Az Andretti név a mai napig jól cseng motorsportos körökben, legyen szó akár Forma 1-ről, akár IndyCar-ról. Azonban az F1-ben eddig utoljára pályára lépő Andretti, Michael rövid története korántsem a sikerekről maradt emlékezetes…
Az első Andretti 1968-ban debütált az F1-ben, nevezetesen az Olaszországban született, ám amerikai színeket képviselő Mario Andretti. A pilóta az F1 legnagyobb csapatainál versenyzett, vezette a Williams, a Ferrari és a Lotus autóit is, utóbbi színeiben 1978-ban ellentmondást nem tűrően megnyerte a világbajnokságot, egy zseniális technikai újítás, a “wing car” segítségével. Mario ezt követően többször elindult F1-es futamokon, azonban bajnoki címe után mindössze két dobogós helyezésre volt képes 1982-es távozásáig. Ezt követően a CART sorozatban szerepelt, ahol egészen 1994-ig versenyzett, és még 53 évesen is futamot tudott nyerni. 1989-ben saját fia, Michael lett a csapattársa a Newman-Haas Racingnél, aki az évek alatt legyűrte édesapját és 1991-ben meg is nyerte a sorozatot. Innentől ő vette át a stafétát a családon belül, 1992-ben második lett a bajnokságban, majd az 1992-es F1-es Olasz nagydíj után bejelentették, hogy Európába, a McLarenhez igazol, ahol éppen komoly átalakulások kezdődtek meg. A McLaren egyébként már 1991-ben is lehetőséget biztosított Michaelnek, Ayrton Senna bajnokságot nyerő autójával tesztelhetett, majd 1992 folyamán is számos alkalommal feltűnt a wokingi csapat boxában, több teszten is részt vett, Ron Dennis maximális támogatását élvezte.
Azonban nem volt egyszerű a helyzet a McLarennél ebben az időszakban, mert kiderült 1992 szeptemberében, hogy a Honda elhagyja a csapatot – és az F1-et is -, emellett Senna maradása sem volt biztos. A brazil el volt keseredve amiatt, hogy a Williams ellen gyakorlatilag esélytelen volt egész évben, és át akart igazolni a grove-i csapathoz, csakhogy oda már időközben “bejelentkezett” nagy riválisa, Alain Prost is, aki csak olyan szerződést volt hajlandó aláírni, amelyben garantálja a Williams, hogy nem szerződtetik mellé Sennát. Ez végül így is történt, Prost aláírt, Damon Hill lett a csapattársa, Senna pedig úgy tűnt, akár ki is hagyhatja az 1993-as évet. A McLaren ezért a már élő szerződéssel rendelkező Andretti mellé gyorsan leszerződtette a finn Mika Häkkinent a Lotustól, így némileg kezdett káoszba fulladni a pilóták helyzete, mert még Senna sem mondott konkrétumot arról, hogy mit szerezne 1993-ban. Motorok terén sem volt jobb a helyzet: Ron Dennis megpróbálta megszerezni a Renault V10-es erőforrásait, ám végül ez az üzlet nem sikerült, így kénytelen volt a Benettonnal exkluzív szerződésben álló Fordhoz fordulni. Az exkluzivitás azt jelentette, hogy a Benetton kapja meg mindig a legfrissebb és legerősebb erőforrásokat, a McLaren pedig azt, amelyik ugyan kiforrott, de nem rendelkezik kellő frissítéssel. Tehát a teljesen gyári háttérnek is vége lett, ami a Hondával még adott volt.
Michaellel kapcsolatban Ron Dennis abszolút optimista volt, győzelmeket várt tőle és egy leendő világbajnokot látott benne, azonban az amerikai pilóta nem volt könnyű helyzetben. Egyrészt ugye a McLaren elvesztette a Honda támogatását és csak a jóval szerényebb Ford motorokkal vághatott neki az 1993-as évnek, ráadásul végül hosszas huzavona után nem Häkkinen, hanem a háromszoros világbajnok Senna lett a csapattársa (néhány nappal a kyalami idénynyitó előtt döntötte el a brazil, hogy marad a McLarennél), aki hihetetlenül magasra tette azt a bizonyos lécet… Ha mindez nem lett volna elég, az F1-ben általánossá váltak a vezetést segítő bonyolult elektronikai rendszerek, így például az aktív felfüggesztés, amely egy kör alatt folyamatosan változtatta a kocsi magasságát, a rugózást, fékezéskor és kigyorsításkor az orr és a hátsó traktus mozgását, mindezt a tökéletes kör elérésének érdekében. Csakhogy a CART-ban ilyen nem létezett, az amerikai sorozat a digitális forradalom ezen szakaszából egyelőre kimaradt, így Andrettinek tulajdonképpen újra meg kellett tanulnia vezetnie az F1-es autót. Azonban az új szabályok miatt ez sem volt egyszerű, mert nem lehetett olyan pályán tesztelni, amely a versenynaptárban szerepelt (ez a szabály csak 1993-ban élt), ráadásul az egyes edzéseken is maximum 23 kört lehetett megtenni, amibe beleszámítottak a fel-, illetve levezető körök is. Andretti helyzete már azelőtt pokolian nehéz volt, hogy egyáltalán elrajtolt volna az idény.
Dél-afrikai Nagydíj – Kyalami
A szezon első versenyén Prost (Williams-Renault) szerezte meg a pole-pozíciót, Senna a második lett, mindössze 88 századdal maradt el a franciától, Andretti pedig a kilencedik lett, három másodpercet kapva az élen végző Williamstől. Viszont azt ne felejtsük el, hogy ez előtt a futam előtt egyetlen métert sem tett meg az amerikai ezen a pályán, és a korlátozott lehetőségek miatt az edzéseken sem tehetett meg hosszabb etapokat. Vasárnap aztán mindössze négy kört tett meg az amerikai, amikor is ütközött Christian Fittipaldival (Minardi) és kiesett. Nem sikerült túl jól a bemutatkozás…
Brazil Nagydíj – Interlagos
Hazai pályáján “természetesen” Senna teljesített jobban, az Interlagosban mindig feltüzelt brazil a harmadik helyre kvalifikálta magát, Andretti pedig sokat javult, az ötödik lett, így a második és harmadik sort a két McLaren és a két Benetton töltötte fel. A másnapi rajt után azonban egészen elképesztő bukást láthatott az első kanyarnál a közönség: Michael jobbra rántotta a kormányt, azonban a McLaren mellett nem szabad terület, hanem Berger Ferrarija volt. A két autó összeért és mindketten kivágódtak a pályáról, ráadásul a lendületben lévő Ferrari akkorát lökött az első becsapódás után a McLarenen, hogy az a levegőbe emelkedett, majd teljesen összetörve ért földet. A baleset után Andretti azonnal Bergerhez sietett és segített az osztrák pilótának kiszállni a szintén totálkárosra tört Ferrariból, akinek végül nem lett semmi baja – elképesztően nagy szerencséjük volt, hogy ép bőrrel megúszták az esést. Később kiderült, a McLaren sebességváltója rakoncátlankodott, Andretti pedig csak ki akart húzódni a pálya szélére.
Európa Nagydíj – Donington Park
Európába érkezvén rögtön új pályán körözhetett a mezőny, a doningtoni aszfaltcsík most először került be az F1-es naptárba, miután nem sikerült az F1 rendezőinek az Ázsiai Nagydíjat leszervezniük. Donington a Brit Nagydíjat szerette volna megrendezni, azonban az végül maradt Silverstone-ban, az 1931-ben épített pálya pedig megkapta a SEGA szponzorálása révén az Európa Nagydíjat. Az egész hétvégén szinte szüntelenül hulló csapadék nem könnyítette meg Andretti dolgát, azonban az amerikai végül a hatodik helyre kvalifikálta magát, közvetlenül a negyedik Senna mögé. Másnap a brazil minden idők egyik legjobb teljesítményét nyújtotta az esős pályán és simán győzött, Andretti viszont a jó rajtja, majd Michael Schumacher megelőzése után összeütközött Karl Wendlinger Sauberjével és mindketten a kavicságyban kötöttek ki, ahonnan nem volt visszaút. Andretti így újra kiesett már az első körben. Nem csak Donington, de az amerikai sofőr feje fölött is sűrű, sötét felhők kezdtek tornyosulni.
San Marinói Nagydíj – Imola
A pokolian gyors imolai pályán már kezdett kijönni a McLaren motorból fakadó hátránya, Senna is közel két másodpercet kapott a szombati időmérő edzésen az élen végző Alain Prosttól. Andretti a hatodik helyre kvalifikálta magát, ő már közel három másodpercre volt a pole-pozíciós időtől, de még ez sem lett volna különösebb gond. Az már nagyobb probléma volt, hogy a futamon újra messze lemaradva küszködött, és újra Karl Wendlingerrel ütközött. Az amerikai pilóta kipördült, autója lefulladt. Négy futam, négy kiesés, és már Ron Dennis türelme is elfogyóban volt a borzasztó nehéz helyzetben lévő pilótájával szemben.
Spanyol Nagydíj – Barcelona
A szezon ötödik nagydíját Spanyolországban futotta a mezőny, a McLaren pedig Sennának köszönhetően remekül állt a pontversenyben. Ennek ellenére Andretti volt az, akiről a wokingiak kapcsán sokat beszéltek, az amerikainak most már végképp bizonyítania kellett. Nem csak Dennisnek, de a sajtónak is, akik egyre inkább rá fókuszáltak. Meg is tett mindent, szombaton a hetedik helyre kvalifikálta magát, vasárnap pedig végre elkerülte a balszerencse és végül az ötödik helyen futott be. Ezzel két bajnoki pontot szerzett, F1-es pályafutása során először, így némileg megkönnyebbülhetett ő is és a csapat is. Azt azonban tegyük hozzá, hogy Senna második lett, és ugyan elvesztette a bajnokságban a vezető helyét, de még mindig komolyan számoltak vele, még úgy is, hogy a Williams legyőzhetetlennek tűnt.
Monacói Nagydíj – Monte-Carlo
Az utcai pályán Andretti remekül érezte magát, elvégre Amerikában is rengeteg alkalommal vívhatott városi aszfaltcsíkon. Ennek ellenére csak a kilencedik helyre kvalifikált, bár miután először vezetett a hercegség utcáin, nem volt ez kimondottan rossz eredmény. A futamon azonban ismét nem úgy alakultak az események, ahogyan azt szerette volna: összeütközött az egyik Minardival, megsérült az első szárnya, majd a boxkiállását követően gyakorlatilag az egész versenye tönkrement. Végül a nyolcadik helyig fel tudott zárkózni, de magától sokkal többet várt – kisebb siker viszont, hogy befejezte a futamot.
Kanadai Nagydíj – Montréal
Kanadában a McLaren borzalmasan rosszul teljesített, sem Senna, sem Andretti nem tudott megfelelő tempót autózni. Egészen döbbenetes módon Senna csak a nyolcadik helyre kvalifikálta magát, Michael pedig csak a 12. lett. A futam így gyakorlatilag már azelőtt eredménytelennek lett elkönyvelve, hogy elindult volna, azonban Andretti még erre is rátett egy lapáttal, mert saját hibájából csak a boxutcából tudott elindulni, három kör hátrányban. Célba ért ugyan, de csak a 14. lett, és ami még nagyobb probléma volt, hogy motivációját is elvesztette. Ráadásul egyre több pletyka ütötte fel a fejét a paddockban arról, hogy már a szezon közben beülhet a helyére Mika Häkkinen. Mindenképpen megjegyezném, hogy volt egy szomorú apropója ennek a futamnak, mert a BBC színeiben ezt a nagydíjat közvetítette utoljára James Hunt, aki alig másfél nappal a futam után szívrohamban elhunyt.
Francia Nagydíj – Magny-Cours
A francia hétvége első fele is borzasztóan alakult Andretti számára, mindössze a 16. helyre tudta kvalifikálni magát, de ez nem az ő hibája volt – autójának fedélzeti komputere gyakorlatilag összeomlott, az aktív felfüggesztést teljesen rosszul kalibrálta be, így az amerikai pilóta képtelen volt versenyképes időt futni. Másnap azonban eddigi pályafutása legjobb versenyét teljesítette, sorra előzte le riválisait, folyamatosan zárkózott fel, és végül a hatodik lett. Elmondása alapján jó versenyt futott, de több volt ez ennél. Végre bizonyította rátermettségét és némi tiszteletet is kivívott magának, nem mellesleg végre bizonyított Ron Dennisnek is.
Brit Nagydíj – Silverstone
Angliában Michael szinte mindent lerombolt, amit az előző hétvégén felépített: az időmérő edzésen elrontotta a gyors körét és csak a 11. lett vizes körülmények közt, majd vasárnap rögtön a start után, az első kanyarban kicsúszott és a kavicságyban ragadt. Ekkor már a sajtóban folyamatosan Andretti azonnali menesztéséről és Mika Häkkinen bevetéséről cikkeztek…
Német Nagydíj – Hockenheim
Újabb hétvége, újabb kudarc: Michael csak a 12. lett a kvalifikáción, közel három másodperccel maradt el az élen végző Prosttól. A vasárnapi futam aztán ismét csak néhány körig tartott, a negyedik fordulóban ütközött Berger Ferrarijával, autója megsérült és lelassult, így kénytelen volt félreállni.
Magyar Nagydíj – Hungaroring
A mogyoródi dombok sem hoztak szerencsét: harmadik alkalommal végzett zsinórban a legjobb tízen kívül az időmérő edzésen – 11. lett. Vasárnap azonban elképesztően jót rajtolt, a hatodik helyen haladt, tartotta az élmezőny tempóját, ám a 15. körben autójában tönkrement a gázpedál. Érdekesség, hogy Senna két körrel később ugyanilyen hiba miatt esett ki, bár ez az amerikait aligha vigasztalta meg, az állása gyakorlatilag egy hajszálon függött, még úgy is, hogy ezúttal vétlen volt a kiesésben.
Belga Nagydíj – Spa-Francorchamps
A kőkemény belgiumi aszfaltcsíkon nem volt egyszerű dolga Michaelnek, ugyanis rendkívül kevés idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy megtanulja a pályát – gyakorlatilag még a futamon is tartott ez a folyamat. Így nem volt annyira meglepetés az újabb kvalifikációs kudarc, csak a 14. lett, azonban vasárnap végre sikerült célba érnie, ám pontot nem tudott szerezni, körhátrányban a nyolcadik helyen intették le. Valószínűleg ennél előrébb végzett volna, ha a boxkiállását követően nem állítja le véletlenül a Ford-motort, és nem kell a csapatnak újraindítania a versenyautót. Ekkor azonban úgy tűnt, ez volt az utolsó versenye, Ron Dennis eldöntötte, hogy Monzában már Häkkinent fogja indítani. Michael édesapja, a legendás Mario lépett ekkor közbe és rábeszélte Dennist, hogy adjon még egy esélyt fiának.
Olasz Nagydíj – Monza
A pokolian gyors monzai pályán sem indult minden egészen úgy, ahogyan azt Andretti tervezte – csak a kilencedik lett a szombati időmérő edzésen. Vasárnap viszont remekül helytállt, épségben átvészelte a rajt utáni baleset-sorozatot, majd miután a riválisok sorra betliztek előtte, hamarosan pontszerző helyen találta magát. A futam utolsó köreiben aztán az élen álló Prost Williamsében tönkrement a motor, így Andretti a harmadik helyre került. Ezt a pozíciót pedig meg is tudta tartani a leintésig, így megszerezte pályafutása első F1-es dobogós helyezését. Megtört tehát a jég, azonban a pódiumon Andretti nem locsolta kitörő örömmel a pezsgőt – vélhetően már sejtette, hogy ez volt az utolsó fellépése a McLarennél. Ron Dennis hamarosan be is jelentette, hogy Häkkinen váltja az amerikait már Portugáliában.
Az 1993-as év maradék részében Andretti próbált új lehetőségek után kutatni, az F1-ben azonban nem volt maradása, így hazatért és 1994-re aláírt a Chip Ganassi Racinghez. Pályafutása újra lendületbe jött, azonban több bajnoki címet már nem tudott a tengerentúlon sem szerezni, legjobb eredménye 1996-ból egy összetett második helyezés volt, újra a Newman-Haas színeiben.
Konklúzió
Aki csak az eredményeket nézi, valóban úgy gondolhatja, totális bukás volt a CART-sorozat egyik élmenőjét áthozni Európába, ráadásul egy élcsapathoz, hiszen gyakorlatilag egyetlen harmadik helyezésen kívül lényegében teljes vereséget szenvedett még csapaton belül is. Nos, a dolog kétélű, egyrészt a bejegyzésem elején már említett szabályok okozta problémák minden újoncot rossz helyzetbe hoztak (a teszt-korlátozásra gondolok elsősorban), azonban az amerikait az F1-et pillanatok alatt megváltoztató technikai vívmányok is elképesztően nagy hátrányba hozták. Képtelen volt megfelelően alkalmazkodni az aktív felfüggesztéshez, illetve a szinte 100%-ban számítógép vezérelte rendszerekhez. Ugyanakkor a pilóta sem menthető fel egyértelműen, erről leginkább Tyler Alexander tudott mesélni (ő a hatvanas évek elejétől a McLarennél dolgozott), aki folyamatosan győzködte Andrettit, hogy költözzön családjával Európába, de Michael hajthatatlan volt – gyakorlatilag hazajárt Pennsylvaniába. Az amerikai pilóta a tesztek egy részéből is kimaradt, így helyette Mika Häkkinen ugrott be, aki talán még Sennánál is jobban kiismerte a McLaren autóját, ezért is preferálta egyre jobban a finn pilóta bevetését az évad második felében Ron Dennis. Michael fia, Marco szerint viszont leginkább azért tolta előtérbe a finnt Dennis, mert őt “olcsóbb” volt versenyeztetni, mint az amerikai sztárt. Andretti egyébként remek kapcsolatot épített ki Sennával, a brazil próbált segíteni a nehéz helyzetben lévő csapattársának, és amikor végül kiderült, hogy Häkkinen váltja, nem rejtette véka alá véleményét sem. Később is megmaradt köztük a jó kapcsolat, egészen a brazil pilóta 1994-ben történt halálos balesetéig szoros kapcsolatban voltak egymással – tehát még ez is Andretti mellett szólt. Én úgy gondolom, Andretti egyszerűen rosszkor került a jó helyre, elképzelhető, hogy ha ő ül be Berger helyett a McLarenbe évekkel korábban, akkor amikor a wokingiak a csúcson voltak, gyökeresen másképp alakul ez a történet – de ezt már sosem tudjuk meg.
