2019 lezárása és kitekintés a jövőre – új éra kapujában a BTCC!

Új szelek fújnak a Brit Túraautó-bajnokság jövője felől, de mennyit fogunk ebből látni már 2020-ban?

Két kör volt még hátra, amikor Colin Turkington megelőzte Dan Cammish-t a szezon utolsó versenyén a hatodik helyért, ez azonban még mindig a hondás bajnoki címét jelentette volna… MAJD JÖTT AZ ÓRIÁSI DRÁMA: A KÖRÖK ÓTA FÉKHIBÁKKAL KÜZDŐ HONDA MEGCSÚSZOTT, PÁR MÁSODPERCCEL KÉSŐBB PEDIG MÁR A GUMIFALBAN ÁLLT! TURKINGTON PEDIG EKÖZBEN MEGSZEREZTE NEGYEDIK CÍMÉT! Sorozatom záró cikke azoban ennél jóval többet tartalmaz: eddig főként a versenyek kielemzésével foglalkoztam, ezúttal viszont a hangsúlyt valahol 2019 és 2020 között kerestem, elemezve az évet, egyben kitekintve az előttünk álló új szezonra is.

72127591_3110006505707445_3817148722576359424_o

72557284_3109258039115625_1695268259391078400_o
A bajnoki cím három reális esélyese, illetve a trófea, amely ismét Turkingtonnál maradt- egy zseniális szezont garantálva nekünk! [mindkét fenti kép forrása a BTCC hivatalos Facebook- és Weboldala]

Brands Hatch GP, az utolsó nagy hajrá

Summa summárum, Turkington növelte az előnyét az összetettben az utolsó fordulót megelőzően, immár 16 egységgel vezetett Cammish és tizenhéttel Jordan előtt. Josh Cook hátránya 34 pont volt az összetett negyedik helyen. Mivel 67 egység gyűjhető egy forduló alatt, matematikailag még a Silverstone-ban két győzelmet szerző Ingram is címeselyés volt, 61 pont lemaradással. Ezekkel a sorokkal zártam a sorozat októberi, befejező részét, a mindent eldöntő, második brands hatch-i hétvége előtt. És, bár azóta eltelt két és fél hónap (a cikk írásakor, bár Ti ezt már csak januárban olvassátok, annak ellenére, hogy eredetileg karácsonyra volt ígérve; ezért utólag is elnézésetek kérem), a sorsdöntő hétvége futamait csak decemberben volt időm többé-kevésbé nyugodt körülmények között megnézni. Ennyi idő távlatából a hétvége három versenyét nem igazán van értelme túl hosszasan tárgyalnom, inkább áttekintem, mi is történt az esőt, káoszt, drámát és körömlerágó izgalmakat (tehát mindent, amit kell illik) hozó vasárnapon. Ám kanyarodjunk vissza egy picit szombathoz, amikor is Turkington nem bízott semmit a véletlenre, megszerezve szezonja harmadik pole-pozícióját (a mezőnyben rajta kívül senkinek sem sikerült egynél több) Sutton, Jordan és Oliphant előtt. Vasárnap azonban már “taknyos” idővel várta a mezőnyt Brands Hatch, a taktikai háború pedig kulcsdöntőnek bizonyult. A rajtnál Sutton megverte a három WSR BMW-t, míg a megcsúszó, majd a pályán kétszer is, keresztül-kasul eső Cook számára hamar véget ért a verseny, egyben a harca is a bajnoki címért. A versenyt vezető Sutton Subaruja nem működött a legideálisabban az esőben, a Matt Simpson kicsúszását és gumifalban ragadását követő biztonsági autós fázis után nem sokkal el is veszítette a vezető helyet a szezon nagy meglepetésével, Rory Butcherrel szemben. A győzelem azonban nem a skót kezében landolt. A változatos körülmények között remekül vezető Cammish, mint kés a vajon “hatolt” át a mezőnyön, megszerezve a kulcsfontosságú győzelmet. A futam közben leggyorsabban esőgumikra váltó versenyzők pedig már nem tudák utolérni Cammish-t, azonban a dobogót elcsípték: Matt Neal biztosította a Dynamics 1-2-t, míg Tom Chilton a Motorbase utolsó dobogóját szerezte 2019-ben. Miattuk Butcher lemaradt a pódiumról, a “damage limitation” módban ötödikként célbaérő Turkington előtt, míg közben Jordan csak nyolcadik volt a célvonalban. Ingram számára amúgy is csoda kellett volna a címesélyben maradáshoz, a toyotásnak azonban a pontszerzés sem jött össze a káoszos futamon.

A pontszerzők: Cammish (+1-vezetett kör)-Neal-Chilton-Butcher-Turkington (+2-pole és vezetett kör)-Bushell-Jelley-Jordan-Goff-Jackson-Sutton-Caine-Moffat-Plato-Collard, illetve a 16. Oliphant (leggyorsabb kör).

72625943_3109582909083138_919911849397321728_o
[Kép forrása: Team Dynamics hivatalos Facebook oldala]

72241493_3109393482435414_8456545006709112832_o
Cammish legnagyobb 2019-es sikerét aratta a szezon 28. fordulójában, a Dynamics 1-2-nek örülhetett, míg Chilton a Motorbase utolsó tavalyi dobogóját szerezte. [kép forrása: a BTCC hivatalos Facebook oldala]

A versenyt követően tehát Turkington előnye 9 pontra csökkent Cammish-sel szemben, míg 23-ra nőtt Jordanhez képest. Cook és Ingram kiestek a harcból.

A második futamot tehát Cammish pole-ból várhatta csapattársa, Neal előtt, viszont Turkington a hátsókerék-hajtású BMW-vel az ötödik helyről zseniálsat rajtolt, azonnal Cammish mellett találva magát. A mezőny hátsó felében Goff összeütközött az Oliphant-Morgan duóval, miközben pedig a roncsokat láthattuk a képernyőn, arra lettünk figyelmesek, hogy ordítanak a kommentátorok! A Cammish mögé besoroló Turkington autóját minimálisa megpöckölte Matt Neal, a fűbé lökve az északírt! Bár tudta folyatatni a versenyt Turk, az utolsó helyen találta magát. Abban az esetben pedig, ha a bajnokság nem az ő címével zárul, valószínűleg az esetnek komoly visszhangja és következményei lettek volna. A változatos körülmények között ezúttal Sutton bizonyult legyőzhetetlennek, Cammish nem is védte túl sokáig pozícióját vele szemben, hiszen tudta, hogy Turkington pontszerzése szinte esélytelen. Nagy küzdelmek árán tehát Sutton megszerezte egyetlen 2019-es győzelmét, ami minden valószínűséggel a Subaru Levorg utolsó BTCC sikere is volt. Turkington pechjét kihasználva Jordan nagyon keményett versenyzett, majdnem balesettel végződött Matt Neal elleni előzése, majd Cammish-t is “bedarálta”, Sutton azonban már nagyon elhúzott az élen. Mindeközben Turkington beragadt a mezőny végén, a 25. helyen célbaérve, persze autója állapota sem lehetett tökéletes a “füves kitérő” után. Harmadik helyével Cammish átvette a tabella vezetését, hét ponttal megelőzve Turkingtont és tizenöttel Jordant.

A második futam pontszerzői: Sutton (+1-vezetett kör)-Jordan-Cammish (+1-vezetett kör)-Neal-Chilton-Jackson-Plato-Caine-Butcher-Jelley-Proctor-Moffat-Cook-Boardley-Rowbottom, illetve a 19. Hill- leggyorsabb kör.

73460665_2684944398209776_623704589400539136_n

72422420_2689330464437836_8226155779766353920_n
Sutton győzelme a Subaru egyetlen 2019-es sikerét hozta, Jordan második helyével pedig életben tartotta bajnoki esélyeit. [két fenti kép forrása: a BTCC, -és a BMR Racing hivatalos Facebook oldala]
72075717_3109788102395952_1509522610445090816_n
Mindenki azonban nem volt ennyire boldog: a verseny kulcsmomemtuma, Neal kilöki Turkingtont. [kép forrása: a BTCC/ITV]

Majd egy zseniális szezon lezárása, a 2019-es BTCC szezon 30. versenye! Minden ott folytatódott, ahol kora délután abbamaradt: ismét egy Subaru az élen, hiszen a második versenyen 11. helyen célbaérő Senna Proctort sorsolták pole-pozícióba. Emiatt a Proctor-Jelley-Butcher-Caine (tehát a 11. helytől visszafele a fordított rajtrács) négyes várhatta az élről a futamot, míg Turkington csupán a 25. helyről, az izgalom pedig garantált volt! Proctor autója elég nehezen jött el a rajtról (nem is volt teljesen rendben a Subaru, végül csak 21. lett a fiatal versenyző), Jelley pedig egyből az élen találta magát. A “nagyok” azonban bedarálták a verseny második felére az élről rajtolókat, akik közül Rory Butcher tudta egyedül tartani magát. A skót zseni pedig győzelemre is komoly esélyesnek tűnt. Egyvalaki azonban nála is jobbnak bizonyult: a szezonban a győzelemhez többször közel járó, de a szerencséről folyamatosan lemaradó Jason Plato. A legenda pedig megelőzte Butchert, a szezon tehát egy újabb győztessel (a 11.) zárult. Sajnos Plato ragyogását beárnyékolta a címért folyó harc. Butcher mögött Sutton haladt szorosan a harmadik helyen Cook előtt, míg Jordan picit nagyobb távolságban, az ötödik helyen körözött, de nem volt elég gyors, hogy a vezető triót beérje. Ekkor még minden Cammish-ről szólt, aki a hatodik helyen haladva simán favorit volt. A hatalmasat hajrázó Turkington a 11. körben előzte meg Ingramet, ekkor találta magát Cammish mögött, de még mindig nyolc pont hátrányban a hondáshoz képest. Majd jött a várt előzési kísérlet, amelyben Ingram is megelőzte Cammish-t. Két kör volt még hátra, de a hondás számára, aki körök óta fékhibával küzdött, egyáltalán nem volt veszve még semmi.

EKKOR JÖTT A DRÁMA: egy és negyed körrel a leintés előtt Cammish megcsúszott, akinek fékjei már teljesen a végüket járták, A GUMIFALBAN VÉGEZVE, ELVESZÍTVE A BAJNOKI CÍMET! Jordan közben megelőzte Cookot a negyedik helyért, amivel beérte (több győzelme miatt pedig meg is előzte) Cammish-t az összetettben, 2 ponttal azonban Turkington mögött volt. Egy kör pedig kevés volt Jordannek, hogy utolérje a top hármat, COLIN TURKINGTON pedig hatodik helyen célbaérve MEGSZEREZTE NEGYEDIK BTCC CÍMÉT!

BTCC-Dan-Cammish-crash
A szezon sorsdöntő pillanata: amikor a technika egy és negyed körrel a szezon vége előtt veszi el a bajnoki címed… [kép forrása: a BTCC/ITV]

Pontszerzők: Plato (+1-vezetett kör)-Butcher-Sutton-Jordan-Cook (+1-leggyorsabb kör)-Turkington-Ingram-Jackson-Morgan-Oliphant-Jelley (+1-vezetett kör)-Hill-Neal-Moffat-Thompson.

72532463_3115831218458307_4814757419416551424_n

73054270_3115831155124980_7461932071032717312_n
Plato sikere sajnos kevés rivaldafényt kapott, mégis egy megérdemelt pillanata volt a veterán szezonjának! Érdemes a második képen a csapattagok és rajongók között örülő HARD versenyzőt, Michael Creest is kiszúrni, aki három évvel korábban még csak a pályák szélén szurkolt! [két fenti kép forrása: a Power Maxed Racing Facebook oldala]

Turkington tehát 320 ponttal és öt győzelemmel lett bajnok, a 318 pontos Jordan-Cammish duó előtt. A negyedik címével pedig beállította Andy Rouse 1985-ös rekordját (bár azt nem győzöm hangsúlyozni, hogy Rouse 5 további kategória-bajnoki címet szerzett 1973 és 1989 között)! Turkingtont választotta a Touring Car Times az év túraautó versenyzőjének, ami alapjáraton nem megelepő. Az viszont, hogy Jordan csak a hetedik helyre került a listán, picit elgondolkodatató, illetve szokásosan megkérdőjelezi az egyik legnagyobb túraautós portál év végi listáinak realitását (bár én személy szerint Scott McLaughlin első helyére számítottam tőlük). Három további BTCC versenyző került fel a harmincas listára: Dan Cammish a 14. helyen, Rory Butcher a 21. pozícióban, illetve Josh Cook (26.).

Butcher és Cooknál maradva, a skót utolsó versenyes dobogójával privát bajnok lett, szintén csak két ponttal behúzva a címet Josh Cook előtt.

Egyéni bajnokság Privát versenyzők bajnoksága
1. Colin Turkington- 320 pont Rory Butcher- 401 pont
2. Andrew Jordan- 318 pont Josh Cook- 399 pont
3. Dan Cammish- 318 pont Tom Chilton- 329 pont
4. Josh Cook- 278 pont Jake Hill- 276 pont
5. Rory Butcher- 266 pont Adam Mordan- 266 pont
6. Tom Ingram- 245 pont Sam Tordoff- 256 pont
7. Jason Plato- 237 pont Chris Smiley- 247 pont
8. Ashley Sutton- 233 pont Ollie Jackson- 241 pont
9. Matt Neal- 232 pont Aiden Moffat- 241 pont
10. Tom Chilton- 200 pont Stephen Jelley- 220 pont

A Jack Sears Trophy-t (röviden: kiírás a BTCC dobogóval az adott szezon előtt nem rendelkező versenyzők számára) is Butcher nyerte meg Oliphant előtt, a többiek hatalmas lemaradással jöttek mögöttük.

Jack Sears Trophy (első 5):

  1. Rory Butcher- 517 pont
  2. Tom Oliphant- 481 pont
  3. Bobby Thompson- 328 pont
  4. Daniel Rowbottom- 303 pont
  5. Rob Smith- 278 pont

A gyártói címet a BMW szerezte meg 810 egységgel, majdnem ötvennel megverve a Hondát. Mivel azonban Jordan Pirtek és nem “gyári” BMW színekben versenyzett, a csapatok kiírását a Team Dynamics (Halfords Yuasa Racing) nyerte. A privát csapatok bajnokságát az AmD hondás alakulata húzta be, megverve a kiábrándító szezonzárót teljesítő BTC-t és a korábbi fordulókban már lényegesen lemaradó Motorbase-t.

Gyártók/konstruktőrök versenye (csak a gyártói/forgalmazói támogatottságú csapatok):

  1. BMW- 810 pont
  2. Honda (Dynamics, Fk8-as Civic)- 769 pont
  3. Vauxhall- 620 pont
  4. Subaru- 572 pont
  5. Toyota- 368 pont
Csapatbajnokság Privát csapatok kiírása
1. Halfords Yuasa Racing (Team Dynamics)- 543 Cobra Sport AmD- 487
2. Team BMW (WSR- Turkington és Oliphant)-480 BTC- 458
3. Cobra Sport AmD… (hondás csapatuk)- 426 Motorbase- 431
4. BTC Racing- 402 Trade Price Cars (AmD audis csapata)- 328
5. Sterling Insurance w. Power Maxed Racing- 348 Ciceley (csak Morgan)- 287
6. BMW Pirtek Racing (Jordan)- 307 Laser Tools Racing- 282
7. Team Shredded Wheat Racing… (Motorbase)- 279 Team Parker Racing- 249
8. Adrian Flux Subaru Racing (BMR)- 275 HARD 1- 243
09. Team Toyota GB w. Ginsters (Speedworks)- 238 HARD 2- 206
10. Mac Tools w. Ciceley Motorsport- 155 Excelr8- 175

76762634_1179558152249953_8029356607282348032_o

72490494_3122014247840004_7444334537754017792_n
A mindent behúzó BMW, illetve a csapatbajnok Team Dynamics [mindkét fenti kép forrása: a BTCC hivatalos Facebook oldala]

Egy kellemetlen kitekintés

Éppen csak felocsúdtunk a szezon izgalmaiból és próbáltuk fejben áttekinteni 2019-et, három nap múlva érkezett egy szomorú bejelentés. Bár mindenki tudta, hogy a szezon végén lejár a Subaru és a BMR csapat közötti “támogatói” szerződés, mindenki remélte, hogy a japán autók valamilyen formában a rajtrácson maradhatnak. Ez azonban csak egy álom maradt: október 17-én bejelentette a BMR, hogy nem folytatják a japánokkal, illetve kérdés, hogy a BTCC-ben milyen formában tudják folytatni. Ekkoriban sokan már nyilt titoknak vélték, hogy Ash Sutton csatlakozik a Laser Tools Racinghez, Aiden Moffat mellé. A történet végkifejlete pedig november végén érkezett: a Moffat család és támogatóik nagyjából tokostól-vonóstól felvásárolták a BMR-t, hivatalosan viszont egyesült a két csapat, a valóság viszont nem ez volt. A BMR staff jó része már napokkal a bejelentés után szomorkodó, vagy dühös bejegyzéseket tett közzé a közösségi médiában, amely szerint pár alkalmazott 1-2 évtized után lett munkanélküli. Az egyesülésről és a csapat jövőjéről jelen írás vége fele foglalkozom részletesebben, viszont itt muszáj kitekintenem a BMR csapat örökségére a szériában, az összkép pedig nem feltétlen vidám. Az alakulat ebben a formájában csak 2013 óta létezett, de az anyacég évtizedek óta, illetve azóta is stabilan működik. Az egyetlen Seat Leonnal és a csapatfőnök Warren Scott-tal a volán mögött való kezdés után két évvel, már négy Volkswagen CC-vel és az MG-ből kiábrándult Jason Platóval, valamint a címvédő Colin Turkingtonnal “álltak hadba”, megszerezve a csapatbajnoki címet, Plato pedig éppen csak lecsúszott harmadik bajnoki aranyáról. Ebből a szempontból Sutton 2017-es bajnoki címe volt a csúcs, közben viszont leépítettek egy Triple 8 alakulatot. Egy név, amely évtizedek óta legendásan cseng a brit és ausztrál (a világ túlsó felén levő részleg már több mint tíz éve független a brit csapattól) motorsportban. A Triple 8 történet egy fekete folt Scott önéletrajzában, hiszen saját csapata érdekében épített le egy legendás gárdát. A sors iróniája, hogy két évvel később a BMR is eltűnt a nevezők közül (még ha egy TBL-t még birtokolnak is).

73317728_2695800337124182_3254533978467598336_n
A búcsúkép a dobbantó Subaruról, a történet azonban messze nem ennyire egyszerű! [kép forrása: a BMR Racing Facebook oldala]

A 2019-es szezon értékelése

A pozitív oldal és a legjobb/legváratlanabb meglepetések:

Bár lehet kicsit sablonos, hogy minden szezonértékelőben ott van a meglepetések, legjobbak és nagy csalódások fejezet, egyszerűen nem lehet kihagyni ezt, hogy jobban is átértékeljük a látottakat. Illik pedig a jobbal kezdeni, hogy többen tovább is olvassátok 😀

Rory Butcher az igazi gyémánt– Fogj egy, már 32 éves skót versenyzőt, aki bőven 20 éves korára jut el a Skót Formula Ford Bajnokságig, utána pedig folyamatosan lépkedett felfele a ranglétrán a szigeteken és azon kívül is. Beugrott Porsche Szuperkupás, IMSA, VLN, 24H Series és ELMS versenyekre, majd 2016-ban már teljes szezont futott az ELMS-ben egy JMW Ferrarival (a kategória bajnoki címétől sem álltak messze). Aztán 2016 második felében debütált a BTCC-ben, a sérült Luke Davenport helyén. Tavaly már megmutatta erejét a régicske MG-ben, idén pedig az első fordulótól brillírozott. Sejtettük, hogy az AmD Hondával néha beleszólhat majd a nagyok harcába és a privát címre esélyes lesz, de azt, hogy a szezon közepén bajnokesélyes, nem sokan gyaníthatták Butcherről. Három győzelmet szerzett, de hihetetlen stabilitása, majd hazai pályán, Knockhillben mutatott dominanciája volt, ami talán az év legpozitívabb meglepetésévé tette a skótot. Az sem utolsó szempont, hogy bár Sam Tordoff szezonja Oultonig egy nagy pechszéria volt, illetve családi tragédiája kegyetlen véget vetett évadának, Butcher teljesítménye folyamatosan stabilabb volt, a túraautózásban jóval tapasztaltabb csapattársáénál. Sajnos Tordoff-ot pont akkor veszítettük el, amikor rendbeállt az éve, illetve sorozatban harmadik erős fordulájánál tartott kisfia halála előtt. Igazán jó lett volna látni Butchert egy erős Tordoff mellett is. A madárkák pedig azt csicsergik, hogy visszatérhet jövőre a Motorbase-hez, akár egy Flash oldalán is!

Talán külön lehetne beszélni Shaun Hollamby csapatának “felemelkedéséről” is. A két, már nagyon régi technikának is nevezhető Fk2 Civickel, kicsapatból stabil élmenő lett az AmD. közben pedig Jake Hill is sokkal többet kihozott az S3-as Audiból, mint eddig bárki. A jövő év sorsdöntő lehet a csapat számára, hiszen Hillen kívül minden pilótájuk lecserélődik és kérdéses, hogy ott tudják-e folytatni, ahol abbahagyták idén októberben.

72137209_3109916239049805_3138603774537367552_o

70319205_3209119575796137_4344386362233847808_n
Rory Butcher- a szezon nagy áttörője, privát bajnoka és a Jack Sears Trophy megnyerője, aki  képviselte Nagy-Britanniát a Motorsport Játékokon. [mindkét kép forrása: az AmD Racing csapat Facebook oldala]

Josh Cook, aki a mezőny legjobb pilótái közé emelkedett. Szegény Cook egyik legnagyobb gondja szezonok óta, hogy sosem tud aktuális csapatánál maradni a következő évad kezdetére. Jövőre reméljük végre megváltozik mindez. Cook is majdnem ugyan azt tette mint Butcher: hihetetlen stabil volt, amikor pedig le tudott csapni, hozta is a győzelmeket és dobogókat (főként a fordított rajtrácsocs versenyeken) a Hondával. A szezon első fordulóiban bőven verte, még a gyártói támogatású Dynamics versenyzőket is. Három győzelem, további három második és egy harmadik hely volt a mércéje, míg a reális bajnoki esély talán sosem volt a kalapjában, de ezt tökéletesen kendőzte a szezon végéig. A privát címről éppen csak lemaradt, amihez hozzá kell tenni, hogy a BTC sem tűnt, hogy kiemelten támogatná, hiszen csapattársát Smiley-t személyes kapcsolatok is fűzik az alakulathoz. Cook jövője esetében is sorsdöntő lehet 2020, pláne ha marad a BTC-nél, ami eléggé esélyes.

70174217_1126097984242849_3382554326357508096_o
Cook aki szintén brillírozott, bár néha Butcher árnyékában volt. [kép forrása: a BTC Racing Facebook oldala]

Andy Jordan- első kiemelkedő szezon évek óta, felnőtt a csapatvezér Turkington mellé! A 2013-as bajnok Jordant évek óta “illik lesajnálni”. A családi csapat elhagyását követően szezonokon keresztül kereste helyét a mezőnyben, de mondhatni az autókban is, hiszen már harmadik éve volt a WSR-nél, azonban az új BMW 320i M Sport hozta csak el a “régi Jordan” visszatérését. Mindenkinél több versenyt nyert idén, illetve úgy maradt le mindössze két ponttal a bajnoki címről, hogy az első körös donintoni balesetét követően lemaradt a teljes hétvégéről (!). Thruxton (1) és Croftban sem volt legyőzője, sajnos a két utolsó forduló nem éppen várakozásainak megfelelően alakult. A BMW viszont meghálálta Jordan zseniális évét, megemelt támogatásával biztosítva helyét a 2020-as rajtrácson. Tehát a következő szezonban folytatódhat a gigászok csatája!

Bár külön bekezdést nem szánnék nekik, meg kell emlékeznünk a WSR csapatról és Dan Cammish-ről is! Tudtuk, hogy a BMW 320i lesz a szezon egyik kiemelkedő modellje, azonban arra kevesen számítottunk, hogy már az első hétvégén győzelmet szerez vele Turkington, aztán a második, doningtoni fordulót dominálni fogja az észak-ír. Sokkal rögösebben indult a Dynamics szezonja, főként Cammish első két hétvégéje volt kiábrándító. Aztán szépen lassan felépítette kihívását a bajnokságért, amelyet mondhatni favorit pozícióból veszített el, az évad utolsó futamán.

Kevésbé kellemes meglepetések:

73019437_3134346019940160_3870269281820213248_n
Chilton, bár volt pár erős pillanata idén is, gyakran nem szép szavakkal illette Bartie ‘bá csapatának autóját. [kép forrása: a Motorbase Performance Facebook oldala]

Tom Chilton és a Motorbase: Tavaly Chilton a szezon egyik pozitív csalódása volt, főként, miután a Motorbase elveszítette (lenyében kirúgta) addigi vezérét, Mat Jacksont a szezon előtt. Tom nagyon stabil szezonjával még címesélyesként érkezett meg Brands Hatch-be októberben. 2019-ben sem kezdte sokkal rosszabban és egy gyenge thruxtoni hétvégét leszámítva, Crofttal bezárólag a legjobb 5-6 versenyző egyike volt. Viszont a szezon közepe egy kuka volt a korábbi WTCC pilóta számára, hiába teljesített erősebb utolsó hétvégéket, Chilton éppen csak befért az év végi legjobb tízbe. A mellette versenyző Ollie Jackson-Nic Hamilton duó pedig semmivel sem tudta felülteljesíteni, az irántuk táplált gyenge elvárásokat. Az pedig csak még jobban aláaknázza a Motorbase 2019-es versenyzőinek szezonját, hogy a Hamilton helyére év végén érkező, alapvetően közepesen rossz pilótának tartott Michael Caine, egy körön semmivel nem volt lassabb Chilton és Jacksonnál.

Rob Collard: Azt hihettük, hogy a Collard család és a BMW/WSR kapcsolatának lezáródása nagyjából véget vet Rob és Ricky BTCC karrierjének is. Aztán a nagy öreg összehozott egy újabb “gyári” szerződést a PMR-nél (fia Ricky az Aston Martin gyári GT versenyzőinek egyike lett ). Csodákra senki sem számított az elsőkerekes Astra-Collard kombinációtól, Thruxton 2-vel bezárólag azonban két győzelemhez is közelt járt, nem teljesítve lényegesebben rosszabbul, mint Plato. Az utolsó fordulókban viszont 2017-18-as éveinek végét idézte (amikor balesetei miatt rajthoz sem tudott állni…), mintha a mezőnyben sem lett volna, vagy jóval gyengébb technikával, mint a mellette versenyző Plato. Jelenleg az is kérdés, hogy van-e helye egyáltalán a 2020-as mezőnyben, a már 51 éves Robnak.

72940857_3115831141791648_28290081995358208_n
Rob Collard Matt Simpsonnal harcolva: egyikük szezonja sem sikerült felejhetetlenül. [kép forrása: a BTCC hivatalos Facebook oldala]

Senna Proctor és a Subaru (BMR csapat): Sutton mellé igazolni, Plato helyére, a jó ideje kínlódó és anyagi gondokkal küzdő BMR csapathoz nem volt kis falat Senna Proctor számára, aki sajnos bele is bukott. A tényeket részben árnyalja, hogy Sutton sem tudta megváltani a világot 2019-ben, tehát Proctor teljesítményét sem szabad annyira leértékelni. Közben sajnos mégis le kell. A papírforma az elmúlt két szezonban az volt, hogy a gyenge első hétvégéket követően (mivel szinte alig teszteltek a szezonok előtt) magára talált a csapat és Sutton. 2019-ben viszont nem kezdtek rosszul: Sutton négy dobogót is szerzett az első hétvégéken, míg Proctor éppen csak pontokat csípett el. Aztán a gyengülő teljesítményük tükrében, Proctor jobb híján teljesen a mezőny végén harcolt. Knockhillben alkotott egyedül kiemelkedőt, ahol Sutton végig szenvedett, Skóciát követően aztán ismét visszaesett. A szezon vége után pedig maga a csapat is “összedőlt”, amiről már olvashattatok feljebb, míg Senna 2020-as ülésének esélyeiről a következő fejezetben találtok pár sort.

Gondolkodtam, hogy Matt Simpson megérdemel-e egy külön bekezdést. Alapvetően nagy csalódás volt szezonja, viszont jobban meggondolva, 2018-as éve volt kiváló. A 2019-es Simpson inkább saját magát adta: a relatíve közepes, néha pedig nagyon gyenge versenyzőt. Snettertontól arrafele voltak elfogadható versenyei, összességében mégis nagy kudarc volt az éve, főleg rengeteg balesete tükrében. Szintén valamelyest a csalódások fejezetben kapna helyet a Ciceley Racing és Dan Rowbottom első BTCC szezonja is.

76654587_3158747150833380_1398806041545670656_n
Rowbottom, valamint a mögötte haladó Simpson sem járt túl sokat a mezőny elején 2019-ben. [kép forrása: a BTCC hivatalos Facebook oldala]

Az uborkaszezon történései és a változások szele: új naptár, új gumigyártó, két szakaszos időmérő és átalakult ballasztrendszer!

Mielőtt az események hullámai közé csapnék, ki kell emelnem, hogy a versenyzői bejelentéseket, érkező új modelleket külön tárgyalom majd, csapatonként (szóval még több szöveggel kínozlak titeket, a pletykarovat előtt 3:) )! Először következzenek az új versenynaptárhoz és a széria jövőjéhez kapcsolódó, fontosabb hírek. A hibrid meghajtásra történő 2022-es váltásról, továbbra sem tudunk jóval többet. Az egy évvel ezelőtti bejelentéskor annyit közölt a TOCA vezér Alan Gow, hogy a hibrid power boost a ballasztrendszert fogja helyettesíteni, illetve a jelenleg is használatos, 2 literes, tubófeltöltős motorok mellett lesz használatban. Kilenc hónappal ezelőtt indította el a tendert TOCA, amely a hibrid rendszer iránt érdeklődő gyártók számára lett kiírva, megjegyezve, hogy adott esetben egy évvel későbbre tolhatják majd annak bevezetését. Azóta nem lehetett túl sokat hallani a folyamat állapotáról.

Miután 2019-re kiesett Rockingham a versenynaptárból, a széria vezetése egy dupla thruxtoni fordulóval oldotta meg a keletkezett űrt. Jövőre viszont, már Silverstone-ban láthatjuk kétszer a BTCC mezőnyét. A második látogatás az F1-es Brit Nagydíjnak is helyszint adó pályán, marad szeptember utolsó hétvégéjén. Az eddigiekkel ellentétben azonban, a szeptemberi verseny az International Circuit vonalvezetésre kerül át, míg a National Circuit április végén látja majd vendégül a BTCC-t. Mindez egy radikálisabbnak is nevezhető változást okoz a naptárban, hiszen az április végi dátum Donington eddigi helyét foglalja majd el. A szériát vezető TOCA pedig pikk-pakk fogta a doningtoni fordulót és szezonnyitót csinált belőle. Ezzel egy kilenc éves gyakorlatnak vetettek véget, hiszen 2011 óta minden évben Brands Hatch Indy volt a szezonnyitó, míg Brands Hatch Grand Prix Circuit vonalvezetése az évadzáró. Emellett pedig a szokásos április eleji évkezdet is korábbra került át, március utolsó hétvégéjére.

A 2020-as naptár:

  • Március 28-29: Donington Park
  • Április 11-12: Brands Hatch (Indy Circuit vonalvezetés)
  • Április 25-26: Silverstone (National Circuit vonalvezetés)
  • Május 16-17: Thruxton                                                                                                                         
  • Június 13-14: Oulton Park 
  • Július 25-26: Snetterton                                                                                                                         
  • Augusztus 15-16: Croft                                                                                                                         
  • Augusztus 29-30: Knockhill                                                                                                                 
  • Szeptember 26-27: Silverstone (International Circuit vonalvezetés)
  • Október 10-11: Brands Hatch (Grand Prix Circuit vonalvezetés)
TYRES_BTCC_DP_180428_002
Ettől a felirattól és márkától is búcsúzhatunk a BTCC-ben, bár lassan a motorsportban is. [kép forrása: a Dunlop hivatalos média felületei]

A változások szele a gumigyártó fronton is felerősödik, hiszen jövőre már nem a Dunlop, hanem a Goodyear Eagle F1 SuperSport abroncsaival fog versenyezni a mezőny. Alapvetően a váltás nem hatalmas, hiszen a Dunlop az amerikai abroncs-óriás alá tartozik hosszú ideje. Tehát egyfajta átbrandelésként is tekinthetünk a történetre, egyben a Goodyear nagyméretű visszatéréseként is a nemzetközi motorsport színtérre. Mindez a WEC-en belüli, Dunlopot használó P2-es csapatok (a két Jota csapat és a High Class Racing) átvételének bejelentésével kezdődött, még szeptemberben. Majd nem sokkal utána következett a BTCC, december közepén pedig érkezett a legváratlanabb bejelentés is az amerikai gyártó irányából: 2020-tól a BTCC mellett, a legjelentősebb európai (vagy világ? -lehet ezen vitatkozni) túraautós szériának, a WTCR-nek is ők fogják az abroncsokat biztosítani, váltva a kezdetektől (a WTCC indulásától) partner Yokohamát!

PROLOGUE WEC  2019BARCELONA 23-24 JULY Photo Clement MARIN
A Dunlop logók helyett szoknunk kell idén a Goodyeart [kép forrása: a Touring Car Times weboldala]

Az abroncsoknál maradva, egy jelentős változás lesz 2020-ra, hogy eltörlik az időmerő előtti gumiválasztási szabályt. Akik nem tudták, a BTCC versenyzői még az időmérőt megelőzően ki kellett válasszák, hogy a hétvége három versenyén milyen gumikon rajtolnak. Egy rosszul elsűlt kvalifikáció pedig, a gyakorlatban hazavághatta emiatt a versenyeiket. Az új szabály értelmében szabadon, a versenynapon lehet választani majd, ami még izgalmasabbá teheti a futamokat. A pilóták számára továbbra is három keverék áll majd rendelkezésre (kemény-lágy és közepes). 2019-ben csupán Snettertonban lehetett használni mindhárom keveréket, idén már Croftban is lehetőségük lesz erre, miután újraaszfaltozták a pályát. Változázok lesznek az időmérő lebonyolításában és a ballasztrendszerben is. Ami a kvalifikációt illeti, a harminc autó számára egy 25 perces etap áll majd rendelkezésre, amelynek végén a legjobb 10 továbbjut a Q2-be, ahol a pole-pozíció sorsa eldől majd. 2019-re 75-ről 57 kg-ra csökkentették a maximális ballaszt súlyát (ezt a hétvége első, illetve második versenyének győztese kapja, új forduló esetében pedig az összetettet vezető pilóta). Az idei szezonra azonban megemelik majd 60-ra, amely majd 6 kg/autó mértékben csökken, a 10. helyezettig lefele.

A csapatok 2020-as felállásai, új autói és az elmaradhatatlan pletykarovat:

December másodikán, a közzétett nevezőlistából tudtuk meg, hogy 2020-ra is 30 autós mezőnyünk lesz. A jó hírek mellett azonban egy szomorú pontja is volt a bejelentésnek: a HMS csapat és az Alfa Romeo Giulietta 2020-ra sem áll rajthoz! Mindez annak tükrében volt még inkább lelombozó, hogy Rob Austin az augusztusi, Snettertonban rendezett abroncsteszten is is részt vett, igencsak versenyképes időket futva. A csapat körül nagyon sok a kérdőjel azóta is, az okosok pedig olyan szavakkal dobálóztak, hogy az egész snettertoni kaland csak egy marketing-fogás volt, új szponzorok keresésének-találásának reményében. A történet ennél is negatívabb szála úgy szól, hogy a Giulietta alapvetően egy rossz koncepció, számos hibával, amelyek annyira nem jöttek ki a 2018-as szezonban, de hosszútávon nem volna érdemes fejleszteni a versenygépet. Emellett azt is megtudtuk, hogy a BMR-Laser Tools egyesülés “papíron” azt jelenti, hogy Ash Sutton TBL-je továbbra is Warren Scott és a BMR tulajdona, tehát továbbra is őriznek egy fontos pozíciót a csapatban, még ha a felszerelések és infrastruktúra szinte teljesen a Moffat család tulajdonába is került. Emellett pedig megerősítést nyert az a pletyka is, amely szerint a BTC jövőre háromra bővíti Hondái számát. Ezen a ponton még lehetséges volt (bár azóta sem nyert megerősítést az ellenkezője), hogy a harmadik Honda a csapat egyik régi, Fk2-tes Civicje lehet, viszont így december végén-január elején már úgy tűnik, hogy egy új építésű Fk8 lesz.

Forgalmazói (dealer) támogatású és más nagyobb csapatok, akik jövőre is címekért fognak harcolni:

West Surrey Racing (WSR): BMW 330i M Sport- Colin Turkington, Andrew Jordan, Tom Oliphant

78393389_3271964762844951_4222942554166919168_n

76706767_3319589914749102_918885077335670784_o
Mr. Szappanopera: Jordan régi és új köntösében! [mindkét fenti kép forrása: a West Surrey Racing és a BMW Motorsport Facebook oldalai]

A konstruktőri címet behúzó BMW-s alakulat, akik Doningtontól Snettertonig dominálták a bajnokságot (majd Jordan Knockhillben is megmutatta erejét), illetve Cammish feltámadása nélkül az egyéniben sem lett volna kihívójuk, megtartja a 2019-es versenyzőtriót idén is. Ez azonban egy nagyon hosszú szappanopera végkifejlete. Az októberi szezonzárón (vagy úgy előtte, az egész nyáron) mindent is lehetett hallani a főszponzorát (Pirtek) több mint tíz év után elveszítő Jordan jövőjéről. Részletesen belemenni a történetbe semmi értelme, hiszen több alkalommal írtam róla már. A lényeg nagyjából az, hogy a BMW támogatásának megnövekedésével Jordan is megtarthatja ülését Turkington mellett, akinek maradása szinte biztosra vehető volt. Emiatt mindhárom BMW 330i fehér, “gyári M” színekben fog pompázni, ami a csapatfőnök Dick Bennetts nagy álma volt. A nyomás pedig nem kettőjüken lesz, hanem Tom Oliphantön. Bár a rajongók jó része által csak “pénzesszáknak” titulált versenyző egykörös tempóban felnőtt Jordan és Turkington mellé az év végére (itt azért muszáj kiemelni, hogy mivel nem volt az összetett top tízben egyetlen fordulóban sem, a kötelező ballaszttal sem kellett küzdenie a kvalifikációkon), számos amatőr hibát vétett az utolsó három fordulóban. Ellenben győzelem is kinézett neki, illetve aktívan tudta segíteni csapattársai harcát az egyéni címért, tehát első WSR szezonja egyáltalán nem nevezhető kudarcnak, összetett 11. helye ellenére sem, jövőre azonban sokkal többet kell nyújtania.

Team Dynamics (hivatalosan Halfords Yuasa Racing): Honda Civic Type R (FK8)- Matt Neal, Dan Cammish

Szintén változatlan felállással vág neki 2020-nak a Honda forgalmazók támogatását élvező Dynamics, akik megnyerték tavaly a csapatbajnoki címet (mivel Jordan Pirtek és nem “gyári BMW” színekben versenyzett, Turkington és Oliphant pontjai számolódtak össze Cammish és Neal egységeivel szemben- ellenkező esetben ezt a kiírást is a WSR nyerte volna simán). A szezon nagyon rögösen indult számukra, Dan Cammish azonban Oultontól arrafele szinte hibátlanul versenyzett, és mindössze két ponttal maradt le az egyéni címről, ami a mindent eldöntő, utolsó versenyes kiesés nyakába varrható elsősorban. Bár csak két győzelmet szerzett a Jordan-Turkington duó 11 sikerével szemben, sokkal kiegyensúlyozottabb volt riválisainál a bajnokság második felében. Matt Nealről sajnos ez már nem mondható el. A háromszoros bajnok veterán 2001 óta (!) először zárt győzelem nélküli BTCC szezont, az illető évben viszont csak egy fordulóban állt rajthoz, egy részleges ETCC évad miatt. A teljes szezonjait nézve pedig 1999 óta mindig állt a dobogó tetején, tehát egy 20 éves rekordról maradt le. Neal az utóbbi 5 évben folyamatosan szürkült bele a BTCC-be, bár adott pályákon azóta is a mezőny egyik legjobbja (Donington és Thruxton). Ettől függetlenül, helye sosem inogott meg a Dynamics csapatnál, ami nagyrészt családja irányítása alatt áll. Amikor pedig úgy dönt, hogy szögre akasztja sisakját, valószínűleg idősebb fia, Henry (aki idén már bizonyított a TCT-ben, behúzva az összetett bajnoki címet) veheti át a helyét. Itt az ideje azonban kicsit pletykálni is :). A WTCR-ben idén csalódást keltő Gordon Shedden BTCC-be történő visszatérése folyamatos pletyka volt 2019 második felében. A Dynamics csapat pedig a “hazatérés”lehetett volna a háromszoros bajnok skót számára. Bár Neal és Cammish maradásával mindez meghiusúlt 2020-ra (a sorozatba történő visszatérése még egyáltalán nem), a jövőben nem kizárt, hogy Flash-t látni fogjuk még a hondás alakulatnál.

Speedworks Motorsport: Toyota Corolla- Tom Ingram   

81563620_3367365183304908_7477455195236990976_o
Első helyek már idén is szép számmal voltak, a stabilan erős teljesítmény lesz a Speedworks célja jövőre. [kép forrása: a BTCC hivatalos Facebook oldala]

Talán az uborkaszezon legnagyobb csalódása volt, hogy nem indít egy második Toyotát a Speedworks. Az okok viszont egyáltalán nem prózaiak. A jó öreg zöldhasú természetesen. A jobb szemű nézők pedig kiszúrhatták az autó idei festéséből is, hogy bár a csapat élvezi a japán gyártó angliai forgalmazóinak támogatását, a büdzsé nagy részét nem a Toyota adja, hanem különböző szponzorok, a Dynamics-hez hasonlóan. Christian Dick csapatfőnök pedig azt is hangsúlyozta, hogy az idei szezon építkezés volt, hogy jobban megismerjék az autót (ahhoz képest Ingram négy versenyt is nyert és az összetett címre is matematikai esélyes volt a szezonzáró előtt), amit jövőre is folytatnak, egyelőre pedig nem logikus lépés számukra egy második Corolla nevezése, bármennyire is szeretnék azt (már csak adatgyűjtés és tesztkilométerek miatt is). Amúgy Tom Ingram maradását még nem erősítette meg hivatalosan a csapat, de ez már csak formalitás kérdése.

Power Maxed Racing (PMR): Vauxhall Astra- Jason Plato (?), Senna Proctor (???)   

A forgalmazói támogatást élvező csapatok közül a Vauxhallokat versenyeztető PMR-nél a legnagyobb a csend egyelőre. Bár a subarus kálváriája után ismét magára találó Jason Plato maradása szinte biztosnak tűnik, egyelőre ezt semmilyen hivatalos forrással sem tudjuk megerősíteni. Plato a szezon végén elég sokat panaszkodott az autóban levő TOCA csomagos motorra (Egy nagy zárójelben itt azt kell megjegyezni, hogy a BTCC autók motorjait három különböző cég fejleszti, a Mountune-ők kizárólag a Fordokét, a Neil Brown-BMW és Honda, illetve a Swindon, akik egyfajta egyenmotort készítenek, ez fut TOCA csomagos motor néven és egy Vauxhall egységre épül. A fel nem sorolt modellekben mind Swindon fejlesztésű egyenmotor volt, kivéve a Subarut, akiknek szintén a Swindon fejlesztette az erőforrását, de a gyártó saját egységét), hangúlyozva, hogy az lenne az előrelépésük kulcsa, hogy egy új motort fejlesszenek ki (gyanúsan a Swindonnal együttműködve). Ezzel az egyetlen gond az, hogy a PMR Vauxhall támogatású csapat, az anyacég PSA palettáján pedig egyetlen kétliteres, turbófeltöltős benzines errőforrás sincs már, ami megfelelne a célra. A plusz költségekről pedig még nem is beszéltünk. Plato csapattársának kiléte egy ennél is nagyobb kérdés egyelőre. A szezon második felében csalódást okozó Rob Collardról a madárkák azt csicsergik, hogy nincs maradása a PMR-nél, akik a Vauxhall korszakuk kezdete óta, minden szezonban legalább egyik pilótájukat lecserélték. Jordan bejelentésééig lehetett olyan híreket is hallani, hogy Collard visszatér a WSR-hez. Jelenleg az tűnik valószínűnek, hogy vagy egy újonc tehetséget ültetnek Plato mellé vagy Proctor tér vissza, vagy pedig egy nagyon váratlan név kapja meg a Vauxhallt.

Motorbase Performance: a nagy kérdőjelek és egy esetleges, váratlan fordulat csapata: új Ford Focus, Gordon Shedden és Rory Butcher, a Vodafone főszponzorizációjával ??? :O         

72903687_3134346026606826_1808568577536557056_n
Ebben a formában és színekben biztosan nem látjuk a Motorbase-t 2020-ban. [kép forrása: a Motorbase Performance Facebook oldala]

Nem csalás, nem ámítás és nem is kitaláció, tényleg ezt rebesgetik már hetek óta! Amikor kiderült, hogy a Shredded Wheat két szezon után elhagyja a Motorbase-t, ismét felmerült az a kérdés, hogy egyáltalán garantált-e a csapat költségvetése 2020-ra, pláne 3 autóval? Azóta eléggé felkerekedtek a szóbeszédek és egyértelmű, hogy Bartie ‘bá (David Bartrum) csapata okozhatja az uborkaszezon legnagyobb szenzációját. Tom Chilton szekérrúdja már régóta kifele állt a fordos csapattól (a Gallagher nem kismerértű támogatásával együtt), amin az sem segített, hogy élesen kritizálta az autó teljesítményét az utolsó FORDulókban 😀 . Viszont a váltás a jelenlegi Focusra (elhagyva az RS logót) eléggé lóg a levegőben. Michael Caine csak ideiglenes megoldás volt Nic Hamilton helyett (ennek ellenére zseniálisan helyt állt, eléggé beárazva Chilton, de főleg Ollie Jackson szezonját). Utóbbi versenyző leigazolása pedig sokak szerint csak egy hecc volt Mat Jackson irányába a jó öreg Bartie részéről, aki nem talált nála jobb versenyzőt a második autóba, 2019-re. Hogy mekkora annak a tényleges esélye, hogy Shedden és a Vodafone érkezzen a Motorbase-hez, eléggé jó kérdés, a források viszont kezdik kész tényként kezelni a sztorit. A zseniális évet teljesítő Rory Butcher leigazolása pedig ennél is reálisabbnak tűnik, hiszen számára Bartrum csapata adta meg a BTCC-ben való debütálás lehetőségét. A harmadik autó versenyzője körül egyelőre csak a sötétben tapogatózunk. Eddig minden szezonban külön színekben versenyzett, amit a pilóta szponzorai garantáltak, annak meg nagyon kicsi az esélye, hogy az új főszponzor (legyen szó akár a Vodafone-ról) mindhárom Fordot kiemelten támogatná.

BTC Racing: Honda Civic Type R (Fk8)- Josh Cook, Tom Chilton, Chris Smiley ???   

A nevezőlista bejelentésekor mindenki arra kaphatta fel a fejét, hogy három TBL-je van a BTC-nek, illetve három autóval is tervez a csapat. A BTC folyamatosan fejlődött az elmúlt években, Josh Cook pedig saját és csapata ereje felett teljesített az egész szezonban, felnőve a legnagyobbak mellé. Remélhetőleg maradni is tud jövőre. Smiley bár továbbra sem Cook kaliber, illetve 2018-nál egy árnyalatnyival gyengébb éven van túl, második szamú pilótának tökéletes. Személyes kapcsolata a csapattal pedig elvileg garantálja, hogy ülése megmaradjon jövőre is.  A harmadik autó kapcsán Rory Butcher és Gordon Shedden nevét is lehetett sokáig hallani, jelenleg azonban Chilton tűnik a befutónak, aki az elmúlt évtizedben sokat lehúzott Hondák volánja mögött a szériában, egész jó eredményekkel.

Laser Tools Racing: Infiniti Q50- Aiden Moffat, Ashley Sutton   

Lehet vitatkozni velem, hogy a Laser Tools mennyire (lett vagy lesz?) nagycsapat, de Sutton leigazolása magáért beszél. Emellett pedig tokostól-vonóstól felvásárolták a BMR csapat (a Subarus bagázs- bárcsak ezek a három betűs ne rövidítések ne lennének ugye? 😀 pláne amelyeknek értelme sincs, mint jelen esetben) felszereléseit, főhadiszállását, szállítójárműveit stb. Azt pedig hangsúlyozni kell, hogy a Moffat családi csapat skóciai főhadiszállása és műhelye eddig is az egyik legkomolyabb volt a mezőnyben, ezzel pedig újabb szintet léptek. A két Infiniti pedig nem az eddig használt, a 2015-ös építésű, upgradelt modell lesz, hanem két, teljesen új vasat épít a csapat. Ez persze előny mellett hátrány is lesz az első 1-2 fordulóban, azonban ha jól eltalálják a beállításokat, Sutton egyből győzelmekért harcolhat, tőle tanulva pedig Moffat is, a mezőny egyik csiszolatlan gyémántjából vállhat topversenyzővé.

78309559_3248426455198782_4047326877646323712_o
Az egyik legnagyobb kérdése 2020-nak: felnő-e a nagyok közé a Laser Tools? [kép forrása: a Touring Car Times weboldala/ Laser Tools Racing hivatalos média felületei]

A feltörekvő alakulatok és tényleges kiscsapatok:

AmD: két Honda Civic Type R (Fk2)- Jake Hill, Senna Proctor(?);  két Audi S3 saloon (TradePriceCars.Com csapatnév alatt)- Bobby Thompson és egy újonc: James Turkington (?) 

80769544_3356823034359123_2443095092953612288_o
A legfrissebb pilótabejelentés: Bobby Thompson a Trade Price Cars (AmD) egyik Audiját fogja vezetni. [kép forrása: az AmD Racing/Trade Price Cars hivatalos média felületei]

 Pont ahogyan a Laser Tools helye is megkérdőjelezhető a nagyok között, az AmD sem teljesen a kicsik kategória. Annál inkább, ők a feltörekvő és egyben komoly mértékben fejlődő csapat a BTC mellett. Viszont jövőre majdnem teljesen lecserélődik a versenyzőfelállásuk, tehát jó kérdés, hogy azon a szinten folytatják-e a szezon elejét, ahol Rory Butcher 2019-et zárta. Jake Hill az egyetlen, aki biztosan marad az AmD-nél, viszont Audiról Hondára vált, ami versenyzői fejlődésének komoly lépcsőfoka lehet majd. A többi pilóta azonban távozik a csapattól (amit Shaun Hollamby csapatfőnök erősített meg). Butcher esetében jó kérdés, hogy előrelépés lesz-e a távozás, míg Mark Blundell visszatérése a versenypályákra csalódás volt, sok vizet nem zavart, számára nem igazán lenne jogos a maradás. Hill csapattársának kiléte a Hondában egyelőre nagy talány, azonban az egyik legértékesebb, még üresen maradt ülés a rajtrácson, szóval érdeklődés bőven lesz iránta. Ami az Audikat illeti, a cikk írása közben (azért beletelik pár napba egy ilyet összehozni) jelentették be Bobby Thompson érkezését a csapathoz. Mindez pedig nem volt nagy meglepetés, hiszen december 29-én Tony Gilham megerősítette Thompson távozását, öt év után a HARD-tól (ebből az utóbbi kettő volt BTCC szezon). A jól értesült rajongók pedig már kész tényként kezelték érkezését az essexi csapathoz. A Subaru ülés nélkül maradó Proctor számára pedig a másik TPR-AmD ülés lehet a mentőöv. Legalábbis ez volt az elsőszámú pletyka az utóbbi hetekben, jelenleg viszont Senna esélyesebbnek tűnik a Hondára, Hill mellett. Az Audit pedig egy BTCC újonc fogja megkapni egy megbízható forrás szerint, aki egyelőre nevet még nem árulhat el. Erre pedig számos fórumozó James Turkington (nem fűzi semmilyen kapcsolat a bajnok Colinhez) nevét vetette fel, aki idén TCR UK bajnok lett és éppen csak lemaradt az összesített TCT címről.  

Team HARD (days nights :D): egy BMW 125i M Sport- Carl Boardley; 3 (?) Volkswagen CC- Jack Goff, Mike Bushell, Michael Crees (?)             

 Tony Gilham csapata évek óta a mezőny Minardija, hiszen egy ülés ára egy szezonra 50-80 ezer font körül mozog, míg a topcsapatoknál félmilliót is meghaladhat. Nagyjából ez volt a fő oka annak, hogy Jack Goff (aki egy sokkal jobb autót érdemelne) marad Gilhaméknél, illetve Mike Bushell visszatért az AmD-től, ahol főként versenymérnök volt, majd a Tordoff tragédia tükrében kapott egy váratlan lehetőséget. A harmadik Volkswagent valószínűleg a három év alatt teljesen amatőrből elfogadható versenyzővé fejlődő Michael Crees kapja jövőre is. Ezen a ponton ki kell térnem rá, hogy a madárkák olyasmikről is csiripeltek, miszerint a negyedik CC-t is indítaná a HARD, egy kölcsön TBL-t megszerezve valamelyik csapattól. Ez az értesülés az utóbbi időben viszont alábbhagyott. Az ötödik TBL-re azért lenne szükség, hiszen (váratlanul?) bejelentették, hogy versenyzőjük Carl Boardley vásárolt egy BMW-t a WSR-től (az autó még 2013-as építésű, két szezont Nick Foster versenyzett vele, majd egyet Sam Tordoff, 2016-tól tavalyig pedig Rob és Ricky Collard). Boardley első, teljes BTCC szezonja nem volt meggőző az elsőkerekes Volkswagennel, korábban mindig hátsókerekes autókkal teljesített kiválóan. A pletykák már emlegették, hogy vásárolhat egy BMW-t, de nem arról szóltak, hogy marad vele a HARD csapatnál, akiknek a mérnöki gárdája eléggé “kezdő”, az igencsak komoly technika versenyeztetéséhez.

Excelr8 Motorsport: Hyundai i30 Fastback N Performance- Rob Smith és Sam Osborne ??? 

004_Race2_BTCC_190407_019

75204436_3204718406236254_2928630885089542144_n
Az Excelr8 idei formájában, a mezőny végén, jövőre pedig mély vízbe esnek a Hyundai projekttel, kérdés, hogy pilótáik elég jók lesznk-e hozzá? [a két fenit kép forrása: az ExcelR8 Motorsport hivatalos média felületei]

                     

A BTCC mércével, relatív kis csapat által bejelentett két Hyundai építése nagy szenzációt generált pár héttel ezelőtt. Az Excelr8 viszont nem egy kezdő bagázsi. Alapvetően ők a Mini Challenge sorozat promóterei és tulajdonosai, széria, amely a Clio-kupa ideiglenes kiesésével a TOCA csomag része és a BTCC betétszériája lesz. Az egyetlen probléma a képletben a pilótapáros. A csapatvezetés megerősítette korábban, hogy Smith és Osborne is marad 2020-ra, akik nem éppen e legélesebb kések a fiókban. Mindez azonban, még a Hyundai bejelentés előtt hetekkel történt, egy komolyabb fejlesztőpilóta pedig nem ártana, hogy a projekt sikeres legyen (ami a BTC-AmD útjára terelhetné a csapatot). Tehát én továbbra sem rakom a nyakam Osborne és Smith maradására a csapatnál.

Ciceley Motorsport: Mercedes A-osztály- Adam Morgan (?) és Daniel Rowbottom (?)

A pár évvel ezelőtt, még nagyon ígéretesen kinéző Mercedes-Ciceley projekt fölött is kezd eljárni az idő. Adam Morgan az évek alatt kihozta a maximumot az autóból, egy komoly fejlesztés (vagy teljesen új modell) pedig nagyon nem ártana nekik. A hírek szerint mindkét idei versenyzőjük maradása szinte biztos, ami annak tükrében sem felemelő, hogy Rowbottom nagyon kutyaütőnek tűnt, az autóval egy évvel korábban debütáló Oliphanthöz képest.

75640677_3158747127500049_3751694052345511936_n
Jövőre nagyobbak lesznek az elvárások Rowbottommal szemben is, de egy új autó nagyon kellene már a Cicely-nek. [kép forrása: a BTCC hivatalos Facebook oldala]

Team Parker Racing: BMW 125i M Sport- Stephen Jelley (?)                   

A kiábrándító, első BMW-s szezon után, idén már a győzelem is összejött Jelley számára a régicske, de még mindig ütőképes 125i-vel. A hírek szerint jövőre is marad a csapatnál.

Simpson Racing: Honda Civic Type R (FK2) ?- Matt Simpson ???       

Amint a bejegyzés első felében is tárgyaltam, a csapatfőnök-versenyző Simpson a szezon egyik nagy csalódása volt. Pár héttel ezelőtt pedig azt lehetett hallani, hogy Boardley Simpsonékhál köthet ki a BMW-vel. Mint azóta kiderült, erre nem fog sor kerülni. Olyan pletykák is terjedtek, melyek szerint a csapat nem áll rajthoz jövőre, kölcsönadva TBL-jét egy másik alakulatnak. A Boardley bejelentés óta ismét úgy tűnik, hogy Matt Simpson visszaül az autóba, de kérdéses, hogy továbbra is egy régi Civic lesz-e harci vasa?

ÉÉÉÉS, a cikk végére értetek! Tudom, hogy nem volt rövid, sőt iszonyat hosszú, de remélem élvezte mindenki, aki eljutott idáig.

Egyben ezzel az írással kívánok motorsportban gazdag Boldog Új Évet mindenkinek! Nemsokára pedig már lehet nézni az immár Szaúd-Arábiába átkerülő Dakart.

Címlapkép forrása: a BTCC hivatalos Facebook oldala 
Share on facebook
Facebook | Messenger
Share on twitter
Twitter
Share on reddit
Reddit
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.