2006. október 1-jén rendezték a harmadik Kínai Nagydíjat. Olaszországi kapitulációját követően a Renault sorsa jobbra fordulását várta, míg Michael Schumacher és a Ferrari tudta, egy újabb győzelem esetén nagyon közel kerülhetnek a világbajnoki címhez.
A futam előtt a Red Bull Racing bejelentette, meneszti Christian Klient, helyére pedig a csapat addigi tesztpilótája, Robert Doornbos lép elő, míg a tartalékos szerepkörét a német Michael Ammermüller veszi át. A McLaren szintén cserére készült, de la Rosa helyére a fiatal Lewis Hamiltont tervezték beültetni, azonban végül túl korainak gondolták a dolgot. A Williams új autóval, a Toyota új erőforrással érkezett Ázsiába, a Toro Rosso Alex Hitzinger személyében új technikai gurut nevezett ki, a Spyker pedig bejelentette, 2007-ben Christijan Albers lesz a csapat egyik versenyzője.
Az első shanghai szabadedzésen két újonc, Ammermüller és a spyker-midlandes Alexandre Prémat debütálása mellett Wurz elsőségének lehettek szemtanúi a nézők, majd délután ismét az osztrák volt a leggyorsabb, megelőzve Vettelt és Davidsont. A pozitív meglepetést Montagny 7. helye jelentette a Super Agurival, de nem ment rosszul Monteiro sem, aki 9. lett. A szombati napra aztán megérkezett az égi áldás – a félig esős, félig száraz pályán megrendezett harmadik szabadedzésen Schumacher volt a legjobb Alonso és Button előtt, mögöttük a két Toro Rosso következett, az időmérőre azonban leszakadt az ég, a Ferrarinak és a Bridgestone-nak pedig újra előjöttek a Hungaroringen már tapasztalt rémálmai.
Ugyanis – míg Alonso és Fisichella folyamatosan a mezőny elején végeztek, ráadásul nem is kis előnnyel – Schumacher és Massa csak szenvedtek, hasonlóan a japán gumigyártó összes partnercsapatához. Massa például be sem jutott a Q3-ba és Schumacher is csak éppenhogy. Ellenben a Renault-t semmi nem zavarta, Alonso teljesen simán autózta meg a Renault történetének 50. rajtelsőségét (az elsőt még Jean-Pierre Jabouille szerezte 1979-ben), hat tizeddel megverve saját csapattársát, majd jött Barrichello, Button, Räikkönen és csak a hatodik helyen Schumacher.
A verseny napján is esett. A két Renault simán eljött, mögéjük Räikkönen zárkózott fel, majd jöttek a Hondák, aztán Schumacher. Alonso hamar nagy előnyre kezdett szert tenni, a rajtnál kicsúszó Kubica megkezdte a felzárkózást, Massa pedig valahol a mezőny hátsó szektorában sínylődött a Bridgestone-okkal. Mire Räikkönen a 13. körben meg tudta előzni Fisichellát, Alonso már tíz másodperc fölötti előnnyel vezetett, Schumacher viszont mindkét Hondát megelőzte és egyéni legjobb köridőket dobált, de még ezek is több tizeddel lassabbak voltak Alonso idejeinél. Alonso a 16. körben borzolta kissé Renault-sok idegeit, amikor az első kanyarban kisodródott és eldobott majdnem négy másodpercet, de ekkorra már ismét Fisichella volt mögötte – Räikkönen ugyanis előbb kereket cserélt, majd három körrel később motorhibával félrehúzódott. Eközben Kubica is egyre feljebb egerészte magát, a dráma azonban a boxkiállásokkal kezdődött a 21. körben.
Előbb Schumacher, majd egy körrel később Fisichella, végül Alonso cserélt, és közülük egyedül a spanyol kapott friss intermediate gumikat, ellenfelei a bekoptatott szetteken maradtak – és ez volt a jó döntés. Alonso hamarosan drámaian visszalassult, három-négy másodpercet kezdett eldobni körönként, Fisichelláék csakhamar utolérték. Még egy érdekes taktika volt Kubicáé, aki a 24. körben kiállt száraz pályás gumikért, de egyetlen kör alatt számtalanszor kicsúszott és meg is pördült, így rögtön vissza is jött az interekért. A 30. körben aztán Fisichella átvette a vezetést Alonsótól, majd néhány kanyarral később Schumacher is követte az olasz példáját. A Renault amint lehetett, reagált: a 35. körben Alonsót behozták száraz pályás gumikért, amivel hamar jó tempót kezdett diktálni és akár még a vezetés visszaszerzésére is esélye lehetett volna – csakhogy elrontották a jobb-hátsó kerék leszedését, amivel nagyjából húsz másodpercet dobtak el a boxban.
Ezt követően egyre többen álltak ki cserélni, így a 40. körben Schumacher is. Fisichella pedig hiába jött egy körrel később, ez alatt a kör alatt Schumacher meg tudta melegíteni annyira az abroncsokat, hogy amíg az olasz tojásokon lépkedve kitapogatózott a pályára, az üzemmeleg gumikon Schumacher befért mellé és átvette a vezetést. Fisichellának innentől egy feladata volt: kezdjen el lassú köröket autózni és várja be Alonsót, hogy legalább azt a két pontot ne vegye el tőle. Így is tett, a spanyol a 48. körben visszaállt a 2. helyre, de Schumacher utolérésére már nem volt esélye.
Az utolsó körben aztán még az újra rázendítő eső is vitt némi kavart a történetbe, de nem az élen: Schumacher megszerezte ez évi hetedik, pályafutása 91. futamgyőzelmét Alonso és Fisichella előtt, ezzel pontazonossággal, de több futamgyőzelemmel átvette a vezetést két futammal a vége előtt a bajnoki tabellán. A 4. helyen Heidfeld autózott, nyomában a két Hondával és a mclarenes de la Rosával, azonban fél körrel a vége előtt utolérték a lekörözött Satót. A japán pilóta rendkívül sportszerűtlenül feltartotta a BMW-st, hogy ezzel kedvezőbb helyzetbe hozhassa a hondásokat. Barrichello elmérte a féktávot és nekiment Heidfeldnek, ebből Button profitált, aki bejött negyediknek, de la Rosa ötödiknek, leszakadó első szárnnyal Barrichello hatodiknak, Heidfeld pedig hetedik lett. Az utolsó pontszerző helyet Webber csípte el a Williamsszel, Satót pedig sportszerűtlen magatartása miatt diszkvalifikálták – nem először pályafutása során.
