Megmásztuk a túraautózás csúcsát!

A Túraautó-világkupa 2019-es szezonjának értékelése könnyed, közvetlen stílusban.

”Na, kedves nézők! Akkor ugye most már mindenki talpon, és három, kettő, egy, mondjuk együtt: Michelisz Norbi VILÁGKUPA GYŐZTES! Megvan, megvan, ezt már nem veszi el senki!”

Lantos András – 2019. december 15.

Kedves olvasóink! Hadd kezdjem azzal a sokak szerint szubjektív (de szubjektív véleményem szerint objektív :D) kijelentéssel az éves összefoglalót, hogy idén a valaha volt legerősebb túraautós mezőny csatározásainak lehettünk szemtanúi. És ez nem kis kijelentés: gondoljunk csak vissza a korai ITCC évekre, a kilencvenes és kétezres évek BTCC-jére, vagy akár a 2005 és 2008 közötti WTCC szezonokra. Mégis, idén hét gyártó (persze tudjuk, „privát csapatok”) 26 pilótája hozott össze egy olyan mezőnyt, ahol legalább 15 pilótáról nyugodtan kijelenthetjük, hogy a motorsport krémjébe tartozik. Többen megfordultak a Forma 1-ben, vagy legalább az annak előszobájaként szolgáló GP2-ben, WSR-ben. Az Indy Lights bajnokokat/dobogósokat (például azt tudtátok, hogy Esteban Guerrierit a 2011-es Indy Lights szezonban csak az a Josef Newgarden tudta legyőzni, aki azóta hazájában kétszeres bajnok IndyCar szupersztárrá vált?) és a GT-s sikereket már meg sem próbálom felsorolni. Pedig tavaly, a 2018-as értékelés írása közben nem volt minden ennyire egyértelmű. Cikkünk alapvetően külsős szerkesztőnk, Bence irománya, viszont pár helyen egyfajta párbeszédnek is szemtanúi lehettek, ahol egy ellenvélemény is ki lesz fejtve a fejecskéteket főként BTCC-, TCR- és IndyCar-hírekkel tömő Csaba által.

Talán még emlékeztek a 2018 novemberi pletyka- és információcunamira (aki nem, az felidézheti a tavalyi összefoglaló első részével), ami többek között érintette a mezőny méretét (30 fő, 4 autó/márka), a lehetséges új pilótákat (akik közül végül egész sokan a mezőny tagjai is lettek), az újfajta szabadkártyás rendszert (spoiler alert: bukás lett, idén alig volt beugrónk, és akik neveztek, azok is olyanok voltak, amilyenek), meg miegymást. Ugyanakkor, mivel – ahogy jósoltuk is – a 2019-es év #SUPERGRID-je eléggé gyorsan kezdett megtelni, több olyan dolog lett nyilvánvaló, amitől korábban tartottunk. A 2018-as évben elképesztő teljesítményt mutató Pepe Oriola és a Cupra útjai a WTCR-rel különváltak, illetve távozott a bajnokságból a Peugeot és vele együtt a sziporkázó Aurelien Comte is. Természetesen nem mehetünk el a Zengő Motorsport kilenc teljes világbajnoki/világkupa szezon utáni, a legmagasabb túraautós szinttől való búcsúzása mellett sem, aminek hatására Nagy Norbi kénytelen volt szakágat váltani (hegyi felfutás), míg Szabó Zsolti kis kitérő után Nagy Dani pótlására a M1RA csapatába került a 2019-es TCR Europe szezon végére. Ehhez két további dolgot fűznék hozzá:

  • Bár a Zengő Motorsport a tavalyi szezonnak nagyon pozitívan állt neki, láttuk-hallottuk, hogy év végére már látványosan szenvedtek a büdzsével, így a WTCR-ből kikerülésük a „keserédes” kifejezés definíciója is lehetne. De sajnos Zoli bának igaza volt a TCR Europe-pal kapcsolatban, mikor azt mondta, hogy „sokkal jobban megéri a WTCR mezőny végén egy kör lemaradásban kullogni, mint TCR Europe-ban top 10-es, vagy akár dobogós helyezésekért is menni, mivel semmi médiafigyelem nincs a sorozat körül”. Aki követte az idei Európa-kupát is, az szerintem mostanra erősen bólogatva egyetért ezzel, még ha az ifjú Tenke Tomi nem is igen villantott semmit, amivel kitűnhetett volna.
Zengőéket végül csak a Hungaroringen láthattuk a WTCR-ben. Egy nehéz éven van túl a csapat, jó kérdés, hogy mit hoz számukra a jövő, de erről részletesebben is olvashattok picit lejjebb. [fotó: Izsán Csaba/Grand Prix Zóna]
  • A M1RA sztori megérne akár egy egész cikket is, annyi dráma, susmus és összeesküvés övezte a szezonközt, de én (Bence) nem leszek az autósport Barátok Köztjének szerzője.

A távozók mellett érkezők is voltak, például a komplett kínai svéd gyári privát Lynk & Co, akik visszacsábították a túraautózás világába Andy Priaulx-t is. De említhetnénk még Tassi Attikát, a tavalyi TCR Europe bajnok Mikel Azconát, a ralikrossz-legenda Johan Kristofferssont, vagy a Hyundai-pilótává avanzsált Farfus – Catsburg párost is. Szumma-szummárum, március végére már mindenkinek nyilvánvalóvá vált az, hogy a 2019-es év a titánok harca lesz. Most pedig következzen is a szezon impulzus-alapú, tehát nem hétvégéről-hétvégére történő összefoglalása.

Kezdjük egyből egy kis kitérővel, a legtöbb ember szemét teljesen jogosan szúró márkának a kérdésével. Mint emlékezhetünk rá, a tavaly még cián színkódos Hyundai-jal futó M Racing (Yvan Muller Racing) lényegében konyhásnénistől átvándorolt a kínai-svéd kollaborációhoz. A Lynk & Co 03 ezen változata egy hellyel-közzel létező autó volt. Hivatalos adatok szerint a 03-as modell értékesítése 2018 októberében kezdődött el, de nem túlzás azt állítani, hogy az autó végső kialakításában szerepet játszott a TCR kategória szabálykönyve is. Nem mondom, hogy a Hyundai TCR autójából merítettek ihletet, ami befolyásolhatta a “kínai Volvo” finomhangolását, de azt sem, hogy nem. Tudjuk, az idei év arról szólt, hogy a gyári alakulatok próbálták eltitkolni, hogy gyári alakulatok, és ez a Lynknek ment a legkevésbé. Van az a szituáció, ahol már a „szívem, meg tudom magyarázni” szöveget is felesleges mondani.

A “privátok harcának” legkevésbé privát résztvevői, akik a legnagyobb kérdőjel voltak a szezon előtt- azt viszon tudtuk, hogy tarolni fognak. [kép forrása: a Lynk&Co hivatalos média felületei]

A szezon természetesen Marokkóban kezdődött,  a hétvégével, amely annyira eseményektől mentesen telt el, ahogy arra senki sem számított. Igazából ennek a fordulónak tényleg szinte csak egy olyan „akkor jól van akkor” értelme van, hogy oké, elkezdődött a szezon és már csak pár hetet kell aludni a hungaroringi fordulóhoz, ahol végre eseményeket meg nézőket is láthatunk.

A Hungaroring igazi TCR-örömünnepet garantált a kilátogatók számára, több mint 60 TCR autóval. Sajnos az időjárás már nem volt ennyire kegyes velünk. [kép forrása: a Hungaroring és a WTCR hivatalos média felületei]

A Hungaroringre idén többen kilátogattak tőlünk is (az élménybeszámolót itt tudjátok újraolvasni), bár a korábbi hangulattól, izgalomtól, meg Michelisz Norbi győzelmétől elmaradt a hétvége. Itt érdemes kicsit vitatkoznom a gondolatot formáló Bencével, aki nem a helyszínen látta a futamokat. Abból a szempontból viszont bőven igaza van, hogy a tévés közvetítésben számos lényeges dolgot nem láthattunk, illetve a TCR Europe futamai tényleg izgalmasabbak voltak. Sajnos a nézőszám gyanúsan lényegesen kisebb volt, mint az előző években, amin az időjárás sem segített. A csütörtök-pénteki majdnem 30 fok után megérkezett a nagy szél, eső és alig 15-16 fokos átlaghőmérséklet. Visszatérve a pályán kívüli eseményekre, zseniális szervezői ötlet volt a közös TCR Europe (sőt, TCR Eastern Europe) hétvége. Ritkán lát az ember ennyi TCR-autót egy helyen. Most nem hazabeszélek, de több hasonló forduló kellene a WTCR-ben, mint a hungaroringi, vagy slovakiaringi. Ezek a versenypályák jók, sőt ideálisak a TCR autóinak. Meg vannak nézők, s velük együtt hangulat is. A pilóták az illető helyszíneket imádják. Nem utolsó sorban itt tud beugrani egy Tenke Tomi is :). Kicsit áttekintve a hungaroringi fordulót, az argentin dominancia és a picit keserédes Tarquini – Norbi előtt – győzelmet követően kevesen gondolhattuk, hogy végül ki is emeli magasba a hatalmas trófeát.

Sajnos az autógyártóknak inkább a Távol-Kelet dukál mostanában. Ezzel sem lenne baj, ha nem semmilyen pályákon, kongó nézőtér előtt menne a móka. Ez az egész „Road to Malaysia” is olyan “meh” volt, még ha végül az évszázad legjobb túraautós hétvégéjévé is nőtte ki magát a szeszélyes időjárás, egymásnak feszülő bajnokaspiránsok, technikai hibák, és az amúgy nem is rossz pálya kombinációjából. Mert a pálya nem rossz, de a WTCR miért egy motoros endurance viadal betétfutama decemberben? Viszont, hogy ne csak szidjam a szervezőket, azt meg kell nekik hagyni, hogy idénre sikerült a tavalyi nevetséges, “ezermilliárd hónapos” nyári szünetet kibírhatóra csökkenteniük (ám mindez azzal járt, hogy májust követően majdnem egy, adott esetekben több mint egy hónapot kellett várni a következő versenyhétvégére).

Ugorjunk is vissza májusba kicsit, a Slovakiaringre. Az egész fekszik az Alfának (bika a motorja, az ziher), nagyon nem fekszik a Lynk & Co-nak. Bár ez az egész „mi fekszik a Lynk-nek” is egy tippmix játék volt: a szedán forma és a nagy tengelytáv a gyors, tempós kanyarokkal tűzdelt pályákra lett volna ideális (lásd Audi), miközben az autó nagy orra miatti magas légellenállás ezt látványosan megakadályozta. Slovakiaring, Nordschleife és Suzuka helyett a Hungaroringen, Zandvoortban, Ningbóban és Makaón élt az autó nagyon. Hát kéremszépen, hogy fért az ott el???

Bár Catsburg mindkét pole-t behúzta Szlovákiában Norbi előtt, a győzelmek máshová vándoroltak – többek között Ma és az Alfa első komoly hétvégéjét garantálva. [kép forrása:Michelisz Norbert hivatalos Facebook oldala]

Hollandiában idén Muller nem mászott kerítést, de Björk remekelt és a BOP sem volt „fúúúj BOP, csaló BOP, takarodj BOP”. Azaz Michelisz Norbi szerzett pódiumot. Nordschleife és Vila Real sem adja vissza a hót unalom emléket. Csak Tassi Attinak az autója bírta volna ki… Hát szegény Attika, ott volt, köpésre a nagy sikertől, erre nem megdöglik a Honda?! Mindezzel lett a portugál hétvége forgatókönyve szinte könyvbe illően megírt: a súlyos baleset után tavaly visszatérő Monteiro éppen a hazai közönség előtt szerzi első WTCR győzelmét. A másik dobogóját pedig a Honda otthonában, Japánban érte el. Összeesküdjön bárki azt, amit akar.

AUTO - WTCR PORTUGAL 2019
Portugália hozhatta volna Attika idei nagy sikerét – a sors azonban Monteironak kedvezett, másként történelmet írva! [kép forrása: a WTCR hivatalos média felületei]

Idén Kínát is megmentette a monszun, bár a kiadós eső miatt (persze, csakis amiatt :D) üresen kongtak a lelátók az egész hétvége során. Pedig a második futam roncsderbijét élőben látni biztos életre szóló élmény lett volna. Azt se feledjük, hogy itt kezdte el egy ország szívébe belopni magát a volt túraautós legenda, Andy Priaulx, avagy „Mr Brakecheck”. Suzukáról elég csak annyit mondani a korábban említetteken kívül, hogy a rövidpályás változatra váltás megölte az egész hétvégét (meg az RCM Suzuki Cup egykori mezőnyének kedvence, Niels Langeveld itt szerezte egyetlen dobogóját a szezonban). Makaóban meg most sem volt káosz, de Priaulx dobogó (egyből győzelem) igen. Neki is ezzel az eggyel kellett az évben beérnie, ez a mondat, amely le is írja az egész szezonját: nagyon csúnyán el lett agyabugyálva a csapattársai által.

Huff a pole ellenére idén is lemaradt a makaói sikerről, honfitársa Priaulx viszont a városállamban jegyezte egyetlen idei diadalát. [kép forrása: a WTCR hivatalos média felületei]

Bár azt mondtam az elején, hogy impulzusokra épülő lesz az egész írás, Malajzia kicsit többet érdemel. Utolsó hétvége, négyesélyes (valójában inkább három) még az egész bajnokság, és a csapatbajnokság (who cares?) se dőlt még el. Első kvali: Norbi lő, gól. „Ezaz Norbi, ezaz, csak a második kvalifikációt is hozd össze, légy szíves, tavaly ott voltak a gondok”. Norbi lő, 2-0 ide. Meseszerű az egész, főleg hogy Guerrieri az első futamon nincs sehol, míg a francia rém mind a két kvalin gyengust ment (a bajnoki címért hajtás szintjén). A legelső futamot gondolom, a fél ország átaludta, rajt-cél győzelem, Panis valahogy a második helyet megtartotta, Guerrieri jött előre, de tisztes távolságban maradt Norbi pontjaitól. Muller, bár nagyot ment, neki sem termett túl sok babér, ő ezzel lényegében ki is szállt az egészből. Kristoffersson pedig a hétvége során először mutatta meg, hogyan is kell előre jönni (mi tudatlanok akkor még nem tudtuk, hogy ez semmi). „Hát, ez innentől Norbinak már sima ügy”. Ha tudtuk volna, hogy a hétvége után hány szívrohamot kell lábon kihordanunk…

Második futam, esik. Nagyon esik. Sokan megpróbálták a slickeket, ami egy nagyon-nagyon rossz ötletnek bizonyult. Guerrieri kilő a 9. helyről, első, Norbi csúszik hátra, nem jó ez, nagyon nem jó… Norbi szenved, baj van. Catsburg elnéz egy féktávot és s*ggbetelefonálja Mullert, majd pont ezután Norbinak kell a féktávon mentenie, kavicságy. Itt egy ország rándult görcsbe. Catsburg autója kigyullad (talán tavaly Portugália óta nem láttam ekkora lángokat TCR autóból), Norbi visszajön a pályáról. Piros zászló. Guerrieri őrjöng (megjegyzem jogosan; ő akkor nem látta még, hogy mekkora volt a tűz, és hogy a pályán lángolt az autó, így érthető volt, hogy egy ’kis füstre’ sokalta a pirosat).

“A piros zászló azt jelenti, hogy az előző befejezett kör állapota szerint lesz újra rajt, ami jelen esetben teljes újra rajtot jelent, ugye?” Alig egy óra szabálykönyv lapozgatás és motorsport diplomáciai ordítozás-fenyegetés kellett hozzá, hogy kiderüljön, hogy nem: a WTCR-specifikus szabálykönyv egyik kitétele szerint az utolsó teljesített szektor szerint történik a rajtsorrend megállapítása. „Nem jó, de nem is tragikus!” Így Norbi ‘csak’ a mezőny közepéből indul és nem a huszon-sokadik helyről, ahová a végére visszaesett. A sok helyet javító Ehrlacher természetesen nem örül, ahogy a Catsburgot szokásához híven pokolra kívánó Muller sem. Ő maga a földreszállt angyal, aki soha nem ment neki senkinek korábban, még véletlen sem, nem hogy direkt, áh. Norbi valami csoda folytán képes volt megőrizni a hidegvérét és lélekjelenlétét, és egészen a 8. helyig mászott fel, ami egészen elképesztő teljesítmény volt! Mivel azonban Guerrieri megnyerte a futamot, így az utolsó versenyen Norbinak MUSZÁJ volt legalább a harmadik helyen végeznie akkor, ha Guerrieri nyer.

Az argentin tigris lecsapott a második futamon, közben pedig egy ország reménykedett a számunkra jó végkifejletben! [kép forrása: a WTCR hivatalos média felületei]

Majd jött az utolsó nagy küzdelem: Norbi pole-ból, Guerrieri mellőle rajtol és a Honda rajtprogramja bitang. Norbi autója meg nem jó… Erős rezonanciára panaszkodott, az angol kommentátorok váltóhibáról hallottak a paddockból, és sok szerelő áll még a rajt előtt pár perccel is a nyitott motorháztetőjű autó körül. Nem jó, nem jó, istenem, ha megint egy műszaki hiba veszi el tőlünk ezt, hát megőrülök. Majd a motorháztető lecsukódik, és a szerelők elmennek. Most akkor el lett a hiba hárítva, vagy feladták Izzadunk, izgulunk, nézzük Norbit, nézzük a startlámpákat. A lámpák felgyulladnak, eljön a mezőny, Norbi nagyon óvatos, Guerrieri elmegy, és Azcona is elmegy… Necces, most már nem szabad senkinek sem elmennie… Majd jött Kristoffersson, aki a 21. helyről rajtolva a második szektorban már a 4. helyen haladt és elment Norbi mellett is. Norbi autója nem jó, itt roppant először össze egy teljes szurkolótábor. Hirtelenjében mindenki Azcona fan lett, aki közben erősen elkezdte Guerrierit támadni, meg is előzte volna, de sárga zászló, Hyundait kell menteni, Safety Car. Mai napig nem tudom, hogy ez nekünk jó vagy rossz volt, a szerkesztőség fele örült a beguruló biztonsági autónak, a másik fele szinte a fejét a kezébe temette. Örökkévalóságnak tűnő körök után az SC kimegy, Norbi autója pedig új életre kap, megy az első hármassal. Azcona agresszív, megelőzi Guerrierit, de az argentin két kanyarral később megint első. Az utolsó szektorra ráfordító kanyarban a négy autó egymás mellett megy, másodpercenként változnak a helyek és ezzel együtt a bajnoki cím sorsa. Mi meg csak bámuljuk a tévét nagy szemekkel, hogy most 2 pont ide, most 1 pontra oda, most három pont, de az nem is lehetséges, az rossz számítás. Majd arra ocsúdunk fel, hogy Azcona elment Guerrierinek, amivel Norbi jelen pillanatban bajnok. Majd jött Kristoffersson is, ezaz, így már elég a top 10 Norbinak. De hé, mi történt Guerrieri autójával, hová tűnt Guerrieri??? Hát megkotlott az autója, lassú, vészprogram bekapcsolva. Lehet nekünk is szerencsénk? Ugyanakkor, nekem itt egyből az futott át a fejemen, hogy ez nem fair, Guerrieri egy rendes, kedves srác, Norbi haverja, küzdött egész évben, ott volt a családja a lelátón (a magyar George Racing Teammel versenyeztek szurkolásban; György Gábor nem ismeretlen a hazai autósportot követőknek, ő mentette meg többek között Nagy Dani karrierjét is, de vele szerzett hazai bajnoki címet Báldi Gergő is; nem mellesleg Gergő is éppen a sepangi pályán tartózkodott, mivel a M1RA e-sport csapat tagjaként az eWTCR bajnoki címért, és az azzal járó pénzdíjért küzdött a helyszínen, amely álomnak végül a szimulátor cockpit többszöri meghibásodása vetett véget), ennek nem szabadott volna így vége lennie. Vissza Norbihoz, mivel neki már be sem kell a futamot fejeznie, Guerrieri kétszer ment a boxba, huszadik helyen kóricál körhátrányban, ezt már senki sem veheti el Norbitól… És nem is vette el senki, utolsó kanyar, Norbi a már ki tudja hanyadik helyen fut, ötödik talán, de nem is érdekel, mivel

MICHELISZ NORBERT A TÚRAAUTÓ-VILÁGKUPA 2019-ES BAJNOKA!

80387897_10156788433357039_8580592664469045248_o

Egy kép, amely többet mond minden szónál! Egy kis ország hatalmas embere és versenyzője a világ tetején! [a fenti képek forrása: a WTCR hivatalos média felületei]

Mind tudjuk, hogy ez csak névben világkupa, mert amúgy VILÁGBAJNOKSÁG. Még egyszer mondom, a 2019-es év legjobb túraautó versenyzője a magyar, a hímesházi, a volt szimulátoros, majd Suzuki-Clio-Seat kupás és a Zengő Motorsporttal WTCC-be bekerülő MICHELISZ NORBERT. Johanna sír, Norbi sír, én sírok, ti sírtok, bár tuti tagadná, de szerintem Lanti meg Hatvani Bálint is sírdogál a mikrofontól kicsit távolabb, ez elképesztő. Mire az autóból kiszáll, egy soha nem látott Michelisz Norbit látunk a képen, örül, üvölt, üti a kormányt, autót, látszik, még nem fogta fel, és ezt meg is lehet érteni. Az egész évet nézve a Hyundai csapata sehol nem volt, Tarquini az összetett 8. (bár ehhez hozzátartozik utolsó versenyes büntetése is, ha nem Girolami előtt végzett volna a pontversenyben), a pokolian rossz és szerencsétlen évet futó Catsburg a 13., Farfus pedig csak a 15. helyet szerezte meg. Ezzel szemben a mi Norbink bajnok. Persze a csapat beállt segíteni őt, de ez nem akkora különbség, ez ég és föld. A csapatbajnoki címet a szezon második felére megtáltosodó Lynk &Co első számú (Muller – Björk) csapata húzta be, oké, rakják a hűtőszekrényre. De 2019 bajnokát akkor is Norbinak hívják!!!

Utólag azon kaptam magam, hogy a második-harmadik futamot ezen a héten kétszer néztem vissza, mert még mindig nem hiszem el. Sem azt, hogy Norbi megcsinálta, sem azt, hogy nem kaptam stroke-ot közben. Ami biztos, az az, hogy ezt a WTCR évet a magyar (vagy bármely nemzet) autósport rajongói nem fogják elfelejteni soha. És akkor, hogy stílusosan zárjam az egészet: 😊

„ha érezted már magad valaha is butának, csak gondolj azokra az emberekre, akik tavaly nem győzték hangsúlyozni, hogy Michelisz Norbert egy középszerű, nem jó túraautó versenyző”

80461159_2333512606748919_9021564107869913088_o

79602435_2335014106598769_3011327774544625664_o
Bár a “koronázási ceremónia” már-már giccsesnek tűnt, mindez semmit sem vesz el a december 15-i eseményekből! [a fenti képek forrása: Michelisz Norbert és a WTCR hivatalos média felületei]

2019 csalódásai, meglepetései

Nincs szezonösszefoglaló anélkül, hogy ki ne térnénk azokra a versenyzőkre, akiktől sokkal többet vártunk el idén, mint amit végül teljesítettek, vagy épp ellenkezőleg, éreztük, hogy jók lesznek, de hogy ennyire, arra senki sem számított.

Kezdjük a csalódásokkal:

  • Emlékszem, hogy mikor Flash (Gordon Shedden) be lett jelentve a WTCR-be 2018 év elején, akkor baromi nagy fejmosást kaptam többektől, hogy én hozzá nem értő, okoskodó, fotelszakértő lúzer vagyok, mert azt mondtam, hogy én tőle 2018 második felében várok pár dobogót, de nem vagyok abban biztos, hogy világmegváltó lesz. Semmi gond, anno Brendon Hartley F1-be történő átlépésénél is a magyar szakújságírás krémje küldött el melegebb éghajlatra, hogy inkább ne írjak hülyeségeket, mert magam égetem vele. Akkor azt mondtam az Amerikai Nagydíj előtt, hogy szerintem Kvyat másfél másodperccel fogja azon a hétvégén verni Hartley-t, és később sem hiszem, hogy Gasly-t verni fogja. Oké, oké, tévedtem, csak 1.35 másodperc volt, shame on me – de ennyit erről a témáról, ez most nem F1. Flash tavalyi éve nem volt túl jó, de tanulóévnek elment. Ezzel szemben az idei színtisztán pocsék volt, nincs semmi mentség már. 35 pontot gyűjtött egész évben, miközben csapattársa, a szintén nem túl jó szezont futó Vernay 211-et. Nemhogy dobogót, de top 5-ös helyezést sem szerzett idén. Nálam (Csaba) ezzel ő a szezon csalódása.
AUTO - WTCR PORTUGAL 2019
Flash volt 2019 talán legnagyobb csalódása, a BTCC viszont tárt karokkal várja-erről majd BTCC évértékelő sorozatom záró részében részletesebben is olvashattok! [kép forrása: Touring Car Times]
  • Rob Huff: ugyanakkor Rob Huff már harmadik éve árnyéka önmagának. A ralikrosszból átugró, amúgy szintén nagyon jó túraautó pilóta Johan Kristoffersson idén 3 győzelmet és összesen 5 dobogót hozott össze, míg Huffy mindössze 2 második hellyel büszkélkedhet. Ez hozzá édeskevés. Kérdéses, hogyan alakul a sorozatban a sorsa a VW gyár távozásával (hopsz, spoiler alert; többet erről lejjebb).
  • Andy Priaulx sok év kihagyás után tért vissza a túraautózás világába, és még ennél is több év után az elsőkerék-meghajtású autókhoz. Ez a kihagyás (és a zseniálisan gyors csapattársak) rá is nyomta a bélyegét a teljesítményére, a szezon nagy részében még csak stabil pontszerzőnek se lehetett őt mondani, miközben a csapattársai folyamatosan dobogókért és győzelmekért mentek. Egyet szerzett a márka 8 futamgyőzelméből, ami egy háromszoros WTCC-bajnoktól édeskevés.
  • The showman. Mindenki tudja, ő Tom Coronel. A széria bohóca (jó értelemben) idén valahogy a szociális médiában sem szerepelt túlságosan sikeresen, a versenypályán pedig egyenesen lebőgött. 63 pontjával csupán 4 ponttal szerzett többet az egy hétvégét ki is hagyó márkatársánál, Daniel Haglöfnél, aki inkább csapattulajdonos, mintsem pilóta. Csapattársa, Aurelien Panis pedig még egy dobogót is összeszedett Malajziában, amivel végül 127 egységgel zárta az évet. Az Tommy pontjainak több mint duplája („Ezt miből számolta ki?” 😀 )
  • Végül, de nem utolsó sorban Nicky Catsburg. TCR újonc, de a léc nagyon magasan volt. Mindenki azt várta, hogy a bajnoki címért fog harcolni, ezzel szemben még csak dobogós helyezést sem sikerült elérnie az évad során (ami még a szintén újonc Farfusnak is sikerült kétszer). Bevallom, én (Bence) személy szerint benne csalódtam a legnagyobbat 2019-ben.
76613070_2271208046312709_4725438502139854848_o
Catsburgtól jóval többet vártunk idén. Egy körön és időmérőkön a legjobbak között volt a holland, a futamokon azonban számos fölösleges helyzetbe keveredett, sokat hibázott. [kép forrása: a WTCR hivatalos média felületei]

Rajtuk kívül meg lehet még említeni Mehdi Bennanit is, aki bár nem egy kimagasló pilóta ebben a mezőnyben, sőt, a leggyengébbek egyike, de a tavalyi jól összerakott év után az idei bajnoki utolsó előtti hely nagyon alulteljesítés, még tőle is. Gabriele Tarquini (aki a második legjobb hyundaios lett) összetett 8. helyezése még úgy sem túl acélos, hogy a szezon első harmadát követően Norbit segítette a bajnokságban. Mikor felreppentek a hírek arról, hogy Tassi Attika már 2018-ban a WTCR-be kerülhet, megijedtem. 2017-ben emlékszünk, hogy második lett a TCR International Series-ben, de nagy ugrásnak véltem. 2018-ban végül a TCR Europe-ban vitézkedett, több-kevesebb sikerrel és újra felröppentek a hírek WTCR-ről. Még most sem voltam benne biztos, nem kis ugrás az. Attilának megvannak a maga ’hiányosságai’, annak ellenére, hogy piszok gyors tud lenni. Sajnos az idei évben szenvedő KCMG is tuti rátett erre az egészre, de Tassi egy felejthető szezont futott. A Nordschleifén elért 4. helye szépségtapasznak jó, de a szezon megmentője az a fránya harmadik portugál futam lehetett volna.

Meglepetésemberek:

  • Johan Kristoffersson bár nem ma kezdte a túraautózást, a legtöbben mégis inkább a WRX-ből ismerik, ahol két bajnoki címet is szerzett (2017-2018; utóbbi esetben egy fordulót leszámítva minden versenyt megnyert, amit felfogni is nehéz). Emellett 2012-ben, az akkor csúcson lévő V8-as Superstars Series (nem kell keverni az ausztrál szériával) bajnoka is volt egy AWD Audival, amely bajnokságra páran még emlékezhetnek közületek is, mivel a hungaroringi forduló sztárbeugrója Michelisz Norbert volt egy BMW-vel (én tuti nem felejtem el, a sikánnál voltam zászlós sportbíró azon az eseményen). Az első három fordulóban még ismerkedett a technikával, de a holland hétvégétől kezdve stabil top 10-es eredményeket produkált hétvégéről hétvégére, és mint korábban is említettem, háromszor tudott a dobogó legtetejére állni. Ezzel a teljesítménnyel az év újonca címet is sikerült bezsebelnie (hála Azcona utolsó futamos időbüntetésének), a malajziai 2-3. futamon bemutatott meneteléséért (amikor mindkét futamon sikerült egy kör alatt áthámoznia magát 15 autón és dobogóra állni, a harmadik futamon 21. helyről tudott győzni) “az év teljesítménye” címért is bőven harcban áll.
JK
Bár néhány rögös első fordulón volt túl a Volkswagennel együtt, Kristoffersson zseniálitása meghatározta a szezon második felét. [kép forrása: a WTCR hivatalos média felületei]
  • Sok ember csak 2018-ban ismerte meg Mikel Azcona nevét, pedig karrierje már többször is keresztezte magyar pilóták útját. 2015-ben az utolsó erős szezonját futó Seat Leon Eurocupban a harmadik helyen végzett (bizonyos Stian Paulsen mögött), miközben a B3 Racing Tassi Attillát, a Zengő Motorsport pedig Szabó Zsoltit protezsálta a szériába. 2016-ban Niels Langeveld mögött lett második, hogy utána 2017-ben az Audi TT kupában oktassa a… khm… ‘#országlegsikeresebbtúraautósát’, Keszthelyi Vivient. A ‘#világlegjobbmárkakupájából’ meg sem állt a 2018-as TCR Europe bajnoki címig. Idén a „svéd Zengő Motorsporttal” tett csodát: az egy győzelem, egy második helyezés, három harmadik helyezés, és az egész éves kiegyensúlyozott, nyugodt, okos versenyzés végül egy összetett 6. helyet hozott neki, amivel óriási neveket utasított maga mögé. Kérdés, hogy a tél folyamán lecsapja-e egy gyártó őt a Cupra kezéről.
AUTO - WTCR MALAYSIA - 2019
Egy fiatal spanyol, akit nem idén láttunk utoljára a nagyok között brillírozni! [kép forrása: a WTCR hivatalos média felületei]
  • Nestor Girolami álma vált azzal valóra, hogy a legjobb barátja, Esteban Guerrieri csapattársaként térhetett vissza a túraautózás csúcsára. Végül csak az összetett 7. helyen végzett és előrébb is végezhetett volna, de a szezon második felétől látványosan segítette csapattársát a bajnokságban. Ennek ellenére is sikerült 3 győzelmet bezsebelnie, ami ebben az erős mezőnyben nem rossz teljesítmény.
  • Az Alfa Romeo mind a két pilótájának együtt jár az elismerés: a formulaautózás világából ismert, tavalyi sztárbeugrást produkáló Kevin Cecconnak sikerült az idei évre is átmentenie a kezdeti jó formáját, míg a sokak által lesajnált Ma Qinghua sem kell, hogy fejét szegje teljesítménye miatt. A két Romeo Ferraris autó összesen 9 dobogós helyet szerzett, amiből négyért járt bronz (mind Ceccon)-, négyért ezüst (Ceccon 1, Ma 3)- és egyért aranyérem (Ma). Természetesen nem lehet elmenni a tény mellett, hogy az Alfa Romeók egész évben pillekönnyűek voltak, de mint egyedüli, nem gyári támogatott alakulat, ez nem is meglepő. Ilyen szinten egyszerűen nem tudna egy garázs ringbe szállni egy gyáróriás Lynk & Co-val, ahol a takarítók száma lehet akkora, mint Ferrarisék teljes személyzete.
03719001_AG_2993-1024x683
MAi 😀 képünkön a kínai versenyző, aki csapattársával együtt a szezon egyik kellemes meglepetése volt. [kép forrása: Touring Car Times]

Hova tovább?

Még alig van fél hónapja vége a szezonnak, de az már most látszik, hogy nagy valószínűséggel a 2019-es év volt a ’tradicionális’ WTCR csúcsa, ahonnan már csak lefele vezet az út. Eleve nehéz lenne ezt az évet bárhogy is felülmúlni, de a bajnokság felett sorakozó sötét fellegek csak további aggodalomra adnak okot. Mint tudjuk, az elmúlt öt évben gejzírként tőrt fel a hibrid, vagy teljesen elektromos versenyzés az autó- és motorsport talajából, ami alól a túraautózás sem képez kivételt. Marcello Lotti elektromos TCR (eTCR) bajnokságáról legelőször 2018 elején hallottunk, bár akkor még szinte semmi konkrét nem hangzott el róla, csak annyi, hogy a benzines TCR-hez hasonlóan a Cupra (SEAT) adja a bajnokság autóinak alapját, és hogy valamikor 2020-21-ben lesz az első, teljesen tesztnek tekinthető szezon.

Azóta sokat tisztult a kép (bár még most is sok a kérdőjel, de ha visszaemlékezünk, ez a 2015-ös TCR International szezon előtt is így volt, azóta pedig látjuk, hogy hová jutottunk végül), ami kívánatossá tette a bajnokságot több gyártó számára is: a Cupra után a Hyundai is bejelentette az e-Velostert, majd jött a Honda (JAS) nyilatkozata az eTCR autó építéséről, végül pedig az Alfa Romeo (Romeo Ferraris) volt, akik hivatalosan bejelentkeztek a szériába. Rajtuk kívül a Volkswagen (az ID.3 modellel) hintett még el morzsákat elektromos túraautó építéséről. Sajnálatunkra ezek a projektek a „gyári TCR” program rovására jöttek létre, így már most biztosan tudjuk, hogy 2020-ra nem lesz gyári támogatott Alfa Romeo (ők jelenleg sem az Alfa Romeo, hanem az autókat építő Romeo Ferraris garázs támogatását élvezik) és Volkswagen sem a mezőnyben. Ezen felül az Audi is kihúzza a dugót a WTCR-projektjéből (akik a Formula-E szereplésük miatt valószínűleg eTCR-ben sem lesznek érdekeltek), ami a WRT (leánykori nevén Leopard Racing) távozását is jelenti.

Maiden_dynamic_test_of_the_CUPRA_e-Racer_with_Jordi_Gen_at_the_wheel-Large-30604
Bár még mindig rengeteg kérdőjel van az eTCR körül, a Cupra autóját már másfél éve tesztelik (a képen éppen a spanyolok egykori kedvence, Jordi Gene, de olyan nevek mint Mattias Ekström, vagy a MotoGP sztár Lorenzo és Doviziozo is köröztek már vele), a spanyolok ennek ellenére maradnak a WTCR-ben is! [kép forrása: Touring Cars.net]

Van gond, mivel alig négy hónap múlva rajtol Marokkóban a 2020-as versenyév és még olyan szinten tapogatózunk a sötétben, mint anno 2017 végén. Persze nem szabad most rögtön sírva fakadnunk, mert bár szinte biztosra mondható, hogy a mezőny összetétele és minősége negatívan fog változni, de még nincs veszve minden. Foglaljuk össze az innen-onnan hallott pletykákat!

  • Pedzegették, hogy a gyártói limitet felemelik hatra, ezzel lehetőséget teremtve a ténylegesen privát csapatoknak is a jobb autóval való részvételre.
  • Romeo Ferrarisék támogatottsága nélkül szerintünk (!) szinte lehetetlen, hogy Alfa Romeókat lássunk a rajtrácson jövőre. Van ugyan egy kínai csapat, akik futtatnak Alfa Romeot TCR China-ban (náluk versenyzett Ma is), de ilyen büdzséhez fontos szálakat kéne megmozgatni. Szerintem valószínűbb az, hogy a csapat két pilótája jövőre más ülés után kutat (vagy Formula-E ülésével Ma ismét elhagyhatja a túraautózást).
  • Az Audi gyári támogatásának (meg a WRT-nek) eltűnése a Comtoyou kibővülését jelentheti. Sheddent szinte biztosan elveszítjük, mivel a két rossz szezon után nehéz lesz a BTCC állítólagos hívásának ellenállnia (bár még elég légbőlkapottak az ötletek, állítólag számíthatunk egy FORDulatos bejelentésre vele kapcsolatban). Vernay erős kérdőjel: a WRT-hez szorosan kötődik, de a GT autózáshoz annyira nem. Ugyanekkora kérdés Vervisch is, aki idén is öt különböző GT szériában állt rajthoz Audi gyári pilótaként. Ugyanakkor az nem lepne meg, ha a távozó pilóták egyikét a TCR Europe meglepetésembere, a bajnokságot elhagyó WRT kötelékében álló Santiago Urrutia helyettesítené a Comtoyounál, esetleg Gilles Magnusszal kiegészülve.
2019-2019-Monza-Friday-2019-TCR-EUR-Monza-FP-55-Santiago-Urrutia_52-e1570814179797
A TCR Europe-ban idén helyt álló uruguayi versenyző WTCR-ülés után nézelődik jövőre, az Audival való folytatás pedig adná magát. [kép forrása: a TCR Europe hivatalos média felületei]
  • A Cupra támogatottsága nem csökken jövőre sem (bár már idén sem volt túl nagy), így nehéz bármiféle előrejelzésekbe is bocsátkozni. Időközben pedig azt is bejelentette a márka motorsport részlegének élén álló Jaime Puig, hogy érkezik az utód a Leon TCR számára, az igény meg akkora rá, hogy egy előfoglalási portált kellett létrehozzanak. Coronel először azt nyilatkozta, hogy bajban van, majd hogy mégsem, hiszen már most (a 2019-es évad végén) rendelkezésre áll a büdzséje a 2020-as szezonra. Ennek tükrében az ő szerepe az, ami még változhat. Ne feledjük, hogy ő továbbra is a Honda hollandiai importőrének szponzoráltja, és a Cupra idénre csak vészmegoldás volt számára. Vajon Tommy megpróbálhat visszatérni a japánokhoz? No meg esetleg a négy autós limit emelése utat nyithat a Zengő Motorsport visszatérésének?
  • A Lynk & Co a legkönnyebb: valószínűleg semmi sem változik, csak Priaulx személye. Többen arra tippeltek, hogy elcsábítanák az Alfával brillírozó Kevin Ceccont. Ezen felül ne feledjük, hogy jövőre az autó már privát csapatok által is megvásárolható lesz. Bár én (Csaba) nem teljesen értek egyet e téren Bence kollégámmal. Priaulx maradását nem zárnám ki, abban az esetben pedig, ha véletlen lesz is egy ügyfélcsapata a kínaiaknak, gyanús, hogy hazai versenyző is kapna egy autót.
  • A Hondánál is jól megy a titoktartás, semmi susmus nem szivárgott ki a nagyvilág felé a jövő évi esetleges felállás változásról. Mi sem igazán tudunk konspirálni. Hacsak annyit nem, hogy „mi van, ha jön a maláj hétvégén szabadkártyásként brillírozó João Paulo de Oliveira?”, vagy a forrásokkal megáldott Ma Qinghua. Attika ülése (a rossz szezon ellenére is) több mint valószínű, hogy stabil.
  • A Hyundai összetétele biztosan változni fog. Többen azt terjesztik, hogy jövőre a márka visszaállna egy két fős, „full gyári” alakulathoz, amit négy, minimálisan támogatott privát autó egészíthet ki. Ahogy mi is megírtuk, az idén csalódást keltő szezont futó Nicky Catsburg a BMW-től a Corvette-hez igazolt át, illetve a szezon végére megtáltosodó Farfus jövője is eléggé kérdéses nekem (lehet megkövezni, ha nem). Van egy olyan megérzésem, hogy Tarquini jövőre átkerül a Hyundai eTCR divíziójához tesztelni-fejleszteni. Így könnyen elképzelhető, hogy Norbit a márka fiatal protezsáltja, Luca Engstler egészítené ki, Csaba azonban olyasmiket is hallott, hogy Azcona is esélyes arra az ülésre.  Az érkező privát csapat valószínűleg a Target – M1RA párosból kerülhet ki (utóbbinál azt nyilatkozták a szezon elején, hogy már idén is tudtak volna egy WTCR szintű programot futni, de okosan építkeznek, kis lépésekkel), de ki tudja, lehet, hogy a Team Engstler is megkavarhatja a lapokat egy-két ázsiai pilótával. A szituáció nagyban függ majd a Bäckman testvérek (Andreas és Jessica), illetve Mat’o Homola pénztárcájának vastagságától is.
  • A Volkswagen kilépésével Benjamin Leuchtert valószínűleg elveszítjük, bár ezt talán túléljük. Nagyobb kérdés Kristoffersson és Huff. Előbbi bevallotta, hogy bár a WTCR megfertőzte kicsit (amire a malajziai forduló valószínűleg még rá is tett egy lapáttal), és célja a sorozatban maradni, de neki mindig ott van a WRX–WRC páros, mint erős „B terv”. Utóbbi kicsit nehezebb eset: köztudott tény, hogy Robert Huff nem egy olcsó pilóta, mondhatni megkéri a pénzét. Ennek ellenére az elmúlt két WTCR-es (és igazából az utolsó TC1-es) éve messze elmaradt a várakozásoktól, így nagy kérdés, hogy ki fogja ezt a sztárgázsit megfizetni. És akkor ott van még Bennani: hát, neki nem nagyon van WTCR-en kívül más választása, hacsak nem akar homokbányát nyitni.
AUTO - WTCR MACAU - 2019
Mr. Makaó helye is kérdéses a jövő évi rajtrácson, remélhetőleg nem ezzel a felejthető szezonnal fog búcsúzni a szériától. [kép forrása: a WTCR hivatalos média felületei]

Mint mondtam, sok a kérdőjel és szinte senkinek nem biztos még a helye; de HA a hat autós szabály tényleg életbe lép, akkor elég „csak” négy gyártó egy 24 autós mezőnyhöz. Nem tartom a realitás talajától elrugaszkodottnak azt, hogy lesz hat-hat Hyundai és Lynk & Co, legalább négy Honda, négy Audi és négy Cupra. Kapunk hozzá még két Volkswagent, akkor az már 26 autó, ami nem is rossz ilyen vészharangkongatás után. És tudom, hogy felröppent itt MG meg Renault is, de kezeljük helyén a projekteket: az MG 2020-as célja a TCR Asia lesz, míg Vukovicék bármennyire is duzzadhatnak az önbizalomtól, az az autó még az ausztrál Garry Rogers Motorsport (és a Renault Australia) segítségével sem áll készen egy épkézláb WTCR bevetésre. Mostanra sok lépfenéje lett megoldva a Megane-nak, de továbbra is túl sok a műszaki gond vele. Szimpla önbizalom nem elég, emlékezzünk csak vissza arra, hogy az autót eredetileg 2018-ban szerették volna Stefano Cominivel a WTCR-be juttatni, aki az állapotokat látva kihátrált az egészből és inkább a csakugyan ingatag lábakon álló, több sebből vérző Subaru projektbe csatlakozott egy röpke fél évre. A Mazda sem gurít ki TCR autót 2021-ig (és akkor is először az észak-amerikai piacra; HA jön az autó és nem egyből e-TCR modell lesz), a Fiat Tipo meglepne, ha elhagyná Olaszországot, a BMW pedig továbbra sem épít TCR autót.

Utóiratként, amik pedig kimaradtak:

  • A spanyol Motorland Aragón és a koreai Inje Speedium csatlakozik a naptárhoz, de elveszítjük Zandvoortot (vele együtt a pedig a 100-120 ezer fős, tömött lelátókat is) és Suzukát is, amelyek fájó pontok.
  • 14 év után (ha a WTCC-t is ideszámítjuk; és ideszámítjuk!) távozik a Yokohama, mint gumibeszállító, miután a bajnokság promóterei megegyeztek az amerikai Goodyearrel.
  • Jövőre visszatér a rookie (újonc) kategória, ahol a 23 évesnél fiatalabb, új versenyzők lesznek értékelve. Ezt vajon vehetjük-e utalásnak arra, hogy jövőre sok újoncot köszönthetünk a szériában, vagy egy bukás lesz az ötlet?

Köszönjük nektek, akik végigolvastátok a szezonértékelőt! Reméljük, szebbé tehettük vele a két ünnep közötti vakációt és pihenést!

Eredményekben gazdag, boldog új évet kívánunk!

További friss cikkeink:

>>> Az évtized tíz legemlékezetesebb Forma 1-es versenye <<<

>>> 2019 tíz legjobb autóversenye <<<

>>> 2019 tíz legjobb Forma 1-es versenye <<<

szöveg: N. Bence
szerkesztés és képek: Csaba
Címlapkép forrása: a WTCR hivatalos Facebook oldala; a Hungaroringen készült fotók saját készítésűek (Csaba)
Facebook | Messenger
Twitter
Reddit
WhatsApp
Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.