Folytatódik az idei BTCC szezonzról írt sorozatom. Június 15-16-ot írunk, akinek pedig ismerős a dátum: igen, a Le Mans-i 24 órás hétvégéjén rendezték a BTCC 2019-es évadjának negyedik fordulóját, Croftban. A bajnokság három forduló után pedig hihetetlen szorosan állt: Turkington és nem kis meglepetésre Rory Butcher 102 ponttal vezették a tabellát, őket 100 egységgel Cook követte, majd jött a 97 pontos subarus Sutton.
Croft
Folytatódott a BMW dominanciája: Andrew Jordan a rajttól célig vezetve nyerte meg az első két futamot Croftban, míg Colin Turkington továbbra is első helyen állt a bajnoki tabellán! A felszáradó pályán lezajló, igencsak látványos harmadik futam hozta Tom Chilton és a Motorbase Ford idei első, tényleges győzelmét. Írtam mindenzt 3 hónappal ezelőtt, akkor még nem sejtve, hogy Chilton szezonja mennyire rossz fordulatot vesz Croft után.
A szombati időmérőn a Pirtek színekben versenyző Jordan nagyon hosszú idő után szerzett ismét rajtelsőséget. Nem csak, hogy ez volt első BMW-s pole-pozíciója, a 30 éves versenyző utoljára 2014-ben, Thruxtonban szerzett rajtelsőséget, még a családi csapat Civicjének volánja mögött. A hátsókerék-hajtású autóknak kedvező Croft ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: az első versenyen mindhárom BMW a legjobb ötben zárt, majd Jordan vezetésével egy WSR egy-kettőt hozott a második futam. A 2013-as bajnok a mezőny fölött teljesített az előző hétvégéhez hasonlóan, négy győzelemet aratva az utóbbi két fordulóban. Talán egyedül a fordított rajtrácsos versennyel nem lehetett elégedett, ahol veszített néhány pozíciót a káoszos középmezőnybeli csatákban, nyolcadikként zárva a futamot.
Idén először állt dobogóra Chris Smiley a BTC Hondával, parádés első futamot teljesítve. A stabil pontszerzéseket azonban nem hozta hétvégéje további része, hiszen a teljes fordulóban faltörő kost játszó Sutton a falba lökte a célegyenes ráfordító előtt, a második futam utolsó körében. Smiley ezzel egy ötödik pozíciót veszített, illetve egy normális rajthely lehetőségét az utolsó versenyre. Jordan mellett Tom Chilton hétvégéjét kell még kiemelnünk: a fordos brit idén másodszor futott egy problémamentes fordulót, ami az eredményeken is meglátszik. Bár nem tudta Smiley-t megelőzni az első futamon, stabil pontokat gyűjtött a dobogójával. Pole-t szerezve a fordított rajtrácsos versenyre, nem sokat teketériázott, végig vezetve szerezte meg idei első győzelmét (elsőt, amelyet nem vettek el tőle). A bajnoki címre azonban stabilan és néha suttyomban vadászó Turkington-Cook duó ezúttal is erős pontokat gyűjtött. A háromszoros bajnok északír negyedik lett az első futamon (újdonsült csapattársa, Oliphant megdolgoztatta a pénzéért), majd Jordan mögött ért célba, a leggyorsabb kört megfutva a második versenyen (Smiley megelőzése sokáig tartott számára, nem tudta már utolérni zseniális tempót futó csapattársát). Az utolsó futamon hatodik lett. Cook ismét a gyári Hondák szintjén teljesített: két stabil pontszerző helyet követően (8-9.), hibátlanul versenyezve lett második Chilton mögött a nap végén.
Az említett nevek mellett még kell említenünk, hogy Cook mögött célbaérve, 2001 óta (!) első vauxhallos dobogóját kaparintotta meg a jó öreg Jason Plato (mindhárom futamon az élmezőnnyel futott, 8. és 6. helyek az első két versenyen). A “gyári” hondás fiúk pedig sebességben nem szenvedtek hiányt, de valahogy ez volt a maximum számukra Croftban. Cammish dobogója és a mögötte célba érő Neal negyedik helye volt a csapat hétvégéjének fénypontja, a középső futamon.
A BTCC-től megszokott módon számos pilóta játszotta el a faltörő kost ezúttal is. Sutton nem kegyelmezve riválisainak előzgette végig a futamokat, azonban idén először lemaradt a pódiumról (7-5-4. helyek). Kimondottan rossz hétvégén van túl az AmD csapat. Azt megszokhattuk, hogy Sam Tordoff a mezőny boxzsákja, ám ezúttal Butchernek sem volt szerencséje a “zúzdában”. Az első futamon úgy elkenték az AmD-s fiúkat a középmezőnyben, mint engem jó pár éve egy moshpitben, egy Decapitated koncerten. Butcher hetedik helye az utolsó versenyen valamelyest enyhítette a “fájdalmaikat”, azonban a hétvégét bajnoki éllovasként kedzte meg Turkingtonnal holtversenyben, a crofti három futam alatt pedig összeszedett hozzá képest 30 pont hátrányt, visszacsúszva az összetett 6. helyre. A hétvégét záró esőkáoszában pedig véget ért egy sorozat: a toyotás Ingram volt az utolsó a mezőnyben, aki eddig minden versenyen pontszerző helyen ért célba. A felszáradó pályán kockáztatva, slick gumikkal rajtolt el, a körülmények viszont túl későre lettek ideálisak. Bár megfutotta a leggyorsabb kört, éppen csak lemaradt a pontszerzésről, a 16. helyen célbaérve (tehát végülis szerzett pontot a kör miatt, mondhatni meg is szakadt a sorozat, illetve nem is). Butcher volt hasonló helyzetben a hétvége előtt, számára azonban már az első futamon véget ért a sorozat.
A három verseny pontszerzői:
1: Jordan (+ pontk- pole és leggyorsabb kör)- Smiley-Chilton-Turkington-Oliphant- Cammish-Sutton-Plato-Cook-Neal-Ingram-Hill-Moffat-Jelley-Proctor.
2: Jordan-Turkington(+ pont- leggyorsabb kör)-Cammish-Neal-Sutton-Plato-Ingram-Cook- Chilton-Moffat-Morgan-Jelley-Proctor-Butcher-Tordoff.
3: Chilton-Cook-Plato-Sutton-Neal-Turkington-Butcher-Jordan-Morgan-Cammish-Jackson- Proctor-Tordoff-Thompson-Boardley, illetve a 16. Ingram, a leggyorsabb kör miatt.
A tabellát továbbra is Turkington vezette (de már csak egyedül), 11 ponttal Cook és 13-mal Sutton előtt. A már öt győzelmét számláló Jordan lemaradása 26 egység volt Croft után, a nullázós doningtoni hétvégeje miatt.
Oulton Park
Tim Harvey (kommentátor): “Nem a BMW-t kell lassítani, hanem a többieknek illene felérni erre a szinte.” Sorozatban negyedik hétvége két BMW győzelemmel az első futamokon, ezúttal Turkington dominált. A harmadik versenyen aztán Jake Hill megszerezte első BTCC győzelmét, viszont kapott egy büntetést Neal, Plato és Ingram hazavágása miatt. Így Stephen Jelley örökölte meg első sikerét a szériában, 2009 óta! Eképpen foglaltam össze Oulton eseményeit, két héttel a crofti hétvége után, tehát a BMW folytatta elképesztő menetelését Cheshire-ben is.
Ötven BTCC siker: itt tart éppen Turkington, aki dominálta a hétvége első két futamát, Jordan két dobogójával, illetve Oliphant fordított rajtrácsos (megörökölt) második helyével a WSR hihetetlen módon kiemelkedett a mezőnyből. Közben pedig nem mondom, hogy unalmas lett a széria, de nem az utóbbi 3-4 év izgalmait hozták a futamok. Panaszra semmi okunk nem lehetett, hiszen így is öröm volt nézni a versenyeket, viszont az elárult dolgokat, hogy második hétvégéje csak a győztes vezette az adott futamokat. Turkington dominanciájáról (aki az első duplázó volt az időmérőken 2019-ben) nem volt sok, amit mondanom kellene: pole-ból rajtolva nyerte meg az első két versenyt, közben senki sem veszélyeztette a sikereit egy másodpercig sem. A vert mezőny legjobbjai pedig az előző két hétvégén uraló csapattárs, Jordan és a hondás Cammish voltak, akik fordított sorrendben szerezték meg a 2-3. helyeket az első két futamon.
A harmadik futam aztán tartogatta a váratlan meglepetéseket. Jake Hillt sorsolták pole-pozícióba, mellőle pedig egy igazi nagyöreg, az adott pontig igencsak peches hétvégét futó Matt Neal rajtolt (az első versenyen Neal Hondája egyszer csak elhagyta egy kerekét). A kakaskodás azonnal megkezdődött, a régicske Audi pedig nem sokáig tudta tartani az első helyet. Hill azonban visszatámadt, a túlzott lelkesedése viszont Neal autóját kiforgatta, a kavarodás és hatalmas füstfelhő után pedig csak annyit láttunk, hogy az addig dobogóért harcoló Plato és Ingram is döcög a pálya szélén (7-9. helyeket hoztak az addigi futamokon, tehát ezen a versenyen lett volna meg az esélyük a javításra). Neal nem kellett feladja a versenyt, azonban a mezőny végéről csak a 11. helyig tudott előretörni a futam végére. A balesetet követően Hill hatalmas előnyre tett szert, amely az utolsó körökre apadt egy másodperc alá. Az eset miatt büntetése első perctől nyilvánvaló volt. Mögötte pedig az a Rory Butcher haladt a második helyen, aki idén már megörökölt egy győzelmet Chilton Brands Hatch-i büntetését követően. Az AmD hondás skót pedig vészjóslóan közelített Hillre, viszont jött a váratlan újabb dráma: a célegyenes ráfordítóban megcsúszott egy olajfolton, egészen a hatodik helyig visszaesve. Hill így győztesként futott át a célvonalon, Stephen Jelley és Tom Oliphant előtt, megszerezve saját és az Audi S3 első BTCC győzelmét.
A büntetés viszont nem maradt el, 20 másodpercet kapott Neal kilökése és a tömegbaleset okozása miatt, amivel egészen a 14. helyig csúszott vissza. Jelley megörökölt győzelme első BTCC sikere volt 2009 óta, egyben a régi egyes BMW utolsó sikereinek egyike (sikere?) lehet majd. A büntetést követően Sam Tordoff örökölt egy dobogót. A 2016-os ezüstérmes stabilan erős hétvégét teljesített, két ötödik helyet szerezve az első versenyeken. Teljesen elégedett azonban így sem lehetett, hiszen az első futamon Turkington mellől rajtolt, éppen csak lemaradva a pole-pozícióról az időmérőn. Oulton Parkban az MG-s Excelr8 Motorsport futott egy kegyetlen peches hétvégét, hiszen Sam Osborne balesete után Rob Smith óriásit bukott a második futamon a célvonal előtt, majdnem tetejére borítva az MG6-ot. Az élmenők közül Neal mellett Sutton és Chilton is eléggé káoszos, nehéz hétvégén volt túl.
A három futam pontszerzői:
1. Turkington- Cammish (+ pont- leggyorsab kör)- Jordan- Butcher-Tordoff-Oliphant-Ingram-Sutton-Plato-Jackson-Jelley-Chilton-Hill-Goff-Collard
2. Turkington(+pont- leggyorsabb kör)-Jordan-Cammish-Oliphant-Tordoff-Jelley- Butcher-Ingram-Plato-Cook-Neal-Hill-Jackson-Moffat-Rowbottom (első BTCC pontocskája volt a mercedes pilótának).
3. Jelley-Oliphant-Tordoff-Jordan-Butcher(+pont-leggyorsabb kör)-Cook-Sutton- Turkington-Moffat-Morgan-Neal-Chilton-Jackson-Hill (20 másodperces büntetése után, +pont a vezetett körök miatt)-Boardley.
Turkington a zseniális hétvégével már 33 ponttal vezette a tabellát az immár második Jordan előtt. A 3-5. helyezettek között nagyon szoros a verseny alakult ki Oulton után a Cook-Butcher-Sutton trió 148-147-147 pontot gyűjtött, hátrányuk 47, illetve 48 pont volt Turkingtonhoz képest.
Évközi Dunlop-teszt Snettertonban és az előtte történt váratlan fordulat
Mielőtt részletesebben is nekivágnánk a szezon hatodik fordulójában (Snetterton) történt eseményeknek, ki kell térnünk a Laser Tools csapatnál történt eseményekre. Az Aiden Moffat édasapja által vezetett alakulat a télen megvásárolta az évek óta rohadó, 2015 óta gyakorlatilag nem használt két Infinity Q50-es versenygépet. Eredeti szándékaikról vegyes hírek terjedtek. Mint utólag kiderült, a csapat maga is a korábbi BTCC versenyző, Stewart Lines által promovált Touring Car Trophy szériában tervezett velük, amely végül összeolvadt 2019-re a Brit TCR-bajnoksággal. A Touring Car Trophy gyarkolatilag egy, már hosszú évek óta, számtalan promóter által belebegtetett TC Open széria lett, ahová S2000-es, NGTC és TCR autók is nevezhettek. A jövő hétvégén (okt. 19-20) szezonzáróját teljesítő szériába azonban nagyon kevesen neveztek, az évad közben pedig még többen kihátráltak belőle. A Laser Tools Racing sem jelent meg az Infinitykkel, majd július elején a csapat egy nagyon váratlan bejelentést tett. Eladják Moffat Mercedesét, az egyik Infinityt pedig nevezik a hátralévő öt BTCC fordulóra! A csapat mindössze 8 (!) nap alatt rakta össze a versenygépet, amivel hatalmas munka volt, hiszen a régi GPRM alkatrészekről az új, RML által gyártott komponensekre kellett frissíteni a Q50-et, majd azokkal homologációra vinni az autót. A snettertoni fordulót megelőző Dunlop abroncsteszten már jelen volt az Infinity, teljesítménye azonban ekkor még nagyon elmaradt későbbi formájától. Az autót a hónap folyamán Ash Sutton is tesztelte egy privát nap keretein belül, segítsége pedig a Moffat család szerint mérvadó volt a helyes beállítások megtalálásban. A két napos teszten a HMS Racing is jelen volt az Alfával, Rob Austin pedig egy hatodik időt futott a második nap délelőtti felében, majd megnyerte (!) a délutáni fázist, összetett negyedikként zárva a napot. Reméljük, jövőre ismét a rajtrácson lesz a népszerű duó!
Mindkét nap amúgy a Motorbase Fordok futották meg a legjobb időt. Chilton Cammish és Tordoff előtt nyert kedden, szerdán pedig Ollie Jackson volt a leggyorsabb Cammish, Morgan, illetve a feljebb már említett Austin előtt.
Snetterton
Talán a szezon legjobb hétvégéjét láthattuk Snettertonban! A legtöbb rajongó szerint pedig Jason Plato továbbra is egy férfi nemiszerv… Írtam egy hónappal az oultoni fordulót követően. A szezon pedig túl volt a féltávon Snettertonra.
Mit is láttunk valójában a Snetterton 300-on, három futamon keresztül? A ballaszttal leterhelt BMW messze nem tudta crofti és oultoni formáját hozni, a riválisok szinte csapatszerűen kidolgozott rajtja tökéletes blokád volt, Ingram és Cammish pedig elléptek az üldözőbolytól. A Toyota Corollába fektetett munka beérett, igazi győztes bestia lett a hatchbackből, Ingram pedig innentől minden hétvégén veszélyeztethette a többi nagyágyút, amit pole ideje is mutatott már Snettertonban. Azonban versenytempója az első futamon, majd mesteri védekezése a középső versenyen tökéletesen alátámasztotta a tézisem (bár kicsit sok volt számára az egyszerre tankként érkező Turkington és Jordan)! Bár gyanúsan lecsúszott a bajnokesélyekről, számolni kellett vele innentől, jövőre pedig nem kérdésesek a célok a Speedwork Motorsportnál. Ekként vélekedtem augusztus közepén, aztán kiderült, hogy igazam is lett, illetve nem is, hiszen a szezonzáró hétvégét megelőzően, matematikailag Ingram is esélyes még a címre.
Az első verseny pontszerzői:
Ingram (+pont- pole)-Cammish (+ pont-leggyorsabb kör)-Tordoff-Turkington-Jordan-Plato-Collard-Jackson-Simpson-Hill-Butcher-Sutton-Thompson-Smiley-Rowbottom.
(T)ingram első futamos dominanciája az említett kakaskodáskor ért véget (egyszerre két BMW ellentétes oldalból nagyot tud ütni, még a pontszerzés is úszott 8 kör vezetés után), pár körrel a második menet vége előtt. Az igencsak harcias Turkington pedig nem kegyelmezett onnantól, behúzva idei ötödik győzelmét, ami a WSR számára már a tizedik (!) volt 18 verseny alatt. Egyvalaki azonban suttyomban mindkét futamon a győztes nyakán loholt (Cammish), elvéve Jordantől egy második helyet a kicsi a rakás Ingram-Turk-Jordan csetetpatét követően, kihozva azt a Hondából, ami nem volt benne ezen a hétvégén. A harmadik, fordított rajtrácsos verseny pedig a szokásos agyament csatákat hozta. A hétvége során addig nem sokra esélyes Plato-Sutton duó ajtó-ajtót érő viadalát élvezhettük sok körön át, amiből a 2017-es bajnok subarus húzta a rövidebbet, kiforgatása után (amiben Plato nyakig bene volt) kicsúszva a pontszerzők közül. Jason papát megbüntették viszont a túlzott önbizalmáért, elveszítve ötödik helyét (szintén nullázás, 17.). A győzelem pedig az egész hétvégén szenvedő, a harmadik futamon viszont hibátlan Rory Butcher ölébe hullott, megszerezve idei első, célvonalban meglátott diadalát. Butcher öregedő Civicje a a két BTC Honda előtt nyert, akik szintén felejtős fordulót teljesítettek addig (Smiley volt a fordított rajtrács pole-pozíciósa).
A második verseny pontszerzői:
Turkington-Cammish-Jordan (+ pont- leggyorsabb kör)-Jackson-Tordoff-Plato-Sutton-Smiley-Simpson-Hill-Oliphant-Butcher-Thompson-Collard-Cook, illetve a 23. Ingram, a vezetett köröknek köszönhetően.
Butcher-Cook-Smiley-Collard-Jordan-Tordoff-Jackson-Ingram (eredetileg 7., büntették)-Turkington-Goff-Neal-Chilton-Simpson-Osborne-Cammish. Továbbá a 16. Jelley leggyorsabb kör, illetve a 17. Plato vezetett kör tükrében.
Akit még ki kell emelnünk, az Sam Tordoff: nagyon stabilan teljesített Snettertonban, 3-5-6. helyeket behúzva. Továbbá talán először szolgált rá idén Motorbase szerződésére Ollie Jackson (8-4-7. pozíciók). Jordan és Turkington szorgosan gyűjtögették a pontokat az első és utolsó futamokon is (két ötödik, illetve negyedik és kilencedik helyek), a két BMW versenyzőnek nem igazán lesz bajnoki kihívója gyanúsan 2019-ben (gondoltam naívan augusztus elején). Idei első pontjait szerezte meg Sam Osborne az MG-nek, illetve messze legjobb hétvégéjét futotta Matt Simpson (adiggi fordulói egyenesen kiábrándítóak voltak.) Sokkal több nézett volna ki viszont Tom Chiltonnak, aki a negyedik helyről esett ki egy defekttel az első versenyen.
A tabellát Turkington 236 ponttal vezette Snetternton után, a 200 pontos Jordan és a 177 egységes Butcher előtt.
Augusztus közepén ismét Thruxtonba látogatott a széria, de a hétvégéről, illetve a 8-9. fordulók eseményeiről cikksorozatom utolsó részében olvashattok majd!
