Michael Schumacher hétszer lett világbajnok és 91 futamot nyert meg. Lewis Hamilton 88-szor rajtolt pole-pozícióból és 3431 pontot gyűjtött. Rubens Barrichello 323 versenyen indult, Jenson Button 17 éven át mindig szerzett pontot, Giancarlo Baghetti élete első versenyét megnyerte. Csupa-csupa olyan rekord, amelyre méltón lehet büszke a tulajdonosa. De az éremnek másik oldala is van… Ebben a cikkben összegyűjtöttünk tíz érdekes, negatív rekordot, melyeket felállítójuk legszívesebben bizonyára csak elfelejtene.
Legtöbb futam, vezető helyen töltött kör nélkül – Martin Brundle (158)
Martin Brundle-t a fiatalabb generáció valószínűleg a Sky Sports F1-ről ismeri, ahol riporter-kommentátor szerepben tevékenykedik, fénykorában azonban ő maga is sikeres autóversenyző volt! 1988-ban például rekordot döntve nyerte meg a Sportautó világbajnokságot, két évvel később pedig Le Mans-ban is diadalmaskodni tudott. Forma 1-es pályafutását a Tyrrell csapatával kezdte 1984-ben, legnagyobb sikereit 1992-ben érte el, amikor öt dobogót is szerzett a Benettonnal, felvéve a versenyt csapattársával, a későbbi hétszeres világbajnok Michael Schumacherrel. Martin ezen kívül kétszer a Ligier-, kétszer pedig a McLaren pilótájaként is felállhatott a pódiumra, 158 versenyt jegyző F1-es karrierje során azonban futamot nem tudott nyerni, sőt, vezető helyen sem állt soha! Illetve helyesebben: egyetlen kört sem fejezett be úgy, hogy ő állt az 1. helyen. Ez természetesen rekord, a listán Eddie Cheevert (132) és Philippe Alliot-t (109) előzi meg. Martin egyébként pole-pozíciót sem szerzett (sőt első sorból sem rajtolt) és leggyorsabb kört sem futott soha a Forma 1-ben. Mindezek ellenére 2016-ban a Sheffield-i Egyetem kutatói egy általuk kifejlesztett matematikai modell alapján minden idők 30. legjobb F1-es versenyzőjének választották.
A legtöbb sikertelen próbálkozás – Gabriele Tarquini (40)
Gabriele Tarquini már a Formula 3000-es évei alatt, 1987-ben bemutatkozhatott a Forma 1-ben, első teljes szezonjára pedig 1988-ban készült. Az erre az évre bevezetett kvalifkiációs rendszer (melynek célja az volt, hogy a négy újonc csapat versenyzői közül a leglassabbak ne állhassanak rajthoz) azonban alaposan kiszúrt vele, a szezon 16 futamából ugyanis nyolcra be sem jutott. 1989 ígéretesen indult az AGS-szel, a szezon második fele azonban ismét a sikertelen időmérőkről szólt, összesen kilencet könyvelhetett el. Ugyanez a tendencia folytatódott 1990-ben is (egész évben csak négy futamra jutott be), az 1991-es szezonban elkönyvelt további tizenegy DNQ/DNPQ-val pedig ezen minősítéseinek számát negyvenre tornázta fel. Semelyik másik versenyző nem rendelkezik ilyen sok sikertelen kvalifikációval a Forma-1 történetében.
Legtöbb futam pontszerzés nélkül – Luca Badoer (51)
Luca Badoer neve a legtöbbek számára a Ferrari számára végzett mérhetetlen fejlesztőmunkáról jut eszébe, a kilencvenes évek futamainak követői azonban máshonnan is emlékezhetnek a nevére. Badoer 1993-ban debütált a Scuderia Italia csapat színeiben, majd egy év pihenőt követően 1995-ben a Minardival tért vissza. 1996-ban a Fortinál versenyzett, majd 1999-ben jött az utolsó teljes szezon, ismét a Minardival. 2009-ben Felipe Massa sérülése miatt még a Ferrarihoz is beugorhatott két versenyre. Karrierje során Badoer 51 versenyen indult el a Forma 1-ben, azonban egyetlen pontot sem tudott szerezni! A legközelebb talán a Nürburgringen járt a bravúrhoz 1999-ben, amikor a 4. helyen haladt, azonban 13 körrel a vége előtt Minardija erőátviteli hiba miatt megállt. Ezen a listán a 2. helyen Charles Pic áll 39 versennyel, a képzeletbeli dobogó 3. fokát pedig a 35 futamos Max Chilton foglalja el.
A legrövidebb Forma 1-es karrier – Ernst Loof (2 méter)
A legrövidebb Forma 1-es karrier negatív rekordját sokan Marco Apicellának tulajdonítják, valójában azonban egy Ernst Loof nevű német versenyző érdekelt az ügyben. Loof pályafutása során egyetlen F1-es versenyen vett részt, amely az 1953-as Német Nagydíj volt egy Veritas autóval. Loof a 31. helyről kezdhette a futamot (az időmérő edzésen 2 perc 17 másodperccel autózott lassabban, mint a pole-pozíciót megszerző Alberto Ascari), azonban a benzinpumpa meghibásodása miatt mindössze két métert tudott megtenni!
Legtöbb első körös kiesés – Jarno Trulli (14)
Jarno Trulliról gyakran mondták, hogy ha egy körből állna a Forma-1, akkor számtalan világbajnoki címet nyert volna. Ki ne emlékezne zseniális kvalifikációs teljesítményeire a toyotás időkben? Vagy előtte a Renault-val? A kiváló időmérések után azonban a versenyek első köre már kevesebb sikerrel kecsegtetett az olasz pilóta számára: karrierje során összesen 14 alkalommal esett ki a futamok első körében (igen, erről is van statisztika…), mellyel rekordtartó. Trulli nyitókörös kiesései közül kettőt műszaki meghibásodás okozott (2003 Monza, 2004 Montreal), az összes többi alkalommal baleset vagy ütközés vezetett a korai befejezéshez. A nem mindennapi listán Rubens Barrichello követi a pescarai pilótát egy kieséssel “lemaradva”, aztán következik Andrea de Cesaris (12), Kimi Räikkönen (11), Nico Hülkenberg (11) és Patrick Tambay (10).
Legtöbb időmérő pole-pozíció nélkül – Sergio Pérez (178)
Elsőre talán meglepően hangzik, de bizony Sergio Pérez vett részt a legtöbb időmérő edzésen anélkül, hogy egyet is megnyert volna. A 30 éves versenyző összesen 178 alkalommal vett részt Forma 1-es kvalifikáción, de egyszer sem volt pole-pozícióban, sőt az első háromban sem! A mexikói pilóta legjobb szombati eredménye a 4. hely, igaz, ezt öt alkalommal is sikerült elérnie: elsőként a 2012-es Belga Nagydíjon, még a Sauber pilótájaként, majd később még kétszer (2015, 2018) rajtolt ilyen előkelő pozícióból ugyanitt, illetve 2014-ben, Bahreinben és 2015-ben, Abu-Dhabiban is. Checót ezen a listán Romain Grosjean követi 166 időmérővel, a 3. helyen pedig Martin Brundle és Johnny Herbert következik holtversenyben, 165 kvali-részvétellel.
Legtöbb, vezető helyen töltött kör, futamgyőzelem nélkül – Chris Amon (183)
Chris Amont tartják a szakértők a legjobb Forma 1-es versenyzőnek, aki sohasem nyert versenyt. Az új-zélandi pilóta 96 futamon indult el, 5 pole-pozíció és 11 dobogó fűződik a nevéhez, de győzni nem tudott, pedig sokszor állt közel hozzá. Az 1968-as Spanyol Nagydíjon például 42 körön át vezetett, aztán a benzinpumpa hibája miatt kiállt. Ugyanebben az évben, Kanadában a rajttól a 72. körig állt az első helyen, ekkor azonban erőátviteli hiba miatt lelassult és végül Denny Hulme nyert. 1969-ben, a Spanyol Nagydíjon 37 körön át vezette a mezőnyt, amikor a Ferrari motorja tönkrement. 1972-ben, már a Matra versenyzőjeként pole-ból rajtolva 19 körön át ő diktálta a tempót, de a kerékcserék során visszaesett és végül csak 3. lett. Összesen 183 kört töltött vezető helyen F1-es karrierje során, ezzel rekordtartó a futamot soha nem nyerők közül. Őt a hőskori francia versenyző, Jean Behra követi (107), a 3. helyen pedig egy másik francia, Jean-Pierre Jarier (79) áll ezen a különleges listán.
A leggyorsabb büntetés – Sebastian Vettel (6 másodperc)
Miután a BMW Sauber istálló a 2006-os Német Nagydíjat követően menesztette Jacques Villeneuve-öt és Robert Kubicát ültette a helyére, a csapatnak új pénteki versenyző után kellett néznie. Hamar meg is találták az ideális jelöltet a 2004-es Német Formula-BMW bajnok Sebastian Vettel személyében, aki a Török Nagydíj szabadedzésein kapott először lehetőséget. Az ifjú német meg is hálálta a bizalmat, hiszen már az első edzésén a 8. helyen végzett, majd a második gyakorlást megnyerte! Ami pedig igazán emlékezetessé tette számára debütáló hétvégéjét, az egy különleges negatív rekord. Vettel a boxból való kihajtása után nagy izgalmában elfelejtette bekapcsolni a sebességlimitert, így mindössze hat másodperccel karrierje megkezdését követően gyorshajtást követett el! A kihágás miatt Vettelt rögvest ezer euróval megrövidítette az FIA.
A leglassabb kvalifikációs kör – Bruno Giacomelli (41,594 km/h)
A hetvenes-nyolcvanas években népszerű olasz pilóta, Bruno Giacomelli már 38 éves volt és már hat éve nem versenyzett a Forma 1-ben, amikor az 1990-es San Marinói Nagydíjra benevezte őt a Life csapat. A katasztrofális autó – amely még a Formula 3000-es mezőnyben is simán sereghajtó lett volna – már a szezon első két hétvégéjén negatív rekordok egész sorát döntötte meg, Giacomelli is csak azért került a csapathoz, mert David Brabham beleunt a reménytelen próbálkozásokba és otthagyta az istállót. A veterán olasz sem tudott azonban csodát tenni, sőt az imolai előkvalifikáción sikerült megfutnia a Forma 1-es versenyhétvégék időmérő edzésein valaha regisztrált leglassabb időt. Miután ugyanis menet közben kinyílt a biztonsági öve, szinte lépésben csorgott tovább, a kör végén pedig 7:16.212-nél állt meg az óra, ami 41,594 km/órás átlagsebességet jelent. Összehasonlításképp: ekkor még Niki Lauda tartotta a 22 kilométeres Nordschleifén az F1-es körrekordot 6:58-as idővel, a Life az 5 kilométeres imolai pályát teljesítette 7 perc fölött.
A legtöbb kiesés, ill. a legtöbb kiesés zsinórban – Andrea de Cesaris (147 / 22)
A 2014-ben motorkerékpár-balesetben elhunyt Andrea de Cesarist a nyolcvanas évek végén hihetetlen pechszéria sújtotta: az 1986-os Mexikói Nagydíjon elért 8. helyét követően több mint másfél évig, az 1988-as Amerikai Nagydíjig nem ért célba egyetlen versenyen sem! Zsinórban 22 kiesése közül a legtöbb műszaki hiba miatt következett be, de volt köztük kicsúszás és üzemanyag-elfogyás miatti befejezés is. Ezen 22-es sorozaton kívül de Cesarisnak volt egy 12-es, egy 10-es és egy 8-as szériája is, összesen pedig karrierje 208 futamából 147-et (70,67 %) fejezett be idő előtt. Ez a szám ugyancsak rekord, holtversenyben Riccardo Patresével. A tragikus sorsú olasz pilóta tart egy másik érdekes negatív rekordot is: ő vett részt a Forma-1 történetében a legtöbb versenyen anélkül, hogy egyetlen egyet is megnyert volna.
+1 bónusz érdekesség: a legkevesebb előzés
Napjainkban a DRS nyújtotta lehetőségeket kihasználva többnyire nincs gond az előzésekkel a futamok alatt, a kétezres években viszont három alkalommal is előfordult, hogy egy verseny során egyetlen egy előzést sem regisztráltak a pályán! Ez a csúfság elsőként a Juan-Pablo Montoya által megnyert, 2003-as Monacói Nagydíjon esett meg, majd jó két évvel később, a Michelin-bojkottról elhíresült Amerikai Nagydíjon láthatott újra ilyet a közönség. 2009-ben, a valenciai Európa Nagydíjon szintén csak a rajtnál, kiesések által, illetve a boxutcában változott a sorrend, legutóbb pedig a 2017-es Orosz Nagydíjon, Szocsiban történt hasonló. Reméljük, egy darabig nem is fog.
