Nelson Souto Maior, a nyolcvanas évek laza playboya egyike a háromszoros világbajnokok társaságának. A harmadik címét a Williamsszel nyerte, de sikereit a Brabhamhez kötik. Csak mondd, hogy Piquet, és az embereknek rögtön egy sötétkék-fehér autó jut eszükbe, amint a győzelemért csatázik a nyolcvanas évek elején.
Gazdag polgári családba született, azonban miután egészségügyi miniszter édesapja nem egyezett bele, hogy Nelson autóversenyzőként tengesse életét, ő inkább édesanyja vezetéknevével érvényesült. Az igen fiatalon versenyezni kezdő többi pilótával ellentétben Nelson tizennyolc évesen ült először gokartba, és csak huszonöt évesen költözött Európába, hogy profi versenyző váljon belőle. Rendkívüli képességű társaihoz hasonlóan ő is viszonylag rövid időn belül bizonyított, első évében megnyerte a Brit Formula 3-at.
1978-ban egy privát Ensignnal szerepelt először a Forma 1-ben, de egyetlen futam után a BS Fabrications istálló rábízott egy privát McLaren-Fordot, mellyel 9. lett a tragikus (Ronnie Peterson halálával végződő) monzai versenyen. A Kelet-amerikai Nagydíjra már a Brabham nevezte, meggyőző teljesítményét látva pedig Bernie Ecclestone leszerződtette az 1979-es szezonra. Az Alfa Romeo-motorokkal szerelt BT48-asok azonban nem voltak világot megváltó gépek, nehezen lehetett őket vezetni és meglehetősen megbízhatatlanok – Nelson összesen háromszor ért célba – is voltak. Piquet emellett csapattársául a kétszeres világbajnok Niki Laudát kapta, azonban hamar felnőtt a szintjére és gyakran gyorsabb is tudott lenni nála, elérve, hogy az osztrák év végén visszavonuljon, ő pedig első számú pilóta lehessen.
1980-ban sem okozott csalódást. A vadonatúj, immár Ford-motoros BT49-cel 2. hellyel nyitott Argentínában, majd a szezon negyedik versenyén, a Long Beach-i Nyugat-amerikai Nagydíjon rajt-cél győzelmet aratott. Ezt követően egy sor dobogós és erős pontszerző helyezést ért el, mígnem Zandvoortban újra győzni tudott, amit megismételt Imolában is. A Kanadai Nagydíjra pontelőnnyel érkezett Alan Jonesszal szemben, a pole-pozícióból elrajtolva azonban tömegbalesetbe keveredett, majd az új rajt után műszaki hiba miatt kiállt, így elbukta a világbajnokságot.
A BT49C-vel a valaha volt talán legküzdelmesebb szezon várt rá 1981-ben. Legfőbb ellenfele ezúttal is a Williams volt, akiknek azonban már nem Jones, hanem az Enzo Ferrari által csak gyötrőnek és gyötrődőnek nevezett Carlos Reutemann volt a zászlóvivőjük. Piquet jól ment, győzött Argentínában, San Marinóban és Németországban, azonban brazíliai nullázása és öt kiesése azt jelentette, hogy az évadzáró Las Vegas-i Nagydíjra ezúttal Reutemann érkezett pontelőnnyel. Az argentin azonban egész hétvégén szenvedett, a futamon érthetetlenül lassan autózott, Piquet-nek pedig az 5. helyért járó két pont elég volt ahhoz, hogy világbajnok legyen.
1982-ben a Brabham válaszút elé került. Vagy a megbízhatóbb, de tovább már nem fejleszthető Ford V8-asokat választja, vagy a négyhengeres, turbó BMW-t. Ecclestone természetesen a második mellett tette le a voksát, hisz már ekkor tudta, hogy a Forma-1 jövőjét a turbó jelenti, még ha akkorra nem is érte el az elfogadható megbízhatósági szintet. Az új erőforrásokkal a BT50-es remek konstrukció lett, Piquet képes volt jó eredményekre, azonban kanadai győzelmét leszámítva a szezont műszaki meghibásodások jellemezték.
[youtube https://www.grandprixzona.hu/://www.youtube.com/watch?v=dCPAKVm7-po&w=560&h=315]
A Piquet-Salazar baleset, és az azt követő bunyó Hockenheimben
A kudarcok során felhalmozódó tapasztalat azonban döntő jelentőségűnek bizonyult az 1983-ra szánt, különösen fürge és sokoldalú BT52 megépítésében. Piquet győzött a jacarepaguai évadnyitón, ezt követően azonban ötször kiesett és csak néhány dobogós helyezést ért el az Olasz Nagydíjig, amikor újra nyerni tudott. Ez a futam azonban fordulópontnak bizonyult, Piquet nyerni tudott a brands hatch-i Európa Nagydíjon is, dél-afrikai 3. helye pedig a második világbajnoki címet jelentette.
Az idény végén azonban végbe ment egy kisebb botrány, ugyanis a Brabham év végi megbízhatóságának titka sokak szerint egy szabálytalan benzinkeveréknek volt köszönhető. Óvást benyújtani azonban már túl késő volt, mindazonáltal a következő két évben a kék-fehér versenygépek egyre kevésbé lettek megbízhatóak, az uralmat pedig átvette a TAG-Porsche motoros McLaren. Piquet kilenc pole-pozíciót szerzett 1984-ben, amellyel Peterson 1973-as, valamint Lauda 1974-es és 1975-ös rekordját állította be, a versenyeken azonban kevésbé ment, tíz kiesés mellett csak kétszer győzött. A paul ricard-i győzelemmel és újabb számtalan kieséssel tarkított 1985-ös idény után pedig úgy döntött, búcsút int a Brabhamnek és elfogadta a Williams ajánlatát.
A grove-iak akkoriban a kategória legjobb járműveivel és a Honda bivalyerős motorjaival rendelkeztek, itt töltött két évét azonban közel sem lehet zökkenőmentesnek nevezni. Gyakran keveredett éles vitákba csapattársával, Nigel Mansell-lel, gyakran nem spóroltak az övön aluli ütésekkel sem. 1986-ban Piquet négyszer győzött, azonban Mansell ausztráliai defektje és az ezzel járó elővigyázatossági kerékcsere Piquet-nél azt jelentette, hogy a Williams átnyújtotta a világbajnoki címet a mclarenes Prostnak.
[youtube https://www.grandprixzona.hu/://www.youtube.com/watch?v=AgrWsd5QXF0&w=560&h=315]
Nelson parádés előzése Senna ellen az első Magyar Nagydíjon
1987-ben újra kicsúcsosodott a kettejük közötti párviadal. Piquet háromszor győzött, Mansell sajnálatos suzukai balesete pedig azt jelentette, hogy a brazil pilóta megszerezte pályafutásának harmadik bajnoki címét. A két pilóta rivalizálását azonban a Honda nem nézte jó szemmel, ezért a japánok úgy döntöttek, hogy a motorok szállítását 1988-tól áthelyezik a McLarenhez. A Honda távozása után Piquet sem találta a helyét, végül a Lotushoz igazolt, amely versenygépeket szintén a japánok motorjai hajtottak.
A 100T azonban már fényévekre volt azoktól a Lotusoktól, amelyek a hatvanas években uralták a versenypályákat, no meg a McLaren MP4/4-től is, Ayrton Senna felemelkedésével együtt pedig mindez egy hosszú hanyatlási időszak kezdetét jelentette Piquet számára. Gyakran kritizált más fiatal pilótákat, Sennával kapcsolatban egyenesen odáig ment, hogy homoszexualitását terjesztette a paddockban. Célja persze csak az volt, hogy kibillentse lelki egyensúlyából honfitársát, terve azonban épp ellenkezőleg sült el: míg Senna egyre-másra halmozta a pole-pozíciókat és a futamgyőzelmeket, addig Piquet csak sodródott az árral egészen 1990-ig, amikor leigazolta a Benetton.
[youtube https://www.grandprixzona.hu/://www.youtube.com/watch?v=a6f4TlQt9QY&w=560&h=315]
Tojásokon lépkedve: Nelson terelgeti a Lotust az 1988-as Monacói Nagydíj egyik edzésén
Némileg feljavult a teljesítménye a tarka autókkal, két dobogós helyezés után megnyerte a szezon utolsó két versenyét Japánban és Ausztráliában. 1991-ben, Kanadában megszerezte utolsó futamgyőzelmét, azonban alig volt ideje megünnepelni, amikor egy Michael Schumacher nevű ifjonc érkezése a csapathoz egyet jelentett Piquet visszavonulásával. Ezt követően még megpróbálkozott az IndyCar-ban és különböző sportautó-versenyeken is, valamint fia, Nelson Angelo – vagy ahogy többen ismerik: Nelsinho – autóversenyzői karrierjét kezdte egyengetni. Lánya, Julia riporterként dolgozik, míg Julia testvére, Kelly a közelmúltban adott életet első gyermekének, aki a Penelope nevet kapta, édesapja pedig a Toro Rosso versenyzője, Daniil Kvyat.
Nelson Piquet kalandos pályafutáson van túl, és legalább ennyire kalandos életet is élt. Négy nőtől összesen hét gyermeke született, de emellett is volt viszonya többek között a monacói Stéphanie hercegnővel is. Szereti a futballt, a teniszt és a síelést, emellett egy Formula-E világbajnok autóversenyző büszke édesapja. Isten éltesse sokáig!
Forma 1-es pályafutása során Nelson Piquet 14 idény során összesen 204 versenyen indult el, ezekből 24-et nyert meg és további 36 dobogós helyezést szerzett. 24-szer rajtolhatott a pole-pozícióból és 23-szor futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Összesen 485,5 pontot gyűjtött és három világbajnoki címet szerzett.
