Talán még emlékeztek páran arra, ahogyan zártuk a 2019-es év értékelését a zónás srácokkal: “Norbi a lehető legjobb szezont nyerte meg, mert nagy valószínűséggel a 2019-es év volt a ’tradicionális’ WTCR csúcsa, ahonnan már csak lefele vezet az út”. Ekkortájt a COVID-ról még csak Kína egyes részein hallottak, de már tudtuk, hogy az Audi 2020-ra megszüntet mindennemű támogatást a WTCR projekt irányában, a Volkswagennek is bőven kifele állt a szekér rúdja és az Alfákat is temettük az idei évre. Abban a decemberi cikkben már csak négy hónapra voltunk a szezon startjától, de lényegében tíz név állt az előzetes rajtlistán (miközben a 2019-es szezon mezőnye januárra lényegében le volt tisztázva). Aztán az át nem főtt denevér borította a bilit, és lám, mire kettőt pislogtunk már szeptemberre tolódott az Európa-kupává zsugorodott szezon rajtra. Megjegyzés: ez ismételten egy elbeszélőbb alapú írás lesz.
Igazából napokon át tartó vitákat lehetne arról folytatni, hogy a koronavírus nem segített-e többet, mintsem hogy ártott a sorozatnak. Még a vírus előtt tudtuk, hogy a Volkswagen, s ezzel együtt az Sébastien Loeb Racing lelép, amiből kikövetkeztettük Leuchter és Kristoffersson kiszállását is. Február végére már tudtuk, hogy baj van. A WTCR költségcsökkentéssel próbált új csapatokat és pilótákat a sorozatba csábítani, majd pár napra rá jött az újabb feketeleves: 15 szezon után Rob Huff is elhagyja a sorozatot. Eddigre Vernay, Shedden, Ceccon, Bennani (jaj, ne) és a teljes PWR szereplése is kérdőjeles lett, a korábban magabiztosan a mezőnybe várt 24-26 autó helyett egyre gyakrabban 16-ot vizionáltunk mi is, és még ahhoz is kellett némi optimizmus. Majd jött a március, előszezon teszt lefújva, Marokkó, Hungaroring lefújva, és a többi, és a többi… lényegében hétről hétre kaptuk a frissítéseket, versenyek ide-oda tologatásával, de május végére végre eljutottunk ahhoz, hogy bejelentsék, idén nem fogja átlépni az öreg kontinens határait a végül 20 teljes szezonos autóval felálló bajnokság.
A szezon
A Salzburgring Zolder-Nordschleife-Slovakiaring-HUNGARORING-Aragón-Adria International Raceway naptár, hát, “okés”. Zolder, Slovakiaring és Hungaroring bizonyítottan jó pályák, főleg ha nézők is lehetnek (ez jelenleg még erősen kétséges, de szerencsére (?) a legtöbb pilótának a tavalyi évből adódóan van már tapasztalata az üres lelátók előtt vezetéssel, igaz, azt még nem írhatjuk a korona számlájára), és Aragón meg Adria sem idegen a túraautózástól, de a Zöld Pokolban idén esélyesen el fog veszni ez a kisebb mezőny. Kíváncsian várom, hogy az európai ősz mennyire (nem) lesz kegyes egyes hétvégékkel.
A pontozáson nem nagyon lett idénre változtatva: a kvalifikáción a super pole ötöse kap 5-4-3-2-1 egységet, míg a futamon az első 15-nek osztanak pontokat, mégpedig 25, 20, 16, 13, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1 felosztásban. Ez 20 autóval igen bőkezű.
Újoncok
Akkor fast forward előre pár hónapot: a rövid, európai szezon a hétvégenkénti, csökkentett számú versenyekkel beváltotta a hozzá fűzött reményeket, Zengő Zoli bácsi egyből kapva kapott is az alkalmon, hogy bejelentse a csapat visszatérését, Boldizs Bencével és egy rejtélyes, de tapasztalt második pilótával. Később kiderült, hogy ez a csodapilóta Kismarty-Le… na jó, Mikel Azcona, aki a tavalyi közönségkedvenc meglepetéscsapat, a PWR tényleges kilépése után maradt WTCR ülés nélkül. De igen, viccet félre, lett egy harmadik autó is (az utónevezhető +1 junior pilótás szabályt kihasználva), amit Kismarty-Lechner Gábor kapott meg, tovább növelve a Suzuki kupából a túraautózás tetejére ugrók sorát. A bejelentés napján beszélgettem is erről az eWTCR előszezont megnyerő Báldi Gergő barátommal, hogy a 2015-ös évi RCM Suzuki kupás ellenfeleinek lassan a fele debütált már a WTCC/WTCR-ben (ugye Nagy Dani, Nagy Norbi, Tassi Atti és Niels Langeveld korábban, most pedig Boldizs Bence és Kisma; ez ám a nevelőszéria).
Röviden a két zengős „újoncról”: Boldizs Bence 2014-ben ment már a régi, 1.3-as Suzuki kupás autóval egy hétvégét, de a 2015-ös B3-as tehetségkutatót követően ’robbant be’ a hazai autósportba (ez volt az a szimulátoros esemény, ami elindította többek között Szabó Zsolt és Báldi Gergő karrierjét is). Első suzukis szezonja döcögősen indult, és bár a végére konstans élmenő lett, a győzelem nem jött össze; ezzel el is maradt csapattársától a pontversenyben. A 2016-os évben úgy tűnt, hogy nem fog tudni versenyezni, de a lassan minden magyar gyorsasági pilóta karrierjében megmentőként megjelenő Gábor György szárnya alá vette, és ismételten Báldi Geri csapattársaként, de már George Racing-es színekben lett második (pont Kismarty előtt). Erre 2017-ben duplázott rá egy újabb év végi második hellyel, majd a Hankook Racer Suzuki kupa szétesésével csapatostul ralikrosszra váltottak (ahol 2019-ben ismét bajnoki második lett, ismét Kisma előtt). Kismarty-Lechner Gábor – akinek a nevével biztos küzdeni fognak majd az angol kommentátorok – régebbi motoros, többszörös magyar túraautó bajnok, és Zengő Zolival lévő munkakapcsolata sem ma kezdődött. Többször versenyzett már a Zengő Motorsporttal a 24H Series endurance futamain, többek között a dubai 24 óráson. Ugyanakkor bármennyire is szerethető a két új pilóta, nagy kérdés lesz, hogy mire mennek idén (új Cupra ide vagy oda) ebben a legyengült, de még mindig top pilótákat felsorakoztató mezőnyben. Azcona ugyanakkor idén kétféleképpen is jó viszonyítási alap lesz: egyfelől természetesen a két újonc csapattársának a fejlődését lehet majd lekövetni (akiknek ezzel nagyon magasra is lett rakva a léc, és szerintem reálisan senki sem várja el tőlük, hogy azt megugorják), de magát a csapatot is be fogja tudni “skálázni”. Tavaly láthattuk, hogy egy kis, újonc csapattal is képes kiautózni az autóból a maximumot (néha többet is), azaz ha idén hirtelen visszaesik, az a csapatra is rányomhatja a bélyeget.
De nem ők lesznek az egyetlen újoncok idén. Gondolom az senkit nem ért váratlanul, hogy Luca Engstler a tavalyi TCR Europe szezon után idén a WTCR-ben fogja hajtani a Hyundai-át (váltva a tavaly 9 éves hiátus után visszatérő, so-so évet záró Farfust), ellenben Berthonnak az Audihoz való visszatérése és Urrutia Lynk&Co-hoz szerződése (a legendáját megtépázó Priaulx helyére) már kevésbé volt megírva az álmoskönyvben. Urrutia ex-márkatársa, a belga szövetség által támogatott Gilles Magnus is ’felbukott’ TCR Europe-ból egy szintet a Comtoyouval, de az izgalmasabb bejelentés mégis a Vuković Renault-val színre lepő, továbbra is pimaszul fiatal Jack Young személye, aki a tavalyi évben kétszer vitte a TCR Europe-os dobogó közelébe a ’svájci’ masinát (ami autó a szezon első felében rage quit-re kényszerítette John Filippit). Persze aki jobban követi az örök optimista Vuković Motorsport tevékenységeit, nem érhette ez a döntés akkora meglepetésként, mivel Milenko Vuković bácsi már 2018-ban (!!!) WTCR-ben szerette volna látni az autót Stefano Cominivel (aki a Subaruval cseberből vederbe esett), akinek látszólag a korábbi fiaskók sem törték le a lelkesedését. A tavalyi évtől az ausztrál Garry Rogers Motorsport (többek között ők futtatták Supercarsban a Volvót is) technikai támogatását is élvezi az autó, így reménykedhetünk benne, hogy tényleg sikerült versenyképessé kalapálni a vasat… Persze nagy összeggel továbbra sem fogadnék erre. Augusztus során pedig tesztelte is az autót a Salzburgringen (ööö…szívás) az ausztrál sorozat egyik élmenője, a GRM-hez igazoló Dylan O’Keeffe, akiről azóta kiderült, hogy rajthoz is áll a szezonnyitón szabadkártyásként.
Terveztem ide egy nagy mezőny-összefoglalást, de aztán kicsit lelombozódtam; ahogy korábban írtam, elvesztettük többek között Vervisch-t, Huffot, Kristofferssont, Ceccont, Sheddent, Mát, nem lesz Volkswagen, PWR Racing, Leopard Racing és az Alfák is lefeleződtek, a nagy nevek pótlására meg nem kaptunk úgy semmit. Persze, minden magyar örül a Zengő Motorsport visszatérésének, meg a TCR fanok annak, hogy Vernay végül talált ülést a Mulsanne-nál, és Urrutia is tehetséges, de szerintem egyik sem tudja a keletkezett űrt betölteni. Lényegében az a baj, hogy az előző szezon annyira jó, annyira hihetetlenül erős volt, hogy még a koronavírus és az ETCR előretörése nélkül is nehéz lett volna arra még egy lapáttal rátenni. Hajlamosak vagyunk megszokni a jót, na… Persze ettől függetlenül lehet még izgalmas, érdekes szezonunk, Norbi duplának szoríthatunk, esetleg jó zengős szereplésért is, de ez az év már nem lesz olyan, mint a tavalyi. És bár még messze van (mondjuk annyira nem is), már most azon agyalok, hogy a 2021-es WTCR évre vajon lesz-e ’visszapattanás’, vagy ténylegesen a tradicionális TCR fénykorának nemzetközi színtéren hanyatlását láthatjuk…
Nem fordítanék most annyi időt erősorrend tippelgetésre, mert azzal tavaly is durván befürödtem („jaj, a Cuprát a mezőny végére várom jaj, okos”… hát ki számított rá, hogy jön a svéd kiscsapat, és felmossa a padlót a nagyokkal?), de azért röviden, tömören:
Alfa Romeo
A tavalyi csoda Ceccon-Ma páros helyett megkapták a korábbi TCR International bajnok Vernay-t, akinek a tavalyi szezonja erősen felejthetőre sikerült. Az autó egyes pályákon nem rossz, ugyanakkor nagy kérdőjel, hogy a csapatnak mennyi erőforrás fog idén rendelkezésre állni a túraautó világkupára (ha még fut az eTCR project is a háttérben). Ha egy jó formában lévő JK Vernay-t fognak ki és azzal számolunk, hogy idén az ellenfelek sem tesztelték magukat halálra, pontokban ott lehetnek, és fordított rajtrácsos dobogók is becsúszhatnak. Utolsó utáni percen pedig azt is megtudtuk, hogy a tavaly a TCR Europe-ban vitézkedő Luca Filippit nevezik Zolderben szabadkártyásként. Egy zárójelet nyitva, a csonka és európai szezonban lehet újra értelmet kap a wildcard rendszer is, az Alfának és a Renault-nak nagyot segítve.
Audi
Eh… igazából nincs top pilótájuk. Coronel évek óta szenved, és se Berthon, se Magnus nem számít tapasztaltnak. Nem rossz pilóták, de olyan közepesek. Talán fordított rajtrácsos dobogók itt is? Talán… Szerintetek?
Cupra
Az új, elvileg Hyundai-szintű autó bizakodásra adhat okot, ugyanakkor a Zengő Motorsport anyagi helyzete meg rendelkezésre álló emberi erőforrásai ismét rezegtethetik a lécet. Megint, félreértés ne essék, drukkolok, meg imádom Zoli bácsit, de az évek óta köztudott (meg a kevésbé köztudott) hiányok-problémák akkor sem fognak teljesen megoldódni, ha rövidebb és olcsóbb a szezon, meg kapnak egy jó pilótát, aki talán hozott magával pár Cupra szerelőt meg mérnököt is. Az biztos, az idei év lehet az, ami végre lemoshatja róluk a ’sereghajtó’ státuszt. Azconát én előre várom (ha nem is annyira előre mint tavaly), és Bence képességeiben is bízok, de Kisma (legalább is az év elején) inkább tűnik úgy, hogy az óra, nem pedig a többi pilóta ellen fog harcolni.
Honda
Minek változtatni a már jól bevált formulán? KCMG helyett ALL-INKL a második csapat is, és kifújt, ennyi történt. A Guerrieri – Girolami páros tavaly is nagyon meggyőző volt, ha idén több szerencséjük van, nyíltan bajnokaspiránsok lehetnek. A második csapat az más tészta. Mind Monteirónak, mind Attikának össze kell magát szednie idénre, mert a tavalyi különbségek már nekünk nézőknek is fájóak voltak. Az autóról tudjuk, hogy benne van a siker, és a pilótákról is (lásd Vila Real), már csak a konstans jó teljesítmény hiányzik. Tőlük idénre stabil TOP 10-es eredményeket várok.
Hyundai
Tavaly, mindenféle ide-oda hajlás nélkül is lényegében Michelisz Norbi vitte a hátán a márkát. Az idei felállás annyit változott, hogy Farfus ki, Engstler be. Luca fiatal, van pár év TCR-ezés a lábában, de nekem még mindig kérdőjel. Az elmúlt években úgy gyűjtögette a mindenféle eldugott TCR szériákban a bajnoki címeket (TCR Asia, TCR Malaysia, TCR Middle East), mint Csabi kollégám a modellautókat (aki jelen sorokat szerkesztve is köszöni a bókot :D), de ezeknek a sportértéke nem túl nagy. A tavalyi TCR Europe is olyan so-so volt, egy év végi 9. helyet nem rak ki az ember a vitrinbe. Az idei félszezon inkább a betanulásé lesz, de a TOP 5-ös helyezések és egy-két dobogó azért elvárás. Ha már elvárások: Catsburgnak idén fel kell kötnie a gatyót, hogy elfeledtesse velünk a tavalyi borzalmas évét, és Tarquinitől is várok egy kis javulást, elvégre ki tudja hogy nem ez lesz-e az utolsó éve az örökifjú legendának. Személy szerint tőlük, ahogy Norbitól is, sorozatos dobogókat, és a bajnoki címért való harcot várok. Norbi idén sem lesz könnyű helyzetben: a bajnoki címmel nagy kő esett le az ő, és jó pár millió ember szívéről, bizonyította, hogy ott a helye a legjobbak között, már nincs ott az a nyomás, az a kényszer, amiről korábban többször mesélt. Jöhet helyette viszont egy új kihívás, bizonyítva, hogy nem egyszeri szerencse volt ez a cím, hanem ő tényleg a világ egyik legjobb túraautó pilótája.
Lynk & Co
A továbbra is csak nagyjából létező autómárka tavaly meglepetések tömkelegét okozta, de ezek közül a legnagyobb talán a várt, Citroën-féle lehengerlés hiánya volt. Nem mondom, hogy rossz autót építettek, mert nem. Egy tank, az ázsiai szezonban hengereltek is, de a gyors pályákon, ahol a szedán forma a legjobban működne, megszívatta őket az autó eleje (a nagy és ‘kockás’ orr légellenállása miatt a végsebességük sehol sem volt). Az idei pályafelhozatal (Slovakiaring és Nordschleife kivételével) kedvezhet nekik, és Priaulx helyett az ifjú, volt Indy Lights futamgyőztes Urrutia is erősítést jelenthet. Persze ez sem száz százalék, mivel még csak élete második túraautós szezonját kezdi, de a lehetőségei adottak lesznek ahhoz, hogy folyamatosan a TOP 5-ben autózzon és tapasztalt csapattársainak orra alá is borsot tudjon törni. Ehrlacher a másik fiatal feltörekvő, akinek a tavalyi szuperpeches év után idénre komolyabb elvárásai vannak saját magával szemben is. Ha a bajnoki címért nem is, dobogókért harcolhat 2020-ban. De ha már bajnoki cím: tavaly Björk tőle nem látott hibák sorozatát vétette, aminek következtében a már ‘visszavonult’ csapattársa, a magyarok kedvenc Mullere ismét lepipálta. Rettegett Yvannak a WTCR bajnoki trófea még hiányzik a szoba méretű vitrinjéből, és Björkben is ott a bizonyítási vágy, így a párosnak idén sem lehet más a célja, mint a bajnoki cím.
Renault
A Fekete Bárány. Mikor megjelent az autó anno TCR Germany-ben, néha a felvezetőkör teljesítése is kihívás volt számukra. Majd kapott a modell egy teljes frissítést, de a problémák csak nem oldódtak meg. Aztán ott volt a 2018-as, majdnem WTCR nevezés Cominivel, amire pár műszaki gond megoldódott, de az autó továbbra is gyenge volt. Szegény Alex Morgannek a végére már három különböző sorozatban keserítette meg az autó az életét, még akkor is, amikor tavaly, a Garry Rogers kollaboráció (vagy Daniel Ricciardo tesztvezetésének) hatására elkezdett láthatóan fejlődni. Jack Young egy tehetséges srác, de ez a fejsze nagy fába lett most csapva. Ez egy tesztszezon lesz neki és az autónak is. Azzal, hogy az első 15 kap pontot, valószínűleg pár egységet fog szerezni, de várhatóan inkább a mezőny második felében fog autókázni. A csapatnak pedig nagyon nagy segítség lehet az, ha minél több fordulóra nevezhetnek szabadkártyás versenyzőt a második autóba.
Az új Renault nagyon pofás, Young meg O’Keeffe teljesítményére pedig kíváncsiak leszünk. [kép forrása: a Vukovic Motorsport hivatalos Facebook oldala]
Ami szembetűnő, hogy lényegében ‘nincs’ középmezőny. Olyan F1-szerű az egész: a Lynk-Honda-Hyundai trió egymást fogja elől püfölni, szünet, Azcona, második Honda csapat, szünet, többiek, és a lemaradók. Legalábbis ezt jósoljuk mi, aztán több csapat számára is ott a lehetőség, hogy ránk cáfoljanak!
Szintén érdekes lesz majd látni az egyenlőtlen elosztású naptár hatását az erőviszonyokra, illetve azt, hogy melyik márkának kedvez majd jobban, hogy míg Zolder és a Nordschleife csak két versenyt rendez, addig a szezon további részében háromfutamos fordulókat láthatunk. A több verseny több törést, technikai gondot és nehéz helyzetbe kerülő csapatokat is eredményez majd a szezon második felében (bár ezt elég fura így kijelenteni, hiszen két hónap alatt le akarják zavarni a teljes bajnokságot) az amúgy is nagyon sűrű menetrend közepette. Tehát sokat számíthat majd a pontverseny szempontjából egy erős kezdés, ami tavaly a hondásoknak sikerült is, és Guerrierit meg Girolamit (főleg utóbbit, aki három versenyt is nyert tavaly április-májusban) a tabella élén tartotta pár nehezebb forduló ellenére is. Mivel a koronavírus időszakában semmire sem lehet mérget venni, igencsak kockázatos lépés lehet a szeptember közepén rajtoló szezon. Tehát reménykedünk egy minél melegebb őszben, amilyen tavaly is volt, és abban, hogy nem kell további módosításokat végrehajtani majd a versenynaptáron. Utóbbi az eTCR szempontjából sem lényegtelen, hiszen az aragóniai és adriai fordulókban már az új bajnokság mezőnye is indul az előzetes tervek szerint.
