Személyes kitekintő – avagy volt egyszer egy V8 Superstars a Hungaroringen

2012-ben a sorozat életében először és utoljára látogatott el a Superstars Series a Hungaroringre, nem kisebb sztárbeugróval, mint Michelisz Norbival. Helyszíni visszaemlékező riport

Manapság, mikor már a downsizing nem csak az Atlanti Óceántól keletre valóság, hanem a tengeren túlra is elhozta nekünk a 2.3 literes soros 4 hengeres, majd elektromos SUV Ford Mustangot, a 2.7 literes V6-os Ecotec motorral hajtott Ford F150 “full size pickup” truckot és a 4 hengeres Class One formulát, felettébb bizarr abba belegondolni, hogy alig 7 évvel ezelőtt volt Európában egy versenysorozat, ahol nem maximum, hanem MINIMUM lökettérfogat és hengerszám volt szabályozva, így a teljesség igénye nélkül 4000-6000-7000!!! köbcentis Audik, BMW-k, Cadillacek és Maseratik feszültek egymásnak. Ez a sorozat pedig nem más, mint az olasz gyökerű Superstars Series.


A (nem csak a nevében, de az autók felépítésében is az ausztrál V8 Supercars-ra hajazó) bajnokság 2004-ben még Trofeo Nazionale Superstars néven vette kezdetét alig 5 csapattal és két márkával (BMW és Jaguar), és végül 11 szezon után szűnt meg 2014 év végén. Ez idő alatt nem kisebb nevek fordultak meg a sorozatban mint a mindennel IS bajnokságot nyerő Johan Kristoffersson, a volt TCR-ász Gianni Morbidelli, olasz legenda Luca Rangoni és Fabrizio Giovanardi, többszörös Daytona győztes Christian Fittipaldi, és olyan Formula–1-ből ismert “superstarok” mint Johnny Herbert, Mika Salo, Giancarlo Fisichella, Christian Klien és Vitantonio Liuzzi (csapatszinten pedig említhetnénk a mára mindenki által ismert Romeo Ferraris-t). Ezekhez a nevekhez csatlakozott 2012-ben az akkor WTCC-ben BMW-vel vitézkedő Michelisz Norbink, aki egy zseniális PR húzásnak hála beugrási lehetőséget kapott a bajnokság hungaroringi hétvégéjére.

 

Christian Klien piheni az első nap fáradalmait [kép forrása: saját fénykép]

2012 júniusát írjuk. Már második szezonos posztos sportbíróként tűkön ülve vártam, hogy rácsaphassak a jelentkezés gombra a korábban számomra ismeretlen bajnokság hétvégéjére. Tényleg nem igen hallottam róla korábban, de az addigra már mindenhol keringő videók letaglóztak; gondoltam, hogy ha a videókat nézve ennyire libabőrös lettem, akkor ezen ott KELL lennem. Most tényleg, hogy lehetne überelni a technikás pályán test-test elleni csatákat vívó V8-as szörnyetegeket? Például egy Michelisz Norberttel. Mivel ennek már jó 9 éve, így nem emlékszem pontosan, hogy a beosztásom, vagy a Norbis hír jött-e korábban, de arra igen, hogy minden este úgy keltem fel, hogy akkor már csak eggyel kevesebbet kell aludni, főleg hogy a kedvenc helyemre lettem beosztva, a sikan előtti posztra. Sokan nem tudják, de onnan majdnem az egész pályát belátni: célegyenes végét, hármas kanyar kijáratától végig a sikan utáni balosig, és a célegyenesre ráfordító 12-13-14 is többé-kevésbé látszik. Ez nem csak nézői, de bírói szempontból is hasznos, főleg a lekörözéseknél.

 

Meg kellett szokni, hogy Norbit ne a narancssárga BMW-ben keressük [kép forrása: saját kép]

Eljött a várva várt júliusi hétvége. Időjósok napsütést és forróságot jósoltak, bőven harmincan-sok fokokkal, szóval reggel frissítőkkel felszerelve érkeztem a Hungaroringre. Az első nap nem volt túlságosan eseménydús. Azon kívül hogy az első szabadedzésen Klien a sikán kijáraton szalagkorlátnak csapta a Maseratiját, két dolog lett biztos aznap: hogy a hőség tényleg embertelen lesz (a hétvége folyamán 60-62 fok fölötti aszfalthőmérsékletet mértünk!) és hogy az AWD Audik fizikát meghazudtoló módon mennek át a sikánon, főleg egy ilyen böhöm, „esetlen” autókból álló mezőnyhöz viszonyítva. Fun fact: a négykerék-meghajtású Audik miatt volt repülő és nem állórajt.

Mivel az esemény ingyenes volt, már szombaton elkezdtek gyülekezni a szurkolók, vasárnap a futamon pedig már ezrek által zengett a célegyenesben a „Norbi-Norbi”, meg a védjeggyé vált kürt koncert, főleg azok után, hogy Norbinak sikerült a kvalifikáción a számára ismeretlen autóval az előkelő második helyet megszereznie a 19 autót felsorakoztató rajtrácson. De aki valamilyen oknál fogva nem gondolta úgy, hogy ezen a hétvégén fizikálisan is ott kell lenni, az otthonról is követhette az eseményeket (hőguta nélkül), mivel mind a két futamot élőben adta az M2 (ezért vasárnap estére el is lettem árasztva a „jaj, mutattak a TV-ben téged is, hogy zászlózol a levezető körön” üzenetekkel Facebookon). Vasárnap két futam volt, mind a kettő 25 perc plusz egy körös verseny távval, ami ebben a hőségben elég sok pilótának és autónak bizonyult túl soknak, körről körre robbantak el a motorok, hol csöndben, hol hűtőfolyadék-csíkot húzva, óriási szürkésfehér füstöt eregetve. De Norbi alatt bírta a technika és egy küzdelmes (főleg gumikopás terén; a nehéz autó, nagy nyomaték, elképesztő hőség és a hungaroringi aszfalt kombo minden guminak rémálma) futamot követően a dobogó harmadik fokára állhatott fel, a helyszínen lévő fanok legnagyobb örömére. A második futam már kevésbé volt szerencsés, Norbit a célegyenes végén kiforgatták, amivel utolsó helyre esett vissza, majd műszaki hiba miatt fel kellett adnia a versenyt; az elfüstöléseken kívül eseménytelen futamon végül összesen 9 autó látta meg a kockás zászlót.

 

A 6,2 literes motorral megáldott Romeo Ferraris Mercedes [kép forrása: saját kép]

Összefoglalva, az biztos, hogy örök emlék lesz nekem ez a hétvége (mi sem bizonyítja jobban, mint hogy így majd egy évtized távlatából is vissza tudom idézni a kis részleteket) és mivel a mai világban, főleg Európában egy ilyen sorozatnak már nincs és nem lesz létjogosultsága, örömmel gondolhatunk arra, hogy ha csak egyszer is, de a Hungaroring is részese lehetett ennek az érdekes sorozat történelmének.

Címlapkép forrása: a Zengő Motorsport hivatalos Facebook oldala

Share on facebook
Facebook | Messenger
Share on twitter
Twitter
Share on reddit
Reddit
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email