Szezonzáró hétvégéjéhez ért egyik kedvenc szériám, a Brit Túraautó-bajnokság, a címre pedig még öt versenyző esélyes. Egy három részes cikksorozatban szeretném összefoglalni, hogy milyen is volt a 2019-es évad első 9 fordulója és hogyan alakult a címért folyó izgalmas csata. A szezonzárót követően pedig egy rövidebb bónusz rész is készül majd, kielemezve az utolsó fordulót, illetve a tabellák végső alakulását követően értékelve a versenyzőket és csapatokat.
Mi történt a télen és az átigazolási piacon?
Nem lehet úgy évértékelőt írni, hogy ne néznénk át a télen történt eseményeket, átigazolásokat, legfontosabb híreket. Kezdjük a nagyobb csapatokkal, akik adott márkák forgalmazóinak támogatását élvezik.
A tél két, talán legfontosabb mozzanata a West Surrey Racing (a továbbiakban csak WSR) és Speedworks Motorsport új autóinak bejelentése volt. A WSR a BMW komoly támogatásával visszahozta a BTCC-be a hármas szériát a 330i M Sport formájában, tíz évvel azután, hogy Colin Turkington egy privát E90 320si-vel megszerezte első címét a csapat színeiben. Az M3 és a 318 is négy egyéni bajnokot adott a szériának 1988 és 1993 között, az új 330 pedig már az első szezonjában brutálisan teljesít, amire nem sokan fogadtak volna azután, hogy igencsak későre (március eleje) készült el a három autó. Turkington és Andrew Jordan maradtak a csapatnál, a 2013-as bajnok azonban utolsó szezonját teljesíti idén a Pirtek támogatásával, tehát kérdéses, hogy 2020-ra tud-e maradni a BTCC-ben. Azt már decemberben-januárban megtudtuk, hogy a Collard család (Rob és Ricky) szakított a BMW-vel, a tizenötszörös futamgyőztes fia pedig a szériát, illetve a túraautózást is elhagyta, az Aston Martinhoz (R-Motorsport) szerződve a Blancpain szériákban. Az illető WSR ülés sorsa dőlt el leghamarabb, illetve mindenkit nagyon meglepett Dick Bennetts csapatfőnök döntése, hogy Tom Oliphantnek adja az autót. Pláne, hogy ekkor még nem tudták túl sokan, hogy Turkington és Jordan is marad a csapatnál. Oliphant nem volt rossz első évében a Ciceley Mercedesben, viszont mindenki egy jóval nagyobb nevet várt a mezőny talán legjobb csapatához. A hírek szerint 600-700 ezer fontba kerülő ülésre igen kevesen tudták összerakni a költségvetést, Oliphant szponzorai pedig gyorsak voltak. Eredményeit látva pedig mindenki döntse el magának, hogy csalódás volt 2019-es szezonja, vagy nem.
A Speedworks Motorsport 1995 után hozta vissza Toyotát, mint gyártót/forgalmazói támogatót a szériába, az idősödő, de annál szebb Avensist pedig a Corolla GT váltotta. A BMW-hez hasonlóan igencsak későre összeálló program idén még csak egyautós volt, illetve az autóra ránézve nem igazán tűnik gyári projektnek a sok szponzorral telerakott festés miatt. A csapat hivatalosan Team Toyota GB with Ginsters néven lett nevezve, pilótája maradt Tom Ingram.
A Hondánál változatlanul a Matt Neal – Dan Cammish felállás várta az új szezont, utóbbi versenyző pedig a legjobbak közé nőtte ki magát 2019-ben. A Vauxhall igazi “öregfiúk best of” duót igazolt idénre, miután Josh Cook és Senna Proctor is távoztak a csapattól. A BMW-től érkező Rob Collard 2007 óta először kapott elsőkerék-hajtású autót, a teljesítményén pedig meg is látszott. Collard mellé “mindenki kedvence”, Jason Plato érkezett, három nehéz szezont követően elhagyva a Subarut. A kétszeres bajnok legenda és celebritás nem futott rossz évet, de valószínűleg ennél nagyobb elvárásai voltak a szezon elején. Proctor Jason Platót váltotta a BMR-nél, ahol a számos pletykával ellentétben maradt Ash Sutton, akit szinte mindenki a TCR Europe-ban képzelt el 2019-re. Ebből végül egyetlen beugrás lett Spában, ahol ismét brillírozott a 2017-es bajnok. A BTCC-ben viszont erre nem volt semmi esélye, hiszen a Subarutól ismét nem kapott nagyobb támogatást a BMR, egy kiábrándító évet teljesítve, kikapva sok, lényegesen kisebb alakulattól is.
A dealer támogatás nélküli csapatok közül három volt, akikre tudtuk, hogy komolyan oda kell figyelni (BTC, AmD, Motorbase). A BTC Racing két teljesen új Honda Civicet (FK8) kapott a Dynamicstől, Chris Smiley mellé pedig Josh Cook érkezett a PMR-től. A tavaly majdnem bajnokesélyes Cook 2019-re gyakorlatilag is felnőtt a legjobbak közé, de végig picit outsider volt a BMW-k és Cammish mellett. A szezonzáró előtt negyedik az összetettben, címesélyesként várva Brands Hatch-t. Az AmD eladta a két MG-t az Excelr8 Motorsportnak, akik első BTCC szezonjukra készültek, az újonc Rob Smith – Sam Osborne duóval (akik a feeder szériákban sem remekeltek), az eredményeik is ehhez foghatóan alakultak sajnos. Helyettük megvették a kilépő Eurotech Racing (a tél talán legszomorúbb híre volt Jeff Smith csapatának távozása) által már nem használt, két FK2-es Civicet. Az MG-vel tavaly váratlanul jól teljesítő Rory Butcher mellé leigazolták Sam Tordoffot, aki nem volt teljesen elégedett a Motorbase-nél. A két pilóta, illetve a csapat szponzorai által egy viccbe illően hosszú csapatnevük lett: Cobra Sport AmD AutoAid/RCIB Insurance. Mint sajnos később megtudtuk, a 2016-os ezüstérmes újabb peches évét egy kegyetlen családi tragédia pecsételte meg. Butcher viszont brillírozott a régi Hondával. A két öregedő Audit is megtartotta az essexi csapat, a Trade Price Carstól kapott főszponzori támogatás keretein belül, TradePriceCars.com név alatt indítotva őket. Az egyik autót Jake Hill kapta meg, aki meghálálva a bizalmat, megszerezte első győzelmét Knockhillben. A másik Audit egy, a teljes szezonos versenyzéshez sok év után visszatérő legendának, Mark Blundellnek adták. A korábbi F1-es versenyző, CART és Le Mans-i 24 órás győztes sajnos nem igazán tudott beilleszkedni a szériába és a mezőnybe, számos fölösleges balesetbe és csatába keveredve. A rajongók pedig bőven megkérdőjelezték, hogy 53 évesen helyes volt-e a visszatérése.
A Motorbase-nél is komoly változások történtek a télen. Három versenyzőjük közül egyedül Tom Chilton maradt, aki tavaly harcolt a bajnoki címért (bár inkább csak matematikai esélyes volt). James Cole helyére Ollie Jackson (mennyire ironikus már, hogy egy másik Jackson került a Motorbase-hez, a rajongók egyenesen Barty ‘bá Mat Jackson irányába történő odaszúrásként értelmezték az igazolást) érkezett a másik, Shredded Wheat által támogatott autóba. Tavaly a harmadik Fordhoz szükséges anyagi keretet Tordoff és támogatói rakták össze, idénre pedig a téli pletykákat beigazolva egy szenzáció értékű visszatérésnek lehettünk szemtanúi. Lewis Hamilton mozgássérült öccse, Nicolas kapta meg az autót, aki négy évvel korábban már versenyzett pár BTCC fordulóban. A speciálisan átalakított Focus RS-hez a Williams F1-es csapat névadó szponzora, a ROKiT, illetve a DUO rakták össze a szükséges költségvetést. Utóbbi kihátrálása, illetve az eredmények elmaradása miatt sajnos 2019-ben sem sikerült a teljes szezon Nicolas számára.
Bár nem számítanak kis csapatnak, a Ciceley nem futott egy jó évet. Megtartották a két Mercedest, Adam Morgan mellé pedig Daniel Rowbottom érkezett a Clio-kupából. Teljesítménye azonban nem ért elődje, Oliphant nyomába. A harmadik Mercedest futtató Laser Tools Racing 2019-re teljesen független lett a Ciceley-től. A szezon közben pedig Aiden Moffat csapata nyugdíjazta is az A-osztályt, 4 év után visszahozva a lényegesen fejlesztett Infiniti Q50-et.
A legkissebbekre térve, Matt Simpson folytatta az FK2-es Civic-kel, illetve Stephen Jelley a régi, 125-ös BMW-vel, győzelmet is szerezve. Tony Gilham HARD csapata is megtartotta a négy Volkswagen CC-t, utolsó pillanatban pedig megmentették Jack Goff szezonját, aki reménytelen helyzetben találta magát a Eurotech kilépését követően. Goff öröme, egyben Mike Bushell szomorúsága is volt. A régicske VW-vel tavaly zseniálisan teljesítő Bushell a szezon előtt picivel veszítette el költségvetésének lényeges részét (a Tordoff tragédiát követően aztán mégis lehetőséget kapott 2019-ben). Goff csapattársai a 2018-ban a csapatnál már versenyző Bobby Thompson és Carl Boardley, valamint a mindössze harmadik versenyszezonját teljesítő (3 éve még a pályák széléről nézte a versenyeket, mint közülünk bárki), közben brutálisan fejlődő Michael Crees lettek. A Eurotech távozása mellett az Alfát megépítő HMS Racing lecsúszott a nevezési határidőről (kicsit érdekes volt a teljes helyzet, elvileg utolsó percen veszítettek szponzorokat, ellenben ők lettek volna a 31. nevező, a széria vezetése pedig harmincban limitálta az indulók számát). Ennek ellenére azóta is fejlesztik az autót, részt vettek a nyári Dunlop teszten is, illetve terveznek visszatérni jövőre.
Tehát 2019-re ismét megvalósult a maximális nevezőszám, két új modell került a rajtrácsra, időközben “újjáéledt” az Infinity, visszatért a versenyzéshez egy legenda Blundell személyében, így mindenki egy zseniális szezont várt, ami teljesült is szerencsére! Lássuk tehát, mi is történt az első három fordulóban. Kis zárójelben meg kell jegyeznem, hogy a versenyekről készült beszámolók azért is lehetnek ismerősök, hiszen ezek a GP-Zónán az adott fordulók után közzétett írásaim szövegéből merítkeznek, apró átalakításokkal.
Brands Hatch (Indy vonalvezetés):
“Hát mi volt itt kéremszépen: a BTCC egy forduló alatt ismét hozta több nagy széria teljes évadjainak izgalmát” – rképpen értékeltem április első hétvégéjén a szezonnyitó fordulót, nyolc versenyhétvégével később pedig fenntartom szavaim!
Néhány bekezdésben összefoglalni három 24 körös futam történéseit nem egyszerű, tegyünk viszont egy próbát. A szezonnyitó hétvégét utolérő szélsőséges időjárás már az időmérőn is kimutatta foga fehérjét, az első verseny rajtrácsa pedig egy teljes összevisszaságot hozott. A legjobb pozíciókból rajtoló versenyzők esős gumikon várták a rajtot, míg a mezőny hátsóbb feléből indulók vegyesen a keményebb és puhább keverékű slick abroncsokon. A futamra majdnem teljesen elálló eső pedig egyértelműen jelezte, hogy arra a versenyzőre mosolyoghat a szerencse aki a legjobb pozícióból rajtoló slick gumis. Őt pedig Josh Cooknak hívták. A BTC Racing pilótája pár kör alatt átgázolt a mezőnyön, mint kés a vajon, a futam végére ismét eleredő eső sem akadályozta (ami számos slicken rajtolót visszafogott az utolsó körökre).
Cook mögött az egész hétvégén briliánsan versenyző Jake Hill futott be a TPR Audival (15. rajthelyről), míg a pódiumot a 10 helyezést javító Tom Chilton egésztette ki. A további pontszerző helyek sem mindennapi neveket hoztak: Aiden Moffat és Adam Morgan 18, illetve 17 pozíciót lépett előre, Bobby Thompson 13-at, míg az időmérő után kizárt és utolsó helyről rajtoló Stephen Jelley hetedik lett a régi 125-ös BMW-vel! Az esős gumikon rajtolók közül a nyolcadik Matt Neal végzett a legelőkelőbb helyen, a pole-pozíciót megszerző Sutton és Rory Butcher előtt. Jack Goff, a mindössze harmadik (!) versenyszezonját futó Michael Crees, Tom Ingram, Mark Blundell (az öreg róka nincs rossz formában a több év inaktivitás ellenére – gondoltam még akkor naívan) és Andrew Jordan szereztek még pontokat.
A pontszerzők: Cook-Hill-Chilton-Moffat-Morgan-Thompson (+ pont- leggyorsabb kör)-Jelley-Neal-Sutton (+ pontok- pole és vezetett kör)-Butcher-Goff-Crees-Ingram-Blundell-Jordan.
A második versenyen immár mindenki slick gumikon rajtolt, a kompenzációs súly pedig éreztette hatását (idén 57 kilogramot kap az első futam győztese, az eddigi 75-tel ellentétben), hiszen a nyitó versenyen száguldók igencsak visszalassultak, egyedül Jake Hill tudta komolyan tartani a ballaszt mentes autókat. Ezúttal Andrew Jordan játszotta a “jégtörőt”, az új WSR 330-as BMW-vel a 15 helyről rajtolva verte meg majdnem 10 másodperccel az egész mezőnyt, egy klasszis vezetést követően (tehát az új masina egyből megérett a sikerre). A rengeteg csatát és izgalmat adó futam egy photo finish-t is hozott, hiszen Sutton, Morgan, Hill, Ingram és Jelley egymás hegyén-hátán értek be a célba. A verseny végére szinte teljesen gumik nélkül maradt Sutton zseniális védekezéssel lett második, Tom Ingram pedig 8 helyet javítva szerezte meg az új Toyota első komolyabb eredményét. A súly miatt folyamatosan visszaeső Cook hetedik lett, Rory Butcher, Tom Chilton és Senna Proctor előtt. Pontokat Matt Neal, Dan Cammish, Bobby Thompson, Colin Turkington és Tom Oliphant szereztek.
A pontszerzők tehát: Jordan-Sutton (+ pont-vezetett kör)-Morgan-Hill-Ingram-Jelley-Cook (+ pont- vezetett kör)-Butcher-Chilton-Proctor-Neal-Cammish-Thompson-Turkington-Oliphant.
Az utolsó versenyre Matt Nealt sorsolták pole-pozícióba, aki Senna Proctor mellett várhatta a zöld zászlót. A rajt azonban Stephen Jelley-ről szólt: a 125-ös BMW pilótája állva hagyta a körülötte levőket, az első kör végére pedig már a versenyt is vezette. A tapasztaltabb Chilton-Neal duó azonban a verseny második felére megelőzte Jelley-t (lényegében egy adok-kapok volt folyamatosan), a kakaskodásban pedig a háromszoros bajnok Neal Hondája megsérült. Lényegében csak az utolsó körre súlyosbodott a helyzet, akkor azonban az alig irányítható autóval a nyolcadik helyig csúszott vissza Neal, Chilton pedig egy kényelmes győzelmet aratott az időközben a képletbe keveredő AmD hondás Rory Butcher és Jelley előtt. A futam után azonban egy 5 másodperces büntetést kapott Chilton, Neal lökdösése miatt (ami eléggé váratlan volt, hiszen Jelley okozott több kárt Neal autójában), aminek következtében Rory Butcher első BTCC győzelmét ünnepelhette – még ha nem is a dobogón. Egyben az AmD Essex első BTCC győzelme is volt. A hétvége során folyamatosan stabil Cook negyedik lett, ezzel pedig vezette a bajnokságot az első forduló után, 5 ponttal Chilton és 9-cel Jelley előtt. A top tízbe a két fehér-kék “gyári” BMW (Turkington és Oliphant), Smiley, Moffat és Ingram fértek még be Neal mellett. Míg a maradék pontszerző helyeknek Morgan, Goff, Plato, Cammish és Thompson örülhetett vagy szomorkodhatott, ki-ki előzetes elvárásai alapján.
A pontszerzők: Butcher-Chilton-Jelley (+ pont vezetett kör)-Cook-Turkington (+ pont- leggyorsabb kör)-Oliphant-Smiley-Neal (+ pont vezetett kör)-Moffat-Ingram-Morgan-Goff-Plato-Cammish-Thompson.
Donington:
Három héttel később Doningtonban folytatódott a szezon. A hétvége Turkington és az új BMW dominanciáját, majd 1992 óta a Corolla első BTCC győzelmét hozta. Talán kevesebb káosz, jóval több lezúzott autó és vonatozás, azonban semmivel sem kevesebb izgalom. Ezzel a mondattal lehetne legmegfelelőbben leírni a 2019-es második BTCC forduló eseményeit.
Colin Turkington 2017 tavasza óta először várhatott pole-pozícióból egy versenyhétvégét, lehetőségeit pedig maximálisan ki is használta, két győzelmet szerezve Doningtonban. Egyelőre azonban ne ugorjunk ennyire előre! Talán az első futam hozta a legkevesebb váratlan fordulatot, Andrew Jordan számára azonban kellemetlen emlékként fog megmaradni: Adam Morgan és Stephen Jelley is oldalból, nagy sebességnél találta el autóját a rajtot követően, komoly károkat okozva annak bukókeretében. A kórházba szállított 2013-as bajnok számára ezen a ponton véget is ért a hétvége, szerencsére megúszta zúzódásokkal. Ugyancsak a harmadik kanyar hozott egy Ollie Jackson-Jake Hill összeakadást is, mindkét autó féltengelyét eltörve. Az élmezőny végének Honda darájából hullott ki defekttel Josh Cook is (aki jó rajthelye ellenére rossz taktikát válaszott a kemény gumival), míg Tom Ingram a rivális japán márka szendvicsében autózta végig a futamot. Nicholas Hamilton Aiden Moffattel csatázva maradt motorháztető nélkül, a falban végezve a versenyt. Az élen azonban semmi sem zavartatta Turkington és Sutton menetelését: a két bajnok 4 másodperccel verte meg a mezőnyt. Pontosabban az első BTCC dobogóját szerző BMW-s Oliphantöt. A futam igazi vesztese az AmD-s Tordoff volt, aki az utolsó körökben csúszott ki a harmadik helyről, egészen a 15. pozícióig visszaesve. A futam végére két helyet tudott javítani.
A pontszerzők: Turkington (+ pontok- pole és leggyorsabb kör)-Sutton-Oliphant-Neal-Ingram-Cammish-Smiley-Chilton-Plato-Collard-Butcher-Proctor-Tordoff-Moffat-Goff.
A második futamon sem talált kihívóra Turkington (akik nem tudják, az első futam befutója adja a második rajtsorrendjét). A rajtnál mindkét BMW elhúzott a végsebesség hiányával küzdő Sutton Subarujától, a 2017-es bajnok azonban hamar visszaelőzte Oliphantöt, akinek az autója ekkor kapta az első komolyabb ütést a futamon. Rossz rajtpozíció miatt egy áthajtásos büntetéssel jutalmazták Dan Cammish-t, továbbá a safety car érkezésére sem kellett sokat várni: Mark Blundell túl nagy lelkesedéssel lökte ki Sam Osborne MG-jét az első kanyarban. Tom Ingram számos sérüléssel vészelte át a Hondákkal való csatát, illetve Tordoff ismét a rövidebbet húzta, hiszen Jason Plato “elküldte virágot szedni” a fűre. A Suttonnal való csatát követően lelassuló Oliphant BMW-je Matt Neal hajrájának köszönhetően újabb komoly ütést kapott, majd újabb pozíciót veszített (4) Tom Chiltonnal szemben. A mezőny hátsó feléből rajtoló Josh Cook a 11. körben már a hetedik pozícióban csatázott zseniális csatákat letudva, a 17. körben azonban a folyamatosan hátracsúszó Oliphantöt kiforgatta. Ezen a ponton egy újabb biztonsági autós szakaszra került sor, hiszen Jack Goff túl optimistán akarta megelőzni Chris Smiley Hondáját, eltörve annak hátsó tengelyét (ő maga is feladta a futamot). A messze elhúzó Turkington mögött Matt Neal megelőzte Sutton alacsony végsebességű Subaruját, megszerezve a dobogó második fokát. Tom Chilton maradt le a pódiumról.
A pontszerzők: Turkington-Neal-Sutton-Chilton-Butcher (+ pont- leggtorsabb kör, egy nagyon szép autózás végén, a régi Hondával)-Plato-Collard-Cook-Hill (a 30. pozícióból rajtolva!) -Ingram-Jackson-Morgan (kis csoda, hogy újraépítették rommátört autóját az első futam után)-Cammish-Tordoff-Boardley.
A hétvége utolsó futamára Tom Ingramet sorsolták a pole-pozícióba. A toyotás mögül Jake Hill, illetve a két Vauxhall rajtolt. Hill erre a futamra választotta a kemény keveréket, amivel zseniálisan védekezett a futam végéig. A rajtot követően az egy versennyel korábban még dobogós Matt Neal teljesen eltűnt, a futamot is csak 18. pozícióban zárta végül. A harmadik kanyar eseményeit pedig “HARD Times” névvel is illethetnénk: Michael Crees és Carl Boardley a külső ív fele csúszott ki, durván eltalálva a falat, míg a belső ívről a fűre sodródó Jack Goff telibe találta Nicolas Hamilton Fordját. Tehát három kanyarig tartott a négyből három HARD VW futama. A fordított rajtács és keveredett mezőny komoly csatákat hozott a mezőnyben. A kemény gumikon rajtoló Jake Hill a 9. körig tudta tartani a második helyet Rob Collarddal szemben, míg az élen Ingram kényelmesen ellépett. A visszaeső Hillt a 11. körben Josh Cook, majd Rory Butcher is megelőzte. Közen Ash Sutton menetelt keményen a dobogó irányába: a 16. körben megelőzte a 6. Jason Platót, majd két körrel később ő is bedarálta Jake Hill Audiját (rohamának az egy körrel később érkező kockás zászló vetett véget). Szintén nagyot csatázva tartotta pozícióját a nehéz BMW-vel Colin Turkington, a leintés előtt azonban megelőzte őt Adam Morgan. A Mercedes pilóta köszönetét fejezte ki a csapatnak, mivel ő sem hitte, hogy újra tudják építeni autóját a Jordannel történő kemény ütközést követően. Végül a tartalékautó motorját és első felét felhasználva sikerült ez a Ciceley Motorsportnak. Semmi sem zavartatta viszont Tom Ingram tempóját, aki végül egy másodperc előnnyel verte meg Rob Collardot. A Toyota Corolla első BTCC győzelmét szerezte 1992 óta, míg Collard 2006 nyarán állt utoljára dobogón egy elsőkerék meghajtású BTCC versenygéppel. Josh Cook katasztrofális első futamát követően hatalmasat mentett dobogójával, míg Rory Butcher ismét profin versenyezve lett negyedik.
A pontszerzők: Ingram-Collard (+ pont- leggyorsabb kör)-Cook-Butcher-Sutton-Hill-Plato-Morgan-Turkington-Cammish-Smiley-Chilton-Oliphant-Moffat-Tordoff.
A bajnokság vezetését két dobogójával átvette Ash Sutton (70 pont) Doningtont követően, három egységgel megelőzve Cookot, öttel Turkington és az első forduló után vezető Chilton kettest, míg hat ponttal az eddig nagyon meggyőzően versenyző Rory Butchert.
Thruxton:
Újabb három hetes szünetet követően, május 18-19-én Thruxtonba látogatott a BTCC. A BMW két újabb győzelmet ezúttal Adrew Jordan szolgáltatta, majd Josh Cook sikere zárta az addigiakhoz képest kevésbé izgalmas hétvégét.
A szerencse mindig változó, Andrew Jordan pedig igazán elmondhatja ezt, hiszen az előző forduló első futamán szenvedett balesetét követően ki kellett hagynia a hétvége hátralevő részét. Thruxtonban viszont az első pilóta lett a mezőnyben, aki három győzelemig jutott a szezonban. A szombati időmérőn kissé váratlan pole-pozíciót szerző Sam Tordoff jól rajtolt el, a mögötte loholó Jordan azonban egyetlen pillanatra sem veszítette szem elöl, a futam végére pedig Dan Cammish is megérkezett riválisai nyakára. Az utolsó körökben pedig elég volt egy megcsúszás Tordofftól, Jordan pedig nem kegyelmezett. Egy rövid kakaskodást követően Tordoff a futam végére inkább a dobogó második fokát kellett védelmezze, nem a győzelemért harcoljon. A feladatot végül sikeresen abszolválta az AmD versenyzője. Idei első dobogóit szerezte tehát az eddig igencsak peches szezont futó Tordoff-Cammish kettes. A legjobb ötbe az igencsak stabilan pontokat gyűjtögető Turkington-Butcher duó fért be. A futamot eléggé rendhagyó módon, mind a 30 autó befejezte.
A pontszerzők Jordan-Tordoff (+ pont-pole pozíció)-Cammish (+ pont- leggyorsabb kör)-Turkington-Butcher-Plato-Neal-Collard-Sutton-Hill-Cook-Ingram-Jelley-Smiley, illetve idei első pontocskáját gyűjtő Matt Simpson.
A nap második versenyén Jordan hibátlanul rajtolt el a győzelme garantálta pole-ból, csapattársa Turkington azonban a nyomába eredt, egy teljes futamos csatát eredményezve. Vérre menő küzdelmeket azonban nem láthattunk, hiszen megkímélték egymást a BMW-s fiúk. Bár Tordoff is jól kapta el a rajtot, a kakaskodásokban visszacsúszott, végül hatodikként zárva a versenyt. Visszatérve a WSR fiúk csatájára, bár Turkington végig gyorsabbnak tűnt a könnyebb autóval, Cammish folyamatos közelsége miatt azonban nem kockáztatott a háromszoros bajnok. A hétvége során folyamatosan erős, azonban éppen csak nem elég jó Jason Plato csúszott le a dobogóról, míg Matt Neal végzett még Tordoff előtt. A futam egyetlen komolyabb koccanását Ollie Jackson falra kenődése jelentette.
A pontszerzők Tordoff mögött: Butcher (+ pont- leggyorsabb kör)-Ingram-Collard-Cook-Sutton-Hill-Morgan-Oliphant-Smiley voltak.
A fordított rajtrácsos harmadik futamon aztán nem maradt el a roncsderbi. Jack Goff a rajtig sem jutott el, a pole-pozícióba pedig Ash Sutton Subaruját húzták. A rajtot követően kicsúszó Rob Collardot durván elkapta oldalból Adam Morgan, váratlan módon azonban a veterán Collard folytatni tudta, pontot is szerezve. Sutton bár jól rajtolt, a mellette startoló Cook már a célegyenesben megfogta, a csetepatéban pedig Rory Butcher is elé került. A dobogót egy harmadik hondás, Sam Tordoff is ismét célbavette, az AmD versenyző alatt azonban meghalt az autó, peches szezonja tehát folytatódott. A Boardley-Rowbottom kakaskodás újabb biztonsági autós fázist hozott. Cook pedig nagyon ellógott üldözőitől az újraindítást követően, stabil győzelmet aratva, egyben a leggyorsabb kört is megfutva. Butcher második helyével pontegyenlőségben vezette a tabellát, míg Sutton dobogója feledtette pocsék hétvégét a subarussal. A két győzelmet is szerző Jordant kilökték a futam végén, emiatt lemaradt a legjobb 15-ről.
A dobogó alatti potszerző helyek: Neal-Ingram-Cammish-Oliphant-Plato-Turkington-Moffat-Smiley-Jelley-Chilton-Collard-Proctor.
A bajnokság három forduló után hihetetlen szorosan állt Thruxton után: Turkington és nem kis meglepetésre Butcher is 102 pontos volt, őket 100 egységgel Cook követte, majd jött 97 ponttal Sutton.
A szezon Croftban folytatódott, egy hónappal később. A BTCC történetében először pedig egy szezonon belül kétszer is ellátogatott Thruxtonba a mezőny, a második hétvégére a pályán augusztus közepén került sor, miután Rockingham kiesett a naptárból.
Ezekről viszont a cikksorozat következő részeiben olvashattok majd!
Címlapkép forrása: a BTCC hivatalos média felületei
