Egyet aludva az esti futamra, semmit sem változott a leintés utáni véleményem és egyfajta, nagyon pozitív csalódásom a spanyol sráccal szemben. Az első néhány verseny után fel-feltettük a kérdést, hogy jó a gyerek, de szerencsés is? Majd az Indy 500-on mutatott teljesítményét követően már elkezdtünk egyre komolyabban számolni vele. Detroitban picit hátráltatta az első versenyes rajtbüntetése, majd O’Ward menetelése háttérbe szorította az újabb dobogót szerző Palout. Tegnap azonban ismét megvillant, az egyetlen volt aki tudta Newgarden tempóját tartani, és végül ő is lett az aki beleköpött a Penske levesébe.
O’Ward gyengébb versenye után pedig 28 ponttal át is vette a bajnokság vezetését a fiatal spanyol. Palou ijesztően konstans számokat és versenyeket produkál, és bár tegnap a “sosem szabad lebecsülni” Dixon is odasopánkodott a negyedik helyre, az új-zélandi hátránya már 53 pont fiatal csapattársával szemben.
Amit hangsúlyozni érdemes, hogy Palou akkor is Dixon nyakán loholt az összetettben, amikor az új-zélandinak is több szerencséje volt az év elején, egyben az első csapattársa a hatszoros bajnoknak egy bizonyos Dario Franchitti óta, aki egynél több versenyt tudott nyerni egy szezonban. Bár “tisztán szerzett” pole-ja még nincs a idén (ugye Texasban megkapta, mivel az edzést lefújták és ő vezette a bajnokságot), időmérőkön is egyértelműen jobb Dixonnál az utóbbi hetekben-hónapokban, stabilan a Fast 6 közé jutva hétvégente.
Viszont sokatoknál megkondulhat a vészharang és mondhatjátok, hogy a szerencse az folyton változó és eljöhet Palou pechszeriája is a szezon végére.
Ezzel maximálisan egyet kell értenem, deeeee ami ijesztő, hogy már Newgarden hátránya is több mint 80 pont Palou-val szemben a bajnokságban. Chip Ganassi két autóval harcol a címért, tehát ha a spanyol fiatal szezonja rossz felé is fordul, még mindig ott van az örök Jégember.
Legfontosabb kihívójuk O’Ward, aki pár zseniális versenyt produkált idén, de voltak szürke pillanatai és azt kell mondjuk, hogy mind a média, mind pedig az IndyCar közege által nagyobb nyomás van a mexikóin, hiszen már tavaly élmenő volt, Zak Brown (és a McLaren miatt is) elég sok szem szegeződik rá. Közben Palou durván a semmiből robbant be és minél jobban hangsúlyozták sokan, hogy csak pillanatnyi szerencse vagy forma ez, annál meggyőzőbb lett a spanyol fiatal ahogy teltek a fordulók.
Attól függően, hogy végül pótolják-e az elmaradt torontoi versenyt, 7 vagy 8 futamunk van hátra az évadból, tehát a féltávot elhagytuk. És hiába nagyon szoros a mezőny, volt 7 különböző győztesünk, Newgardentől lefelé a tabellán senki sem tűnik valódi esélyesnek. Tempó alapján persze Herta az lehetne, de az Andretti Autosportot idén még a szokásosnál is nagyobb balszerencse kíséri. Ezt tökéletesen tükrözi, hogy hiába van meg a tempójuk, Rossinak idén nincs jobb eredménye hetedik helynél, míg Hunter-Reay a szezonban eddig csak egyetlen egyszer fért be a top tízbe.
Ha már annyit beszéltünk róla, itt van a bajnokság állása (első 7 helyezett) Road Americat követően:
| versenyző | pontsztám |
|---|---|
| Palou | 349 |
| O’Ward | 321 |
| Dixon | 296 |
| Newgarden | 261 |
| Pagenaud | 255 |
| VeeKay | 243 |
| Herta | 242 |
A számok tehát nagyon a spanyol fiatalt és a Chip Ganassi Racinget igazolják eddig, de tavaly is megírtam, hogy Robert Shwartzman előnye nagyon erős az F2-es pontversenyben, aztán végül még a top háromba sem fért bele a szezon végén. Szóval tényleg bármi történhet, de eddig egyértelműen Palou az IndyCar szezon legpozitívabb meglepetése.
Véleményeket pedig nem csak szívesen fogadunk, hanem várunk is a hozzászólások között!
A szezon maga két hét múlva folytatódik, Mid-Ohioban.
Címlapkép forrása: a Chip Ganassi Racing Facebook oldala
