Utolsó részéhez ért a BTCC szezonzárója előtti, évadösszefoglaló sorozatom. Köszönöm azoknak, akik az első két részt elolvasták! Augusztus közepén második alkalommal látogatott Thruxtonba a mezőny, a tabellát Turkington 36 pont előnnyel vezette Jordan-, illetve 59 egységgel Rory Butcher előtt. Ekkor sokunk számára úgy tűnhetett, hogy eldőlt az évad, a meglepetések viszont nem maradtak el, amelyeknek köszönhetően még öten esélyesek a címre a hétvégi Brands Hatch-i forduló előtt!
Ismét Thruxton:
Thruxton ezúttal a Hondáról szólt: a hétvége kilenc dobogós helyéből hatot a japán márka versenyzői szereztek meg, okunk viszont így sem lehetett a panaszra, hiszen három különböző csapat versenyzői nyerték a futamokat (Tordoff, Cook, Cammish), illetve a régi és az új Civic is állt a pódium legfelső fokán! Közben gyenge hétvégét futott a komoly ballaszttal leterhelt BMW, immár lényegesen szorosabbá téve a bajnokságot!
A sokak(unk) által langyos és néha egyenesen inspirálatlan formája miatt gyakran savazott Sam Tordoff (2016 szezonzáróján, címesélyesként nyilatkozta: “nem tudom, elég motivált vagyok-e én ehhez”) a májusban rendezett thruxtoni fordulóhoz hasonlóan ismét pole-pozíciót szerzett Hampshire-ben. Ekkor még nem tudhattuk, hogy utoljára látjuk 2019-ben versenyezni a britet… Az AmD versenyzője mellől a közönségkedv… Jason Plato várhatta a hétvége első versenyét, miután két századdal maradt el a hondás idejétől a kvalifikáción. A kétszeres bajnok öröme azonban nem tartott sokáig, hiszen ahogyan Tim Harvey és David Addison kommentátorok is azonnal észrevették, Plato rosszul állt be rajtkockájába. Sebességét azonban jól mutatta, hogy a kapott áthajtásos büntetés ellenére is feljött egészen a 17. helyig a futam végére. Ugyanezt a büntetést Jack Goff is megkapta a benézett rajtpozíció miatt. Tordoff a rajtot tökéletesen teljesítette, onnantól pedig nem igazán volt kihívója a győzelemért, visszakapva a sorstól, amit májusban Andy Jordan vett el tőle a pályán. A hondás idei első győzelmével életben tartotta rekordját: minden eddigi BTCC szezonjában győzni tudott, amikor egynél több fordulóban rajthoz állt.
Az igazi csata Tordoff mögött alakult ki a második pozícióért, Dan Cammish azonban fel tudta tartani a Morgan-Cook duót, idei nyolcadik dobogójat megszerezve (ekkor még mindig győzelem nélkül). Míg a Mercedes pilóta gyakorlatilag 5 pocsék fordulót követően harcolhatott ismét a legjobbak között. Az első futam őrült izgalmakat nem igazán hozott, a komoly bajnoki ballaszttal hátráltatott Jordan-Turkington duó csak a 12-13. pozícióban ért célba.
Az első futam pontszerzői: Tordoff (+ pont- pole és leggyorsabb kör)-Cammish-Morgan-Cook-Oliphant-Collard-Butcher-Neal-Sutton-Smiley-Ingram-Jordan-Turkington-Thompson-Jackson.
A második versenyt immár plusz 57 kg “ajándékkal” várhatta Tordoff, aki ennek ellenére óriásit rajtolt, azonban a súly hamar érzékeltette hatását a Hondán. Az üldöző Morgan-Cook duó kemény diónak bizonyúlt, bár Tordoff hosszú körökön át meg tudta tartani a vezetést. Amikor viszont elszakad a cérna, akkor a “nem csak ketten előznek meg” jelenet játszódott le a brittel: momentumát veszítve egészen a tizedik helyig visszacsúszott a futam végére. Közben Josh Cook nem kegyelmezett, egyszerre előzve meg két riválisát, átvette a vezetést és eltűnt a távolban. Az első futam után ki is jelentette, hogy egy lapra tesznek fel mindent a középső versenyre. A BTC pilóta majd 2 másodperc előnnyel nyerte meg a versenyt Morgan előtt (idén másodszor is diadalmaskodva a pályán), aki további 6,4 (!) szekundumos előnnyel ért célba másodikként. A futam elején visszaeső Matt Neal őrült menetelést mutatva csípte el egy fotofinissel a dobogó legalsó fokát, letaszítva onnan a stabilan haladó Oliphant-t (ezzel nagyjából elúszott a BMW dobogó lehetősége a hétvégén). A ballaszttal szintén kínlódó Cammish ötödik lett, míg az attól megszabaduló Jordan-Turkinton duó csak a 7. és 9. pozíciókig tudott előre lépni. Igazán sokat a valamilyen szinten címesélyes Rory Butcher veszített, aki visszaeső csapattársával, Tordoff-fal csatázva a 10. helyről egyszer csak a 14. pozícióban találta magát. A mezőny közepén ismét eszement küzdelmeket láthattunk, köszönhetően Ingram és Sutton tehetségének, gyengébb autókban.
A második verseny pontszerzői: Cook (+ pont leggyorsabb és vezetett körök)-Morgan-Neal-Oliphant-Cammish-Collard-Jordan-Ingram-Turkington-Tordoff-Sutton-Chilton-Plato-Butcher-Hill.
A fordított rajtrácsos utolsó futamra Rob Collard lett pole-pozícióba sorsolva. Szegény Butcher sajnos a rajtig sem jutott el kuplungproblémák miatt, ezzel gyanúsan elveszítve (amúgy is halvány) címesélyeit. Egyvalami azonban odaért a futamra, még ha nem is az elejére: az eső! Az időjárás okozta káosz szokásosan a szezon legjobb futamai közé sorolta a thruxtoni utolsót, szerencsére azonban igazán nagy bukásokat nem láthattunk, komoly csatákat annál inkább! Collard megtartotta a vezetést a rajtot követően, az üldöző Cammish azonban lényegesen gyorsabbnak tűnt. A veterán Vauxhall versenyző egy apró hibájába (megcsípve a fű szélét a kör elején) került a történet, onnantól pedig nem volt kihívója Cammish-nek, megszerezve idei első győzelmét. Az eszement adok-kapok egy újabb dobogót hozott Neal számára, Morgan pedig egy zseniális fordulót zárt negyedik helyével (az immár hat éves Mercedesben). Ami a bajnoki esélyeseket illeti (ekkor már Cammish is komolyan bejelentkezett közéjük), Cook hatodikként látta meg a kockás zászlót, Jordan 10. lett, míg Turkington éppen csak befért a pontszerzők közé 13. helyével.
A fordított rajtrácsos futam pontszerzői: Cammish-Collard (+ pont-vezetett körök)-Neal- Morgan-Plato (+ pont-leggyorsabb kör)-Cook-Oliphant-Ingram-Sutton-Jordan-Tordoff-Hill-Turkington-Rowbottom-Jackson.
Thruxton tehát elhozta nekünk a szezon nyolcadik és kilencedik győztesét (a tavalyi, rekodszámú 17 győztesre nem igazán van esély, bár pl. a Vauxhall már nagyon közel van egy sikerhez), illetve egy komoly Honda dominanciát (hat dobogós hely a lehetséges kilencből). Jordan annak ellenére, hogy mindhárom futamot legalább egy hellyel Turkington előtt zárt, továbbra is 30 ponttal volt lemaradva az összetett második helyén (249-219), azonban 215 pontjával Dan Cammish odaért a favoritok közé. Őt négy egységgel követte márkatársa, Cook. Butcher gyenge hétvégéjével már 61 pont hátrányban volt Turkingtonhoz képest a második thruxtoni hétvége után, de így is meglepően előkelő pozícióban az ezeréves FK2-es Civickel.
A Tordoff tragédia:
Néhány nappal a skóciai fordulót megelőzően egy szörnyű hír jutott el a széria követőihez: Sam Tordoff kisfia – aki szeptember másodikán született – mindössze néhány naposan elhunyt. Arlo George veséi nem voltak megfelelően kifejlődve, semmilyen kezeléssel vagy műtéti beavatkozással nem tudtak volna segíteni a csecsemőn. Tordoff ekkor jelentette be, hogy kihagyja a knockhilli fordulót, a hétvége után pedig az is kiderült, hogy nem ül többet autóban 2019-ben. Helyettese az a Mike Bushell lett, aki az év elején éppen csak lemaradt a Team HARD ülésről.
Knockhill
A szezon egyik legjobb fordulóját láthattuk Skóciában, egy hónappal Thruxton után: emocionális győzelmek az AmD-nek Tordoff kisfiának tragédiáját követően, Butcher hazai pályán, Hill pedig először nyert a BTCC-ben! Jordan ismét felállt a dobogó tetejére, lényeges pontokat hozva Turkingtonon: 11 ponton belül volt ekkor az első három az összetettben!
A Tordoff család tragédiájának tükrében nagyon nehéz hétvégére készült a lényegében két csapatot is futtató AmD. Az idénre élmenővé növő Rory Butcher pedig hazai versenyére készült Knockhillben, az időmérőn el is kenve a mezőnyt az immár öregedő FK2-es Civickel.
Butcher az első verseny rajtjánál meg tudta védeni első helyét a hátsókerekes BMW-vel előnyben levő Jordannel szemben, ahonnan úgy tűnt, hogy senki sem veheti el idei harmadik győzelmét a skóttól. Jordan BMW-jét azonban nem tudta lerázni, két körrel a futam vége előtt pedig lecsapott a 2013-as bajnok, megelőzve Butchert a célegyenes utáni kanyarban. Mindez azonban nem vette el a hondás skót motivációját, aki egész hétvégén mindent egy lapra téve versenyzett: az utolsó körben visszaelőzte Jordant, behúzva a győzelmet. Mögöttük is izgalmas csaták alakultak ki. A verseny első köreiben Tom Chilton akár még a győzelemre is esélyesnek tűnt, egy zseniális előzést bemutatva Dan Cammish ellen. A Ford azonban eléggé elfogyott alatta, egészen a hetedik helyig visszacsúszva a futam végére. A dobogóra Cammish állhatott még fel, megverve Turkingtont. A versenynek két nagy vesztese volt: a gyenge rajtpozíció után előre menetelő Sutton-Neal duó, akik összekoccantak, eltörve egymás felfüggesztését és megpecsételve hétvégéjük többi futamát is.
Pontszerzők: Butcher (+pontok-pole és vezetett kör)-Jordan (+1 pont-vezetett kör)-Cammish-Turkington-Proctor-Smiley-Chilton-Ingram-Morgan-Hill-Moffat-Plato-Cook-Simpson-Oliphant(+pont-leggyorsabb kör).
A második verseny rajtjánál aztán Jordan nem kegyelmezett, könnyen megelőzve a ballaszt miatt nehezebb Hondát, onnantól pedig nem is talált legyőzőre. A dobogón ugyan az a trió állhatott, azonban teljesen más sorrendben, hiszen Cammish második, míg Butcher harmadik lett. A futam igazi izgalmaiban azonban a skót keze is bőven benne volt: az első körökben pozíciót veszített Turkingtonnal szemben, akit azonnal megpróbált visszaelőzni, a sóderágyba forgatva a háromszoros bajnok észak-írt. Bár Turkington nem ásta el magát, illetve tovább tudott menni, a mezőny végére került. Autója nem sérült, de csak a 19. helyig tudott előre jönni, lemaradva a pontszerzésről (fő riválisával, egyben csapattársával, Jordannel szemben 21 egységet veszítve). Butchert az esetért egy 5 helyes rajbüntetéssel “jutalmazták” az utolsó futamra. Ki kell emelnünk Senna Proctor teljesítményét is: a Subaruval eddig sokat kínlódó fiatal egy zseniális, ötödik rajthelyet szerzett, majd az első két futamon nem is “adta könnyen a bőrét”, az 5-4. helyeken célbaérve.
Pontszerzők: Jordan (+pont-vezetett kör)-Cammish-Butcher-Proctor-Chilton-Ingram-Morgan-Plato-Cook-Hill-Smiley-Simpson-Moffat-Oliphant-Neal, illetv a kieső Bushell-leggyorsabb kör
Aztán jött a fordított rajtrácsos utolsó verseny, ahol az igazi bolondokházát szoktuk látni. A pole-pozícióba Jake Hillt sorsolták, mellőlle Josh Cook rajtolhatott (10-10; 13-9. helyeket szereztek az előző két futamon), míg mögöttük a Plato-Morgan duó sorakozott fel. A rajtnál a mezőny eleje gond nélkül eljött, a pech azonban ezúttal Jordanre csapott le: az előző futam győztese először Simpsonnal akadt picit össze, a sóderányba tolva a hondást, majd nem tudta kikerülni Proctor megforgott Subaruját, telibe találva azt (szerencsére nem nagy sebességnél). A sors tehát valamit visszaadott Turkingtonnak, amit elvett egy futammal előtte tőle, ekkor azonban csak a 14. helyen állt a háromszoros bajnok, 2 pontot hozva Jordanen. Az eset egy hosszú biztonsági autós fázist eredményezett, az újraindítást követően pedig, az addig harmadik Plato folyamatosan kezdett visszaesni, végül csupán 8. lett. Adam Morgan ekkor előzte meg a kétszeres bajnokot, megtartva a dobogót a verseny végéig.
A mezőnybéli kakaskodásokban elhagyta bal hátsó kerekét Mike Bushell Hondája (a Tordoffot helyettesítő angol pocsék hétvégét futott, mindhárom versenyen kiesve, a sebessége viszont megvolt, amit második versenyes leggyorsabb köre is alátámaszt), emiatt ismét be kellett hozni a safety cart. Az újabb újraindítást követően nagy csatákat láthattunk az élmezőny közepén, amikben Cammish-Ingram-Oliphant-Neal-Sutton-Turkington-Chilton és Moffat játszották a szerepeket. A harmadik BMW-s Oliphantnek sem nézett ki rossz hétvége, azonban az első versenyen kapott áthajtásos büntetés hazavágta esélyeit. Az utolsó futamon pedig ő maga versenyzett túl optimistán, egy halom pozíciót veszítve egy Ingram elleni előzési kísérlet után (15-14-13. helyek voltak a hétvégi teljesítménye, de két darab leggyorsabb köre mutatja, hogy több lett volna jóval a napjában). Turkington (rá nem jellemző módon) nagyokat csatázott a darálóban, Sutton személyében megfelelő vívópartnerre találva, majd az egyre többet javuló Moffat Infinitijén fennakadt, tizedik helyen zárva a versenyt (csupán 6 pontot hozva tehát a kieső Jordanen). Az élen Josh Cook nem tudta veszélyeztetni Hill első győzelmét (bár majdnem megtette azt Hill maga, nagyot csúszva az utolsó körben), az AmD tehát mindkét csapatával versenyt tudott nyerni Knockhillben. Morgan dobogójára annál veszélyesebb volt Smiley, a hondás viszont nem tudott elég közel kerülni egy előzési kísérlethez a verseny végére.
Pontszerzők: Hill (+pont-vezetett kör)-Cook-Morgan-Smiley-Ingram-Cammish-Chilton-Plato-Moffat-Turkington-Neal-Sutton-Oliphant (+pont-leggyorsabb kör)-Butcher-Jackson.
Az elmúlt három, majdnem hibátlan (1 győzelem, 6 dobogó) hétvégéjével Dan Cammish nagyon odaért a két BMW-s élmenő nyakára: mindössze 1 ponttal volt Jordan és 11-gyel Turkington mögött. A bajnokság nem volt ennyire szoros hosszú futamok óta. Butcher és Cook emelkedtek még ki a mezőnyből a potjaikat nézve, viszont továbbra is kérdés volt, hogy reális bajnokesélyesként lehet-e kezelni a két privát versenyzőt (Cook hátránya 30, Butcheré 41 pont volt ekkor, Turkingtonnal szemben).
Szezon végi pilótacsere a Motorbase-nél!
Knockhillt követően jelentette be David Bartrum csapata, hogy két fordulóval a szezon vége előtt szakít Nicolas Hamiltonnal. A 27 éves versenyző Thruxtont követően került nehéz helyzetbe, amikor két főszponzorából az egyik, a DUO kihátrált mögüle. Akkor másik kiemelt támogatója, az F1-es Williams csapat oldalán főszponzorként jelen levő ROKiT mentette meg ülését, bevonva a szerződésbe az ABK Beer márkát, akik a ROKiT alá tartoznak. Az ABK biztosította a szükséges összeget Hamiltonnak, a versenyző azonban meg kellett szakítsa szezonját. A miértek pedig kérdésesek azóta is. Hivatalos közleményében Nicolas azt ecsetelte, hogy még összeszedetebben szeretne visszatérni jövőre, azonban mindez nem ilyen egyszerű. Szponzorgondjai mellett (a BTCC nem egy olcsó mulatság, egy teljes szezonos ülés egy topcsapatnál fél millió font fölött mozog) eredményei is elmaradtak. Bár ki kell emelnünk, hogy a mozgássérült versenyző hatalmas utat tett meg az elmúlt években, viszont továbbra is speciálisan átakaított autóban kell versenyeznie. A tabella utolsó helyén állt a szakítás előtt, szezonját pedig számos baleset is hátráltatta.
Hamilton helyére az a Michael Caine érkezett, aki az elmúlt évtizedben a Motorbase egyik legstabilabb versenyzője volt, egy Brit GT címet szerezve 2012-ben a GT3-as (fő) géposztályban (bár győzelem nélkül). Majd 2014-ben 10 ponttal csúszott le a címről, Porschéről Aston Martinra váltva. Az utóbbi pár évben viszont Tony Gilham HARD csapatával fűzte szorosabbra a kapcsolatait. Ami BTCC-s tapasztalatát illeti, 2011-ben debütált a szériában a Motorbase-nél, két fordulót teljesítve egy, a szezon végére nevezett, harmadik számú Ford Focusban. Rockinghamben szerzett tizedik helye említésre méltó. Két évvel később, Croftban tűnt újra fel, az Addison Lee és a Motorbase által közösen indított, immár harmadik generációs Focusban. Az első versenyen szerzett nyolcadik helye azóta is legjobb eredménye a szériában. Három év szünet után, immár Gilhamék egyik Toyotájába ült be Snettertonban és Knockhillben, miután Chris Smiley szakított a csapattal. A technika azonban nem állt mellé, a hatból csupán két futamon tudott rajhoz állni. Nagyjából hasonlóan alakult tavalyi, első teljesnek ígérkező éve a HARD színeiben. Rockinghamet követően pedig szakítottak is a felek, miután Caine nem tudott pontot szerezni (durván kikapva mindhárom, a szezon legalább első felét teljesítő csapattársától).
Silverstone
Tom Ingram oktatott az első két futamon az egyre jobb Toyotával, majd jött az esőkáosz, Jack Goff pedig behúzta a Team HARD első győzelmét egy tökéletes gumistratégiával és vezetéssel, Moffat pedig az Infinity első dobogóját szerezte! Az összetettben Turkington növelte az előnyét, egy fordulóval a szezon vége előtt.
A szombati időmérőn, 2017 Knockhill óta szerzett ismét pole-pozíciót a jó öreg Jason Plato, tovább hajszolva a “mágikus” 100 győzelmet, teljesítményét pedig az is méltatja, hogy csapattársa Collard csupán 17. lett a kvalifikáción. A sors keze (akit ezúttal Ingramnek hívtak) azonban ismét közbeszólt. Plato jól kapta el a rajtot, az első pole-pozíciójáról éppen csak lemaradó Chris Smiley viszont nem, Ingram és Neal mögé esve az első kör közepére. Tom Ingram tempója megkérdőjelezhetetlen volt, a 4. körre utolérte Platot, illetve az előzésre sem kellett túl sokat várni. Ennek ellenére nem tudta lerázni magáról a vauxhallos veteránt, aki tett még pár előzési kísérletet, de reális esélye nem volt az első hely visszavételére. Mögöttük Chris Smiley megelőzte Matt Nealt a harmadik pozícióért, megtartva a dobogót a verseny végéig. A 4-6. helyeken pedig egy izgalmas Cook-Sutton-Oliphant csatának lehettünk a szemtanúi. A dráma a 9. köben érkezett, amikor a nem túl jó tempót diktáló BMW-s Turkington összeakadt Collard Vauxhalljával, kipörögve, egészen a 25. helyig visszacsúszva. Az észak-ír háromszoros bajnok tehát egy újabb nagy felzárkózásba kezdhetett. A top tízbe kvalifikáló Subaruk meglepő módon estek ki, mindketten jobb első defekttel, Proctor a 14., míg Sutton a 17. körben.
Az éles nagy változások nem történtek, Smiley mögött csapattársa, Cook ért célba negyedikként (ami Cook bajnoki esélyeit nézve nem volt éppen optimális, de nem tűnt úgy, hogy a BTC Racing forszírozná a helycserét), Oliphant és Neal előtt. Mike Bushell hetedik helyével bizonyította, hogy Tordoff megfelelő helyettese. Ami a címesélyeseket illeti, Jordan nyolcadik helyen ért célba, azonban megbüntették egy Chilton elleni, nem teljesen szabálytalan előzésért, így végül a 10. helyért kapott pontokat. Két fő riválisán viszon így is hozott, hiszen Cammish 11. lett, Turkington pedig a 14. helyre tudott előre jönni, kipörgését követően. A befutón pedig egy nagyon komoly Morgan-Chilton-Cammish-Collard csatát láthattunk a 9-13. helyekért.
Pontszerzők: Ingram (+ pont-vezetett kör)-Plato (+ pontok- pole és vezetett kör)-Smiley-Cook-Oliphant-Neal-Bushell-Morgan-Chilton-Jordan(eredetileg 8., büntették)-Cammish-Collard-Simpson-Turkington-Butcher. Továbbá a 24. Sutton, aki megfutotta a leggyorsabb kört.
A második verseny rajtjánál nagy csodák nem történtek (Moffat el sem jutott odáig, az Infinty leállt a felvezető körön, míg Goff kapott egy áthajtásos büntetést, rosszul elfoglalt rajtkocka miatt). Ingram meglógott az élen Plato előtt, míg a dobogóért egy kemény Olipant-Smiley-Cook-Neal csata alakult ki. Közben feladta a harcot Rob Collard és Sam Osborne autója. Turkington és Jordan a 7. körre találtak egymásra, kemény csatát vívva a kilencedik helyért, amiből a címvédő jött ki jobban. Az eső lába pedig végig a levegőben lógott, a 10. kör környéken pedig rá is kezdett, fokozatosan erősödve. A ballaszt és vizes pálya okozta nehézségek miatt Ingram lassulni kezdett, magára húzva üldözőit. Plato pedig megragadta az alkalmat az előzéshez, viszont nem számolt jól a helyezkedésnél, meglökve Ingramet, ezzel pedig átadtak a vezetést az egyre gyorsabb Oliphantnek. Nem sokkal később Turkington megelőzte Platot harmadik helyért. Az eső erősödésével viszont a káosz sem marad el. A kakaskodásokban Matt Neal, Ollie Jackson és Rory Butcher is kiestek, míg a sóderágyba ragadó Morgan Mercedese miatt behozták a biztonsági autót.
A safety car előtti körben nagyot csatázott Jordan, Cook és Cammish, a behíváskor pedig nem akarták eldönteni, hogy kié is az akkor 4-5. pozíció, két körön át egymás mellett autózva. Végül azonban Jordan maga elé engedte Cammish-t. Az újraindítás után Ingram visszavette a vezető helyet, a lassulni kezdő Oliphanttől, aki pedig azonnal el is engedte címesélyes csapattársát, Turkingtont. Jordan és Oliphant BMW-je sem akart működni a hideg gumikon, mindketten egy pár helyet veszítve (végül 7-8. pozíciókban értékelték őket). Az élen Turkington nem tudott közeledni Ingramre, Cammish azonban nagyon a BMW-s nyakán loholt. Az egyre több kiesést és káoszt hozó versenyt azonban 4 körrel a vége előtt, piros zászlóval leintették. Egyes rajongók pedig ellenérzéseiket fejezték ki, hiszen Cammish már előzési pozícióban volt Turkington ellen, míg az egy körrel korábbi (19.) végeredmény értelmében Jordan (Turkington ezzel újabb pontot nyert) és Bushell Oliphant mögött végzett, pedig a pályán megelőzték már. Plato volt aki éppen csak lemaradt a dobogóról, Josh Cook előtt célbaérve. Michael Caine pedig első pontjait szerezte 2013 Croft óta, a 12. helyen célbaérve.
Pontszerzők: Ingram (+ pont-vezetett kör)-Turkington (+ pont-leggyorsabb kör)-Cammish-Plato-Cook-Smiley-Oliphant (+ pont-vezetett kör)-Jordan-Bushell-Simpson-Sutton-Caine-Thompson-Jackson-Proctor.
Az igazi káosz azonban még hátra volt. A fordított rajtrácsos utolsó versenyre Suttont sorsolták pole-ba, Simpson-Bushell-Jordan-Oliphant és Smiley elé. A rajtnál a 2017-es bajnok Subaruja picit lassan indult el, Simpson és Jordan is megelőzte, a privát hondást viszont 1 kanyarral később kitették a pályáról, véget vetve futamának. Az egyre erősödő esőben Josh Cook vette át a vezetést, míg Tom Ingram Toyotája úgy tűnt, hogy megáll(később ő is visszatért vizes pályás gumikkal, körhátrányban). Az első fecskék, akik váltottak a vízes pályás gumikra, Goff és Moffat voltak a 4. körben, mint kiderült, a jó taktikát meghúzva, hiszen utánuk a mezőny majd fele kiállt, aminek következtében, a 10. körre már a 8-9. helyen álltak. Az élmenők közül Cook és Cammish maradtak slick abroncsokon, előnyük azonban drasztikusan fogyott. A 14. körben elveszítették az első két helyet a villámgyors Goff és Moffat duóval szemben, Az infinitys skót ekkor még győzelmi esélyesnek tűnt, nem sokkal Cook megelőzése után azonban megpördült, Goff pedig elhúzott a láthatáron. Moffat második helyét azonban nem sokan veszélyeztették, mögötte pedig Cook és Cammish, mondhatni picit felelőletlen csatába bonyolodott a harmadik helyért, a várható koccanás pedig eltörte a privát hondás felfüggesztését, hazavágva bajnoki esélyeit. Cammish sem sokáig örülhetett a harmadik helynek, hiszen a fél mezőny megelőzte vizes pályás gumikon, csupán a 12. helyen zárva a versenyt.
Goff kényelmesen vezetve megszerezte tehát a Team HARD első BTCC győzelmét, Moffat pedig az Infinity első dobogóját a szériában. Matt Neal lett a harmadik (a vezető duóhoz képest már picit későn vizes gumikra váltva), Oliphant, Chilton és Plato előtt. Minkdét BMW-s címesélyes pontokat hozott Cammish-en, a 7-8. helyen célbaérve, Turkington-Jordan sorrendben. A győzelem mellett Tony Gilham csapata egy rakás további pontnak is örülhetett, hiszen Crees 9., míg Thompson 10. lett. Pontot szerzett a sokat kritizált Blundell (13., ezúttal is hazvágva egy riválisa, Boardley versenyét), illetve az MG-s Rob Smith (számára első BTCC pontok). Tehát a szezonnyitó verseny káoszát kaptuk meg ismét, illetve a teljes évet futó pilóták közül mindenki feliratkozott a pontszerzők közé.
Pontszerzők: Goff(+ pontok- vezetett és leggyorsabb kör)-Moffat-Neal-Oliphant-Chilton-Plato-Turkington-Jordan-Crees-Thompson-Hill-Cammish-Blundell-Smith-Sutton (+ pont- vezetett kör). Továbbá a kieső Cook, vezetett köreinek köszönhetően.
