Az egész autósport társadalmat lesújtotta Niki Lauda halálhíre. A háromszoros világbajnok osztrák versenyző élete, pályafutása előtt Portré rovatunk keretein belül, 70. születésnapján emléket állítottunk, mostani összeállításunkban pedig a “Patkány” öt legemlékezetesebb Forma 1-es futamgyőzelmét gyűjtöttük egy csokorba. Figyelem! A lista erősen szubjektív.
>>> Portré: Niki Lauda élete <<<
5. helyezett
1975 Belga Nagydíj – Fölényes
Zolder, Belgium – az 1975-ös idény hatodik futama. Ekkorra már teljesen egyértelművé vált Niki Lauda és a Ferrari fölénye, az osztrák noha csak harmadik volt a pontversenyben Emerson Fittipaldi (McLaren) és Carlos Pace (Brabham) mögött, egyértelműen ő rendelkezett a leggyorsabb és legmegbízhatóbb autóval. Ennek adott nyomatékot, amikor az időmérő edzésen zsinórban harmadszor szerzett pole-pozíciót, mindössze négy századdal megelőzve Pacét és két tizeddel a váratlanul megtáltosodó Vittorio Brambillát (March). A rajt után Pace tört az élre, az igazi meglepetést azonban Brambilla jelentette, aki a 3. körben megelőzte Laudát, majd egy kör múlva Pacét is, így átvette a vezetést. Persze lehetett tudni, hogy ez csak átmeneti állapot. Egészen konkrétan a 6. körig tartott, amikorra Lauda mindkettejüket visszaelőzte, innentől pedig senki által sem veszélyeztetve gyakorlatilag úgy nyert, ahogy akart. Mögé Jody Scheckter (Tyrrell) zárkózott fel, de kettejüket így is 19 másodperc választotta el a célban, a 3. helyen pedig Carlos Reutemann (Brabham) futott be, már 42 szekundumos lemaradással. Brambilla egy ideig tartotta 3. helyét, majd fékjei felmondták a szolgálatot és kiállt, Pace pedig Fittipaldihoz hasonlóan még csak pontot sem szerzett.
A végeredmény: Lauda – Scheckter – Reutemann – Depailler – Regazzoni – Pryce – E. Fittipaldi – Pace – Evans – Donohue – Watson – W. Fittipaldi.
4. helyezett
1978 Svéd Nagydíj – A porszívó
Az 1978-as idény első hét futamából négyet a Lotus versenyautói nyertek. Ebből a fölényből lett elege a Brabham csapat főtervezőjének, Gordon Murray-nek, aki megalkotott egy, a szabályosság határát súroló autót egy hátsó ventillátorral felszerelve, amit a szakzsargon nemes egyszerűséggel csak Porszívónak hívott. Az edzéselső Mario Andretti (Lotus) mögött végezve a csapat párosa, John Watson és Lauda már szombaton megmutatták technikában rejlő ígéretet, a brit futama azonban nem sokáig tartott, miután az Alfa Romeo motor a 19. körben megadta magát. A versenyt eleinte Andretti vezette a nyomában Laudával, amikor azonban a 39. körben az olasz-amerikai kissé szélesre vett egy kanyart, Lauda nyomban elviharzott mellette. Andretti maradt második, azonban nem nagyon akarta kergetni Laudát, későbbi állítása szerint azért, mert a Brabham porszívója felszippantotta a pályán heverő apró kavicsokat, majd azokat pisztolyként lőtte ki a mögötte haladó versenyautóra. Piedone – ahogyan a nemzetközi sajtó hívta Andrettit – ráadásul a 46. körben motorhibával ki is esett, Lauda így megszerezhette első brabhames győzelmét. Mögötte Riccardo Patrese (Arrows) és Ronnie Peterson (Lotus) értek célba, a maradék pontszerző helyekre pedig Patrick Tambay (McLaren), Clay Regazzoni (Shadow) és Emerson Fittipaldi (Copersucar) férkőztek be. A csapatok nyomására az FIA a futamot követően betiltotta a Brabham porszívóját.
A végeredmény: Lauda – Patrese – Peterson – Tambay – Regazzoni – Fittipaldi – Laffite – Hunt – Villeneuve – Reutemann – Stuck – Rebaque – Mass – Stommelen – Rosberg – Merzario.
3. helyezett
1977 Német Nagydíj – Elégtétel
Az 1977-es Német Nagydíjat Lauda egy évvel korábbi, majdnem végzetes balesete miatt már nem a Nordschleifén, hanem a heidelbergi erdőben, az ultragyors hockenheimi pályán tartották. Az időmérőn Jody Scheckter volt a leggyorsabb az idén meglepetéscsapata, a Walter Wolf Racing autójával, amely a csapat történetének egyetlen rajtelsősége. A dél-afrikai egyébként a futamot megelőzően Mario Andrettivel (Lotus) holtversenyben a tabella 2. helyén állt, hét ponttal lemaradva Laudától (Ferrari). A 2. kockába John Watson (Brabham) kvalifikált, Lauda 3. volt a sorban. A rajt után Scheckter vezetett, Watson pedig egy darabig tartani tudta a 2. helyet, míg abban az évben szinte már menetrend-szerűen el nem romlott alatta az autó. Lauda a 13. körben megelőzte Schecktert, innentől fogva pedig utolérhetetlennek bizonyult, a 47 körös verseny leintéséig 14 másodperces előnyt épített ki magának. Scheckter mögött Hans-Joachim Stuck (Brabham) végzett a 3. helyen élete első dobogóját szerezve, őket pedig Carlos Reutemann (Ferrari), Vittorio Brambilla (Surtees) és Patrick Tambay (Ensign) követték a maradék pontszerző helyeken. Az alaposan megtizedelt mezőnyben rajtuk kívül csak Vern Schuppan (Surtees) és Alex Ribeiro (March) látta meg a kockás zászlót.
A végeredmény: Lauda – Scheckter – Stuck – Reutemann – Brambilla – Tambay – Schuppan – Ribeiro.
2. helyezett
1985 Holland Nagydíj – Az utolsó
Niki Lauda számára a világbajnoki címmel végződő 1984-es év után az 1985-ös szezon már nem úgy alakult, ahogyan szerette volna. Többször is bosszantó technikai hibák gyötörték, ráadásul sokszor a motivációja sem volt már az igazi. Persze ha akart, még mindig nagyon gyors tudott lenni, ennek ékes példája a Zandvoortban megrendezett utolsó (2020-ig biztosan) Holland Nagydíj. Ez volt a szezon 11. futama, jól jellemzi Lauda pechszériáját, hogy az addig eltelt tíz versenyen összesen 5 pontot gyűjtött (a zandvoorti futamot közvetlenül megelőző Ausztriában például vezető helyről volt kénytelen kiállni turbóhiba miatt), szemben csapattársával, Alain Prosttal, aki 50-nel vezette a vébét. A hollandiai időmérőn Lauda csak a 10. helyet szerezte meg, a pole-pozícióból pedig Nelson Piquet rajtolhatott a Brabham-BMW-vel, őt pedig Keke Rosberg (Williams), Prost és Ayrton Senna (Lotus) követték. A rajt utáni káoszt kihasználva Lauda a 6. helyen találta magát, miközben a vezetést Rosberg vette át, túlkormányzottságra panaszkodva azonban az osztrák már a 19. körben beállt kerékcserére. A pályára visszatérve meglepődve tapasztalta, hogy tévedésből a Prostnak szánt gumiabroncsokat szerelték fel az autójára, míg az általa kért kerekeket a francia csapattárs kapta meg. Utóbbinak azonban elrontották a kiállását, így Lauda a 34. körben az élre került. Prost azonban a lágyabb összetételű abroncsokon szinte szó szerint repült, hamar utolérte Laudát. Az utolsó tíz körben a két mclarenes őrült párharccal szórakoztatta a közönséget, melyből végül Lauda került ki győztesen, aki így hosszú idő után újra felállhatott a dobogó legfelső fokára. A harmadik heyen Senna végzett.
A végeredmény: Lauda – Prost – Senna – Alboreto – de Angelis – Mansell – Brundle – Piquet – Berger – Surer.
1. helyezett
1984 Osztrák Nagydíj – Hazai földön
Az 1984-es idény volt Niki Lauda utolsó megnyert világbajnoksága. Az ekkorra már rendkívül tapasztalt, megfontolt és érett versenyzővé érett osztrák öt győzelemmel és egy rahedli szerencsével vívta ki harmadik címét, ez évi diadalai közül talán a legfényesebb az österreichringi. A pole-pozíciót Nelson Piquet szerezte meg a Brabham-BMW-vel, a brazil mögött a másik mclarenes, Alain Prost állt a 2. kockában, majd következett Elio de Angelis (Lotus), Lauda pedig csak a 4. volt. A rajtot először az indítólámpák hibája miatt meg kellett ismételni, az új startnál Piquet állt az élre, őt pedig a sebességváltójával bajlódó Prost követte. A 28. körben aztán de Angelis felrobbanó motorjából olaj került a pályára, melyen a vezető páros mindkét tagja megcsúszott. Csakhogy amíg Piquet korrigálni tudott és maradt is az élen, a fél kézzel a sebváltókart tartó Prost megpördült és ki is esett. A 2. helyet Lauda vette át, sőt a hazai közönségkedvenc a 40. körben Piquet-t is megelőzte és az élre állt. A leintéskor Lauda előnye már több mint 23 másodpercesre rúgott, mindezt úgy, hogy a verseny végére elment a sebességváltójából a negyedik fokozat! A dobogó második fokára Piquet állhatott fel, a 3. helyen pedig Michele Alboreto (Ferrari) futott be. Teo Fabi (Brabham), Thierry Boutsen (Arrows) és Marc Surer (Arrows) szereztek még pontot.
A végeredmény: Lauda – Piquet – Alboreto – Fabi – Boutsen – Surer – Arnoux – Hesnault – Palmer – Patrese – Alliot – Berger.
NIKI LAUDA (1949 – 2019)
ISTEN NYUGOSZTALJA!
