Rast újra a király! – DTM 2019 szezonösszefoglaló

A Német Túraautó-bajnokság 33. szezonjához érkezett idén. Ezúttal sem volt hiány drámákból, fordulatokból, sikerekből és bukásokból, hullámhegyekből és hullámvölgyekből. A következő – eléggé terjedelmes – cikkben megkíséreljük felidézni, hogy mi történt a DTM 2019-es szezonjában, remélhetőleg kedvet csinálva a sorozat követésére azoknak, akik megfelelő magyar közvetítés hiányában eddig nem fordítottak rá figyelmet. Jó szórakozást!

Technikai fronton az úgynevezett „Class One” szabályrendszer bevezetése volt a legfontosabb téma. 1989 után visszatértek a DTM-be a turbófeltöltős motorok, amelyek kétliteres, soros, négyhengeres erőforrások 610 lóerő maximális teljesítménnyel. Emellé bevezetésre került az IndyCar-ból ismert, ún. „push-to-pass” rendszer, amely egy versenyen tizenkét alkalommal 30 plusz lóerőt adott a versenyzőknek az előzések elősegítésére. Megmaradt a DRS, ellenben betiltották a rajtautomatikát, míg a belső visszapillantó tükrök helyét kamerák vették át. A Class One egyébként 2020-tól a japán Super GT sorozatban is aktiválásra kerül, lehetővé téve, hogy a csapatok mindkét szériában egyszerre indulhassanak.

Gyártók terén szintén lényeges változtatások történtek. A Mercedes 1988 után elhagyta a sorozatot, hogy helyette a Formula E-re koncentrálhasson, helyükre az Aston Martin érkezett a BMW és az Audi mellé. A britek autóit az R-Motorsport készítette fel, technikai fronton pedig a Mercedeshez köthető HWA-tól kaptak segítséget. Az Audi a gyári csapat hat autója mellett bejelentette egy fiókcsapat szereplését is, amely a belga sportautó-óriás WRT lett, két autóval.

Természetesen pilóta-fronton sem maradt minden változatlan. A kilépő Mercedes tavalyi pilótái közül Paul di Resta és Daniel Juncadella állást kaptak az R-Motorsportnál, melléjük a fiatal osztrák Ferdinand Zvonimir von Habsburg és a Red Bull Racing F1-es csapatánál szimulátorozó Jake Dennis érkeztek. A BMW-től távozott Augusto Farfus (de más szériákban, például az endurance vb-n továbbra is erősítette a bajorokat), helyére az ADAC GT Masters előző évi ezüstérmese, a dél-afrikai Sheldon van der Linde érkezett a csapathoz. Az Audi gyári csapatánál minden változatlan maradt, míg a WRT-hez két, együléses múlttal rendelkező fiatal érkezett, méghozzá a Formula V8 3.5 Series 2017-es bajnoka, Pietro Fittipaldi, és a 2017-es Arab Formula 4-es bajnok Jonathan Aberdein. Nem volt tehát a mezőny tagja az előző év bajnoka, Gary Paffett, aki követte csapatát, a Mercedest a Formula E-be.

Csapatok és versenyzők 2019-ben:

A versenynaptárból kikerült Zandvoort, a Red Bull Ring és a magyarok bánatára a Hungaroring is, helyükre pedig Assen és Zolder érkezett, a tavalyi tíz helyett idén tehát csak kilenc fordulóból állt a szezon. További változás, hogy Misanóban a tavaly látott éjszakai verseny helyett idén már újra nappali világosságban rendezték a versenyeket. Lebonyolítást tekintve a helyzet nem változott: két szabadedzés pénteken, aztán egy-egy időmérő és futam szombaton, illetve vasárnap. Mindkét futam a Forma 1-ben látott, standard 25-18-15-12-stb. rendszer szerint került pontozásra, továbbá az időmérők első három helyezettjei 3-2-1 bónusz pontban is részesültek. Betétfutamokként továbbra is a Német Porsche Carrera-kupa, a Seyffarth Audi R8 LMS-kupa, valamint ettől a szezontól kezdődően a kizárólag hölgy versenyzők számára kiírt együléses versenysorozat, a W Series gazdagította a DTM-hétvégéket.

A 2019-es versenynaptár:

A magyar nézők számára leginkább a követés jelentette a problémát. Az M4 Sport ugyanis idén már nem közvetítette a DTM futamait (hálistennek vagy sajnos, ki-ki maga döntse el), így a 2019-es idényre az egyetlen hivatalos út az időmérők és a versenyek megtekintésére a széria hivatalos honlapján (YouTube-csatornáján) található, angol és német kommentátorú streamek maradtak. Ami persze nem gond, hiszen a számítógépről, illetve különféle okoskészülékekről könnyedén megnyitható videók bárki számára elérhetőek, de mégiscsak macerásabb, mint egyszerűen bekapcsolni a tévét.

1. forduló – Hockenheim

A szezon első időmérőjén, a szakadó esőben Wittmann volt a leggyorsabb, megelőzve Rockenfellert és némi meglepetésre di Restát. Aberdein balesetezett, ami miatt a WRT kihozta az Audit a parc ferméből, a dél-afrikai így csak a boxutcából kezdhette meg élete első DTM-futamát (hasonlóan Enghez, akinek BMW-jén elektromos hibák adódtak). A délutáni futamon is az eső volt az úr, rögvest három felvezető körrel indult a verseny, melynek rajtjánál Rockenfeller két helyet bukott, de tőle is rosszabbul járt Glock, aki az első kanyarban összeért Rasttal és megforgott. A 2017-es bajnok a későbbiekben remek tempót tudott autózni, megelőzte Frijnst és Rockenfellert is, di Resta ellenben folyamatosan esett hátra, mígnem a 15. körben fel is adta a futamot. Az élmezőny meglehetősen későre hagyta a kötelező boxkiállását, Wittmann a vezető helyről öt körrel a vége előtt állt ki, Rastnak viszont már lehetősége sem volt kerékcserére, egy körrel Wittmann szervizelése előtt ugyanis a 33-as rajtszámú Audi megadta magát. A kétszeres bajnok Wittmann így zavartalan győzelmet aratott a szezon első futamán, őt 13 másodperccel követte a célban Rockenfeller, a dobogó legalsó fokára pedig Frijns állhatott fel, miután meg tudta előzni a kerékcseréje után a hideg gumikon szenvedő Glockot. Élete első futamán 6. lett, ezzel pontot szerzett van der Linde, az Aston Martin szintén pontszerzéssel nyitott Juncadella által, illetve Fittipaldi is elcsípett egy pontocskát a WRT-nek.

A BMW jó szereplése folytatódott a másnapi időmérőn is – ezúttal már száraz körülmények között –, amikor Eng szerezte meg a pole-pozíciót Wittmann és Frijns előtt, míg Rast csak a 16. lett, miután az 1-es kanyarban elütötte az Audi futóművét. Wittmann és Frijns a rajtál rettenetesen visszaestek, a remekül induló Eng mögé Müller zárkózott fel a 2. helyre, mögötte pedig Glock következett. Teljes katasztrófa volt a 6. kör a phoenixes Audik számára, ugyanis miközben Rockenfeller autója erőtlenül gurult félre, Duval kicsúszott a sóderágyba a Sachskurve-nál, szinte lemásolva Sebastian Vettel előző évi manőverét az F1-es futamról. Rövid időre előkerült a Safety Car, di Resta és Rast pedig éppen ekkor jártak a boxban – pechjükre, hiszen a biztonsági autós fázis alatti kerékcsere nem tudható be a kötelezőnek, ezért nekik még egyszer ki kellett állniuk. Az Indy-stílusú újraindítást követően Green van der Lindét, Fittipaldi pedig Wittmannt forgatta ki (mindketten áthajtásos büntetést kaptak jutalmul). Rast eközben őrült felzárkózásba kezdett a friss gumikon, 4 kör alatt 12 autót megelőzve a 13. körben már vezette a versenyt. A német a 22. körben tudta le második szervizelését, di Restát hagyva az élen, de amikor a skót is kiállt a 25. fordulóban, ismét Rast vezetett. A tavalyelőtti bajnok fantasztikus győzelmét innen már nem lehetett megakadályozni, a 2. helyen Müller végzett, nyomában az utolsó körökben elképesztő hajrát produkáló Frijnsszel. Eng végül a 4. helyre hozta be a BMW-t, di Resta erős pontokat szerzett az Aston Martinnak 7. pozíciójával, míg az előző napi győztes Wittmann a skót mögött ért célba 8.-ként.

Egy forduló után Wittmann 34 ponttal vezette a tabellát, hat pontos előnnyel Frijns előtt, a harmadik Rast volt 9 egység lemaradással.

2. forduló – Zolder

A mezőny 16 év kihagyás után tért vissza Zolderbe, ahol a szombati időmérőn Wittmann folytatta remek kvalifikációs formáját és megszerezte a pole-pozíciót Rast és Spengler előtt, a délutáni futamon azonban nem a nyers tempó, sokkal inkább a stratégia játszotta a főszerepet. A rajtnál a BMW kanadai pilótája kilőtt és magához ragadta a vezetést, míg Frijns, Duval és Fittipaldi bemozdultak, ezért jutalmul öt másodperces büntetést kaptak. Az Aston Martin vesszőfutása a 15. körben kezdődött, amikor Juncadella autója a pályán, Dennisé pedig a boxbejáratnál állt le, utóbbi miatt pályára küldték a biztonsági autót is. Di Resta ugyancsak pórul járt, ő rosszkor volt a boxban, ezért a teljes mezőnyt maga elé kellett engednie a piros lámpánál. Az újraindítás után Spengler és Wittmann mögé van der Linde zárkózott fel a 3. helyre, aztán amikor a 20. körben az élmezőny nagy része a boxba hajtott, Wittmann vette át a vezetést. Eng – aki már a Safety Car fázis előtt letudta kerékcseréjét – eközben megelőzte Rastot a 2. helyért, sőt az egy másodperccel lassabb németet Eriksson, Müller és Green is átugrották. A 2017-es bajnok kálváriája ezután a boxban folytatódott, ugyanis előbb a jobb-első kerekének rögzítése miatt jelentős időt bukott, majd néhány körrel később egy mechanikai hiba miatt fel is adta a futamot. Miután Wittmann is letudta kerékcseréjét, Eng vezetett Eriksson és Müller előtt, a svájci keményen támadta a svéd BMW-st, aki egy alkalommal még a rázókövön is átugratott, de meg tudta őrizni pozícióját. Előttük szerezte tehát meg pályafutása első DTM-győzelmét Eng, mögöttük Duval végzett a 4. helyen, az 5. pedig a boxutcából rajtoló Rockenfeller lett! Wittmann stratégiája végül nem működött, a német csak 7. lett Green mögött, megelőzve a két állva maradt Aston Martinnal di Restát és Habsburgot, valamint a versenyt sokáig vezető Spenglert.

A vasárnapi futamot van der Linde kezdhette az élről, a dél-afrikai meg is tartotta pozícióját a rajtot követően is, mögé Eng zárkózott fel. Az osztrák simán lerajtolta Rastot, sőt márkatársát is megtámadta, azonban az egyik kanyart túl szélesre vette, így Rast mellett Glock és Frijns is visszaelőzték. A kerékcserék a 8. körben kezdődtek Eng, Fittipaldi és Müller által, majd egy körrel később Glock és Frijns is kiálltak. Utóbbit Eng a korábbi cserével meg tudta előzni, de a holland később visszaszerezte pozícióját. Rast a 11. körben megelőzte van der Lindét és az élre állt, néhány körrel később azonban mindketten a boxba hajtottak, ekkor Wittmann vette át a vezetést. A német miután kiállt, a sokkal frissebb gumikon elkezdte előzgetni ellenfeleit, akciójának azonban az lett a vége, hogy kiforgatta Frijnst, ami miatt Safety Car állt a pályára. Ezt kihasználva többen másodszor is kereket cseréltek. A restart után Rast mögé Eng zárkózott fel, Wittmann pedig ezúttal Glockkal akaszkodott össze, csakhogy ezúttal ő húzta a rövidebbet és a sóderágyon áthajtva több pozíciót veszített. Az újraindítást követően Green a 10. helyen állt, ezt követően azonban az ő percei jöttek: a friss gumikon előbb megelőzte a versenyt egy ideig vezető Dennist, majd nem sokkal később Rockenfellert is, Glock pedig hátrafelé kezdett menetelni, a kopott gumikon védekezp német egészen a 14. pozícióig esett vissza néhány kanyar alatt. Mindeközben a 6. helyért öldöklő csata folyt Dennis, Spengler és Müller között, a brit azonban hősies küzdelem árán meg tudta tartani pozícióját. A versenyt végül Rast nyerte, aki ezzel a szezon első duplázója lett, Eng remek hétvégét zárva a 2. helyen hozta célba a BMW-t, míg a dobogó legalsó fokára Green állhatott fel. Mögöttük következett Rockenfeller és van der Linde, aztán a már említett Dennis – Spengler – Müller trió, majd Fittipaldi és az utolsó pontszerző helyen Eriksson.

Zseniális hétvégi teljesítményével Eng átvette a vezetést összetettben Wittmanntól, sőt a németet Rast is megelőzte és Rockenfeller is csak egy ponttal volt lemaradva mögötte.

3. forduló – Misano

Három hét szünet után az olaszországi Misano következett, méghozzá egy nagy hiányzóval. Pietro Fittipaldi az eredeti tervek szerint nem indult volna Misanóban, ugyanis a Haas F1-es csapatával vett volna részt egy szabadedzésen Kanadában, helyére a MotoGP-sztár Andrea Doviziosót ültette szabadkártyával a WRT. A fordulat akkor jött, amikor Jamie Greent a hétvégét megelőzően vakbélgyulladással diagnosztizálták, a brit pilóta helyére ugyanis a Rosberg-csapat visszarendelte Kanadából Fittipaldit, aki így mégis DTM-hétvégén indult az F1-es szabadedzés helyett.

A szombati kvalifikáción Rast szerezte meg idei első pole-ját, alig pár századdal megelőzve a meglepetésember Aberdeint. Dovi a 15. helyre jött be, míg az edzés nagy vesztese Wittmann volt, aki technikai hiba miatt nem tudott mért kört autózni. A kétszeres bajnok aztán a délutáni futamon egy agresszív stratégiával próbálkozott és már az első kör végén a boxba hajtott szervizelni (hasonlóan Habsburghoz), míg az élen Rast mögé Duval, Spengler és van der Linde zárkóztak. Eriksson elektromos hiba miatt megálló BMW-je miatt rövid időre pályára került a biztonsági autó is, ami Wittmann-nak kedvezett, a 14. körben már ő állt a legjobban azok közül, akik túl voltak kerékcseréjükön. Rast, Spengler és Frijns egyszerre érkeztek a 15. körben, utóbbi versenye a boxban véget is ért, miután nem tudta újraindítani Audiját egy lefulladás után. Rast 27 másodperccel Wittmann (és Habsburg) mögé tért vissza, azonban az Audinál úgy számoltak, a BMW-s abroncsai nem fogják végigbírni a versenyt. Van der Linde a boxkiállások során egyébként átugrotta Duvalt és Spenglert is, kisvártatva azonban mindketten visszaelőzték a dél-afrikai újoncot. Rast a 27. körben előzte Habsburgot, majd hamarosan Duval is megtette ugyanezt, azonban Wittmann ellen nem volt esélyük. A zöld Schäffler-BMW-ben ülő német a gumijait okosan beosztva végül 8 másodperces előnnyel szelte át a célvonalat, megszerezve idei második futamgyőzelmét. Mellé Rast és Duval állhattak a dobogóra, őket pedig Spengler, Müller, Rockenfeller, Eng, Aberdein, van der Linde és Glock követték a pontszerző helyeken. Dovizioso élete első DTM futamát a 12. helyen fejezte be, míg Habsburg gumijai a végére teljesen elkoptak és csak 14. lett.

A vasárnapi időmérő totális Audi fölényt hozott: a leggyorsabbnak ismét Rast bizonyult, mögötte pedig négy további márkatársa következett, sorban Frijns, Aberdein, Müller és Fittipaldi. Az edzésen egyszer a piros zászló is előkerült Dovizioso kicsúszása miatt, az olasz azonban később önerőből ki tudott menni a sóderágyból és a 14. helyre kvalifikálta a piros Audit. A verseny azonban már nem alakult ennyire zökkenőmentesen Rast számára, miután már a rajtnál kutyaszorítóba került (Müller és Aberdein fogták közre), a vezetést pedig Frijns vette át. A tapadással küzdő német ezt követően sem találta a tempót, végül egy hármas csatába keveredett Aberdeinnel és Wittmann-nal, ami odáig fajult, hogy utóbbit leterelte a pályáról, véget vetve az előző napi győztes futamának. Ezúttal egyébként Glock próbálta azt játszani, mint az előző nap Wittmann, azonban az első körös boxkiállást követően három kör múlva váltóhibával kiállt az egykori F1-es versenyző. A 7. körre Rast is összekapta magát, megelőzte előbb Müllert, majd Frijnst is, sőt a versenyt addig vezető holland még Müllerrel és Duvallal szemben is pozíciót veszített. A 14. körben jött a következő dráma, amikor Duval kiforgatta Frijns, a kavarodásban pedig Eng olyan közel tudott érni a 4. helyen autózó Aberdeinhez, hogy két körrel később meg is előzte. Újabb egy kör telt el, amikor az élen autózó Rast defektet kapott, így Müller került az élre (vagyis tulajdonképpen Jake Dennis, de ő ekkor még nem cserélt kereket), nyomában a korábban már leszervizelt Fittipaldival. A brazilt később Rast és Eng is megelőzték, sőt a Frijnsszel való ütközés miatt áthajtásos büntetést kapó Duval lekörözése közben Eng lelépte Rastot is! A 28. körben van der Linde a szezon egyik legszebb előzését mutatta be Eriksson ellen, majd nem sokkal később a felzárkózó Frijns előzte meg szépen Fittipaldit. A holland ezután Rast nyomába eredt, de előzni már nem maradt ideje. A versenyt így Müller nyerte, karrierje második DTM-győzelmét megszerezve ezzel, mögötte Eng és Rast végeztek. Frijns behozta a 4. helyre az Audit, mögötte pedig a szintén remekül autózó Fittipaldi végzett, aztán következett Eriksson, Aberdein, Spengler, van der Linde és Rockenfeller.

Három versenyhétvégét követően a 93 pontos Rast állt a tabella élén, tízzel megelőzve Enget és tizenhattal Müllert. Wittmann a 4. helyről, 25 pontos hátrányból várta a folytatást.

4. forduló – Norisring

Misano után a mezőny visszatért az anyaországba, négyhetes pihenőt követően következett a Nürnberg melletti Norisring, újra a mezőnyben a pályán korábban négyszer győző Jamie Greennel. A hétvégét megelőzően fontos bejelentés történt: a szériát promótáló ITR megerősítette, hogy 2023-ig meghosszabbították a gumiszállítói szerződést a koreai Hankookkal.

A szombati időmérőn Nico Müller megszerezte idei első pole-ját Eng és Duval előtt, Rast ötödik, Wittmann hetedik lett. A rajtnál Müller megtartotta a vezetést, mögé Spengler ugrott előre, a Norisring-specialista Green a 10. helyről mindjárt a 4. helyen találta magát. A rajt nagy vesztese Rast volt, akinek Audija lefulladt a rajtrácson, hatalmas mázlija volt, hogy nem találta telibe senki. Nem úgy Fittipaldit, aki az 1-es kanyarban az egyik Aston Martinnal ütközött, majd kiállt. Hatalmas pechje után Rast rögtön letudta kötelező kerékcseréjét, reménykedve egy esetleges Safety Car-fázisban, amire nem is kellett sokat várnia, mindössze a 4. körig. Ekkor a mezőny nagyjából fele leszervizelt, Rast pedig rögvest a 10. helyen autózott az újraindítást követően, amikor is Spengler és Eng megtámadták a vezető Müllert, de a svácji meg tudta tartani az első helyet. Sokat jött előre Glock is, neki azonban ez lett a veszte, néhány kanyarral később ugyanis a németet kiforgatta van der Linde, majd autójába beleütközött Aberdein is. A dél-afrikai folytatni tudta, a BMW-s azonban kiállt a versenyből. Az élmezőnyből utoljára Müller cserélt kereket a 30. körben, ekkor Rast került az élre, a 3. helyen autózó Wittmann-ra pedig rendkívül öles léptekkel közeledett Juncadella. A spanyol hamarosan meg is csinálta az előzést, ekkorra azonban a friss gumikon autózó Müller már mindkettejükön átlépett, üldözőbe véve Erikssont a 2. helyért. Wittmannt később még Duval is megelőzte, sőt a francia utóbb sikeresen átrágta magát Juncadellán is. Rast a kitűnően időzített, részben szerencsés kerékcseréjének köszönhetően végül fölényesen, 35 másodperces előnnyel győzött, Müller pedig a legutolsó kanyarban előzte meg Erikssont, néhány méteres különbséggel elcsípve a 2. helyet. Mögöttük következett Duval és Spenger, Juncadella pedig az Aston Martin eddigi legjobb eredményét elérve 6. lett (Dennis ugyanebben a pozícióban végzett Zolderben). Eng és Wittmann zárt a 7-8. helyen, a maradék két pontszerző helyen pedig – már körhátrányban – Dennis és Habsburg futottak be, tehát három Aston Martin is pontot szerzett a négyből, ami az egész szezonban most fordult elő egyetlen alkalommal. Rockenfeller és Frijns egyaránt műszaki hiba miatt estek ki.

Rast a másnapi időmérőn is folytatta remek formáját, megszerezve a pole-pozíciót, mögüle Müller és Duval várhatták a rajtot, míg Wittmann csak a 9. lett az edzésen. Az élen álló hármas egymásnak feszült a rajtnál, amiből a nevető negyedik, Spengler profitált, átvéve a vezetést az első kanyart követően, míg Rast néhányszáz méterrel később összeért Müllerrel és megforgott. A német az első kör végén a boxba hajtott Duvallal együtt, míg Müller hamarosan szintén így tett, egy áthajtásos büntetés letöltése okán, amit Rast kiforgatásáért kapott jutalmul. Müller büntetése és Duval korai kerékcseréje után Eng került a 2. helyre, nyomában Greennel. A brit végül a 9. körben megelőzte ellenfelét, azonban miután a manőver közben kissé összeértek, a versenybíróság arra utasította Mr. Norisringet, hogy engedje vissza maga elé az osztrák BMW-st. Néhány kör múlva Green – miután már őt előzte meg Frijns – kereket cserélt, ez azonban nem bizonyult szerencsés választásnak, ugyanis röviddel ezután esőfelhők telepedtek a pálya fölé, a sportfelügyelőktől pedig meg is érkezett a „wet race” minősítés. Az első két helyen álló Spengler és Eng a 32. körben jártak a boxban (slick gumikért). Green korábbi kiállásával Eng elé vágott (sőt az osztrákot később Duval is megelőzte) és mindössze másfél másodpercre volt Spenglertől, szoros csatát ígérve a győzelemért. Eng hamarosan visszaelőzte Duvalt, majd így tett Frijns, Rockenfeller és Wittmann is, sőt a holland Engre is felzárkózott és célba vette a dobogót. Az 50. körben Frijns-, majd egy körrel később Rockenfeller meg is előzték Enget, eközben pedig Rast is szépen felküzdötte magát a pontszerzők közé. A 2012-es bajnok Spengler viszont eközben senkitől sem zavartatva győzött, megszerezve ötödik norisringi győzelmét, egyébként 2006-ban élete első DTM-es futamgyőzelmét is itt aratta. Greennek maradt a 2. hely, míg a bronzérmes pozícióban Rockenfellert intette le a kockás zászló. Mögöttük következett Frijns, Eng, Duval, Rast és Müller, a boxutcából rajtoló Glock 9. lett, míg az utolsó pontszerző helyet Juncadella csípte el.

A hétvégét követően Rast 25 pontos előnnyel vezetett Müller előtt, Eng visszacsúszott a 3. helyre.

5. forduló – Assen

Két hét pihenőt követően a mezőny a hollandiai, rendkívül technikás asseni pályára érkezett, a DTM története során először. A szombati időmérő edzést tulajdonképpen a Jake Dennis Aston Martinjának megállása által okozott, nagyjából félidőben belengetett piros zászló döntötte el, az újraindítást követően ugyanis már gyakorlatilag senki nem tudott javítani addigi idején. A pole-pozíciót így Wittmann szerezte meg, megelőzve Rastot, Duvalt és némi meglepetésre Fittipaldit, Müller 6.-, Eng csak 9. lett. A délutáni futam rajtját jégeső zavarta meg, a mezőny így a biztonsági autó mögött rajtolt el. Az indításnál Rast megtámadta Wittmannt, a két autó fej-fej mellett haladt az első körben, de a BMW-s meg tudta tartani az első helyét. Hátrébb Spenger kiforgatta van der Lindét, jutalma egy áthajtásos büntetés lett. Nem bírták sokáig a fiúk Safety Car nélkül (amelyre ezúttal Juncadella műszaki hibája miatt volt szükség), a restartnál Glock és Müller koccantak. A 8. körben Green és Frijns voltak az elsők, akik meglátogatták a boxot, Müller pedig eközben kezdett rátalálni magára, és megelőzte Duvalt a 3. helyért. Rast a 15. körben érkezett kerékcserére, majd egy körrel később jött Wittmann is – a sorrend nem változott közöttük, de szemtanúi lehettünk kettejük második öldöklő csatájának is ezen a versenyen. A hazai hős Frijns versenye a 20. körig tartott, az audis ekkor lefutott a pályáról és megrongálta autóját, véget vetve a küzdelmeknek. 15 körrel a vége előtt ismét rázendített az eső, a kerékcseréjét utolsóként letudó Müller pedig az élre tért vissza a pályára. A svájci azonban a hideg gumikon nem tudta visszatartani Wittmannt, aki így megszerezte idei harmadik győzelmét, Müller elcsípte a 2. helyet, míg Rast 3. lett. Eng bejött 4.-nek, maga mögött tartva a keményen támadó Glockot, a 6. pozíció pedig eddigi legjobb eredményét elérve Aberdeiné lett. A maradék pontszerző helyeket Green, Duval, Rockenfeller és van der Linde csípték el.

Másnap már szikrázó napsütés fogadta a versenyzőket. Az időmérőn folytatódott a Wittmannt az idei év vasárnapjain sújtó pechszéria, miután a német pilóta műszaki hiba miatt nem tudott mért kört autózni a kvalifikáción. Az első öt rajthelyet Audik szerezték meg Rast-Aberdein-Rockenfeller-Müller-Frijns sorrendben, a legjobb BMW-s a 6. helyen végző van der Linde lett. Rast remekül jött el a rajttól, ellentétben Aberdeinnel, aki a 8. helyig esett vissza. Hátrébb Wittmann bizonyította, hogy miért is kétszeres bajnok, a 2. körben már a 12. helyen állt, majd mire a 6. körben Duval megkezdte a kerékcserék sorát, a német már a hat Audi mögött állt a 7. helyen. Aberdein megelőzése után azonban Fittipaldival nem bírt, így inkább a kerékcserét választotta egy elévágás reményében. Erre Müller reagált elsőként az audisok közül, a svájci jobb-első kerekének cseréjével azonban gondok adódtak, így sok időt bukott a boxban. Őt Rast és Frijns követte, mindketten Wittmann elé tértek vissza, a hazai közönségkedvenc azonban a hideg gumikon nem tudott védekezni a BMW-s ellen. Wittmann-nak ezután gondjai támadtak Duval megelőzésével, Rast így ellépett tőle, sőt Rockenfeller és Frijns is a nyomába ért. Juncadella volt az utolsó, aki kiállt, Duval pedig másodszor is meglátogatta szerelőit. Rockenfeller a 26. körben tudta megelőzni Wittmannt a 2. helyért, majd ezt követően folyamatosan két másodperccel gyorsabb köröket kezdett futni Rastnál is, majd hamarosan át is vette a vezetést. A Rosberg-csapat erre reagálva, némileg váratlanul másodszor is kihívta kerékcserére az addig vezető pilótáját, Wittmannt azonban kinn tartotta a BMW annak ellenére, hogy már alig-alig bírta maga mögött tartani Müllert. Aberdein a 4. helyért előzte Frijns-t, a gumikkal ugyancsak szenvedő Greent pedig Juncadella és di Resta ugrották át. Rast a friss gumikon eközben öt másodperccel autózott jobb időket mindenki másnál, úgy gázolva át mindenkin, mint kés a vajon. Rockenfeller győzelmére azonban senki nem tudott veszélyt jelenteni, a Le Mans- és Daytona-győztes német pilóta első győzelmét aratta a 2017-es zandvoorti hétvége óta. Wittmann megtartotta a 2. helyet Müllerrel szemben, ami a boxutcából rajtolva dicséretes teljesítmény. Aberdein az előző napi 6. helyét megfejelte egy 4.-kel, Rast pedig az utolsó kanyarokban előzte meg Frijns-t és Juncadellát az 5. helyért. A 8-9. helyeken szorosan egymás mögött di Resta és Green végeztek, az Aston Martin tehát két autóval is pontot szerzett az előző napi katasztrófa után. Az utolsó pont Fittipaldié lett, idén először szerzett tehát pontot mindkét versenygépével a WRT.

Túl a szezon felén, Rast 22 pontos előnnyel vezetett Müller előtt, Wittmann pedig ismét feljött a 3. helyre, 40 ponttal a vezető audis mögött.

6. forduló – Brands Hatch

Augusztus elején következett az angliai Brands Hatch, méghozzá a teljes Grand Prix vonalvezetésen. A változó körülmények között, vizes pályán megtartott szombati időmérő edzés leglátványosabb jelenete Pietro Fittipaldi balesete volt, a brazil versenyző a száraz pályás gumikra való váltás után pördült ki az első kanyarban és törte rommá a WRT-Audi bal hátulját. Szerencsére nem sérült meg. Az első rajthelyet egyébként Wittmann szerezte meg idén negyedszer, hét századdal megverve Rastot. Az edzés meglepetése az R-Motorsport volt, a négyből három Aston Martin került ugyanis a legjobb tízbe, di Resta ráadásul 4. lett. A skót szárnyalása tovább folytatódott a rajtnál, amikor nemes egyszerűséggel az élre állt, hamar kiderült azonban, hogy bemozdult a piros lámpák kialvása előtt, amiért egy öt másodperces pit stop penalty-ban részesült. Tovább folytatva az Aston pechsorozatát, Juncadella meglökte Glockot, aki továbbadta az ütést Dennisnek – a brit kiesett, a spanyolt szintén megbüntették. Wittmann hamar utolérte di Restát, azonban mivel megelőzni nem tudta, a megfelelő hűtés biztosítása érdekében le kellett maradjon róla. Ez adott lehetőséget a 3. helyen haladó Duvalnak, a franciát azonban hamarosan megelőzte Rast. A boxkiállások sorát az élmezőnyből Müller nyitotta a 12. körben, majd a 14.-ben érkezett Wittmann, egy fordulóval később pedig Rast és Duval. Rast ekkor Wittmann elé tért vissza a pályára, a hideg abroncsokon szenvedő németet azonban kisvártatva Wittmann és Müller is megelőzték. A két audis ezután folytatta az egymással való csatározást, ami teret adott Wittmann-nak, aki a 25. körben már újra vezetett, miután utolsóként Frijns is letudta kerékcseréjét. 16 körrel a vége előtt Green meghúzta azt, amit Assenben Rast és másodszor is kereket cserélt, valamint az őt leszámítva legkésőbb kiálló Frijns is extragyors köröket autózott. A verseny végére Wittmann gumijai is teljesen elfogytak, Rast így teljesen utolérte. Talán ha egy körrel tovább tart a verseny, meg is előzi, így viszont a kétszeres bajnok kitartott és megszerezte idei negyedik futamgyőzelmét. Rast csak méterekkel lemaradva 2. lett, a dobogó legalsó fokára pedig Müller állhatott fel, egyértelművé téve, hogy idén csak ez a három pilóta lehet versenyben a bajnoki címért. Frijns alternatív stratégiája egy 4. helyet jelentett a hollandnak, mögötte Eng, Rockenfeller, van der Linde, Aberdein és Juncadella zártak pontszerző helyeken. A norisringi dobogó után zsinórban negyedszer végzett pont nélkül Joel Eriksson, a svéd pilóta ezúttal egy műszaki meghibásodás miatt el sem tudott rajtolni a futamon. Ugyancsak nem állt rajthoz a versenyen Fittipaldi, érthető okokból.

A második időmérőn gyakorlatilag megismétlődött az Assenben látott forgatókönyv: Rast pole, Audi dominancia, Wittmann pedig az utolsó gyorskörén hibázott és csak 12. lett. Az Audi egyébként eddig még nem látott fölénybe került a kvalifikáción, miután a márka nyolc autója megszerezte az első nyolc rajthelyet, az újjáépített kocsival Fittipaldi 7. lett, megverve csapattársát, Aberdeint, míg a legjobb tízben a BMW-t Eng-, az Aston Martint Juncadella képviselte. A 2. helyről induló Duval lerajtolta Rastot, a 2. körben azonban őt és Müllert is előre engedte, így a bajnokság két élmenője állt az első két pozícióban. Wittmann újra megkezdte a felzárkózást, azonban miután beragadt Eng mögé, a 9. körben kereket cserélt. Az élen álló Rast és Müller a 11. körben érkeztek a boxba, ekkor Eng vette át a vezetést, de az osztrák kopott abroncsain is stabilan tartani tudta Rast tempóját. A 20. körben Eriksson katasztrofális hétvégéje egy mechanikus hiba miatti kieséssel teljesedett be, a bevezetett lassú zónát kihasználva pedig Wittmann úgy döntött, másodszor is kereket cserél. Eng gumistratégiája kifizetődőnek bizonyult, miután a 27. körben megelőzte Rockenfellert az 5. helyért, az előtte haladó Duvallal szemben azonban nem jutott sikerre. Az élen eközben Müller tíz körrel a vége előtt utolérte Rastot, igazán támadási helyzetbe azonban nem jutott. A német így megszerezte a győzelmet Müller előtt, a dobogó legalsó fokára pedig Frijns állhatott fel. Duval megtartotta a 4. helyet Enggel szemben, őt Rockenfeller és van der Linde követték. A 8-9. helyeken végzett két Aston Martin, Juncadella és Dennis (a brit Misano óta először szerzett pontot), míg Wittmann-nak csak egy 10. hely jutott.

Tizenkét versenyt követően Rast 37 pontra növelte előnyét Müllerrel szemben, míg a harmadik Wittmann lemaradása 59 egységre duzzadt.

7. forduló – Lausitzring

Két külhoni futamhétvége és csaknem másfél hónap után hazatért a DTM mezőnye, következett a nyárzáró buli a fővárostól mintegy 140 km-re lévő Lausitzringen. Tavalyi horrorisztikus balesetének helyszínén Rast szombaton 45 ezredes különbséggel csípte el a pole-pozíciót Green elől, a 3. helyre Müller-, a 4.-re Frijns-, az 5.-re Wittmann kvalifikált. Rast az első néhány körben vezetett, ezt követően viszont jött a dráma: Audija váratlanul lelassult, majd a boxba hajtva feladta a futamot! Ekkor Nico Müller került az élre, vezetését pedig a leintésig meg is őrizte, ezzel egy igen jelentős pontmennyiséget faragott hátrányából a bajnoki összetettben. A svájci pilóta Misano óta először győzött, a keletnémet versenypályán pedig karrierje során először állhatott dobogóra. Viszonylag rosszul sikerült utolsó boxkiállása ellenére Frijns végzett a 2. helyen, kettős győzelmet szállítva ezzel az Abt Sportsline csapatnak. A hollandot a verseny utolsó köreiben rendkívül megszorongatta a sokkal gyorsabb Rockenfeller, de ez végül csak Wittmann megelőzésére bizonyult elégnek. A BMW németje a rajtnál jött előre a 3. helyre, végül azonban végül Frijns és Rocky mögé került. Ígéretesen indult Green versenye is, a brit pilótát azonban boxkiállása során a csapat ráengedte a gyorssávban érkező Erikssonra és Glockra, ami miatt áthajtásos büntetést kapott és végül csak 10. lett. Az 5. hely sokáig Duvalnak nézett ki, a franciát azonban a verseny utolsó szakaszaiban megelőzte Eng, mögöttük a 7. helyen Fittipaldi futott be a WRT-Audival. Az utolsó három pontszerző hely Erikssoné, Spengleré és Greené lett. Nem végzett ezúttal Aston Martin a legjobb tízben, de még ha így is történt volna, pontot akkor sem kaptak volna érte konstruktőriben – a versenybírók ezt a büntetést találták ki nekik, amiért a délelőtti időmérő után mind a négy versenygép motorjából hiányzott az egyik plomba.

Az előző napi néhány százados lemaradás után Green vasárnap pole-t ment a narancssárga Audijával (közel két év után első rajtelsőségét szerezve), mögötte Aberdein végzett a 2. helyen, majd jött a két fő bajnokesélyes, Müller és Rast. Utóbbi mindenképpen javítani szeretett volna előző napi kiesésén, amit futamgyőzelemmel abszolvált. A versenyt Müller eltérő boxtaktikája bolondította meg, a svájci pilóta nagyon hamar letudta kötelező kerékcseréjét, majd a pokoli melegben zseniális autózást bemutatva egészen a 2. helyig kapaszkodott fel, minimálisra csökkentve ezzel Rast előnynövelését. A dobogó legalsó fokára újra Rockenfeller állhatott fel, eddigi legeredményesebb hétvégéjét zárva a szezonban. Greennek nem volt a legtökéletesebb versenye és csak az utolsó körökben tudta megelőzni Frijnst a 4. helyért, míg Wittmann ismét a legjobb BMW-s lett, de ezúttal ez csak egy 6. helyre volt elegendő. Aberdein a privát Audival a remek időmérős eredmény után nem tudta tartani az élmezőnyt és végül a 7. helyen futott be, megelőzve Duvalt és Fittipaldit. Az egész futam egyik legszebb autózását mindazonáltal Eng mutatta be, aki – miután csapata kihozta az autót a parc-ferméből az időmérő után – a boxutcából rajtolva mentett pontot és lett tizedik. Az Aston Martinnak ismét feledhető versenye volt, a négy autóból egyedül Juncadella ért célba, aki 12. lett.

A hetedik fordulót követően kiélesedett a bajnoki címért folytatott harc. Rast 20 pontos előnnyel vezetett Müller előtt, míg a 3. helyen álló Wittmann lemaradása már 67 pontra duzzadt. Az Audi egyébként megnyerte a gyártók bajnokságát, bár igazán ez a szezon eleje óta nem volt kérdéses.

8. forduló – Nürburgring

Három héttel a lausitzi futamok után a mezőny az Eifel-középhegység szívébe, a festői Nürburgringre látogatott, ahonnan a dolgok szerencsés összejátszása esetén René Rast akár már bajnokként utazhatott haza. A német ennek megfelelően kezdett, megszerezve a pole-pozíciót Spengler és Müller előtt, ezzel további két ponttal növelte előnyét az összetettben (Wittmann csak 11. lett). Rast a rajtot követően is megtartotta a vezetést, Müller ellenben nagy igyekezetében bemozdult és rögvest áthajtásos büntetést kapott. A svájci a 3. körben haladt át a boxon – Rockenfeller ekkorra már a 2. volt Rast mögött –, majd három fordulóval később kötelező kerékcseréjét is letudta. Rast a 10. körre már 5 másodperces előnyt épített ki magának, miközben a rendkívül előkelő helyen autózó Aberdein a 3. helyért támadta Spenglert. A dél-afrikai azonban egy alkalommal előzési kísérlet közben átugratott a sikánon, így van der Linde megelőzte, majd Greennel együtt a boxba hajtott kerékcserére. Wittmann a 20. körben mindkettejük elé tért vissza a boxból, majd hamarosan előreugrott még egy pozíciót, miután a 2. helyen autózó Rockenfeller a 25. körben defekt miatt kiesett! 15 perccel a leintés előtt jött az újabb dráma, ugyanis miután di Resta elkezdte támadni a teljesen elkopott gumik miatt szenvedő Müllert, a svájci leszorította a pályáról az Aston Martin versenyzőjét, így mindketten alaposan hátraestek. Spengler így visszaszerezte a 2. helyet és legjobb eredményét érte el a norisringi győzelme óta, míg Rast idei hatodik győzelmével óriási lépést tett a bajnoki cím megszerzése felé. Wittmann remek versenyzéssel végül felállhatott a dobogóra, Aberdein pedig éppen csak beszenvedte a 4. helyre a WRT-Audit. A dél-afrikai mögött Duval, Green, van der Linde és Eriksson egymás hegyén-hátán szelték át a célvonalat, míg a kilencedik Glock, a tizedik pedig Frijns lett (a hollandot viszont utólag diszkvalifikálták, így az egy pontot Juncadella kapta meg). Miután Müller csak a 15. helyen ért célba, Rast a futamot követően 47 pontos előnnyel vezette a tabellát a svájci előtt, de matematikailag még Wittmann-nak is volt esélye.

Müller vesszőfutása másnap is folytatódott, miután csak a 14. rajtkockát szerezte meg a zöld Audival. Nem szerepelt sokkal jobban Wittmann sem, aki a 8. pozícióba kvalifikált, a pole-pozíciót pedig Green szerezte meg, egyetlen ezredmásodperccel megverve Rastot! Rockenfeller és Frijns is egy tizeden belül végeztek, őket pedig Aberdein és Duval követték. A bajnoki címre hajtó Rast remekül jött el a rajttól és vezette a versenyt Greenék előtt, míg hátrébb van der Linde meglökte Glockot, amiért áthajtásos büntetést kapott. Wittmann nem tudta kihasználni a kavarodást és csak egyetlen helyet jött előre. Müller ellenben szépen előzgetett, a 6. kör végén már a 9. helyen állt, miközben Green egyre inkább szorongatta a vezető Rastot. A német a 12. körben döntött a kerékcsere mellett, egy körrel később pedig érkezett Green is. Utóbbi taktikája bizonyult jobbnak, a brit átvette a vezetést, majd a hideg gumik ellenére meg is őrizte azt! Mögöttük ekkor Duval haladt a 3. helyen, aztán pedig már Müller következett az alternatív stratégiával. A svájci azonban nem tudott előrébb jönni, sőt hamarosan őt előzte meg Frijns, majd a holland átugrotta Duvalt is, miközben egy másodperccel körözött gyorsabban, mint az élen álló Green és Rast. A 26. körben Wittmann bajnoki álmai végleg befejeződtek, amikor a német a 2-es kanyarban kicsúszott egy műszaki hiba miatt. Újra tudta ugyan indítani a BMW-t, de visszaesett a 16. helyre, majd váltóhiba miatt a boxba hajtott és feladta a versenyt. Frijns folyamatosan csökkentette a különbséget Rasthoz képest, miközben mögöttük nem sokkal Müller, Rockenfeller és Aberdein vívtak szép csatát. A 34. körben Frijns-nek sikerült megelőznie Rastot a 2. helyért, Aberdein pedig Rockenfelleren rágta át magát és az utolsó körökre Müller nyomába eredt. Két körrel a vége előtt a svájcit is megelőzte, parádés utolsó köröket teljesítve! Frijns pedig eközben a vezető Greent is utolérte, az utolsó előtti körben meg is előzte, csakhogy levágta a sikánt, így vissza kellett adnia a pozíciót. A brit innen már kivédekezte és megszerezte első DTM-futamgyőzelmét a 2017-es hockenheimi szezonzáró óta, Frijns második-, Rast harmadik lett. Utóbbinak pedig ez az eredmény elég volt karrierje második bajnoki címének bebiztosításához! A 4. pozícióban Duval fejezte be a futamot, majd jött a parádés Aberdein, aztán Müller, Rockenfeller, Eng, Glock és Spengler.

Rast tehát már bajnokként utazhatott a szezonzáróra, Müller 41 ponttal állt Wittmann előtt, a német pedig 37 egységgel előzte meg Rockenfellert. Az első három hely tehát gyakorlatilag eldőlt, a hockenheimi hétvége fő kérdése így az maradt, hogy vajon Rockenfeller, Eng, Frijns, vagy Duval lesz-e a negyedik (illetve esélye még volt Greennek és Spenglernek is, de nekik tényleg csak matematikai).

9. forduló – Hockenheim

A bajnokság végeredményéről döntő két futamot a hagyományoknak megfelelően újra Hockenheimben rendezték október elején. A hétvége fő beszédtémája az első alkalommal jelen lévő Super GT márkák és csapatok voltak. A 18 stabil DTM-menő mellett három márka öt versenyzője képviselte a japánokat. A Honda NSX-GT-t (#1) a Team Kunimitsu csapat készítette fel, pilótája mindkét nap 2009 Forma 1-es világbajnoka, Jenson Button volt. A Nissan GT-R (#35) a Nismo istálló képviseletében jelent meg, a tűzpiros versenygép volánja mögött szombaton Tsugio Matsuda, vasárnap Ronnie Quintarelli ült. Harmadikként pedig a Lexus LC (#37) utazott el Németországba, a TOM’S csapat gépét szombaton Ryō Hirakawa, vasárnap pedig Nick Cassidy vezette.

A Japánból érkező Super GT autók és versenyzők

Jónéhány bejelentéssel is gazdagodtunk a hockenheimi hétvége előtt. Az Audi egyrészt megerősítette, hogy Nico Müller a 2020-as szezonban is a csapatot fogja erősíteni, miközben párhuzamosan a Formula E-ben is szerepet vállal a GEOX Dragon csapatnál. Nem sokkal ezután pedig közzétették a 2020-as versenynaptárat, benne három új helyszínnel.

A trükkös, esős szombati időmérőn Rast szerezte meg a pole-pozíciót Wittmann és Rockenfeller előtt, míg Duval kicsúszása ellenére lett ötödik. A japán különítmény legeredményesebbje Button lett, aki a 6. helyet szerezte meg a Hondával. A délutáni futamra már felszáradt a pálya, a rajtnál nem változott ugyan a sorrend az élen, de Rockenfeller hamar megelőzte Wittmannt és Glock is egészen 5.-nek jött előre. A kerékcserék sorát az első kör végén Hirakawa nyitotta, a mezőny elején azonban stabilizálódott a helyzet. Egyedül Rockenfeller izgulhatott, aki kapott egy figyelmeztetést, mert túl agresszív volt Wittmann ellen. A 9. körben Glock hibázott az első kanyarban, ami miatt a tervezettnél hamarabb cserére kényszerült, mindeközben pedig a remekül autózó Aberdein feljött a 4. helyre Duval megelőzésével. Az elrontott időmérő után Müller is megkezdte a felzárkózást, Duval újabb pozíciót bukott Frijnsszel szemben, a leggyorsabb a pályán viszont toronymagasan Glock volt. Rockenfeller a 12. körben megelőzte Wittmannt a 2. helyért, majd három fordulóval később kiállt kereket cserélni. A 16. körben érkezett Wittmann is Buttonnel együtt, a német ráadásul jelentős hátrányt dolgozott le Rasttal szemben. Utóbbi akkor szervizelt le, amikor Eng műszaki hiba miatt félreállt, emiatt pedig a biztonsági autót küldték a pályára. Az újraindítás után a WRT pilótái egymást ütötték ki, Fittipaldi még egy büntetést is kapott a manőverért. A 23. körben talán a verseny legszebb pillanatainak lehettünk szemtanúi, amikor Frijns, Glock és Müller egymás mellett autóztak kanyarokon keresztül, végül a német mindkettejükkel szemben pozíciót vesztett. Egy kör múlva Wittmann-nak sikerült megelőznie Rastot, ezzel átvette a vezetést, de öröme nem tartott sokáig, miután az audis visszaállt az élre. Müller ugyanekkor előzte Rockenfellert a 3. helyért, míg mögöttük Dennis, Spengler, Button és van der Linde vívtak szoros küzdelmet. Utóbbi csatából a dél-afrikai került ki a leginkább vesztesen, aki áthajtásos büntetést kapott, mert leszorította Greent a pályáról. Az igazi dráma azonban az volt, amikor a 3. helyen autózó Müllert is kiintették, mert kerékcseréje alkalmával átlépte a boxutcában megengedett sebességet! Wittmann így 2. helyezésével is kivett 18 pontot a svájci előnyéből az ezüstéremért folytatott harcban, míg Rast megszerezte idei hetedik győzelmét, Rockenfeller pedig a balul sikerült nürburgringi hétvége után ismét dobogóra állt, ezzel jelentős lépést tett az összetett 4. hely felé. Frijns behozta a 4. helyre az Audit, őt pedig Duval és Glock követte, utóbbi Assen óta a legjobb eredményét érte el. Legjobb aston martinosként di Resta 7. lett Spenglert megelőzve, Button pontszerző helyen hozta célba a Hondát (bár szabadkártyásként pontot nem szerezhetett), a legjobb tízbe pedig még Eriksson fért be. A futamot ketten meg sem tudták kezdeni: Habsburgot motorhiba-, míg Matsudát egy törött kardántengely hátráltatta.

A vasárnapi események előtt az Audi is megerősítette Jamie Green jövő évi szerződéshosszabbítását, és a Super GT-vel közös fuji versenyre is gyűltek a nevek – ilyen előzmények mellett vágtak neki a versenyzők a zárónapnak. A szezon utolsó időmérőjén Mike Rockenfeller volt a leggyorsabb egy utolsó utáni pillanatban futott körrel, a német azonban az előző napi verseny után túlzott agresszivitása miatt kapott egy öt helyes büntetést, így csak a 6. helyről indulhatott délután. Így Müller került a pole-ba – aki ezzel lényegében bebiztosította összetett 2. helyét –, a svájci audis mögül szezonbéli legjobb időmérős eredményét elérve Glock rajtolhatott a 2. helyről, őt pedig Green, Eriksson és Wittmann követték. Rast csak 8. lett, míg a Super GT különítmény szenvedett a vizes pályán és csak az utolsó helyeket szerezték meg. A délutáni futam ugyancsak esős körülmények között zajlott, két felvezető körrel és 49 percre csökkentett versenytávval. A rajtot követően Müller megtartotta a vezetést, mögötte azonban alaposan felkavarodott a sorrend. Rast egészen a 2. helyig jött előre, mögötte Rockenfeller és Wittmann következtek. A második szektorban Aberdein összeakadt Cassidy-vel, ami miatt pályára küldték a Safety Car-t. Amikor azonban néhány pillanattal később Juncadella autója megállt és kigyulladt a Parabolika-kanyarban (di Resta korai műszaki hibája után már a második Aston Martin búcsúzott), a megszakítást jelző piros zászló is előkerült, a szezon során egyetlen alkalommal futamon. 15 perc pihenő után újraindult a verseny, Müller pedig maradt az élen, noha Rast keményen támadta. Duval hibázott a 11-es kanyarban, így megelőzte Eriksson, aztán az első kör végén kereket cserélt Quintarelli, majd egy kör múlva Button is. Rockenfeller és Wittmann a 4. körben érkeztek, kettejük sorrendje nem változott. Az 5. körben jött Müller, majd a 7.-ben Rast is, aki a svájci elé tért vissza a pályára, de aztán a hideg gumikon megcsúszott és újra Müller került a virtuális első helyre. Wittmann bajnoki ezüstről szóló reményei itt foszlottak végleg szerte, ugyanis áthajtásos büntetést kapott, amiért boxkiállásakor a csapat ráengedte Aberdeinre. Rastot rövidesen Rockenfeller is megelőzte, sőt felzárkózott rá Glock és Frijns is, a bajnok nem tudott hőmérsékletet generálni az esőgumikba. A pozíciók ekkor stabilizálódtak, az első két helyen Green és Eriksson álltak, akik az utolsó utáni pillanatig vártak boxkiállásukkal annak érdekében, hogy a hideg gumikon a lehető legkevesebbet kelljen a pályán védekezniük. Mindketten csak az óra lejárta után, a legutolsó körre szereltettek fel friss abroncsokat, Green terve azonban – hogy elég előnyt autózzon ki Müllerrel szemben – nem vált be, mindössze a 4. helyre tudott visszatérni, majd az utolsó körben még Glock is megelőzte. Müller így tulajdonképpen simán szerezte meg harmadik szezonbéli futamgyőzelmét, őt három német, Rockenfeller, Rast és Glock követett a célban – utóbbi a májusi szezonnyitó futam óta legjobb eredményét érte el. Green végül 5. lett, őt követte Eriksson, majd a maradék pontszerző helyeken Frijns, Dennis, Spengler és Duval. Button és Quintarelli az utolsó két helyen futottak be.

Müller így megszerezte a tabella 2. helyét az ezúttal nullázó Wittmann-nal szemben, a pontot szintén nem szerző Eng elbukta az 5. helyet Frijns ellen, Eriksson és Glock pedig végül nem tudtak annyi pontot szerezni, hogy veszélyt tudjanak jelenteni Aberdein 10. helyére.

A bajnokság végeredménye

Egyéni pontverseny

Csapatok pontversenye

Gyártók pontversenye

Super GT × DTM Dream Race

A november 23-24-ei hétvégén, a japán Fuji Speedway versenypályán rendeztek két bajnokságon kívüli versenyt, melyen a Super GT és a DTM csapatai is részt vettek. A Német Túraautó-bajnokság részéről az Audit René Rast, Mike Rockenfeller, Loïc Duval és Benoît Tréluyer képviselték, a BMW-vel pedig Marco Wittmann, Alessandro Zanardi és Kamui Kobayashi voltak ott Japánban. Az Aston Martin nem vett részt a hétvégén.

Még a hétvégét megelőzően, a BMW motorsport programjának vezetője, Jens Marquardt megerősítette, hogy 2020-ban is hat gyári támogatású autóval vesznek részt a DTM-ben, néhány nappal ezután pedig a Porsche-szuperkupából ismert Fach Auto Tech jelentkezett be, hogy ők lennének a bajorok egyik ügyfélcsapata a következő szezonban. A legnagyobb bejelentés mindazonáltal az Aston Martinhoz kapcsolódott, a HWA és az R-Motorsport ugyanis közös megegyezéssel megszakították együttműködésüket, a svájci istálló így a jövőben a HWA technikai segítsége nélkül fogja futtatni a négy Vantage-et.

Visszatérve Fujiba, a szabadedzések eredményei alapján a japán autók fölényére lehetett számítani, és ez szombaton meg is mutatkozott: a lexusos Nick Cassidy simán nyerte az esős időmérő edzést Duvalt megelőzve, míg a BMW legjobbja a 18. (!) helyen végző Kobayashi lett. Az eső a 35 körös első futam rajtja előtt nem sokkal állt el, azonban a verseny még el sem indult, amikor a drámák már meg is kezdődtek: a 2. helyre kvalifikáló Duval megcsúszott a kivezető körén és a gumifalban kötött ki. Az Audi oly mértékű sérüléseket szenvedett, hogy a francia versenyző kénytelen volt visszalépni a versenytől. A BMW-nek ugyancsak gondjai akadtak, Zanardi technikai hiba miatt a boxutcából rajtolt, majd a 17. körben fel is adta a versenyt. A repülőrajttól Cassidy kiválóan jött el, mögötte a nissanos Ronnie Quintarelli és a hondás Naoki Yamamoto zárkózott fel, utóbbi azonban a 2. kör elején feljött Cassidy mögé. Yamamoto hamarosan újabb pozíciót bukott márkatársával, Koudai Tsukakoshival szemben, őket két Lexus, Yuhi Sekiguchi és Kenta Yamashita követték, és csak mögöttük, a 7. helyen jött a legjobb DTM-pilótaként Rast. A németet a 12. körben megelőzte a Lexust vezető Yuichi Nakayama, mire a német bajnok a boxba hajtott. Ugyanebben a körben állt ki Quintarelli, aki a mezőny nagy részével ellentétben esőgumikkal rajtolt, melyeket ekkorra teljesen lekoptatott. Miután mindenki letudta kötelező kerékcseréjét, Cassidy maradt az élen, őt Tsukakoshi és Yamamoto követték. Rast a 6. helyen haladt, azonban rövidesen megelőzte őt Yuji Tachikawa, majd egy körrel később újra Nakayama is, a 29. körben pedig Quintarelli ment el mellette. Röviddel ezután egy háromkörös Safety Car fázis következett Daiki Sasaki Nissanjának leállása miatt. Az első három nem veszélyeztette egymást, ellenben a 4. helyért remek csata bontakozott ki Yamashita, Sekiguchi és Tréluyer között, amelybe később Sho Tsuboi is beszállt. A kockás zászlót végül Cassidy látta meg elsőként, őt Tsukakoshi és Yamamoto követték a dobogón. Yamashita lett végül a negyedik, mögötte pedig Tsuboi, Tréluyer, Sekiguchi, Rast, Tachikawa és Hideki Mutoh futottak be a legjobb tízben. A legjobb BMW-s a 14. helyen végző Kobayashi lett, míg Wittmann-nak gondjai támadtak a gumikezeléssel és csak a 18. helyen futott be, körhátrányban.

A vasárnapi második időmérő edzésen a hondás Daisuke Nakajima autózta a legjobb időt, azonban egy kasztnicsere miatt öthelyes rajtbüntetést kapott, az első rajtkocka így Duvalt illette a második futamon. Őt két Honda, Narain Karthikeyan és Naoki Yamamoto követte a rajtrácson, majd jött Rast, Tsukakoshi és Nakajima. A futam száraz pályán rajtolt, az indításnál az élmenők közül csak Rast tudott javítani, aki feljött 4.-nek. A 2. körben a németet aztán rögtön visszaelőzte Nakajima és Tsukakoshi is, Karthikeyan pedig átvette a vezetést, sőt Duvalt átlépte Yamamoto és a szenzációsan kezdő Nakajima is! Duval kálváriája a 7. körben folytatódott, amikor egy bal-hátsó defekt miatt idejekorán a boxba hajtott. A pályára került törmelékek miatt aztán beállt a Safety Car is, amit Zanardi és Tréluyer igyekeztek kihasználni egy korai kerékcserével. Az újraindításnál az első három fej-fej mellett haladt, Rast és Wittmann pedig az 5. helyért harcoltak egymással, míg a 13. körben mindketten ki nem álltak szervizelni. Az élcsoportól Yamamoto kezdte a kerékcseréket a 14. kör végén, őt egy körrel később követte Tsukakoshi és Karthikeyan, ekkor Nakajima vette át a vezetést. A japán kiállását követően Tréluyer állt az élre, amikor másodszor is pályára hajtott a biztonsági autó. Erre ismét törmelékek miatt volt szükség, Rast bal-hátsó gumija ugyanis egyszerűen felrobbant a célegyenesben, szétverve az Audi karosszériáját. Az SC-fázist kihasználva Kobayashi és Yamamoto cseréltek kereket, az újraindítást követően pedig Tréluyer maradt az élen, megelőzve Karthikeyant, Zanardit és Wittmannt (Tréluyer és Zanardi azonban még tartoztak egy boxkiállással). Hátrébb két lexusos, Kazuya Oshima és Yuji Kunimoto szolgáltatott témát a rendezőnek, akik pozícióért harcolva ütköztek és megpördültek a pályán. A veszteglő autókba három másik Lexus pilóta (Heikki Kovalainen, Kazuki Nakajima és Hiroaki Ishiura) is belehajtott, így újból jöhetett a Safety Car. Az incidens bekövetkezéséért utólag felelősségre vont Kunimoto alapos árat fizetett, a japán pilóta 40 másodperces büntetést kapott. A mezőnyt csak a legutolsó körre engedték el, Karthikeyan pedig innen már simán nyert, miután Tréluyer kerékcseréjekor már átvette a vezetést. Az incidensekkel fűszerezett futamon Duval ért be a 2. helyen, miután az utolsó métereken fej-fej melletti küzdelemben verte meg Wittmannt. A versenybíróság azonban utólag beleszólt, egy másodperces büntetéssel sújtották Duvalt, miután szerintük a francia leterelte a pályáról a BMW-st. A 2. helyen így végül Wittmannt rangsorolták, őt követte Duval, majd Yamamoto, Kobayashi, Nakajima, Rockenfeller, Hirakawa, Rast és Tréluyer.

További változások év végéig

2019. december 11-én a WRT bejelentette, hogy mindkét pilótájától megválik a 2020-as szezonra, a két RS5-öst ugyanis Fabio Scherer és Ed Jones fogják vezetni jövőre. Mindketten formaautókról váltanak a DTM-re. A svájci Scherer a megelőző két évet a Formula 3-as szinten töltötte az Európa-bajnokságon, illetve az új FIA F3-as szériában, kiemelkedő eredményt azonban nem tudott elérni. A dubai származású Jones három évet töltött az IndyCar-ban, ez idő alatt három dobogós helyezést szerzett, ebből egyet az Indy 500-on. Ezt megelőzően bajnok volt az European F3 Open, illetve az Indy Lights sorozatokban.

December 17-én a BMW megerősítette, hogy a 2020-as idényben Bruno Spengler már nem vesz részt a márka DTM programjában, helyette a tengerentúlon, az IMSA sportautó-bajnokságban képviseli a bajor márkát, illetve a Formula-E csapat teszt- és tartalékpilótája lesz. Spengler a DTM-ben töltött tizenöt éve alatt 195 versenyen indult el, ezekből 16-ot nyert meg és további 35 alkalommal állhatott dobogón. 18-szor rajtolhatott a pole-pozícióból és 15 alkalommal futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Kétszer végzett az összetett 2.-, háromszor pedig a 3. helyén, 2012-ben pedig bajnoki címet szerzett.

Egy nappal Spengler távozásának bejelentése után, december 18-án a BMW közölte, hogy a kanadai pilóta helyettese Lucas Auer lesz 2020-ban. Az osztrák pilóta a Formula 3-as Európa-bajnokságban eltöltött két idényét követően 2015 és 2018 között már versenyzett a DTM-ben a Mercedes színeiben, ez idő alatt négy futamgyőzelmet és egy összetett 6. helyet szerzett. Az idei évet a Super Formula sorozatban töltötte a B-MAX Racing és a Motopark által közösen indított csapatban, Sugóban dobogós helyezést szerzett, a szezont az összetett 9. helyén zárta. Részt vett a Toyota Racing Series küzdelmein, ahol a 3. helyen zárta a tabellát, emellett pedig a Mercedes színeiben indult különböző sportautó-versenyeken. Auer majd Marco Wittmannhoz, Philipp Enghez, Timo Glockhoz és Sheldon van der Lindéhez csatlakozik majd a BMW felállásában, leendő hatodik csapattársuk kilétét a későbbiekben jelenti be a csapat. Ez a pilóta azonban biztosan nem Joel Eriksson lesz, aki két szezon után befejezi DTM-pályafutását.

Gratulálunk mindenkinek, aki eljutott ennek az igen terjedelmes írásnak a végére. Köszönjük a figyelmet, osszátok meg a cikket sportkedvelő ismerőseitekkel a lenti gombok segítségével, és kövessetek minket a Facebookon! Reméljük, jövőre is a GP-Zónával együtt követitek majd a Német Túraautó-bajnokság eseményeit!

címlapkép forrása: DTM Media

a külön nem jelölt többi kép forrása: LAT Images