George Russell és a világösszeesküvés esete – avagy nem gondolkodom, tehát kommentelek

Néhány vitaindító gondolat arról, hogy mi is a baj a közösségi médiában jelentkező „hirtelen jól odakommentelek” mentalitással.

Öreg vagyok már, ha nem a szó eredeti értelmét nézzük, talán boomer is. De most arról szeretnék szólni néhány szót, mi bajom is van nekem ezzel a „hirtelen jól odakommentelek” mentalitással.


Mivel – sokszori rácáfolás után – még mindig hiszek az emberi értelemben, nem az a gondom, hogy itt mindenki mindent mondhat. Valóban, nem egyszerű szembesülni vele, hogy a kommentszekcióban (ellentétben a való élettel) egy közösen rajongott platformon (itt és most: a Forma-1 világában) együtt mondhatjuk az átgondolt, kiérlelt, akár évtizedek rajongásából táplálkozó véleményt, és a legzsigeribb, olykor gyűlöletből, olykor a totális hozzá nem értésből fakadó összeesküvés-elméletet. De nagyobb baj az, hogy ha oda is böffentek valamit első felindulásomban, semmi esély rá, hogy később átgondoljam az igazam. Részben azért nem, mert az online világ farkastörvényei nem engedik meg ezt a „gyengeséget” (ami valójában erősség, csak ez a platform ezt nem jutalmazza, pszichológiailag meg úgy vagyunk összerakva, hogy csak az azonnal jutalmazandó cselekedeteket szeretjük), részben azért nem, mert ha átgondolatlan dolgot is írok, nem kedves kiigazítás, hanem ordító, agresszív leugatás vár – innentől pedig akkor is ragaszkodnom kell a véleményemhez, ha józanul átgondolva, értelmes érveket hallgatva akár még változtatnék rajta.

Az összeesküvés-elméletekkel – jellegüknél fogva – az a baj, hogy elsőre gyakran nagyon is logikusnak tűnnek. Ezzel a híveknek megspórolják azt a munkát, hogy másodszor, netán harmadszor is belegondoljanak, van-e értelmük. Nézzük a konkrét példát: George Russell dominálni tudta élete első mercedeses hétvégéjét, egyedül a szombatot vette el tőle Bottas, majd a versenyen két csapás is érte. Van ilyen? Hogy a viharba’ ne lenne! 70 éve megy ez a sportág, ennél cifrább, drámaibb dolgok is történtek már. (Jöttek is rá néha érdekes magyarázatok…)

És akkor az a „logikus” magyarázat, hogy csakis szabotázs történhetett? Klasszikust idézve: lósz*rt mama!

Nyilván kizárni nem lehet 100%-ig (semmit nem lehet; ha valakit érdekel, majd 5-10 év múlva kapunk rá választ, amikor egy csapattag elmeséli, hogy történt az eset – VAGY NEM, mert nem történt semmi érdekes). Ezt a hosszabb írást csak azért szeretném közölni, hogy megmutassam, hogy hány sebből vérzik egy elsőre nagyon hihetőnek tűnő, amúgy szerintem teljesen őrült elmélet – hátha csak egy híve is elgondolkozik rajta.

(Ami fontos: nem nálam van az igazság. Az én véleményem is csak egy vélemény. Amit bátran állítok róla, hogy nem első felindulásból, és alaposan alátámasztva született. Vélemény ez, az enyém, nevelgettem, megszerettem, hozzánőtt a szívemhez – de nagyon nagy örömmel veszem, ha valaki – érvekkel alátámasztva, logikusan – vitázik vele!)

Szóval adott most itt egy népszerű elmélet, miszerint van egy csapat, ami egy nagy sztárra építi az imidzsét és a marketingje nagy részét: Lewis mindent megkap tőlük, még az autót is átfestik a kedvéért, gyémánttal kirakott aranytojást tojó tyúk ő nekik. Az illető egészségügyi okokból kiesik a munkából – egyébként itt már jönnek a tamáskodók. Hogyhogy csak ő? Hogyhogy pont most, mikor már megnyerte a VB-t?! (Jelzem, az első bahreini futam előtt is megnyerte már – majd ennek örömére azt a futamot is behúzta, de az ilyen aprócska tények nem szokták zavarni a konteók híveit.) És ami külön fontos: egyesek szerint az egész csak megjátszott betegség, hogy legyen ok kipróbálni a fiatal tehetséget. (Ennek később még lesz jelentősége.)

Nos, a fiatal tehetségről – OMG!, Dios mio!, Mon Dieu! – kiderül – kapaszkodjatok meg –, hogy TEHETSÉGES! Nem kicsit, nagyon. Most nem megyek bele abba, hogy ki mit kap ezért (Hamiltonról kiderül, hogy „a király meztelen”, nem is ő a jó, hanem az autó, blabla, míg a másik oldalról persze Russell is kapja az ívet a fotel-murraywalkerektől, hogy nem tehetség ez a fiú, csakhát az autó… hagyjuk is.)

A lényeg egy alaposan elcseszett boxkiálláson van, ami nem lehet más, CSAKIS direkt szabotázs. DE MIÉRT IS?

A Mercedes nem tegnap kezdte a sikereket az autósportban, de még magát az autósportot sem. A járműgyártást meg végképp nem. A Forma-1 logikájához, üzleti világához, marketingjéhez és sport oldalához is konyítanak egyet s mást. Többet, mint én, de annyit én is tudok, hogy ebben a sportban minden egyes képkockának, amikor látszunk, súlya van – dollár-százezrekben mérhető súlya. Ha nyerünk, egyenesen milliókat kaszálunk, ha sokszor nyerünk, sokmilliót. De ez nem a megyehárom, hanem a világ egyik legprofibb sportja ÉS marketingépezete.

Itt nem fér bele, hogy ha már elég sokszor nyertünk, akkor egy kis balfaszkodást nyugodtan megengedhetünk magunknak. Mert az ilyen súlyosan megkéri az árát – szponzoroknál, rajongóknál, szakértőknél.

Beleroppanni nem fognak, de dolgozók százainak (talán inkább ezer fölötti emberről beszélünk) munkája megy nagyrészt a levesbe, ha ilyen szintű hibát elkövetnek. Megéri direkt ilyet tenni? Csak hogy megvédjük valami elképzelt leégés elől az egyik, egyébként távol lévő pilótánkat? Szerintem gondoljuk újra ezt egy kicsit…

Ugye?

Tovább is van, mondom még. Máris jön a következő kommenter (nincs egyedül ő sem), aki szerint Russell ezzel a teljesítménnyel „beárazta” Hamilton sokéves teljesítményét, értsd: megmutatta, hogy ezzel az autóval „bárki képes nyerni”. Bárki. Aha. Az egy cseppet sem zavarja őket, hogy George Russell generációja egyik legnagyobb tehetsége, ha nem a LEG. Már megint az az érzésem, hogy aki ezt leírja, nem hogy a Forma-1 körüli szériákat nem követte az utóbbi években (csak az nem hallott eddig az F1-es bemutatkozásig a fiatal britről, aki nem akart), de az utóbbi két évben az F1-et sem. Russell már „beárazta” csapattársait, amikor eddig nullára verte őket az időmérő edzéseken. Továbbá szerintem – ez magánvélemény – Hamilton teljesítményét nem Russell, hanem Rosberg árazta be, mégpedig akkor, amikor megmutatta, hogy még oly nagy tehetséggel, amilyennel ő rendelkezett is csak emberfeletti küzdelem árán, egy teljes évet az életéből rátéve lehet csak legyőzni a hétszeres bajnok britet, aki mint fizikálisan, mint mentálisan kegyetlen nagy kihívás. „Ezzel az autóval bárki bármikor…” – csakhogy egy Nicónak is csak egyszer sikerült három dobásból.

De megtehetem, hogy leírom tömören, mit állítanak a szabotázshívők, hogy szembenézzünk vele, mennyire abszurd:

Russellt azért tették be a „nagy” csapatba, hogy lássák mit tud – ezért szabotálták a versenyét, amint meglátták mit tud?

Ugye?

Bármennyire Lewis Hamilton a Forma-1 jelenlegi legnagyobb sztárja, ezzel értelemszerűen egyszersmind a Mercedes egyik legnagyobb értéke is, ő maximum a jelen, valamelyest lassan talán a múlt is. Nem kell már hosszú idő, hogy szögre akassza a sisakját – a mercist mindenképp, valószínű, hogy 3-4 éven belül az F1-est is. És ahhoz sem kell hazardőrnek lenni, hogy nagyobb összeget tegyünk arra, hogy a saját nevelésű Russellt hozzák a helyére (netán még mellé is). Legyünk bátrak, mondjuk ki: Russell a jövő nagy mercis bajnokának tűnik – maga a csapat is annak szánja.

Megéri egy emberért – aki jelenleg ott sincs a helyszínen, és minden bizonnyal a következő 2-3 éven belül elhagyja a csapatot – kockáztatni egy „szabotázst” egy olyan ember kárára, akivel hosszú időre tervezünk?

Ugye?

De ha kivesszük a pilótát mint tényezőt, akkor sem látni értelmet a szándékos szabotázsban. A Mercedes nem egyenlő Lewis Hamiltonnal. Ez egy autógyártó, aminek meg kell mutatnia, hogy bitang jó autókat épít, amik minden más autónál gyorsabban körbemennek a világ adott pályáin. Most épp egy fiatal brit mutatta volna be, hogy valóban igaz ez a tény: tényleg ez az autó az, ami minden másikat megver.

Éppen ezért ők magunk rontják el a versenyét, csak hogy ki ne derüljön, hogy ők a leggyorsabbak?


Ugye?

2007-ben váratlanul és meglepetésszerűen robbant be egy brit fiatalember a Forma-1 világába, aki nem átallott azonnal ugyanolyan gyors lenni, mint rutinosabb, kétszeres világbajnok sztárcsapattársa. Első tíz futamából kilencen dobogós helyet szerzett, kettőt meg is nyert (majd ezután még kettőt), simán világbajnoki aspiráns lett. Majd az év végi Kínai Nagydíjon minimum meglepetésre, mások szerint szinte a csodával határos módon mért el egy féktávot a boxba menet, és esett ki a versenyből. Ennél is furcsább volt azonban a szezonzáró brazil futam, ahova még mindig egyértelmű esélyesként érkezett – és ahol olyan különös dolog történt, ami legalább annyira ritka, mint a szahíri „kerékcsere-szabotázs”. Az autója a verseny elején látványosan megadta magát, lelassult, majd mikor a világbajnoki cím már elúszni látszott, hirtelen „meggyógyult”. Nem szívesen mondok rosszat Dávid Sándorra, gyerekkorom egyik nagy példaképére, akinek hangja a mai napig szívmelengető nosztalgiával tölt el, akinek Forma-1 sztorijain nőttem fel – de amikor a szezon végén közölte, hogy a britet egyszerűen nem engedték nyerni, és valamiféle Alonso-lobbi érte el, hogy a győzelem kapujában távolról megbuherálják az újonc autóját – nos, akkor minden szeretetem ellenére ugyanaz járt a fejemben, mint most a szabotőröket kiáltók esetében. És Dávid Sanyi bácsi nem az egyetlen volt, aki ezzel a zavaros összeesküvés-elmélettel előállt. (Ugye a nagy titokzatoskodás közepette megvan, hogy Lewis Hamiltonról beszéltem a fenti sorokkal?)

Hogy aztán egy évvel később attól legyen hangos a sajtó, hogy Timo Glockot megvették kilóra, hogy Hamilton már nem bukhatott el még egy győzelmet, hogy nem is a német száraz gumijai voltak használhatatlanok, hanem direkt engedte el a britet… Van ezeknek a fentieknek bármi értelmük?

Ugye?

Amikor pedig azzal jönnek, hogy „érdekes, hogy CSAK Russellnél hibáztak a szerelők”, nem is kell olyan messzire menni, hogy ezt cáfoljuk. Bottas cseréjét talán nem rontották éppúgy el, éppen akkor (néhány másodperccel később), amikor a britét is? Az idei Olasz Nagydíjon talán nem szúrták el Hamilton boxba hívását, megfosztva őt egy biztosnak tűnő győzelemtől? És 2019 Német Nagydíja? De az elmúlt idők dominanciájából, hanem is sokszor, de több alkalommal fel lehet idézni kisebb bakikat még egy Merci gépezetében is. Jakérem, hogy ezek, az elméletnek ellentmondó tények nem illenek a szép összeesküvő világunkba?!

Hát, elnézést…

Mint írásom elején említettem, nem ma kezdődött a Forma-1 iránti rajongásom, hanem immár lassan negyed százada. Ami elsőre eszembe jutott, az a McLaren-Mercedes csapat 1996-ban és ’97-ben bemutatott iszonyatos sorozata, amikor az első győzelmére hajtó páratlan tehetséget, Mika Häkkinent minimum ötször fosztották meg rejtélyes technikai hibák, leállások. Igaz, ilyenek előfordultak csapattársa, David Coulthard autójában is, de messze nem annyiszor, és nem olyan előkelő helyeken. Egy brit a brit csapatban, aki feleannyira sem peches, mint csapattársa… De nézhetjük fordítva is! Davidnek minden esélye meglett volna megnyerni a ’97-es szezonzáró Európai Nagydíjat, majd a következő, ’98-as ausztrált is, mégis mindkétszer át kellett engednie a győzelmet favorizált csapattársának. Vajon miért…?!

https://www.grandprixzona.hu/://www.youtube.com/embed/nKGH_wQYumw

Ugye?

Ha több időm volna, és nem éltem volna vissza már így is a kedves olvasó türelmével, mindkét egymással ellentétes tényre fel tudnék húzni egy elméletet. Egyszersmind irtó jót szórakozok magamban, mikor a mai kommentelői mentalitást elképzelem az említett korra vonatkoztatva. Vagy Sennára, az ő viselkedésére, sokszor hisztijeire, sérelmeire. Vagy hogy mit szóltak volna, ha 1996-ban meglátják Jacques Villeneuve-öt kis híján megnyerni élete első versenyét („csak az autó!”). Vagy éppen ahhoz, hogy itt is technikai hiba jött közbe, és a csapat korábbi bajnokaspiránsának ölébe hullott a győzelem – ahogy ugyanezen év utolsó versenyén is…

Na jó, ígérem, be is fejeztem! Pusztán arra akartam rávilágítani, hova vezet, ha furcsa konteókra, összeesküvés-elméletekre alapozzuk a Forma-1-es szurkolásunkat. Adott esetben kellemesen megfűszerezve személyes ellenérzésünkkel is. Hahner Péter történész kiváló könyvet írt John F. Kennedy amerikai elnök meggyilkolásáról. Ebben bemutatja, hogy vagy százféle konspirációs teória létezik az esemény magyarázatára (kubaiaktól szovjeteken át, CIA-n és FBI-on keresztül egészen – nem viccelek – a galaktikus háttérhatalomig), mégis minden bizonyíték arra utal, hogy egy magányos őrült, Lee Harvey Oswald volt a tettes. Nem túl izgalmas magyarázat? Sajnos a tények nem mindig azok. Viszont makacsok… Művének lényege, hogy elsőre minden összeesküvés-elmélet nagyon izgalmasnak hangzik – de csak azért, mert nincs meg bennük az alapos, logikus elemzés. Ami aztán rávilágítana a hibákra, logikátlanságokra, ellentmondásokra.

Semmiképp nem hiszem, hogy mindenkit meg tudtam volna győzni az írásommal, de ha csak egy ember is gondolkozik 5 másodpercet a legközelebbi hagymázas és nyakatekert kommentje előtt – már nem éltem hiába.

Malinovszki András
/F1-Zóna/
címlapkép: Mercedes AMG F1 Team
2020.12.12.

Share on facebook
Facebook | Messenger
Share on twitter
Twitter
Share on reddit
Reddit
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.