PATRICIO O’WARD INDYCAR GYŐZTES!!! Texas 2. futam beszámoló

Időmérő helyett:

A tegnap lefújt időmérő miatt a bajnoki sorrendben rajtolnak el az autók. Hangsúlyozni kell, hogy az AUTÓK, és nem a pilóták, tehát például Romain Grosjean és Pietro Fittipaldi pontjai összeadódnak, így a brazil nem a mezőny végéről vág neki a versenynek (a csupán egyetlen futamán gyűjtött egységei miatt), hanem a 16. helyről. Hasonló igaz Kanaanra is, aki esetében Johnson és saját pontjait összedva Kellett, Hinchcliffe és Hunter-Reay elől indulhat ma este.

A rajrács a mai versenyre:
Dixon-Palou
Power-O’Ward
Harvey-Newgarden
McLaughlin-Pagenaud
Rahal-Herta
Sato-VeeKay
Ericsson-Bourdais
Rossi-Fittipaldi
Rosenqvist-Jones
Carpenter-Kanaan
Hunter-Reay- Hinchcliffe
Kellett-Daly

Nem kicsit Fanboi Csaba azonnali reakciója a leintés után: OOOOTTVAAAANG*CIIII!!! PATRICIO O’WARD INDYCAR GYŐZTES!!!

Kaphattunk volna ennél többet ma este???
Valószínűleg nem. O’Ward egy zseniális győzelmet aratott a szezon messze legjobb futamán Newgarden, Rahal és Dixon előtt, akik mind vezették a versenyt és talán mind a négyen megérdemelték volna ma ezt, de azok az előzések, a végig agresszív, egyben hibátlan vezetés kifizetődött a fiatal mexikóinak. Bár nálam a két futamot nézve talán Rahal volt a hétvége legpozitívabb meglepetése, de ugye mindig sír egyik szemünk és nevet a másik.

Csaba kipihentebb reakciója, másnap délben: Egy verseny, amit nem csak az új mexikói csillag, hanem mi sem felejtünk el egyhamar! Avagy hajnalban fentmaradni és végignézni a futamot was really O’Warding. 

Az első verseny végtelen, előzések nélküli körözgetése tükrében én is kétszer átgondoltam, hogy érdemes-e ismét fentmaradni egy fél éjjelt a verseny miatt- aztán szerencsére jól döntöttem– és bár az ágyból, de végignéztem azt.
Amennyi minden történt ezen az egy versenyen és amilyen szinten izgalomban tartott minket a végéig, kicsit túl sok is lenne megírni egy posztban, tehát inkább megpróbálok valami áttekintő jellegű irományt összehozni nektek.

Előre tudtuk, hogy a Dixon-Palou első sor olyan szinten a Jégember kezébe adhatja az irányítást (Dixont sem egyszerű pályán legyőzni, hát még Mike Hullt taktikában), hogy erőből, tempóból kell megverni Ganassiékat, vagy pedig egy váratlan sárga okozta káoszban. A hatalmas rajtbaleset és két másik sárga azonban teljesen összerázta a mezőnyt, tehát majdnem az összes kiállásnál együtt volt boxban az élmezőny, így túl nagy taktikázásra sem volt lehetőség (egyedül Sato volt egy nagyon eltérő, végül nem kifizetődő taktikán). Ennek ellenére az utolsó kiállásnál Newgardent két körrél később kihívó- ismét zseniális Tim Cindric- majdnem megajándékozta egy győzelemmel a kétszeres bajnokot, akinek addig maximum egy top 5 nézett ki.

Egyvalami azonban eltérő volt mint szombaton. A magasabb hőmérséklet, más tapadási viszonyok, és sokkal szorosabb mezőny miatt Dixon nem járt jól azzal, hogy több mint 200 kört az élen töltött és a végén spórolnia kellett az üzemanyaggal, Ganassiék pechjére pedig Palou ismét a top tíz sűrűjébe esett vissza az utolsó előtti kiállásnál.
Igazából két emberben látszott a potenciál, hogy meg tudják verni Dixont. Az egész versenyen hihetetlen agresszív (de hibátlan) O’Ward, aki végigcsatázta a futam nagy részét. Előbb a Power-Newgarden-Harvey trióval harcolva a dobogó alsó fokáért, majd pedig Dixon és Rahallal a vezető pozícióért. Utóbbi versenyző, sok körön át tartó (és oválon egy ideje már nem látott) adok-kapok és pozícióváltogatás hozta helyzetbe Newgardent, aki a top öt végén autózva sokkal jobban tudta óvni gumijait és üzemanyagot is spórolt egyben. Illetve helyzetbe hozhatta volna az ismét zseniálisan versenyző, de Herta szombati meghibásodásához hasonló probléma miatt kieső Harvey-t, illetve Powert aki ezúttal saját hibájából dobott el egy top hat-hetes helyezést (úgylehet túl sokat dícsértem az ausztrált az első két verseny után😅).

Az utolsó kiállásokat követően tehát az élre került a két körrel tovább kint maradó, illetve a Rosenqvist “kerékelhagyása” okozta sárgát (a svéd idei pechsorozata már-már Hunter-Reay melységű, ismét egy dobogó közeli helyet bukott) maximálisan kihasználó Newgarden. Ekkor pedig én is ledöbbentem, hiszen arra számítottam, hogy a rendelkezésére álló, nagyobb üzemanyag mennyiség miatt simán nyer Newgarden és az addig nagyon izgalmas futam utolsó 30 köre ellaposodik. Azonban volt egy mexikói fiatal, aki nem nyugodott ebbe bele. Bár stratégája folyamatosan a kivárást tanácsolta O’Wardnak, őt ez mit sem érdekelve loholt Newgarden után, a harmadik előzési kísérlete pedig sikeres is volt, majd egy másfél másodperces előnyt kiépítve ellépett a messziségbe, egy zseniális győzelmet aratva! A tavalyi szezonzárót követően pedig nagyon kijárt már mindez neki, hiszen akkor Newgarden mögé ragadva csúszott le a győzelemről (bár elég sokan konspirálgatták akkor, hogy a címre még matematikailag esélyes Newgardent “nem előzhette meg” egy Chevy-s kollégája), az alabamai szezonnyitón pedig a rosszabb taktika még a dobogó lehetőségét is elvette tőle, ha pedig visszagondolunk a 2020-as Road Americán rendezett versenyre, az utolsó öt körben előzte őt meg a győzelemért Rosenqvist.

Immár a repülőn, a világ tetején! [kép forrása: Patricio O’Ward és az Arrow McLaren SP hivatalos média felületei]

Egyik szemem viszont mégis sírt egy picit, hiszen hosszú versenyek (szezonok???) óta tűnt ismét győzelemre esélyesnek egyik régi kedvencem Rahal, aki már szombaton is nagyon szépeket előzött, vasárnap pedig meg kellett elégedjen a harmadik hellyel, hiszen Dixonhoz hasonlóan spórolnia kellett az utolsó körökben, az autója meg talán nem is volt annyira jó mint O’Wardnak. Dícséret illeti az egész futamon relatív szürke, de egy sima top ötös helyezést szerző Hertat, illetve a mögötte záró Pagenaud-t, akinek nem is nézett ki ma sokkal több, hatodik helyével hozta az elvárható maximumot.
A pechszériák királyai pedig valahogy ismét ugyan azok a versenyzők voltak. A már említett Rosenqvist, a rajtbalesetben kieső Rossi és Bourdais, illetve az abból tovább hajtó, de sérült autója miatt ugyan úgy kiállni kényszerülő Hinchcliffe.

Az első 10 helyezett:
O’Ward- Newgarden- Rahal- Dixon- Herta- Pagenaud- Palou-McLaughlin- VeeKay- Hunter-Reay.

Győzelmével O’Ward előlépett összetett másodiknak (131 pont), 22 egységgel követve Dixont, és néggyel megelőzve Palout. Panaszkodásra pedig semmi okunk sem lehet, hiszen négy győztesünk volt az első négy futamon, ha pedig ideszámoljuk a tavalyi szezon végét is, 6/6 az arány. A top ötben még Newgarden és Rahal vannak jelenleg (116-107 pont).

Május pedig ugye az Indy 500-at is jelenti a szériában, előtte viszont jön a lassan megszokottá váló Indy GP. a nem ovál nyomvonalon, két hét múlva.

Címlapkép forrása: az IndyCar hivatalos média felületei

Facebook | Messenger
Twitter
Reddit
WhatsApp
Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.