Portré: Jochen Rindt

Legendás autóversenyzők életrajza lenyűgöző fényképek társaságában - 16. rész, Jochen Rindt

Egyes világbajnokokat azért csodálnak, mert a legtöbbet hozzák ki az autóikból és zsákszámra nyerik a versenyeket. Aztán ott van Jochen Rindt, akit „mindent vagy semmit” hozzáállásáért és agresszív vezetési stílusáért szerettek, amellyel mindig száz százalékot beleadott. Roppantul szórakoztató volt!

Jochen osztrák apától és német anyától született a németországi Mainzban. A kis Jochen mindössze egy éves volt, amikor szülei Hamburg bombázása közben meghaltak, ettől fogva osztrák nagyszülei nevelték Grazban. Gyermekkorát a súlyos sérülések jellemezték, egy alkalommal síelés közben combnyaktörést szenvedett, aminek köszönhetően egyik lába majdnem két centivel megrövidült egész életére. Tizenhat évesen szerzett magának egy mopedet, amivel eleinte barátai (köztük egy bizonyos Helmut Marko) ellen versenyzett, majd amikor kilátogattak az 1961-es Német Nagydíjra, menthetetlenül beleszeretett az autósportokba. Ekkortól hegyi versenyeken és ralikon vett részt Ausztriában, azonban futamait többnyire a veszélyes vezetés miatti kizárások jellemezték, mintsem a diadalok.

Csalódottságában a pályaversenyzés felé fordult, első versenyén egy Alfa Romeo Giuliettával állt rajthoz, majd a Formula-Junior következett a Cooperrel. Sebessége és látványos vezetési stílusa elismerést hozott számára, így a fejlődés vágyától égve 1963-ban részt vett a világbajnokságon kívüli Osztrák Nagydíjon. Igazán azonban csak a következő évben figyeltek fel rá, amikor Forma 2-es versenyzőként brillírozott a Crystal Palace-en, megverve többek között Graham Hillt is. Ez meghozta számára a Forma 1-es bemutatkozás lehetőségét a Rob Walker Racing Brabhamjével, innentől kezdve pedig párhuzamosan versenyzett az F1-ben és az F2-ben.

Jochen Rindt
Jochen Rindt

1965-ben szerződést kapott az akkoriban nem éppen legjobb napjait élő Coopertől, csapattársa Bruce McLaren lett. A siker azonban nem jött könnyen: első teljes évében mindössze egy 4. és egy 6. helyre futotta, helyette a Ferrari sportautó-csapatával lelt vigaszra, akikkel Masten Gregory társaként megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt. Később még a zeltwegi 500 km-es futamon is győzni tudott. A következő évre némileg javult a helyzet a Maserati erős, de nehéz V12-es motorjaival. McLaren távozása után Rindt a csapat húzóembere lett, Belgiumban bátor vezetésével majdnem nyert, de végül John Surtees megverte. Ezt az eredményt megismételte Watkins Glenben, Németországban pedig 3. lett, ami az összetett 3. helyét jelentette számára.

1967 változatosan alakult. Dominálta a Forma 2-es idényt, azonban mivel ekkorra már jókora F1-es tapasztalattal is rendelkezett, a szervezők „A” osztályú versenyzőnek minősítették, ami azt jelentette, hogy nem kapta meg a bajnoki címet. A sajtó ennek ellenére egyszerűen csak a „Forma-2 királyának” nevezte. A Forma 1-ben mindössze két versenyen ért célba, minek következtében elege lett a Cooperből és a Maserati motorjaiból is, így év végén – miután a Lotus és a Honda kivételével minden csapattól kapott ajánlatot – a világbajnok Brabham istállóhoz szerződött a tulajdonos Jack Brabham mellé.

A helyzet azonban itt sem javult, miután szezonját többnyire csak a műszaki meghibásodások jellemezték. A Repco V12-es motorjai közel sem voltak olyan erősek és megbízhatóak, mint a legtöbb csapat által használt Ford erőforrások. Rindt így a szezon során mindössze két alkalommal ért célba, mindkétszer a 3. helyen. Megszerezte továbbá első pole-pozícióit, Franciaországban és Kanadában rajtolhatott az első rajtkockából. Ezekben az években rajthoz állt az Indy 500-on is, az oválpályás versenyzést azonban sohasem tudta megszeretni. Egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy csak a pénz miatt van jelen, egy másik interjúban pedig azt mondta, vezetés közben úgy érzi, mintha a saját temetésére tartana.

A Brabhamnél átélt katasztrofális szezon után 1969-re a Lotushoz szerződött, azonban tartott az arany-vörös versenyautók hírhedt megbízhatatlanságától (a szezon előtti húsz hónapos időszakban a csapat 31 balesetben volt érintett, Graham Hill egymaga kilencszer zúzta össze az autót). Barátjával és menedzserével, Bernie Ecclestone-nal végül azért döntöttek a Lotus mellett, mert hiába a Brabham tűnt a jobb opciónak, a Lotusszal véleményük szerint világbajnok lehetett. A Spanyol Nagydíjon rögvest valóra váltak a félelmei, amikor nagy sebességnél leszakadt az egyik terelőszárnya, majd az irányíthatatlanná vált 49B a bukótérbe csúszva nekicsapódott csapattársa, a korábban hasonló incidens miatt kiesett Graham Hill autójának. Jochen egy orrcsonttöréssel megúszta, egy pályamunkás azonban lábát törte, egy másik pedig megvakult. Az osztrák pilóta a balesetért csapatfőnökét, Colin Chapmant okolta, és minden bizalmát elveszítette a Lotus versenyautóival szemben.

Nina Rindt épp férje köridejeit dokumentálja az 1969-es Brit Nagydíjon.

A Monacói Nagydíjat a montjuïci baleset miatt kihagyta, Franciaországból pedig betegség miatt hiányzott. Silverstone-ban a pole-pozícióból rajtolva Jackie Stewarttal csatázott a győzelemért, amikor autójának aerodinamikai elemei ledörzsölték a hátsó gumikat, így csak 4. lett. Monzában részese volt a Forma-1 történetének legszorosabb 1-2-3-4. befutójának, végül nyolc ezreddel kapott ki Stewarttól. A már nagyon érő első futamgyőzelem végül Watkins Glenben jött el, diadalát azonban beárnyékolta csapattársa, Hill balesete, aki egy nagy sebességnél kapott defekt miatt súlyos lábsérüléseket szenvedett.

Kapcsolata végül megerősödött Chapmannel, így 1970-re is maradt a csapatnál. John Milest kapta maga mellé, Jochen tehát egyértelműen a Lotus első számú pilótája lett. Dél-Afrikában motorhibával kezdett, majd Jaramában a csapat bemutatta az innovatív, új fejlesztésű 72A-t, mellyel már az első edzésen balesetezett. Monacóban visszatért a régi 49C-hez, mellyel élete versenyét teljesítette a Hercegség utcáin. A 8. helyről rajtolva átrágta magát a teljes mezőnyön, majd a legutolsó kör legutolsó kanyarjában kihasználta Jack Brabham hibáját és megnyerte a futamot. Belgiumba ismét az új autóval érkezett, azonban egy edzésen bekövetkezett lengőkartörés miatt a versenyen már újra a 49-essel állt rajthoz. Ezt követően sikeres időszak következett, Jochen győzött Hollandiában, Franciaországban, Angliában és Németországban is, örömét azonban beárnyékolta barátai, Piers Courage és Bruce McLaren halála. Ausztriában az első helyről rajtolva motorhiba miatt kiesett, a világbajnoki cím eldöntése így a monzai Olasz Nagydíjra maradt.

Itt aztán félelmei valóra váltak. Az egyik edzésen leszereltette a légterelő szárnyakat autójáról, hogy ezzel végsebességet nyerjen a sokkal gyorsabb Ferrarikkal szemben, valamint autója váltóáttételét is átalakíttatta. Ötödik gyorskörén azonban a Parabolica kanyar felé közeledve a fékrudazat eltörése miatt ismét baleset érte. A mögötte haladó Denny Hulme beszámolója szerint a Lotus össze-vissza kezdett mozogni a féktávon, majd bal oldalra kivágódott a rosszul rögzített szalagkorlátnak. Mivel Jochen az ötpontos biztonsági övéből csak négy pontot használt, valamint lábszárvédőit sem viselte (elmondása szerint azért, hogy egy esetleges tűz bekövetkezésekor minél hamarabb el tudja hagyni a járművet), esélye sem volt a túlélésre. A becsapódáskor Jochen teste előrebukott, a kormányoszlop pedig átdöfte a légcsövét. A kórházba vezető úton halottnak nyilvánították, holttestét Grazban helyezték örök nyugalomra.

 [youtube https://www.grandprixzona.hu/://www.youtube.com/watch?v=yNVOzWdgipc&w=560&h=315]

Korabeli felvételen Jochen halálos balesete
Jochen épp Jackie Stewarttal lazul egy 1969-es futam előtt, Lotusán feküdve.

Egy hónappal később Jochent posztumusz világbajnokká nyilvánították, miután legközelebbi üldözője, Jacky Ickx nem tudta megnyerni az Amerikai Nagydíjat. A trófeát özvegye, Nina vette át Jackie Stewarttól.

Jochen az Olasz Nagydíj végzetes edzése előtt cigarettázik Colin Chapmannel.

A német születésű, de osztrák színekben versenyző Rindt a Forma-1 történetének egyetlen pilótája, aki halála után szerezte meg a világbajnoki címet. Az akaratos, határozott, kevésbé taktikus pilótának mindig sikerült lenyűgöznie a nézőket. Bár nem ért el akkora sikereket, mint honfitársa, Niki Lauda, egyértelműen vele egy lapon kell őt is emlegetni. Nyugodjék békében!

Forma 1-es pályafutása során Jochen Rindt 7 idény során összesen 60 versenyen indult el, ezekből 6-ot nyert meg és további 7 dobogós helyezést szerzett. 10-szer rajtolhatott a pole-pozícióból és 3-szor futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Összesen 109 pontot gyűjtött és egy világbajnoki címet szerzett.

 [youtube https://www.grandprixzona.hu/://www.youtube.com/watch?v=P__TAf16iUU&w=560&h=315]

Jochen halálos balesetének rekonstrukciója egy 3D grafikán
képek forrása: Reddit
felhasznált források:
Bruce Jones – A Forma-1 enciklopédiája (Ventus Libro Kiadó, 2005)
az angol nyelvű Wikipédia cikke
Facebook | Messenger
Twitter
Reddit
WhatsApp
Email

Kapcsolódó írásaink

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.