Portré: Emerson Fittipaldi

Legendás autóversenyzők életrajza lenyűgöző fényképek társaságában - 19. rész, Emerson Fittipaldi

Fernando Alonso előtt a Forma-1 legfiatalabb bajnoka egy são paulói srác volt, markáns barkóval. A JPS Lotus volánja mögött Emerson már 25 évesen learatta a babérokat, barkója mellett megfelelő kisugárzással és névvel is rendelkezett ahhoz, hogy méltó legyen a címre. Második vb-győzelmét követően azonban pályafutása defektet kapott…

Emerson Fittipaldi 1946. december 12-én született São Paulóban a kitűnő újságíró és kommentátor, id. Wilson Fittipaldi, valamint Józefa Wojciechowska, lengyel származású szentpétervári bevándorló fiaként. Nevét Ralph Waldo Emerson, amerikai író, költő, lelkész után kapta, leendő hivatását tekintve azonban szülei pályája jobban elragadta. Bátyjával, Wilson Jr-ral már kisgyermek korukban magukba szippantották a benzingőzt. Eleinte még motorkerékpárokkal, aztán szárnyashajókkal versenyeztek, azonban egy baleset miatt a hatvanas évek második felétől átpártoltak a négykerekűekhez.

Emerson 21 évesen megnyerte a Formula-Vee-t, majd a további sikerek reményében Európába költözött. Angliában részt vett a Formula-Ford néhány futamán, majd Jim Russell csapatával a Formula 3-ba ugrott. Sikeres és letisztult, sok tekintetben Jim Clarkéra emlékeztető vezetési stílusa lenyűgözte a Lotus csapatfőnökét, Colin Chapmant, aki le is szerződtette 1970-re azzal a szándékkal, hogy a Formula 3-ban és a Formula 2-ben is alkalmazza.

Emerson az akkori viszonyok között meglehetősen korán, már 24 évesen a Forma 1-ben versenyzett.

Újoncként harmadik lett az összetettben F2-ben, ennek ellenére nem ezzel került a figyelem középpontjába. Júniusban ugyanis már a Forma 1-ben vitézkedett, Chapman egy Lotus 49C-t bízott rá, miközben csapattársai, Jochen Rindt és John Miles már a forradalmi, oldalnézetből ék alakú 72-es modellel versenyeztek. Második futamán, a Német Nagydíjon megszerezte első pontjait, karrierjében az igazi áttörés azonban az Olasz Nagydíjon következett be. A csapat első számú pilótája, Rindt tragikus körülmények között életét vesztette a monzai edzésen, Miles pedig ennek hatására visszavonult a versenyzéstől. Emerson így egykettőre a csapat zászlóvivője lett. Néhány héttel később, Watkins Glenben rögtön megnyerte első nagydíját, bebizonyítva, hogy nem szükségmegoldásként tekint rá Chapman. Teljesítményével Emerson értékes pontokat vett el a bajnoki címért hajtó ferraris Jacky Ickxtől, ezzel hozzájárulva, hogy Rindt posztumusz világbajnok legyen.

[youtube https://www.grandprixzona.hu/://www.youtube.com/watch?v=1dAf6f09ZmE&w=560&h=315]

Emersonnal 2018-ban készített interjút a Forma-1 hivatalos podcastje, a Beyond the Grid. Angol nyelvtudás szükséges!

A meggyőző kezdet után nagy elvárásokat támasztott magával szemben az 1971-es szezonra, azonban a bajnokság végül keserű meglepetéseket tartogatott. Chapman figyelmét más projektek vonták el, így elhanyagolta a 72-es fejlesztését, továbbá a Firestone gumik sem az elvárások szerint teljesítettek. Emerson emiatt kénytelen volt csak néhány jobb eredménnyel (második az Österreichringen, harmadik Le Castellet-ben és Silverstone-ban) beérni.

Chapman 1972-re némileg modernizálta a 72-es hátsó felfüggesztését, a csapat pedig időközben a Gold Leaf fehér-piros-arany színeiről a John Player Special ikonikus, fekete-arany festésére váltott. A kiálló foga és hosszú pofaszakálla miatt „Patkány”-nak elkeresztelt Emerson győzelmet aratott Spanyolországban, Belgiumban, Nagy-Britanniában, Ausztriában és Olaszországban is. Ezzel ő lett az első brazil, aki Forma 1-es világbajnoki címet nyert, egyben a Forma-1 történetének legfiatalabb világbajnokává lépett elő (és az is maradt egészen 2005-ig). Hazájában emlékezetes fogadtatásban részesült: Emersont akkori feleségével, Maria Helenával, valamint versenygépével, a Lotus 72D-vel teherautón vitték diadalmenetben a repülőteret São Paulóval összekötő sugárutakon, miközben népének százezrei éljenezték és nemzeti hősként tisztelték.

1973-ban könnyen ismételhetett volna, végül azonban egészen más forgatókönyv valósult meg. Chapman legyőzhetetlen csapatot szeretett volna létrehozni, ezért leigazolta Emerson mellé a friss Formula 2-es Európa-bajnok, sportautókkal is sikert-sikerre halmozó Ronnie Petersont. A két fiatal, ambiciózus pilóta viszonya azonban a kezdetektől fogva nem volt túl rózsás. Emerson ennek ellenére az első négy futamból hármat megnyert és úgy tűnt, magabiztosan halad a címvédés felé, a szezon közben bemutatott 72E azonban valahol félresiklott. A brazil innentől kezdve nem tudott jó eredményeket elérni, zsinórban négyszer kiesett és az edzéseken is rendre lassabbnak bizonyult, mint Peterson, így végül Jackie Stewart elhalászta előle a bajnoki címet. Emerson úgy érezte, Chapman elárulta, ezért év végén elfogadta a McLaren ajánlatát és 1974-re áttette székhelyét Wokingba.

A Marlboro által szponzorált csapat autója, az M23 nem volt annyira versenyképes, mint Niki Lauda és Clay Regazzoni Ferrarija, a Lotust ellenben egyértelműen lelépték. Emerson a szezon során három futamot nyert (Brazília, Belgium, Kanada), és végül a Lauda és Regazzoni közötti hatalmi harcokból hasznot húzva újfent elhódította a világbajnoki trófeát. Népszerűsége hazájában ismét ugrásszerűen megnőtt, a szponzorok pedig szinte sorban álltak, hogy összekapcsolják nevüket Emerson arcával.

Elsőként testvére, Wilson gondolt erre, aki a Copersuar nevű nemzeti cukortársaság anyagi támogatásával 1975-ben életre hívta saját Forma 1-es csapatát, a Fittipaldi Automotive-ot. Emerson 1975-ben újra sikeres évet teljesített, két győzelemmel másodikként végzett az összetettben, ezt követően viszont mindössze két szezon után, váratlanul szakított a McLarennel és csatlakozott bátyja csapatához. Azt az álmot dédelgette, hogy karrierje harmadik világbajnoki címét a hazai csapattal szerzi meg, hamar rá kellett azonban jönnie, hogy a Copersucar nem győztes konstrukció. Ez volt Emerson karrierjének legnagyobb melléfogása…

Az itt töltött öt éve alatt az 1978-as Brazil Nagydíjon elért 2. hely lett a legjobb eredménye, temérdek kiesése mellett azonban zsenialitását bizonyítva rendszeresen a pontszerző helyekért küzdött a gyenge kocsikkal. Később a szebb jövő reményében betársult bátyja mellé a csapatvezetésbe is, azonban az elfásult, szponzorok által elhagyott és adósságokban úszó Emerson végül az 1980-as szezon befejeztével úgy döntött, véget vet konstruktőr-pilótai pályafutásának és szögre akasztotta a bukósisakot.

Három év pihenőt követően 1984-ben visszatért a versenypályákra az Egyesült Államokban, ahol először sportautókkal, majd a CART sorozatban mérettette meg magát. Miután megtanulta kezelni ezeket a versenygépeket is, 1985-ben megszerezte az első futamgyőzelmét Michiganben, az igazi siker azonban 1989-ben jött el, amikor az Indy 500-at is megnyerve bajnok lett! 1993-ban újra győzött Indianapolisban, majd 1994-ben jöhetett volna a harmadik is, azonban 15 körrel a vége előtt falnak ütközött, miközben egy teljes kör előnye volt a mezőny élén.

Az ötven felé közeledve még mindig oválokon versenyzett, az 1996-os michigani hétvégén azonban olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy végleg be kellett fejeznie pályafutását. Később még saját csapattal jelentkezett a Champ Car sorozatban, Brazília A1 GP projektjét irányította, illetve láthattuk a GP Masters sorozatban is, nagy csatát vívva Nigel Mansell-lel a legelső futam megnyeréséért. 2014-ben még feltűnt egy versenyen az endurance világbajnokságon is. Manapság unokái, Enzo és Pietro karrierjét igyekszik a helyes irányba terelni.

A Fittipaldi-leszármazottak közül manapság Pietro áll a legközelebb, de mégis távol a Forma 1-hez. Emerson 23 éves unokája jelenleg a Haas teszt- és fejlesztőpilótája.

Emerson Fittipaldiról sokakban a névjegyként viselt napszemüveg és barkó maradt meg, mások inkább páratlan versenyzői karrierje miatt emlékeznek rá. Tulajdonképpen csak Kimi Räikkönen feltűnése lehet hozzá fogható. Annyi bizonyos, hogy kevesen értek el ilyen gyorsan ilyen sokat a motorsportban, mint Emerson. Isten éltesse sokáig!

Forma 1-es pályafutása során Emerson Fittipaldi 11 idény során összesen 144 versenyen indult el, ezekből 14-et nyert meg és további 21 dobogós helyezést szerzett. 6-szor rajtolhatott a pole-pozícióból és 6-szor futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Összesen 281 pontot gyűjtött és kettő világbajnoki címet szerzett.

[youtube https://www.grandprixzona.hu/://www.youtube.com/watch?v=iRTAY_TEP30&w=560&h=315]

Az 1986-os michigani baleset, amely véget vetett Emerson karrierjének
címlapkép: XPB Images, a külön nem jelölt többi kép forrása: Reddit
felhasznált források:
Paolo D’Alessio – Sztárpilóták (Alexandra Kiadó, 2005)
Bruce Jones – A Forma-1 enciklopédiája (Ventus Libro Kiadó, 2005)
F1 Racing magazin (2008/05. szám)
A Forma-1 krónikája (Springer Tudományos Kiadó, 2008)
az angol nyelvű Wikipédia cikke
Share on facebook
Facebook | Messenger
Share on twitter
Twitter
Share on reddit
Reddit
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email

Kapcsolódó írásaink

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.