Nigel Mansell furcsa karriert mondhat magáénak. Annak ellenére, hogy mindig képes volt a gyors vezetésre és nem mindennapi bátorsággal rendelkezett, pályafutása kezdete finoman szólva sem mondható könnyűnek.
Már igen fiatalon gokartozott, azonban versenyeit inkább a balesetek jellemezték, mintsem a győzelmek. Egy alkalommal olyannyira súlyos sérüléseket szenvedett, hogy még az utolsó kenetet is feladták neki. De életben maradt, és miután feldolgozta a traumát, 1977-ben megnyerte az angol Formula-Ford szériát. Ezt követően azonban nem maradt pénze, hogy folytassa a versenyzést, így feleségével, Rosannával úgy döntöttek, hogy jelzálogot vesznek fel a házukra. Nigel ezen a pénzen indult el a Formula 3-ban, eredményei azonban igencsak halványak maradtak, az adósságok terhe alatt pedig kénytelen volt a Ralt csapat ajánlatát elfogadni, hogy az ifjúsági csapat és a Forma 1-es Lotus istálló tesztpilótája legyen. Itt azonban kivívta Colin Chapman rokonszenvét, ezzel pedig új történet kezdődött…
Az angol konstruktőrt lenyűgözte Nigel gyorsasága, így az 1980-as Osztrák Nagydíjon lehetőséget biztosított neki. A kor Lotusai azonban nem éppen első osztályú járművek voltak, így az edzésen utolsó Mansell versenye a 41. körben motorhiba miatt véget is ért. Hollandiában baleset vetett véget futamának, az Olasz Nagydíjra pedig kvalifikálni sem tudta magát. Chapman mindazonáltal 1981-re is leszerződtette, a bizalmat Belgiumban dobogóval hálálta meg. 1982-re a Lotus tovább fejlődött (Elio de Angelis megnyerte az Osztrák Nagydíjat), Mansell Brazíliában újabb dobogós helyezést szerzett. Ezen eredmények, valamint annak ténye, hogy a csapat 1983 közepén az elavult nyolchengeres Ford motorokat Renault V6-os turbókra cseréli, megerősítette Nigelt, hogy végre jó eredményt érhet el a világbajnokságon is.
Azonban éppen az ellenkezője történt. Chapman karácsony előtt szívrohamban elhunyt, a Lotus 92 pedig totális csődöt mondott. A helyzet a szezon második felére némileg javult, a Lotus ekkor küldte pályára a módosított 94 T-t az új turbókkal, amellyel Mansell a 3. helyen futott be Brands Hatch-ben. Azonban a nagyközönség csak 1984-ben figyelt fel igazán rá, amikor Dallasban megszerezte első pole-pozícióját. Néhányszáz méterrel a cél előtt azonban kifogyott a benzinje, mire habozás nélkül kiszállt az autóból és elkezdte tolni azt. A fáradtság és a tikkasztó hőség következtében azonban összeesett és elájult. Az eseményről készült fotók bejárták a világsajtót, melyek megérintették Frank Williamst, aki így meghívta csapatába 1985-re.
A nehézkes évkezdet után megmutatta képességeit: ahogyan az a mesékben is lenni szokott, hazai pályán, Brands Hatch-ben megszerezte első futamgyőzelmét, melyet néhány héttel később, Dél-Afrikában megismételt. Keke Rosberg távozása után 1986-ra kellemetlen csapattársat kapott Nelson Piquet személyében, kettejük párviadala a Forma-1 történetének egyik legikonikusabb párharcává vált. A V6-os Williams-Honda turbók uralták az 1986-os és az 1987-es szezonokat, Nigel temérdek rajtelsőséget és futamgyőzelmet szerzett, a világbajnoki cím azonban mindkét alkalommal kicsúszott a kezei közül. Az 1986-os Ausztrál Nagydíjon néhány körrel a vége előtt defekt vetett véget álmainak, egy évvel később pedig a döntő Japán Nagydíj edzésén olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy nem indulhatott a futamon.
[youtube https://www.grandprixzona.hu/://www.youtube.com/watch?v=uiV6hMZdqMA?start=7&w=560&h=315]
A defekt, ami véget vetett Nigel világbajnoki reményeinek 1986-ban
[youtube https://www.grandprixzona.hu/://www.youtube.com/watch?v=5IWP1Ws15kQ?start=7&w=560&h=315]
Súlyos baleset a Japán Nagydíj edzésén: Nigel 1987-es szezonjának ezzel vége, Piquet a világbajnok.
Ráadásként a Honda is megelégelte Mansell és Piquet csapaton belüli párharcait, ezért átpártoltak a McLarenhez, a Williams pedig a jóval gyengébb és megbízhatatlanabb Judd-dal szerződött le. Az átmeneti szezon után (mindössze kétszer ért célba, mindkétszer a 2. helyen) 1989-re a Ferrarihoz szerződött. A brazíliai szezonnyitón műszaki hiba miatt kis híján részt sem tudott venni, azonban a problémák elhárítása után fényes győzelmet aratott. Hasonlóan csodás győzelmet aratott Magyarországon, a szezont pedig az összetett 4. helyén zárta. Minden feltétel adott volt, hogy 1990-ben végre világbajnok legyen, azonban az utolsó pillanatban mellé szerződtetett Alain Prost megkavarta az állóvizet.
[youtube https://www.grandprixzona.hu/://www.youtube.com/watch?v=NRpTbb05094?start=7&w=560&h=315]
Nigel karrierjének legfényesebb győzelmét aratta az 1989-es Magyar Nagydíjon
A Portugál Nagydíjon belement abba a kockázatba, hogy a rajtnál nekiütközött Prost autójának. Megnyerte ugyan a versenyt, de ezen a ponton világossá vált, hogy egyikükre nincs szükség Maranellóban. Nigel így örömmel elfogadta Frank Williams visszahívását. Az 1991-es szezon második felét gyakorlatilag uralta, azonban a szezon elején elkönyvelt számtalan kiesés rányomta a bélyegét a világbajnoki címről dédelgetett álmokra. Ráadásként Portugáliában még az egyik kerekét is elhagyta.
1992-ben azonban már semmi nem állhatott az útjába. Az innovatív, aktív kerékfelfüggesztéssel és a Renault bivalyerős motorjaival felszerelt FW14B uralta a szezont, Mansell összesen 14 rajtelsőséget és 9 futamgyőzelmet szerzett, a valóságos diadalmenettel végződő szezon természetesen világbajnoki címmel ért véget. Az egy szezon során aratott pole-pozíciók tekintetében felállított rekordját 2011-ben tudta megdönteni Sebastian Vettel, a szezon elején sorozatban aratott futamgyőzelmeit pedig Michael Schumacher csak egalizálni tudta 2004-ben, megdönteni azóta sem sikerült senkinek.
A szezon végén azonban jött a hidegzuhany: a csapat nem szerződtette újra, helyette egykori ferraris csapattársát, Prostot részesítették előnyben. Óriási csalódottsága ellenére nem veszítette el a motivációját, így elfogadta a Newman/Haas Racing ajánlatát és 1993-ra áttette a székhelyét a tengerentúlra, hogy a CART sorozatban vegyen részt. Ebben a szezonban egyetlen szívfájdalma az maradt, hogy az Indy 500-on kénytelen volt egy 3. hellyel beérni, egyébként öt futamgyőzelemmel kivívta a széria bajnoki címét. 1994-re a Lola már nem volt elég erős, a Penske simán lesöpörte, így Nigel néhány futamot elvállalt az elhunyt Ayrton Senna helyén a Williamsnél.
Az Ausztrál Nagydíjon megszerezte karrierje utolsó futamgyőzelmét, ezt persze ekkor még nem tudta, így a figyelem középpontjába kerülve nagyszabású szerződést kötött 1995-re a McLarennel. Azonban hamar felismerte az MP4/10B műszaki korlátait, így csupán két versenyhétvége és néhány teszt után átadta helyét Mark Blundellnek. 1997-re még a sajtó összehozta a Jordan csapattal, ez azonban sohasem valósult meg, helyette a Brit Túraautó-bajnokságban, később a GP Masters sorozatban próbálkozott. 2010-ben fiaival, Greggel és Leóval a Le Mans-i 24 óráson is elindult.
Nigel Mansell különleges karriert tudhat magáénak. Hihetetlen küzdeni tudása és szenzációs előzései tették híressé, így méltán érdemelte ki a sajtótól az „Oroszlán” becenevet. Sokat morgott, az emberek mégis szerették. Egyike volt a világ legmerészebb-, és karrierje csúcsán a leggyorsabb pilótáinak. 1986-ban és 1992-ben kiérdemelte a BBC-től Az Év Sportszemélyisége elismerést, 2005-ben pedig a Nemzetközi Motorsport Hírességek Csarnokába is beválasztották. A világ több versenypályáján kanyart neveztek el róla. Isten éltesse sokáig!
Ikonikus képek az 1991-es szezonból: Nigel Barcelonában, Monacóban, Magyarországon és Mexikóban is keményen összecsapott Sennával, kettejük kapcsolata azonban olyannyira nem durvult el, hogy Nagy-Britanniában Mansell még be is taxizta az üzemanyagból kifogyó brazilt.
Forma 1-es pályafutása során Nigel Mansell 15 idény során összesen 187 versenyen indult el, ezekből 31-et nyert meg és további 28 dobogós helyezést szerzett. 32-szer rajtolhatott a pole-pozícióból és 30-szor futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Összesen 482 pontot gyűjtött és egy világbajnoki címet szerzett.
