Bár a BTCC első sorban Csaba kolléga fő szakterülete, de mivel ezúttal magánéleti elfoglaltságai gátolták a futamok megnézésében és amúgy nekem is nagy szerelmem ez a bajnokság, így ezúttal én próbáltam összeszedni a BTCC 2021-es szezonjának 7.fordulóján történt eseményeket. Szerencsére volt miről írni!
Noha Ashley Sutton harminc pontos előnnyel érkezett a Darlingtonhoz közeli pályára, gyakorlatilag még legalább négyen bajnok esélyesnek mondhatták magukat. A szűk Croft-i pálya sok érdekességet tartogatott: láthattunk nagy elvérzőket, de hatalmas meglepetéseket is, olyanoktól, akik életük formáját hozták.
Első verseny:
Kisebb meglepetésre Aiden Moffat szerezte meg a pole-t, karrierje során első alkalommal. Furcsa tény ez annak tükrében, hogy a még mindig csak 24 éves skót 2013 óta állandó tagja a mezőnynek. Egyúttal először kapott ki csapattárstól időmérőn Sutton az Infinity-s korszakban. Az első sorból még Jake Hill rajtolhatott, a bajnoki éllovas a 6.helyet szerezte meg szombaton, a kvalifikáció (és egyben az egész hétvége) nagy vesztese pedig Rory Butcher lett, aki motor problémák miatt mért kört sem tudott futni, így a mezőny végéről várhatta a lámpák kialvását.
Amit Moffat kapott el a legjobban, Hill azonban szorosan követte és amennyire csak lehet igyekezett minél mélyebb féktávokat venni a Ford-dal. Csakhogy Moffat ezúttal annyira széles volt, hogy ha Jake egy kombájnnal jött volna mögötte, még akkor sem tudta volna ledózerolna a pályáról. Talán egész BTCC-s pályafutása során most nyújtotta a legmeggyőzőbb teljesítményt a skót, aki meg is nyerte a versenyt, Hill egy idő után belátta, jobb egy biztos második hely. A dobogóra még az a Senna Proctor állhatott fel, aki nekem személy szerint az egyik legkellemesebb meglepetés ebben az évben.
A verseny vesztesei közé tartozott Daniel Rowbottom, aki először Ollie Jacksont forgatta ki, majd később Aaron Taylor-Smith torpedózta meg a Hondást és lökte végül falba. A Team Dynamics versenyzője rendkívül frusztráltan viselkedett az incidens követően, hevesen gesztikulálva mutogatott a biztonsági autós fázis alatt mellette elhaladó Cuprásnak.
Második verseny:
Akárcsak az első versenyen, ezúttal is adott volt a Moffat-Hill küzdelem az első helyért, annyi különbséggel, hogy a skót ezúttal súlyos kompenzációs súlyt cipelt az autójában a győzelmét követően.
A rajtnál az élen hasonló forgatókönyv alakult ki, mint az első versenyen, annyi különbséggel, hogy már az első körben érződött, itt már senki sem fog finomkodni, mint korábban. Turkington és Cook esete erre az első példa, akik a gyors Jim Clark-sikán felé haladva értek össze, kerék a kerékkel. Majd ezután beesve az S-kanyarba a Hondás még ráterhelt vállal a négyszeres bajnokra, aki kénytelen volt emiatt elvenni egy pillanatra a gázt, ezzel egy-két pozíciót vesztett
Még mindig jobban járt Turkington, mint a csapattársa, Tom Oliphant, akinek eltalálhatták az autója jobb hátulját, ugyanis egyszer csak eltört nagy tempónál a BMW felfüggesztése és kiszáguldott a nyílt fűbe. De hátrébb is történt csetepaté, Rory Butcher pech szériája folytatódott, rendesen összetörték a Toyotáját. Ezzel pedig szinte biztosan megpecsételődtek a skót a bajnoki reményei.
Az SC-fázist követő újra rajtnál (amit Nicholas Hamilton valami hihetetlenül benézett és belerohant az előtte autózóba) Hill nem várt tovább, kíméletlen módon beszúrt Moffat mellé és átvette a vezetést. Ezután pedig eszméletlen tempóra kapcsolt, a futam végére több, mint hat másodperces előnyt autózott ki. Ez persze annak is köszönhető, hogy mögötte őrületes verseny alakult ki, ütötték-verték egymást a srácok, ismét megmutatkozott, hogy miért is szeretjük ezt a bajnokságot, zseniális csatákat láttunk, amiket szinte lehetetlen lenne röviden összefoglalni. Egy biztos, talán az év legjobb túraautó versenyét láthattuk.
Hill-t intette le elsőként a kockás zászló, Moffat végül ismét nagyot védekezett, ezúttal Cook-al szemben, Sutton pedig hatalmasat mentve befutott a negyedik helyen, a gyönyörűen előre törő ( és az autóját is megtörő) Tom Ingram előtt.
Harmadik verseny:
A hétvége utolsó versenyére Turkington-t húzta ki a kalapból az ügyeletes sorsoló, aki ezúttal a bajnokság igazgatója Alan Gow volt. Colin pedig élt is a lehetőséggel, tökéletes pontossággal jött el a rajtól, a középmezőny sűrűjében azonban tömegbaleset alakult ki. Daniel Lloyd forgott ki a sóderágyba, de Jack Goff Cuprájának az eleje is diribdarabokban lógott.
A biztonsági autó bejövetele után Turkington meglépett, Sutton az előtte haladó Shedden-t bosszantotta, Jason Plato pedig mint a győzelmi zászló úgy elszállt. Nem meglepő az ilyesmi ezen a pályán, néhány éve Rob Austin húzott el a susnyásba, tavaly pedig Bobby Thompson durva elszállására emlékezhetünk. Szerencsére az öreg szépen megfogta és nem csapódott bele semmibe, de enyhén szólva meredek pillanat volt.
Bár Turkington magabiztosan vezetett, a többi BMW-s pörgött-forgott, élükön Adam Morgannel, aki Hill-t próbálta megelőzni, de végül megcsúszott a visszafordító előtti kanyarban, az emiatt befékező Stephen Jelley-t pedig Rowbottom lökte meg hátulról.
Turkington simán nyerte a versenyt, Shedden megszerezte visszatérése óta a legjobb eredményét és Sutton is pódiumra állhatott.
Az Infinity versenyzője jött ki a legjobban a kemény hétvégéből, hiszen konstans eredményeinek köszönhetően továbbra is vezeti a tabellát. Azonban Hill személyében egy komoly kihívóra talált, a Ford-os pedig élete formájában szerepel, így mindenképpen érdekes lesz látni a folytatást. Amire egyáltalán nem kell sokat várni, hiszen most hétvégén Silverstone-ba érkezik a széria, ahol tavaly az év versenyét futották. Reméljük ezúttal is a legjobb izgalmakat!
Címlapkép forrása: Autocar.com
Egy válasz