végén ezért úgy döntött, visszatér az Államok versenypályáira, amikor azonban Enzo Ferrari 1982 végén meghívta, hogy az utolsó futamokon vezesse a Villeneuve halála és Pironi balesete után árván maradt 126 C2-est, örömmel elfogadta az ajánlatot. Az Olasz Nagydíjon szerzett 3. helyezésével hozzájárult a Scuderia konstruktőri bajnoki címéhez.
Piedone ezután végleg visszatért Amerikába és 1994-ig versenyzett az IndyCar-ban. Nagy bánata, hogy a Le Mans-i 24 órás versenyt nem tudta megnyerni, gyakorlatilag ez az egyetlen nagy esemény, ami a győzelmeinek listájáról hiányzik. Fiai, Michael és Jeff, unokaöccse, John, valamint unokája, Marco szintén autóversenyzők.
Mario olyan pilóta volt, aki jobban akart versenyezni, mint bárki más előtte, vagy utána. Ez az akarat minden idők egyik legszínesebb karrierjét hozta el számára. Kétségkívül a valaha volt egyik legsokoldalúbb pilóta. Isten éltesse sokáig!
Forma 1-es pályafutása során Mario Andretti 15 idény során összesen 128 versenyen indult el, ezekből 12-t nyert meg és további 7 dobogós helyezést szerzett. 18-szor rajtolhatott a pole-pozícióból és 10-szer futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Összesen 180 pontot gyűjtött és egy világbajnoki címet szerzett.
Egy válasz