Ki állítja meg McLaughlint? – Supercars szezonelőzetes

Az első számú ausztrál túraautó-bajnokság 2020-as szezonjának beharangozója külsős szerkesztő kollégánk, Ádám klaviatúrájából.

Bár egy jó hónappal ezelőtt még a bozóttüzektől volt hangos az internet Ausztráliával kapcsolatban, de szerencsére a felbolydult éghajlati viszonyok nem gátolják meg azt, hogy minden eddiginél korábban, február harmadik hétvégéjén megkezdődjön a 2020-as Supercars idény. Ennek alkalmából, igyekeztem egy rövidebb, de annál tömörebb cikk formájában összefoglalni, mi várható. 

2019vascadl01-007761-1200x800-1

Huszonnegyedik alkalommal kezdi meg ezen néven az új szezont  Ausztrália első számú túraautó-bajnoksága. Ráadásul ahogy a bevezetőben is olvasható, soha ilyen korán nem kezdődött még meg a szezon, hiszen eddigi rendszerint március első hétvégéjén került megrendezésre a szezonnyitó. Korábban lehetett hallani olyan pletykákat is, hogy akár már januárra előre hozzák a bajnokság kezdetét, elvégre mikor nálunk tél uralkodik, akkor a legkisebb kontinensen perzsel a nyár (nem véletlen voltak a december végi – január eleji tüzek sem), így kisebb esély lenne az esőre és akár több éjszakai versenyt is rendezhetnének (mert az elmúlt évek statisztikái azt mutatták, hogy mindenkinél nagyon betaláltak a villanyfényes versenyekkel). Nem mellesleg európai mértékkel is jóval kedvezőbb időpontban lennének így a versenyek. Ezt a radikális változást azonban nem merte egyelőre meghúzni a vezetőség, de az tény, hogy náluk így is a nyárban fog megkezdődni a szezon.

2efcc1b8577d78cd73ddaef339a5c275

Kicsit idézzük fel a tavalyi évet, amit Scott McLaughlin toronymagasan behúzott. Ez lényegében az új Ford Mustangok kimagasló teljesítményének lehetett betudni, de ha megnézzük a többi fordos versenyző eredményét, tökéletesen láthatjuk, hogy a 26 éves új-zélandi tudta kihozni a legtöbbet a technikából és ő nyújtotta a legkonstansabb teljesítményt az egész szezon során. A vezetőség persze igyekezett meggátolni a túl erősre sikeredett Mustangok teljesítményfölényét, ezzel nem kis táptalajt adva az amerikai márka rajongóinak, hiszen ezzel a hazai Holden márkát próbálták segíteni. Szó mi szó, a korlátozás és a folyamatos technikai szabálymódosítások egy szinte már nevetséges helyzetet állítottak fel, de mindezek ellenére McLaughlin megingathatatlannak bizonyult. A Holden és a vezér csapat, a Triple Eight ugyan év végére beérte őket és a szezon utolsó harmadában rendszerint jobban ment, mint a Fordok, de ez már mind kevésnek bizonyult.

7ac5a190fc24f7ec990ad121d006fcd3

Ennek fényében lesz igazán érdekes, hogy idénre mit tartogat számunkra a bajnokság az erőviszonyok terén. Vajon a lovas emblémás fenevadak ezúttal is kiemelkednek, avagy a Holdennel közel azonos szinten folytatják a harcot 2020-ban? A kérdésre leghamarabb hétvégén választ kaphatunk, de egy már biztos: másik márka nem fog beleszólni a két fél csatározásába. A Nissan ugyanis a szó szoros értelmében eltűnt a nevezési listáról. A japánok még 2018 végén vonultak ki hivatalosan a bajnokságból, eredménytelenségre hivatkozva. Ettől függetlenül a Kelly Racing négy Altimát versenyeztetett 2019-ben az összes versenyen. 2020-ra azonban ők is Mustangra váltanak, így hosszú idő után áll elő az a helyzet, hogy csupán két márka képviseli magát a mezőnyben: a Ford és a Holden. Aki pedig szeretné még versenyezni látni a japán gépeket, azoknak ajánlom figyelmébe a sorozat kvázi utánpótlás bajnokságaként funkcionáló Super2 Series-t, ahol az MW Motorsport tulajdonába kerültek az Altimák (jó kérdés, hogy mindhárom ott lesz-e az Adelaide-ben megrendezendő szezonnyitón, ugyanis az egyik versenyzőjük, Thomas Randle kemoterápiás kezelés alatt áll jelenleg, miután januárban hererákot diagnosztizáltak nála).

065ff0a00292ebf18c60a46a5c1a5b20

Nyugalom, szerencsére túl sok drasztikus változás ilyen téren nem történt, de azt a keveset röviden összegezném.

Technikai fronton csökkentik a csapatok számára engedélyezett motorok számát a tavalyi négyről háromra. A V8-as motoroknak egységenként 4000 km-es távot kell teljesíteniük az újraépítésük előtt. Egy ún. ellenőrző lengéscsillapítót vezetnek majd be, valamint a hátsó szárnyak dőlésszögét változtatták meg a két különböző modellen.

Ami a versenyek lebonyolítását illeti, az egyszerű változást úgy mutatnám be, hogy a sorozattal ismerkedő olvasók is megértsék.

Három különböző típusú versenyt különböztetünk meg:

  • A SuperSprint futamok a legrövidebbek, itt van maga a változás is, ugyanis eddig a szombati verseny ezeken a versenyhétvégéken 120 km-es távval rendelkezett. Ezt most felemelték 200 km-re, tehát szombaton és vasárnap is egyaránt 200 km-es távot kell teljesíteniük a versenyzőknek. A győztes versenyző az ilyen típusú versenyen 75 pontot kap.
  • A SuperStreet kategória a nevéből eredően az utcai versenyeket foglalja magába, mint a szezonnyitó Adelaide is. Ezeknek a távja pályától függ, Adelaide-ben speciel 205 km-es egy versenynek a távja. Mivel hosszabb versenyről van szó, így a megszerezhető pontszám is nagyobb, szám szerint 150.
  • Az Enduro Cup, azaz a hosszú távú versenyek a naptár legkülönlegesebb versenyei. Három verseny erejéig ugyanis az állandó versenyzők váltó pilótákat kapnak maguk mellé, akikkel osztozva az autón kell teljesíteniük az átlagosnál lényegesen hosszabb távot. Ez persze megnöveli a hibázás lehetőségét is, hiszen ha a váltótárs hibázik, azzal a főversenyző futama is odaveszik. Ráadásul ezeken a versenyekért jár a legtöbb pont, a győztes 300 egységet zsebelhet be, ami sokszor komolyan meg tudja változtatni a bajnokság kimenetelét (főleg, hogy ezek a versenyek a szezon második felében helyezkednek el). A csúcs ezen a téren Bathurst, ahol 1000 km-es versenyt teljesítenek.
2019vascr12_dkimg8498

Most, hogy átvettük a versenyek típusait, ismerkedjünk meg a 2020-as versenynaptárral, ami még januárban is módosult! Bár már évek óta lehet hallani egy esetleges szingapúri, vagy indonéz fordulóról, idén is egyedül Új-Zéland lesz az egyetlen „külsős” helyszín a naptárban, az összes többi versenyt a korábbi börtönsziget területén belül rendezik. A szezon a szokásokhoz híven Adelaide utcáin kezdődik (ez annak a pályának a rövidebb verziója, ahol 1995-ig Forma 1-es versenyeket is rendeztek) és majd decemberben, Newcastle-ben zárul. Az új-zélandi forduló áprilisra került előre, ráadásul a helyszín ezúttal nem a Pukekohe Park, hanem a Toyota Racing Series-ből is ismert Hampton Downs Motorsport Park lesz, aminek megrendezésével kapcsolatban vannak még kételyek. Elég kis nézőszám befogadására alkalmas pályáról beszélünk, a cserét az aukclandi ünnepség, az Anzac-nap miatt kellett végrehajtani, lévén ezen a napon nem rendezhetnek a szigetország legnagyobb városában autóversenyt.

hampton-downs-aerial-900x600-1

Ami ennél is meglepőbb, hogy kikerült a naptárból Phillip Island és Ipswich, két eléggé ikonikus, gyors pálya, ami sajnálatos és igazság szerint az okot sem nevezték meg, miért nem sikerült hosszabbítani a két helyszínnel. Viszont 2018 után ismét ellátogat a mezőny a Sydney Motorsport Parkba, ahol akárcsak legutóbb, ezúttal is éjszakai versenyt rendeznek. Ráadásul a Barbagello Raceway (ahol 2019-ben rendeztek először kivilágított futamot) mellett a legfrissebb információk szerint Surfers Paradise is villanyfényes lesz, ami elég sok izgalmat ígér, lévén egy utcai pályáról és egy endurance fordulóról beszélünk (valószínűleg a 2018-as esős második verseny okozta köd és sötétség indíthatta be a szervezők fantáziáját, de ez csak saját meglátás). És ha már a hosszú távú versenyeket említettem, Sandown immáron sprint verseny lesz, helyére a naptár legújabb pályáját, a The Bend névre keresztelt aszfaltcsíkot rakták be az Enduro Cup nyitóhétvégéjeként.

yhebend

Csapatok és versenyzők:

DJR Team Penske:

Nem is lehet kérdés, hogy a legnagyobb esélyekkel ők vágnak neki az új idénynek. Roger Penske amihez hozzáadja a nevét, ott általában előbb-utóbb jönnek a sikerek is, ezt pedig erősen alátámasztja az elmúlt két esztendő is a Supercarsban. Scott McLaughlin kiváló formában versenyezte végig a tavalyi szezont, gyorsaságából és kiegyensúlyozottságából pedig feltehetőleg mit sem veszített. A regnáló bajnok ráadásul a tengerentúlon is kipróbálhatja majd magát, hiszen részt vesz majd az IndyCar Indianapolis-i versenyén. Sokban befolyásolhatja a jövőjét az amerikai formaautós bajnokságban mutatott teljesítménye. Ha ugyanis jól megy (és erre a tesztek alapján minden esély meg van), akkor lehet, hogy McLaughlin utolsó Supercars idényére készül, amit minden bizonnyal győzelemmel szeretne lezárni. Csapattársa akárcsak az elmúlt három évben, ezúttal is Fabian Coulthard lesz, aki tavaly elég gyengén kezdte az évet, gyorsan kialakítva ezzel a csapaton belüli erősorrendet. Meglátjuk a Forma-1-ből ismert David Coulthard másod unokatestvére idén mennyire törődik bele a szimpla hátvéd szerepébe.

Triple Eight (Red Bull Holden):

rbhrt-launch-20-mh3_8539

A másik olyan alakulat, akikkel mindig számolni kell, hiszen a széria egyik legmeghatározóbb csapatáról beszélünk. 2019-ben a Mustangok hirtelen uralma meggátolta a bajnoki címért folytatott hadjáratukat, sokáig egyáltalán nem találtak fogást az amerikai gépeket használó vetélytársaikon. Év végére már változott a helyzet és főleg az endurance versenyeket végig dominálták, de ez már kevés volt a dicsőséghez. Versenyző párosuk viszont változatlanul az egyik legmeggyőzőbb a mezőnyben. Shane Van Gisbergen tavaly (is) igyekezett az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodni, hogy fogást találhasson bajnoki honfitársán, de az év első felében történt baklövések túl komolynak bizonyultak. Ettől függetlenül Gizzy nevét mindig az esélyesek között kell emlegetni, hiszen nyers tempója lenyűgöző és a hidegen gumikon is kíméletlen módon tud autózni. Csapattársa, a hétszeres bajnok Jamie Whincup meglehet, hogy utolsó szezonjának fut majd neki (elvileg az első hétvégén be fogja jelenteni a terveit a karrierjével kapcsolatban). Az ausztrál tavaly a hosszú távú versenyeken megmutatta, hogy van még benne bőven potenciál, de tény, hogy egyre többször marad alul vetélytársaival szemben. Ha idén már az évad elejétől kezdve versenyképes lesz a Holden, mindkét pilóta a bajnoki címért harcolhat.

Tickford Racing:

2020-front-quater-car-lr-1536x1024-1

Az általában mogorva csapatvezető, Tim Edwards tavaly többször is nehéz pillanatokat élhetett át, hiszen versenyzői nem egyszer ütötték el egymást jó eredményektől (emlékezzünk vissza például a tavalyi Bathurst 1000-re). A csapattól azonban távozott a húzónév, így a csapat jelenlegi első embere Cameron Waters lett. A Monster Energy Drink által támogatott versenyző a legsikeresebb évén van túl, ami kellő lendületet adhat a sikeres folytatáshoz. Az első (önálló) győzelem megszerzése (hiszen egyetlen győzelmét Richie Stanawayel közösen szerezték 2017-ben a Sandown 500-on) például egy ilyen fő cél lehet, de a bajnoki címért folytatott küzdelemből sem zárnám ki. Mellette lesz az a Lee Holdsworth, aki már a korosabb pilóták táborát erősíti és aki előtt feltehetőleg már szintén nincs túl sok év a karrierjében. Viszont adva van számára egy jó autó, amiből tavaly nem igazán tudta kihozni a maximumot, idén viszont muszáj fejlődnie. A győzelem tőle is elvárt volna, főleg annak tükrében, hogy az utolsó győzelmét 2014-ben, még a Mercédesszel szerezte Wintonban. A csapat harmadik embere Jack Le Brocq, akinek neve már csak azért is meglepő, mert tavaly féltávnál még a sorozatból való menesztéséről pusmogtak a háttérben. Hatalmas lehetőség előtt áll, hiszen egy nagyon jó autóval felemelheti az eddigi nem túl fényes renoméját.

Kelly Racing:

Véget ért a 2013-ban elkezdődött Nissan projekt a Kelly-család életében, immáron ők is Mustanggal vágnak neki az új szezonnak. A pilótafelállás mondhatni változatlan, hiszen idén is a testvérével társtulajdonos Rick Kelly az egyik versenyző, akiről ne felejtsük el, hogy a bajnokság 2006-os bajnoka, tehát egy jó autóval lehet vele is számolni, máskérdés van-e még benne annyi tartalék, ami elég lehet a bajnoki cím megszerzéséhez. Maradt vele André Heimgartner, aki tavaly egészen jól szerepelt, többször is megvillantva az oroszlánkörmeit, miközben a maximumot kihozta az Altimából. Idén már egy sokkal erősebb autó lesz alatta, amivel megmutathatja, hogy valóban mire képes.

Erebus Motorsport:

Betty Klimenko csapata ment keresztül a legnagyobb fejlődésen az elmúlt néhány évben. A megbukott Mercedes-projekt után Holdenekre váltottak és az évek alatt a második legerősebb Holdenes alakulattá nőtték ki magukat. Ők is az állandóság hívei, mutatja ezt az is, hogy első számú versenyzőjük, David Reynolds tavaly tíz éves szerződést írt alá. Az ausztrál már az elmúlt években is remekül versenyzett (többször is a legjobb Holdenes volt a Mustangok után), gyanítom idén sem lesz másképp (csak Gisbergennel kerüljék egymást a pályán, hiszen köztudottan utálják egymást és általában nincs jó vége, ha találkoznak verseny közben). Anton De Pasquale harmadik szezonját kezdi meg a csapattal és nyugodtan mondhatjuk, szépen lassan beérni látszik. A tavalyi szezonja legalábbis egészen ígéretesnek tűnt, habár néha tőle is be-be csúszott néhány komolyabb hiba. Mindenesetre ezzel a párossal is érdemes lehet számolni.

Walkinshaw Andretti United:

Charlie Schwerkolt Racing:

85048704_1296411530541457_1804665873898668032_o-1

A tavalyi IRWIN Racing utód istálló idén már két autóval áll rajthoz. Az egyik Commodore ZB-t a tavalyi is velük versenyző Mark Winterbottom vezeti majd. Frosty tavaly először vezetett Holdent, ez meg is látszott a teljesítményén, meglehetősen beleszürkült a középmezőnybe. Sokkal többre hivatott, talán idén már meg is tudja mutatni az ausztrál márka volánja mögött is tehetségét. Mellé érkezik a Walkinshaw-Andretti-től Scott Pye, akinek autója a DeWALT sárga-fekete fényezésében tündököl majd. Pye egészen korrekt szezont tudhat a háta mögött, meglátjuk milyen gyorsan szokja meg az új légkört.

Brad Jones Racing:

85069784_1295684390614171_770081206606757888_o-1

A mezőny egyik legrégebbi csapata három autósra bővül idénre. Az állandóságot Nick Percet képviseli, akinek ráadásul szülő városában kezdődik meg a szezon. Arra valószínűleg nem sok esélye lesz, hogy 2016-os győzelmét megismételje hazai pályán, de egy-két jó eredményre futhatja tőle. Mellé érkezik Todd Hazelwood, aki a tavalyi év egyik meglepetés embere volt, hiszen remekül ment az új fajta Holdennel (2017-ben még a régebbi verziót volt kénytelen használni). Mindenképpen jó lóra tett vele a csapat, hiszen a tehetsége meg van, más kérdés tud-e élni a lehetőségekkel. Jack Smith tavaly már belekóstolhatott a bajnokságba néhány verseny erejéig, idén viszont először fut majd teljes szezont. A Super2 Serias-ben nem alakított kiemelkedőt, így egyelőre erősen kérdőjeles, tud-e majd bármit is villantani a Supercarsban.

Matt Stone Racing:

A mezőny egyik kis csapatánál Garry Jacobson jelenti az állandóságot, aki második teljes szezonjára készül. Az ausztrál versenyzőt motiválthatja, hogy a szünetben házasodott össze kedvesével, viszont számára is új lesz a Holden. Mellette két újonc, név szerint Zane Goddard és Jake Kostecki készül első szezonjára, mindketten a Super2-ből érkeztek.

23Red Racing:

milwaukee2020-s4-900x600-1-1

Az egy autós csapatok sorát kezdjük a Fordos alakulattal. Náluk Will Davidson maradt, akitől tavaly hosszú évek után végre hasonló formát láthattunk megvillanni, mint annak idején a Tickford-os korszaka alatt. Nála is a technika adott, a futamgyőzelem nem lehetetlen.

Team Sydney:

vasc-launch-sydney-035-1200x799-1

A mezőny új csapata egyből megszerezte magának az egyik nagyágyút. James Courtney karrierje erősen kérdésesnek látszott sokáig, de szerencsére a 2010-es bajnok továbbra is a mezőnyt erősíti. A Walkinshaw-Andretti-nél nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt várta volna, egy-egy kiemelkedő eredményen kívül csak szenvedett. Talán az új közeg nála is segíthet az előre lépésben. Adelaide ráadásul az egyik kedvenc pályája, tehát ha valahol, akkor rögtön a szezonnyitón megláthatjuk mire képes.

Tim Blanchard Racing:

84986995_1295684283947515_1430174146213445632_o

Az egykori Supercars versenyző saját csapatát Brad Jones fia, Macauley Jones erősíti. Vele kapcsolatban azonban a legemlékezetesebb pillanat talán a tavalyi évadnyitón történt hatalmas balesete volt. Tudjuk be, hogy újonc évén van túl, de az biztos, hogy ha idén nem javul, kevés lesz az apja támogatása a folytatáshoz.

Így fest tehát a 2020-as Supercars, amelynek első versenye február 22-én el is rajtol. Mindenképpen érdemes lesz majd nyomon követni az eseményt, hiszen az utcai pálya és a nyári forróság okozhat meglepetéseket. Rajtunk pedig nem fog múlni, hiszen természetesen beszámolunk majd az évadnyitó eseményeiről.

A Supercars futamait 2019-ben a Spíler TV közvetítette, a GP-Zóna azonban megbízható forrásból úgy értesült, hogy a TV2 Csoportnak az idei szezonra nem sikerült megszereznie a közvetítési jogokat. A versenyek megtekintésére így az egyetlen hivatalos út a hivatalos Supercars stream, melynek előfizetési díja egy évre 60 ausztrál dollár, átszámítva nagyjából 12 400 Forint. Egyéb, nem hivatalos streamekkel kapcsolatban az érvényben lévő adatvédelmi szabályok miatt sajnos nem tudunk segíteni. Természetesen a Facebook oldalunkon is beszámolunk az eseményekről.

adelaide_supercars
 

Képek forrása: Supercars.com

Share on facebook
Facebook | Messenger
Share on twitter
Twitter
Share on reddit
Reddit
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.