Stirling Moss képességeit először Tazio Nuvolari, a „Száguldó Mantovai” ismerte fel 1949-ben, aki miután látta őt a Circuito del Garda pályán, így szólt: „Ezt a fiút szem előtt kell tartani, mert nagy pilóta lesz belőle!” A brit versenyző nem is okozott csalódást.
Stirling 1929. szeptember 17-én született Londonban. Édesapja, Alfred Moss fogorvos és hobbi autóversenyző volt, az 1924-es Indy 500-on 16. lett. Édesanyja, Aileen szintén nem volt érintetlen a versenyzés kapcsán, a II. világháború előtt ugyanis hegyiversenyeken vett részt, Stirling azonban húga, Patricia példáját követve a lóversenyek felé fordult. Pat aztán később sikeres raliversenyző lett, így aztán az iskolák elvégzése után 1948-ban Stirling is a versenypályák felé fordult.
1951-ben rövid időre megjelent a Forma 1-ben a kevésbé versenyképes HW Motors csapat autóival, aztán próbálkozott az ERA, a Connaught és a Cooper gyári csapatainál is. 1954-ben a Mercedes-főnök Alfred Neubauer tanácsára vásárolt magának egy Maseratit, amivel a világbajnokság állandó versenyzője lett. Első versenyén, Belgiumban rögtön 3. lett, ezt követően azonban többnyire célba sem ért, azonban hozzászokott az erős és versenyképes autók vezetéséhez. Teljesítménye megnyitotta előtte a kapukat a Mercedeshez, azonban pechjére a kor legjobb és legsikeresebb versenyzőjével, a „Maestro” becenévre hallgató Juan-Manuel Fangióval került egy csapatba.
A csapat első számú versenyzője természetesen az akkor már kétszeres világbajnok argentin volt, Moss azonban az első versenyektől kezdve bizonyította, hogy nem érzi magát másodhegedűsnek Fangio mellett. Két 2. hely után remek győzelmet aratott az Aintree-ben rendezett Brit Nagydíjon, amivel a bajnoki összetett 2. helyét szerezte meg. Emellett sikeresnek bizonyult sportautókkal is, győzött a Mille Miglián, a Targa Florión, a buenos airesi 1000 km-es versenyen és a Nürburgringen is. Sikereivel kivívta a szakma elismerését, együlésesekkel és sportautókkal is versenyképes pilótaként tartották számon.
A Mercedes kivonulása után 1956-ban ismét a Maserati volánja mögött versenyzett, akikkel megnyerte a Monacói- és az Olasz Nagydíjakat, utóbbin épp Fangiót megverve, aki ekkor a Ferrarival versenyzett. Emellett újra megszámlálhatatlanul sok győzelmet aratott különböző világbajnokságon kívüli versenyeken. A szezon végén a brit sajtó befolyásolására és erős hazafias érzéseitől vezérelve elhagyta a modenaiakat és a Vanwallhoz szerződött. Három futamgyőzelmet aratott a szezon során (köztük a Brit Nagydíjon), Fangio Maseratija ellen azonban nem volt ellenszer, ismét ezüstérmes lett összetettben.
Karrierjének igazi fordulópontja azonban 1958-ban jött el, miután Fangio már nem vett részt aktívan a versenyeken. Moss a szezon során négy győzelmet aratott (Argentína, Hollandia, Portugália, Marokkó), azonban a világbajnoki cím ismét kicsúszott a kezei közül, miután a drámai szezonzárón azt Mike Hawthorn szerezte meg. Stirlinget érthető módon érzékenyen érintette, hogy Hawthorn lett az első brit világbajnok, nem pedig ő, ennek ellenére nem adta fel és tovább küzdött azért a világbajnoki címért, mely méltán megillette volna.
“”Hogy melyik riválisaimtól tartottam a legjobban? Kétségtelenül Alberto Ascaritól és Stirling Mosstól.”
(Juan-Manuel Fangio)
Az 1959-es szezonban felváltva versenyzett a Cooper és a BRM autóival. Portugáliában és Olaszországban győzött, a világbajnokságon ezúttal a 3. hely jutott neki Jack Brabham és Tony Brooks mögött. Brabham kicsiny, hátsómotoros Cooperje az 1960-as szezonban is megállíthatatlannak bizonyult, Moss pedig ezúttal Bruce McLaren mögött végzett a 3. helyen a tabellán, újra két futamot nyerve, ezúttal már a Lotusszal. 1961-ben újabb két győzelem és újabb bajnoki bronz következett.
1962 húsvétján a világbajnokságon kívüli Glover Trophy-n versenyzett Goodwoodban, miközben a sajtó szerint a Ferrarihoz készült átigazolni, amely végre ismét bajnoki címmel kecsegtetett. A korabeli tudósítások szerint Moss szokás szerint rendkívül gyors volt, néhány kör után azonban Lotusa durván nekiütközött a falnak. A brit versenyző sokáig a pilótafülke foglya maradt, és mikorra kiszabadították a roncsból, súlyos sérülések érték. Egy hónapig kómában feküdt, testének bal oldala fél évre megbénult. Felépült ugyan, de nem tudott visszatérni a versenypályákra. Minden idők egyik leggyorsabb pilótájának karrierje így ért véget.
“Stirling volt a legsokoldalúbb pilóta, akit valaha láttunk. Nem vitás, hogy ezen a téren ő volt a legjobb!”
(Tony Brooks)
Visszavonulása után még szerepelt televíziós műsorokban és különböző parádékon is vezetett régi versenyautókat. 2000 márciusában Károly herceg lovaggá ütötte. 2016 decemberében mellkasi fertőzéssel szállították egy szingapúri kórházba, felépült ugyan, de később bejelentette visszavonulását a közéletből. 2020. április 12-én, a reggeli órákban örök álomra hajtotta fejét.
Stirling Moss egy rendkívüli bajnok, aki autóversenyzői pályafutása során több mint kétszáz versenyt nyert meg, viszont nem mindig tudta kiválasztani az adott pillanatban a legjobb járművet. Sokan a valaha volt legjobb versenyzőnek tartják, aki soha nem nyert világbajnokságot. Tehetségesebb volt sokaknál, akik nyertek. Isten nyugosztalja!
Forma 1-es pályafutása során Stirling Moss 11 idény során összesen 66 versenyen indult el, ezekből 16-ot nyert meg és további 8 dobogós helyezést szerzett. 16-szor rajtolhatott a pole-pozícióból és 19-szer futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Összesen 186,64 (186 és fél, és egy heted) pontot gyűjtött. Világbajnoki címet nem nyert, legjobb eredménye négy összetett 2. hely (1955, 1956, 1957, 1958).
“Csodálatos életem volt. Nem hiszem, hogy egy fiatalember számára létezik fantasztikusabb élet, mint profi autóversenyzőnek lenni.”
(Sir Stirling Moss)
képek forrása: Reddit
felhasznált források:
Paolo D’Alessio – Sztárpilóták (Alexandra Kiadó, 2005)
Bruce Jones – A Forma-1 enciklopédiája (Ventus Libro Kiadó, 2005)
az angol nyelvű Wikipédia cikke
