A három világelső Hill közül talán Phil az, akire a legkevésbé emlékszünk. Valószínűleg azért, mert címét nagyon régen, 1961-ben szerezte, és mert ez volt az egyetlen sikeres idénye. Két névrokonával ellentétben Phil nem az autóversenyzés őshazájában, Angliában, hanem az Egyesült Államokban született. Épp ezért bír különös jelentőséggel, hogy Phil volt az első amerikai versenyző, aki fontos szerepet játszott a Forma 1-ben.
Phil Hill, eredeti nevén ifj. Philip Toll Hill 1927. április 20-án, Miamiban látta meg a napvilágot. Gyermekkorát a Kalifornia-állambeli Santa Monicában töltötte, később is itt élt egészen haláláig. Üzleti adminisztrációt tanult a Dél-Kaliforniai Egyetemen, azonban hamar befejezte tanulmányait, hogy az autóversenyzés iránti szeretetének hódoljon. Kezdetben más pilóták szerelőjeként dolgozott, majd sportautó-versenyeken vett részt. 1949-ben Angliába költözött és a Jaguarnál helyezkedett el gyakornokként.
1953-ban vett részt először a le mans-i 24 órás viadalon egy privát, OSCA típusú géppel, és nem értek ugyan célba, de szereplése felkeltette Enzo Ferrari érdeklődését. 1955-ben privát Ferrarijával Phil megnyerte az amerikai sportautó-bajnokságot, ez pedig belépő volt a Ferrari gyári csapatába. A következő években is szép sikereket ért el sportautókkal, egymás után halmozta a győzelmeket, 1958-ban első amerikaiként feliratkozott a le mans-i győztesek listájára is. Ebben az évben egy privát Maseratival megejtette Forma 1-es debütálását is a Francia Nagydíjon, majd a következő futamon, Monzában már egy Ferrariban ült. Itt rögtön meg is szerezte első dobogós helyezését, amit még egy 3. hely követett Marokkóban.
1959-ben már teljes idényt mehetett, azonban csak küszködött a rá bízott, a zseniális Vittorio Jano által tervezett, de akkorra már igencsak öregnek számító, ráadásul elavult, orrmotoros D246-tal. Reimsben és Monzában két 2. helyet azért begyűjtött és 4. lett összesítésben. A botrányos, három csapat által bojkottált 1960-as Olasz Nagydíjon, még mindig a D246-tal megszerezte első futamgyőzelmét is, ami az első amerikai Grand Prix-győzelem volt Jimmy Murphy 1921-es diadala óta, egyben az orrmotoros autók utolsó sikere volt a Forma 1-ben.
Az 1960-as Olasz Nagydíjon a bonyodalmak ott kezdődtek, amikor a rendezők a pálya 10 kilométeres verzióján kívánták megrendezni a versenyt - amely magában foglalta az ikonikus döntött kanyart is -, állítólag azért, hogy az erős, de akkorra már meglehetősen elavult technikával rendelkező Ferrarit kedvezőbb helyzetbe hozzák. Az akkor etalonnak számító angol csapatok autói ugyanis közismerten nem strapabíróságukról voltak híresek, így fennállt a veszélye, hogy egy defekt vagy egy felfüggesztési hiba miatt baleset történik, mely akkoriban súlyos következményekkel járhatott. Ezt mérlegelve a Lotus, a BRM és a Cooper bojkottálta a versenyt.
1961-ben aztán győzelemre vezette az innovatív, cápaorrú Ferrari 156-ost Belgiumban, további dobogós helyeket szerzett Hollandiában, Angliában és Németországban. Olaszországba érkezve Phil 4 pontos hátrányban volt csapattársa, Wolfgang von Trips mögött, a monzai versenyen azonban tragikus fordulatot vett a világbajnokság. A 2. kör végén, a Parabolica kanyar felé közeledve Jim Clark megpöccintette von Trips autóját, amitől a 4-es számú Ferrari őrült pörgésbe kezdett. Végeláthatatlan ütközési sorozat után Clark sértetlenül szállt ki Lotusából, von Trips azonban belehalt a balesetbe, autójának szétrepülő darabjai pedig tucatnyi nézőt is magukkal ragadtak a halálba. Phil keserédes győzelmet aratott, ezzel pedig a Forma-1 történetének első amerikai világbajnokává avanzsált.
Miután a monzai tragédia miatt a Ferrari úgy döntött, nem utazik el a watkins gleni szezonzáróra, Phil legközelebb az 1962-es Holland Nagydíjon ült versenyautóba. A szezon elején három dobogós helyet is szerzett, amivel a 2. helyen állt a világbajnokságban Graham Hill mögött, a Brit Nagydíjtól kezdődően azonban karrierje leszállóágba került. Egymás után halmozta a kieséseket (melyek többsége műszaki hiba miatt következett be), csalódottságában pedig otthagyta a Ferrarit és csatlakozott a csapattól kirúgott mérnökök által újonnan alapított A-T-S istállóhoz (Automobili Turismo e Sport, nem azonos a hetvenes évek végén színre lépő ATS-szel).
1963-ban sem javult a helyzet, Phil mindössze egy futamon tudott célba érni, ezért hamar átigazolt a Cooperhez. Miután azonban itt is totálisan sikertelennek bizonyult, a szezon végeztével úgy döntött, befejezi az együléses autókkal történő versenyzést és visszatér a sportautókhoz. 1967-ben a brands hatch-i 1000 km-es versenyen aratott győzelme után, időközben kialakult gyomorfekélye miatt úgy döntött, végleg visszavonul.
Nyugdíjas évei alatt régi autók felújításába kezdett, az amerikai ABC televízió kommentárora volt, illetve szerkesztőként is tevékenykedett a Road & Track magazinnál. Gyakran átruccant Európába, hogy Derek fiát megnézze a Formula 3000-ben. Magánéletét tekintve Phil nős volt, három gyermeke született. 2008. augusztus 28-án, Parkinson-kór következtében hunyt el.
Phil Hillre mindig is arról fognak emlékezni, hogy 1961-ben világbajnoki címre vezette a híres, cápaorrú Ferrari 156-ot. Még negyven évvel később is látni lehetett Goodwoodban, ahol – noha már járni sem tudott – még mindig a Ferrarik körül sündörgött. Igazi egyéniség volt, egy megszállott fanatikus, aki imádta az autókat. Isten nyugosztalja!
Forma 1-es pályafutása során Phil Hill összesen 47 versenyen indult el, ezekből 3-at nyert meg és további 13 dobogós helyezést szerzett. 6-szor rajtolhatott a pole-pozícióból és ugyanennyiszer futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Összesen 98 pontot gyűjtött és egy világbajnoki címet szerzett.
>> Olvasd el Portré sorozatunk többi cikkét is! <<
képek forrása: Reddit, Formula-1, Drivetribe
felhasznált források:
Bruce Jones – A Forma-1 enciklopédiája (Ventus Libro Kiadó, 2005)
A Forma-1 krónikája (Springer Tudományos Kiadó, 2008)
az angol nyelvű Wikipédia cikke
az F1 Racing magazin 2008. májusi száma
az Autósport és Formula magazin 2005. augusztusi száma
