Itt a szezon vége, öten küzdenek meg a bajnoki címért a hétvégén Brands Hatch-ben! Amint már számos alkalommal hangsúlyoztam, a pandémia és válsághelyzet ellenére egy panaszunk sem lehetett a 2020-as szezonra- tény, hogy Plato, Jordan és Mat Jackson jelenlétével kb. a popsink is fényesre lett volna polírozva.
Alapvetően kiegyensúlyozott szezonunk volt, amelynek első felét dominálta Turkington és Sutton, Thruxton óta pedig Cammish és Ingram voltak szinte folyamatosan ott az első két hely valamelyikén. Egy kimondottan gyenge Croft után pedig Turkington már kezdett komoly hátrányba kerülni az összetettben- aztán jött Snetterton. Két héttel ezelőtt a négyszeres bajnok a legtöbb pontot gyűjtötte egy hétvége alatt a szezonban (két mesterhármas és egy harmadik hely), ismét a tabella első helyére állva, 9 pont előnnyel Ash Sutton előtt. Az infinitis Thruxton óta csupán két dobogót szerzett (bár az összes olyan versenyt az első ötben zárta, amikor nem esett túlzásba az adok-kapokkal), ennek ellenére egy panaszunk sem lehet a mutatott teljesítményére és agresszív, meggyőző, gyakran zseniális manővereivel folyamatosan kitűnt a mezőnyből. Ebből a szempontból megkockáztatom, hogy számomra jobban megérdemli az idei címet mint Turk– ha pedig alulmarad, az nem kizárt, hogy a folyamatosan, mindent egy lapra feltevő versenyzése rovására lesz írható.
Amint a lenti felsorolás is mutatja, Cammish és Ingram hátránya már jelentősebb, 25 és 34 pont Turkingtonhoz képest- ez azonban nem behozhatatlan! Összesen 67 pontot lehet gyűjteni egy hétvége alatt (20 pont a győzelem, 1 a leggyorsabb kör és vezetett kör futamonként, illetve szintén 1 pont az első futamos pole-pozíció), ennek köszönhetően még Rory Butcher is matematikai esélyes, bár a Motorbase versenyzője gyanúsan az első futam után kiesik a pixisből. Butcher a szezon első felében peches volt, egy rakás pontot és győzelmet is veszített defekt miatt, az év második felében aztán mindenben is benne volt, a Ford is veszített a tempójából, az általa okozott kakaskodásokban pedig Ingram is veszített egy rakás pontot. Azonban ne úgy értelmezzétek a fenti soraim, hogy szidni akarom Butchert, hiszen az új Focus első szezonjában kihozta a lehető maximumot az autóból (aminek potenciálját Ollie Jackson két győzelme is jól mutatta), ez azonban mégsem volt elegendő, és ismét úgy zárunk egy szezont, hogy jó volt a Motorbase, de az a kevés hiányzott, hogy tényleg reálisan harcoljon az egyéni címért a vezérpilótájuk. Az pedig azóta sem derült ki, hogy a Shedden-Vodafone pletykákból mennyi volt az igaz- főszponzor azonban nem került az autókra végül a szezon során sem.
A címesélyesek pontjai:
🥇Colin Turkington- 309
🥈Ash Sutton- 300
🥉Dan Cammish- 284
4. Tom Ingram- 275
5. Rory Butcher- 246
Gyanúsan Turkington és Sutton számára egy minél jobb kvalifikáció és nem idegbeteg versenyzés a jó taktika. Sutton 9 pontos hátránya pedig semmiség egy 67 egységet gyűjthető hétvége alatt- de őt ismerve gyanúsan mindent fel fog rakni egy lapra- szokásosan. 
Cammish és Ingram számára a pole-pozíció, vagy minél jobb rajthely az egyértelmű cél, aztán mindent bele, reménykedve picit Turkington és Sutton pechjében. Rory Butcher pedig tényleg mindent feltehet egy lapra, hiszen számára nincs veszíteni való a hétvégén Brands Hatch-ben!
Szombaton Tom Ingram szerezte meg a pole-pozíciót az esős, igencsak káoszos körülmények között, míg mögötte a Butcher-Cammish-Sutton trió sorakozott fel a rajtrácson- közben a tabellát vezető Turkington csupán a nyolcadik helyről várhatta a lámpák kialvását.
A három versenyen pedig annyi minden történt, hogy embert próbáló feladat ezekről részletesen beszámolni, így a szokásosnál picit tömörebben próbálom összefoglalni a történteket.
🏁1. futam:
Szakadó esőben és horribilis látási körülmények között indult a vasárnap, Tom Ingramet azonban mindez nem zavartatta és hibátlan rajtott teljesített, a nyomábaban loholó Cammish-el, míg Sutton veszített néhány pozíciót a vízpárás adok-kapokban. Az igazi vesztese azonban Colin Turkington volt a nehéz körülményeknek: a BMW egyik versenyzője sem boldogult, végig komoly tapadási gondokkal küzdve és a középmezőnyben csatázva, emiatt csak a 9-10. pozícióban zárta a versenyt Turkington és Oliphant. Alapvetően pedig dícséret illeti a teljes mezőnyt, hiszen az összeakadó Osborne-Geddie párost leszámítva senki sem szenvedett nagyobb balesetet.
Ingram az élen vért izzadt, a verseny több mint felén maga mögött tartva a komoly támadásokkal próbálkozó Cammish-t, végül azonban vesztesként jött ki a küzdelemből, pár körrel később pedig a szokásosan mindent egy lapra feltevő Sutton is megelőzte a toyotást. Turkington négy kihívója amúgy az első négy pozícióban zárt, hiszen Rory Butchert inteték le negyedikként, azonban számára ez nem volt elégséges, hogy életben tartsa matematikai esélyeit.
Az első futam pontszerzői:🥇Cammish (+vezetett kör)🥈Sutton (+leggyorsabb kör)🥉Ingram (+ vezetett kör)-Butcher-Jackson-Hill-Neal-Cook-Turkington-Oliphant-Morgan-Chilton-Smiley-Moffat-Rivett.
🏁2. futam:
Az angol időjárás biztos ami biztos, megviccelte a mezőnyt, hiszen verőfényes napsütés fogadta a rajrácsot a középső futamon. Ennek ellenére többen alternatív taktikával próbálkoztak (amit a WTCR szezonzáró első futamán is láthatunk) és esős gumikkal álltak fel a rajtrácsra. Mindez hozott is egy kis kavarodást az első körökben.
Cammish és Sutton jól rajtoltak el, Ingram és a két Motorbase Ford azonban összeakadt. Szerencséjükre mindhárman tudták folytatni a versenyt- Butcher viszont nagyon hátraesett és végül csak a 10. helyig tudott előrejönni. Kakaskodás azonban bőven volt, Turkington autója pedig kapott is elég rendesen- a jobb első kerekét komolyan súroló karosszéria elem miatt pedig azt is meggondolhatták a nézők, hogy eljut-e a célig a négyszeres bajnok- szerencséjére végül nem voltak komoly gondjai a karosszériáját tekintve nem éppen ép BMW-nek.
Az élen közben elhúzott a vizes gumikkal rajtoló Chilton, ezek azonban pár kör után teljesen elfogytak – a hondás végül pontot sem tudott szerezni – az élen pedig Sutton találta magát, aki a leggyorsabb kört is megfutva növelte előnyét a tabellán. A rajtnál sokat veszítő Ingram is betyár egy versenyt futott, másodikként célbaérve, ez azonban nem volt elegendő számára, hogy az utolsó versenyt is matematikai esélyesként várhassa. Közben egy igencsak megosztó momentum is történt a versenyen. Paul Rivett Audijával megcsúszott és a pálya közepén ragadt pár másodpercre, a kavarodást kihasználva pedig Turkington megelőzte Cammish-t és harmadikként ért célba a hondás előtt. Ezen a ponton pedig senki számára sem volt egyértelmű, hogy a sportbírók belengették-e a sárga zászlókat, vagy sem. Turkington állítása szerint nem, míg Cammish érvelése nem volt túl meggyőző az ellenkezőjéről. Mindez azért sem volt lényegtelen, hiszen az illető két pont sorsa arról döntött, hogy Cammish matematikai esélyes marad-e az utolsó versenyre is. Végül pedig a hondásnak adtak igazat a sportbírók, elvéve Turkington harmadik helyét. A szezonzáró futamot így Sutton 11 pont előnnyel várhatta Turkington és hússzal Cammish előtt– összesen 22-t lehet gyűjteni egy versenyen.
A második futam után dícséret illeti a verseny elején visszaeső, majd egészen az ötödik helyig feljövő Ollie Jacksont, illetve a 6. helyezett Morgant, aki az első futamot még a 17. rajtpozícióból kezdte meg.
A 2. futam pontszerzői:
🥇Sutton (+ vezetett és leggyorsabb kör)🥈Ingram🥉Cammish- Turkington (eredetileg 3., utólag büntették)-Jackson-Morgan-Hill-Proctor-Cook-Butcher-Smiley-Moffat-Crees-Osborne-Oliphant + a 18. Chilton a vezetett körök miatt.
🏁A mindent eldöntő, fordított rajtrácsos verseny:
Sutton kezében volt tehát saját sora: kit húz a pole-ba és honnan kell rajtolnia az utolsó versenyen. A sors pedig inkább csapattársának kedvezett, hiszen a középső versenyt a 12. helyen záró Aiden Moffat nevét rejtette a labda. Mellőle Smiley, mögüle pedig Butcher és Cook vághattak neki a szezon utolsó, 27. versenyények.
Az időjárás pedig újra lecsapott: ahogy felálltak az autók a rajtrácsra, ismét elkezdett szakadni az eső Brands Hatch-ben. A rajtnál hatalmas kalamajka szerencsére nem volt, illetve a futam alatt is egyedül Andy Neate tett rossz fát a tűzre, a sóderbe lökve Stephen Jelley BMW-jét, aki az első két futamon éppen csak lemaradt a pontszerzésről.
Aiden Moffat azonban nem tudott túl sokáig az élen haladni, az őt megelőző Rory Butcher pedig hamar elhúzott a messzeségben: a fordos idei harmadik győzelmét az égvilágon senki és semmi nem tudta hátráltatni. Közben Cammish-Sutton és Turkington a 6-8. pozíciók között csatázott, az átlagban szuper agresszív Sutton pedig ezúttal meg tudta őrizni hidegvérét és hagyta ellógni Cammish-t. Turkingtonról azonban nem vette le a szemét, pár körrel a leintés előtt meg is előzve fő riválisát, amit utána csapattársa, a káoszban eléggé hátraeső Moffat is megtett.
Amint már feljebb kifejtettem, Butcher teljesen meglógott az élen, mögötte pedig egy szép Cook-Hill csata alakult ki a második helyért. A két hondás fiatal azonban túltolta a csatát, a sódert is meglátogatva, ezzel Ingram és Cammish is megelőzte Hillt, míg Cook jó pár pozíciót veszített, a verseny végén pedig Sutton is megelőzte. Bár három (végül is 4- csak egyet utólag elvettek tőle) győzelmet szerzett, Cook teljes szezonja ilyen kiábrándító volt.
Hill azonban nem volt rest és visszaelőzte Cammish-t a dobogó alsó fokáért, hat pódiummal zárva a szezont, az összetett hetedik helyén, egy ezeréves Hondával- ha pedig nincsenek az év eleji motorgondjai, amelyek hazavágták első két fordulóját, simán Oliphant előtt végzett volna a bajnokságban. Tehát mindenképpen nagy dícséret illeti, pláne, hogy csapattása Osborne kétszer végzett a top tízben a teljes szezonban- bár ő nem éppen egy acélos élmenő.
Apropó bajnokság: Turkington végig szenvedett az esőben, az első versenyhez hasonlóan kilencedikként célbaérve, míg Sutton hatoddikként ünepelhette a bajnoki címet (a másodikat 2017 után), amit 14 pont előnnyel szerzett meg. Mivel Cammish és Ingram is erős fordulót teljesítettek, 16, illetve 24 pont hátrányban zártak az összetett 3-4. helyén.
Az utolsó verseny pontszerzői:
🥇Butcher (+vezetett kör)🥈Ingram🥉Hill- Cammish (+leggyorsabb kör)-Morgan-Sutton-Cook-Moffat-Turkington-Jackson-Chilton-Smiley-Oliphant-Neal-Crees.
A bajnokság végeredménye (első 10):
🏆Sutton- 350 p.
🥈Turkington- 336
🥉Cammish- 334
4. Ingram- 326
5. Butcher- 286
6. Oliphant- 228
7. Hill- 212
8. Morgan- 206
9. Cook- 196
10. Chilton- 184
A Jack Sears Trophy-t (dobogóval a szezon rajtjakor nem rendelkező versenyzők kiírása) Michael Crees nyerte meg a BTC Hondával, bebiztosítva címét már a második futamot követően Carl Boardley előtt.
A gyártói és a csapatbajnoki cím is a BMW/West Surrey Racing kezében landolt, hiszen Sutton csapattársa Moffat egy felejthető szezonon van túl, míg a Dynamics hondás Matt Neal sem brillírozott- ezt kifejtem egy bekezdéssel lejjebb.
Az eseményeket és a szezont pedig még reggelig lehetne elemezni. A tabellára nézve viszont pár rövidebb megállapítást azért tennék.
Morgan egy összetett nyolcadik hellyel búcsúztatta az öreg Mercedest, ami előtt meg kell emelnünk kalapunk- azt azonban nem árulta még el, hogy milyen autóval pótolják jövőre az A-osztrályt. A háromszoros bajnok Matt Neal 3 ponttal maradt le az év végi top tízről (1998 óta először- kivéve 2001, amikor csak 1 fordulóban állt rajthoz), a napokban pedig számos olyan nyilatkozata volt, amelyekkel tovább erősítette a gyanút, hogy visszavonul év végén (amúgy is már 54 éves). Jó kérdés, hogy ha mindez megtörténik, akkor Gordon Sheddent ültetik-e vissza Cammish mellé a Dynamics Hondába??? Ennek mint tudjuk utólag, nagyon fura vége lett 2021-ben.
Mindez azonban legyen is elég, a jövőre nézve pedig azt kívánom, hogy soha rosszabb szezont!
