Bár a tavalyi év legjobbjai idénre szintet léptek, bőven érkezett ígéretes utánpótlás a fiatalok terén. A végső győztest azonban nem közöttük kell keresni, hanem egy olyan versenyző személyében, akinek a felemelkedését hozta az idei F3-as szezon. Évértékelőmben a megszokottak szerint ezúttal is egyesével kiértékeltem a mezőny tagjait és összeszedtem a legérdekesebb tudnivalókat a 2021-es szezonról.
Egy évvel ezelőtt azzal kezdtem a cikkemet, hogy az FIA milyen szépen felépítette a formaautós bajnokságok ranglétráját, ezzel egy sikeres formulát létrehozva. Ennek a működőképességét idén is megtapasztalhattuk, hiszen bár bőven akadnak alternatívák a fiatal versenyzők számára, a rövidebb ösvény nem mindig célravezető. Ezt láthattuk Gianluca Petecof példáján avagy Matteo Nannininél is, akik különböző módszerrel, de megpróbálkoztak a Formula-2-vel, de végül egyikőjük sem tudta megvetni benne a lábát. Az F3-as lépcsőfok és az általa szerzett tapasztalatok hiányoztak (meg persze egyéb anyagi problémák is felütötték a fejüket – de ez itt most mellékes).
Arra szeretnék ezzel kilyukadni, hogy bármekkora tehetség is valaki, egyszerűen túl nagyok a kategóriák közti szakadékok ahhoz, hogy manapság Max Verstappenhez hasonlóan szinte egyből az F1-be lehessen repíteni. Az idei F3-as bajnokságban ugyanis azok a versenyzők diadalmaskodtak, akik második évüket húzták le a szériában és közülük is olyanok, akiknek az első évük kevés emlékezetes pillanatot hozott. Ehhez persze kellett a kiváló háttér, egy professzionálisan működő csapat. Sokszor megfeledkezünk erről, mondván úgyis egyen autókkal indulnak, itt leginkább a pilóták teljesítménye számít. Valóban fontos eleme a győzelem összetevőjének, de Dennis Hauger példája mutatja, hogy bármennyire is tehetséges versenyző valaki, ha nincsen mögötte egy olyan gárda, akik képesek a győzelemhez segíteni, akkor csupán egy elfeledett tag marad, a jövő autósport nemzedékéből.
Gondolatok a számokban – Indulási adataink:
2021-ben a 10 csapatnál 35 versenyző fordult meg összesen a 7 forduló valamennyi versenyén, ebből mindössze 16-an tudtak részt venni az összes futamon. Egyes csapatoknál komoly volt az átjárás, máshol lesérülés, megbetegedés vagy éppen anyagi gondok okozták a kihagyást.
Akárcsak az F2-ben, az F3-ban is új lebonyolítási rendszert használtak: egy hétvégén három sprintfutamot rendeztek. A pole-pozícióért és a futamon futott leggyorsabb körért plusz pontokat lehetett szerezni. Ráadásul az utolsó hétvége kivételével nem estek egybe a versenyek az F2-es futamaival, még nagyobb figyelem hárulhatott a fiatalokra. Az új formátum azonban hivatalosan is megbukott, nem véletlen döntött úgy az FIA, hogy jövőre visszatérnek a régi, kettő versenyes lebonyolításhoz.
Röviden a szezon menetéről:
A szezon április elején kezdődött egy háromnapos tesztsorozattal Spielbergben, majd a hónap végén Barcelonában is kaptak újabb három napot a csapatok, összesen tehát hat nap állt rendelkezésükre a felkészüléshez. Az már a teszteken bebizonyosodott, hogy egy bizonyos Victor Martins nevű újonc komoly tempóra lehet képes, de az MP Motorsport másik versenyzője, Caio Collet is felhívta magára figyelmet, mint a legtöbb kört megtevő versenyző (a brazil egy nap alatt 171 kört tett meg az egyik osztrák teszten).
Május 8-án aztán megkezdődött a szezon a Circuit de Catalunya versenypályán. Az első futamon orosz győzelem született Smolyar révén, délutánra pedig egy valódi káoszverseny alakult ki (amit először live stream formájában közvetítettünk Csabával és egy brazil csoport betévedésének hála több mint 350-en követtétek az eseményeket velünk), míg vasárnap Jack Doohan diadalmaskodott egy bántóan lapos versenyen.
Több mint egy hónappal később a méltán kritizált Paul Ricard fogadta a mezőnyt, ami szombat délelőtt még egy látványos versennyel szolgált, délutánra azonban megérkezett a szokásos unalom (nagy örömünkre, hiszen Csabával a délelőtti izgalmak okán ültünk ismét mikrofon mögé, de végül a kis Leclerc első győzelmén és az Ido Cohen kiesése okán született croissant-os poénon kívül más maradandó emlék nem jutott – beszéltünk már a végén mindenről IS). Bár vasárnapra leszakadt az ég, nagy meglepetések itt sem születtek.
A júliusi Red Bull Ring-i fordulót nevezném meg a legjobb hétvégeként, itt a szombat két parádés versennyel szolgált: akadt itt dráma, baleset, David Schumacher meglepetés győzelem és egy káprázatos felzárkózás Leclerc-től.
A nyári szünet előtt még a Hungaroringre is eljött a mezőny, ahol ugyan az időjárás is megpróbált besegíteni egy-két gyors zápor formájában, azonban a várt izgalmak elmaradtak. Ettől függetlenül Lorenzo Colombo neve bekerült a bajnokság köztudatába, Nannini is futamot tudott nyerni és Hauger itt mutatta meg, hogy őt kell majd legyőznie a riválisoknak. Tóth Laci sajnos hazai közönség előtt nem tudott szárnyalni, ha csak azt nem nevezzük annak, hogy felmászott egy versenytársa autójának a tetejére.
Augusztus végén az eső szinte elmosta Spa-Francorchamps-ot. Csabával egy extra hosszú közvetítést hoztunk össze, de a délelőtti futamot megérte ki várni, mert remek csatákat láthattunk a vízfüggönyben, Collet előzése talán az év legbátrabb manővere volt, még ha utólag büntetést is ért. Hauger ugyan gyengélkedett az esőben, de előnye még így is kitartott, de kirajzolódott, hogy Doohan lehet a fő kihívója a norvégnak.
A véghajrá Zandvoort szűk, hullámvasút szerű pályáján kezdődött, ahol bár éllovasok elkövettek hibákat, de Hauger vasárnapi győzelmével szinte már a kezében tartotta a végső trófeát. Martins pedig első győzelmét aratta.
Eredetileg Austinban zárult volna a szezon, de a beutazási korlátozások miatt végül Szocsi látta vendégül a mezőnyt a bajnoki fináléra, ami hamarabb eldőlt, mint arra számítottunk. A várt esőzések miatt péntekre előrehozott első versenyen Hauger egy második hellyel bebiztosította a bajnoki címét, míg másnap Doohan és Trident újabb kérdéseket vetett fel a versenyzői és a csapat érdekek előre helyezésével kapcsolatban.
A folytatásban lássuk a széria főszereplőit, egyesével, csapatonként!
PREMA RACING
Bár még mindig ez az első számú istálló az utánpótlás kategóriákban, a sorozat jelenlegi formájának létrejötte óta először, de kikaptak a konstruktőri bajnokságban. Persze a legfontosabb egyéni bajnoki címet ezúttal is behúzták, de lássuk be: Hauger kiegyensúlyozottsága jelentette idén a húzóerőt. Oli Caldwell bár össze tudott hozni egy szerencsés győzelmet és néhány dobogót, de átlagban nagyon alul maradt, Arthur Leclerc-nek pedig még fel kell nőnie a feladathoz.
Dennis Hauger:
A korábbi F4-es menő tavaly egy meglehetősen gyenge évet zárt, ennek köszönhetően ki is került a Red Bull Junior csapatából és csak szimplán támogatott versenyzőjévé vált az energiaitalosoknak. Idénre csapatot váltott és a létező legjobb helyre került. A tavalyi csetlő-botló norvég helyett ismét azt a Haugert láthattuk, akit az alsóbb kategóriákban megismerhettünk. Egy-egy apróbb hiba ugyan belecsúszott a számításba, de egész évben a legkonstansabb teljesítményt nyújtotta a mezőnyben, ami az új lebonyolítási rendszerben kulcsfontosságúnak bizonyult.
Értékelésem: 2020-ban az egyik legnagyobb csalódásként könyveltem el, idén pedig nem is tudtam eldönteni, mit várjak tőle. Ott lakozott bennem az a furcsa kettősség: nem ilyen pilótának ismertem meg az F4-es bajnokságokban, de a Hitech-nél egyszerűen csak szenvedett. Utólag egy norvég cikk angol verziójában olvastam, hogy elvileg folyamatos alulkormányozottságra panaszkodott, egyszerűen nem lehetett beállítani rendesen az autót. Ezt alátámasztja, hogy a Hitech ezúttal sem brillírozott és valóban küzdöttek hasonló problémákkal idén is. A Premánál viszont pontosan azt a versenyzőt láttam, akit vártam: precíz, kiegyensúlyozott, okos versenyzést mutatott be. Külön kiemelném például a Hungaroringen a 3. futamot, ahol bravúrosan ismerte fel a magyar pálya esős viszonyok közti adottságait és gyönyörűen épített fel a futamát. Egyedül Barcelonában követett el buta hibát, mikor kiforgatta Nanninit ezzel mindkettejüket elütve a győzelemtől, de ezt leszámítva, gyakorlatilag minden helyzetből a maximumot hozta ki. Egyértelmű, hogy jövőre az F2-ben kell már indulnia. Kérdés, hogy visszaveszik-e a Red Bull programjába. Ha ugyanis igen, akkor komoly fejfájást okozhat Helmut Markónak, hiszen úgy kapásból három olyan versenyzőjük lenne az F1 előszobájában, akikre lehetne építeni a későbbiekben.
Arthur Leclerc:
Tavaly a FREC-ben szenzációs manővereket mutatott be, de végül kikapott Gianluca Petecoftól, azonban a Prema nem engedte el a fiatal monacói kezét. Első évét futotta az F3-ban, ami azért feladta neki a leckét. Hiába, a legjobb csapatnál bizony ott van a nyomás kényszer, hogy hozni kell az eredményeket. Idén kettő győzelemre futotta és bár bravúros felzárkózásokat mutatott be, főleg a szezon elején, részben sok nullázásának is betudható, hogy a Prema idén elbukta a konstruktőri aranyat.
Értékelésem: Az újonc év soha sem egyszerű, de ha már megtudja az ember mutatni a nagy világnak a benne rejlő tehetséget, akkor az már haladás. Leclerc-nek úgy gondolom, ezt sikerült elérnie, az a két győzelem sem magától hullott az ölébe. De túlzottan sok hibát követett el, amiket ugyan kompenzált azzal, hogy sokszor a mezőny legvégéről az élmezőnybe zárkózott fel, de a bajnoki címért folyó küzdelembe ez nem fér bele. Most még nyilván elnézzük neki, de a következő év vízválasztó lehet a számára. Ettől függetlenül nem gondolnám, hogy aggódnia kellene a jövője miatt, hiszen a testvére és a Ferrari támogatását biztosan élvezni fogja.
Oliver Caldwell:
2020-ban a Tridentnél húzta le második szezonját, pontot is csak elvétve szerezve. Ennek ellenére idénre lehetőséget kapott a bajnokság élcsapatától. Meglepően hamar összejött az első győzelem, amihez ugyan némi szerencse is kellett, de tudott élni a lehetőséggel. Egy darabig még hozta a dobogós helyeket, de aztán a szezon második felére borzasztóan beleszürkült a középmezőnybe, pontokat is alig-alig tudott elcsípni, ami szintén komolyan hozzájárult a Prema konstruktőri vesztéhez.
Értékelésem: Meglepett, mikor év elején szerződtette a Prema, egyáltalán nem győzött meg az előző években a teljesítménye. Így pozitív csalódásként éltem meg, mikor rögtön az első fordulón győzelmet szerzett és egy darabig az esélyesek közé lehetett sorolni. Ott úgy tűnt, végre felnőtt a feladathoz, de aztán a szezon második felében nyújtott gyenge szereplése ismét azt mondotta velem: Caldwell jóindulattal is csak egy középszerű pilóta. Harmadik éve volt ebben a bajnokságban, több esélyt nem szoktak adni ezen a szinten. F2-be szerintem kevés ez az eredmény, így jó kérdés, mi lesz a brit sorsa.
TRIDENT
Ha GP3-as érát is beleszámítjuk, akkor sorban hozták a bajnoki második helyeket, idén pedig áttört a gát: ha csak négy ponttal is, de megnyerték a konstruktőri bajnoki címet. Nagy előrelépés lehet ez Maurizio Salvadori csapatának, ahol azonban főleg év végére kissé eluralkodtak az indulatok. A csapatvezető természetesen az istálló érdekeit tartotta szem előtt, kellett nekik a dupla dobogó az utolsó versenyen. De ugyanakkor Jack Doohan szempontja is érthető, hiszen Ayrton Senna szavait idézve: „Nem azért vagyok itt, hogy második vagy harmadik legyek, azért vagyok itt, hogy győzzek”. Végül mindketten győztek, a jövő pedig eldönti, hogy vajon megmarad-e a győzelmi tendencia.
Jack Doohan:
Kiábrándító debütáló évet követően a Tridenthez szerződött az ausztrál, aki Haugerhez hasonlóan kikerült a Red Bull Junior csapatából, de továbbra is támogatják. Idénre aztán fordult a kocka, felépítette magát, okosabban versenyzett és kihasználta, hogy egy profibb csapat dolgozik érte. Le Castellet-ben összejött az első győzelem is, amit aztán további három követett, köztük a fentebb említett ominózus Orosz Nagydíjon szerzett sikere, amikor a csapattársával küzdött nagyot.
Értékelésem: Egy éve nagyon lehúztam, hiszen esett-kelt a pályán, még csak pontot sem sikerült szereznie. Aztán idén az egyik meglepetésembere lett a szezonnak Hauger mellett. Kinőtte a görcsös megfelelési kényszert, amivel 2020-ban küzdött, idén már érett versenyzést láthattunk tőle, főként esőben. Persze az évad utolsó versenyén keményen harcolt Novalak ellen, de úgy gondolom teljesen igaza volt: ez egy junior kategória, itt meg kell mutatni ki az úr a háznál, nem állhatsz be már most másodiknak a sorban. Jövőre feltehetőleg fellép az F2-be.
Clément Novalak:
Második évén van túl a francia versenyző, aki már a szezon felénél azt hangoztatta: jövőre szintet szeretne lépni. Csendes zászlóvivője lehetett volna a csapatnak, ha nincsen mellette Doohan, de még így sem panaszkodhat, mert szép szezont futott. Szinte végig észrevétlenül az elejébe került, egyedül a Red Bull Ring-i hétvége lesz felejthető, ahol mindhárom versenyt fel kellett adni – hozzá teszem nem minden esetben a saját hibájából. A futamgyőzelem végül nem jött össze, de év végi harmadik helye elég jó ajánló levél a folytatásra.
Értékelésem: Már tavaly is ígéretesnek tűnt, csak akkor még túlzottan forrófejűen versenyzett. Bár Doohan legyőzte, mégis azt mondom, hogy valamivel több potenciált látok benne, mint az ausztrálban. Győzelme még nincsen, de szerintem lesznek még arany trófeák a kezében és az F2-es fellépés is garantált számára.
David Schumacher:
A fekete bárány, aki mindig új nyájhoz akart csapódni, de sehol sem tudta megmutatni, hogy értékesebb a bundája, mint a társaié. Képletesen szólva idén megtörtént a vágás, kérdés lesz-e belőle sikeres szőrmebunda? David ugyanis egészen a Red Bull Ring-i második versenyig pont nélkül állt, pedig 2019 év vége óta a mezőny állandó tagja. Spielbergben megtörtént az áttörés, szépen felépítette a futamot, nem egy szimpla szerencsésen összejött győzelemről beszélünk. Ez pedig fellendítette az önbizalmát is, hiszen innentől kezdve elkezdtek jönni a jó eredmények is. Spában az esős körülmények között Johnathan Hoggarddal az év egyik legbátrabb kísérletét hajtották végre, ahogy egyszerre mentek bele a híres Eau Rouge emelkedőbe esős körülmények között, délután pedig egy második helyet is összehozott a cudar időben. Ugyanakkor a szájának még meg kell tanulnia parancsolni, mert mikor nem a mi javunkra fordul a verseny, akkor nem küldjük el ország-világ füle hallatára a mérnökünket melegebb éghajlatra.
Értékelésem: Nehéz helyzetben vagyok, mert magam sem tudom mit mondhatnék róla. A végletek embere, aki vagy összerak egy tökéletes versenyt, vagy csak bukdácsol. Nagyon későn jött ez a siker, de talán még időben ahhoz, hogy felfigyeljenek a teljesítményére. A neve és a mögötte dolgozó szakemberek biztosan mindent meg fognak tenni a karrierje előre mozdításában. Csak hogy majd két és fél évet lehúzott az F3-ban, lépnie kellene, de nem gondolnám, hogy megérett az F2-höz.
ART GRAND PRIX
Nagy hagyományok ide, nagy tapasztalat oda, valahogy ez az év nem az ART-ről szólt az F3-ban. A korábbi sokszoros bajnoki alakulat tavaly Theo Pourchaire-rel az utolsó futamig a bajnoki címért küzdött, idén pedig hiába rendelkezett viszonylag jó képességű versenyzőkkel, a bajnoki címről hamar le kellett mondaniuk. Ettől függetlenül hatalmas respect, hogy lehetőséget biztosítottak egy olyan versenyzőnek, aki szinte a pokolból jött vissza, hogy helyrehozza kettétört karrierjét.
Frederik Vesti:
Kikerült a Premától, ami alapból egy visszalépésnek tekinthető, de kiindulva a tavaly látott formájából, joggal tekinthettük őt a szezon egyik esélyesének, noha maga a dán nyilatkozta azt Barcelona előtt, hogy szerinte legalább tizenegy olyan versenyzőt tudna mondani, akik ott lehetnek a bajnoki harcban. Nem tévedett a tippjével, de eredményesség szempontjából önmagához képest alulmaradt. Kicsit olyan másoderőnek érződött, aki egyszer-egyszer bele tud köpni a nagyok levesébe, de huzamosan nem tud az élmezőnyben maradni. Persze sok esetben utolérte a balszerencse, Spielbergben és a Hungaroringen is műszaki hiba miatt nullázott. De összesen csak egyszer állhatott fel a dobogó legfelső fokára, ami kevésnek bizonyult, főleg a címért folyó harcban.
Értékelésem: Kíváncsi lennék, hogy önszántából kellett-e otthagynia a Premát, mindenesetre idén nem is voltak adottak számára a körülmények. Jó versenyzőnek tartom, vannak nagyon erős megmozdulásai, de idén sok esetben beleszürkült a mezőnybe. A Mercedes támogatottjaként szerintem reális esélye van jövőre egy F2-es ülésre és talán ott már nem arról fogunk beszélni: hogy Frederik elveszti a bajnokságot.
Aleksandr Smolyar:
Remekül kezdte az orosz a szezont, hiszen az első futamot megnyerte, hogy aztán a délutánin rögtön a rajt után kiessen. Ez a kettősség tökéletesen jellemezte a szezonját is, hiszen jó párszor feltűnt az élmezőnyben, de gyakran előfordult, hogy eltűnt a süllyesztőben, nem egyszer saját hibája okán. Örülhetett, hogy az évadzáró átkerült Szocsiba, hiszen ha Austinban maradt volna, nem vehetett volna részt a versenyen, a beutazási korlátozások miatt.
Értékelésem: Bár a szombati futamok nyújtotta lehetőségeket többször is ügyesen kihasználta, alapvetően túlzottan sok hibát ejtett, főleg így a második szezonjában. Még mindig sokszor nagyon forró fejű és nem látja át a helyzeteket. F2-t talán még erősnek érzem nála jövőre, habár az SMP-s anyagi háttérrel akár már jövőre ott láthatjuk az oroszt.
Juan-Manuel Correa:
Másfél év felépülést követően visszatért a versenyzéshez. Azt a bizonyos, tragikus napot soha nem fogja tudni kitörölni az emlékezetéből, de ez talán még inkább arra motiválja, hogy azért is megmutassa a világnak és nem csak magáért, hanem Anthoine Hubert-ért is versenyezzen. Visszatérő évében rögtön sikerült pontot szereznie, a Paul Ricard-on ráadásul egy 6. helyet is szerzett, ami szezonbeli legjobb eredménye lett.
Értékelésem: Nagy-nagy tisztelettel kell előtte adóznom, hiszen nem mindennapi, amin keresztül ment és ennyi megpróbáltatás után még mindig maradt benne erő a visszatéréshez. Ami összességében nem sikerült rosszul, de nehéz is lett volna nagy elvárásokat támasztani felé. Bár a pontszerzései dicséretesek, sokszor buta hibákat követett el és a mezőny hátulján kullogott. De alapvetően nem sokkal rosszabb teljesítményt mutatott, mint annak idején a GP3-ban. Correa nem titkoltan vissza szeretne jutni az F2-be, hogy ott folytassa, ahol 2019. augusztusában abbahagyta. Csak tartok tőle, hiú ábrándot kerget: túl sok a tehetséges fiatal és benne sem látom azt, hogy megtudná váltani a világot. De ha mégis kapna egy esélyt, akkor örömmel olvasnám a hírt.
HITECH GP
Idén is az első számú Red Bull utánpótlás csapatként szolgáltak az F3-ban is, azonban még mindig nem sikerült az előrelépést megtenniük. Továbbra is hadilábon állnak az autó megfelelő beállításával, noha amikor sikerül megtalálni, akkor azokon a hétvégéken joggal lehetnek esélyesek a jó eredményekre, de 2021-ben ezekből volt a kevesebb.
Jak Crawford:
A mezőny legfiatalabb tagjaként érkezett a német F4-es szériából, ahol tavaly hatalmas küzdelemben, de két ponttal maradt le a bajnoki címről. Éppen hogy betöltötte a 16. életévét, így indulhatott a szezonnyitón (az Euroformula Open szezonnyitóján nem volt ennyire szerencsés, hiszen pont vasárnapra esett a születésnapja, így a szombati futamokat ki kellett hagynia fiatal kora miatt).
Nehezen érzett rá az F3-as autóra, sokáig nem találták a megfelelő irányt, amiben a Hitech sem jeleskedett. Ettől függetlenül az őrült barcelonai második versenyen kilencedikként látta meg a kockás zászlót. A Paul Ricard-on a fordított rajtrács neki kedvezhetett volna, de az első sorból fulladt le a startnál. Másnap aztán hátulról, az esőben szépen előrejött és pontot szerzett. A Red Bull Ringen is egy dobogós pozícióból esett ki, műszaki meghibásodás miatt. Leggyengébb hétvégéjét a Hungaroringen futotta, ott a legjobb húszba sem fért be. A spái második helyezést aztán nála is elindított egy felfelé ívelő teljesítményt, az év utolsó versenyein már egészen meggyőzően teljesített.
Értékelésem: Túl van a nehézkes tanulóéven, ami során azért jó eredmények is színesítették az eredménylistáját. Ha megnézzük az elmúlt években a bemutatkozó RB juniorok eredményeit, azt mondhatjuk semmivel sem ment rosszabbul, mint egy Tsunoda vagy Hauger. Az Euroformula Open-ben pedig megmutatta, hogy milyen erős tempóra képes, talán ezt jövőre az F3-ban is láthatjuk tőle. Mindenképp jobb versenyzőnek tartom, mint mondjuk Edgart, de talán csapatot kellene váltania jövőre: az idei év példája mutatja, hogy ez beszokott jönni a kis bikáknak a második évükre.
Ayumu Iwasa:
Korábbi francia F4-es bajnok, aki az F3-as ázsiai sorozatban pallérozódott a téli szezonban, miközben bevette kegyeltjei közé a Red Bull. A Hitech-nél rögtön a legjobb teljesítményt hozta, majd a Paul Ricard-on megmutatta, hogy mennyire agresszív vezetésre képes, főleg szombat délelőtt ment látványosan. A Hungaroringen Colombo kizárását követően megörökölte az első helyét, így statisztikailag futamgyőzelemmel is rendelkezik. Az esős versenyeken annyira nem remekelt, de Zandvoortban összehozott önerőből egy dobogót és az évet is dupla pontszerzéssel zárta.
Értékelésem: Kifejezetten meggyőzött Iwasa teljesítménye, nem gondoltam volna, hogy csapaton belül ő végez majd legjobban. A tempó és a kellő agresszivitása meg van, amihez már tapasztalat is társul, ami jövedelmező lesz a következő évben. Tsunoda egyetlen F3-as évében szerintem gyengébb összteljesítményt nyújtott, szóval ígéretes lehet Ayumu karrierje, amivel kapcsolatban én még adnék neki egy évet az F3-ban. Valószínűleg a Red Bull is kitart mellette.
Roman Staněk:
Nagyon fiatalon debütált az előző esztendőben, 2020 pedig még a tapogatódzásról szólt a számára. A második évre a Hitech-hez szerződött, ahol közel azonos tempóra volt képes a két újonccal. Leginkább a középmezőny elejében lehetett látni, de akadtak kiemelkedő eredményei. Spielbergben a második futamon kifejezetten erősen teljesített, erőből megtartott 4. helye a szezonja egyik fénypontja. Nem kevésbé a Hungaroringen megszerzett dobogója, amit a spái esőben is megtudott duplázni. Innentől fogva viszont nem jöttek a jó eredmények.
Értékelésem: Staněknél néha a banyek kifejezést tudnám használni, de úgy gondolom az a néhány erős eredménye mutatta, hogy van benne kraft. Az Euroformula Open-ben beugróként is kiválóan szerepelt, szóval nem rossz kezű versenyző, csak kicsit lassan fejlődik. A következő év az ő karrierje szempontjából is meghatározó lehet, talán egy jobb F3-as csapat leszerződteti és akkor eldőlhet az ő jövője is.
HWA RACELAB
Hans Werner Aufrecht révén tekinthetjük a Mercedes egyfajta utánpótlás csapatának is, noha a versenyzőik semmilyen szállal nem kötődnek az ezüstnyilakhoz. Tavaly legalább rendelkeztek egy gyors versenyzővel, idén viszont ritka vendégként láthattuk őket az élmezőnyben. Jelen sorok írásakor az a hír járja, hogy év végén a csapat megszűnik és helyére a holland Van Amersfoort Racing érkezhet.
Matteo Nannini:
Az olaszra azzal az érdekes elképzeléssel figyelhettünk fel év elején, hogy az eredeti tervek szerint párhuzamosan szeretett volna szezont futni az F2-ben és az F3-ban. A már olvasásra is érthetetlen koncepció aztán rövid távon megbukott, aminek elvileg egy tehetős szponzor visszalépése volt a fő oka. Nannini így innentől fogva az F3-ra koncentrálhatott. Az évet egészen erősen kezdte, ha Hauger nem forgatja ki Barcelonában az élről, akár futamot is nyerhetett volna, de legalább vasárnap egy harmadik hely lett a vigaszdíja. Ezután hosszas nyeretlenségi széria következett, mígnem a Hungaroringen csak összejött az a bizonyos siker és ezzel gyakorlatilag minden értékelhetőt le is írtam az évéről.
Értékelésem: Ahogy ismerkedésnél, úgy az autóversenyzésben sem érdemes egyszerre több vasat a tűzben tartani, mert előbb-utóbb biztosan ráfarag az ember. Nannini ugyan nem járt pórul (elvégre már F2-es tapasztalatai is vannak), de azért mentálisan is túlvállalta szerintem magát. Nem lehet mindenki Mikel Azcona, hogy mindenhol nyerjen. Az olaszt egyébként sem tartom egy kiemelkedő tehetségnek, erős közepes versenyző, aki az általa kedvelt helyszíneken (lásd: Barcelona), tud kiugró eredményeket elérni. Most kicsit úgy érzem két szék közé esett: F2-be kevés lesz ez, F3-ban meg nem tudom, van-e értelme erőlködni. Talán egy erősebb csapatnál igen, noha meglátásom szerint Matteónak az kellene első körben, hogy valamelyik junor program vezetője felkarolja és utat mutasson neki.
Oliver Rasmussen:
Tavaly bronzérmes lett a FREC-ben a Premával, aki azonban nem hozta magával az F3-ba. A dán ettől függetlenül talált magának ülést a HWA-nál, de ez a szezon nagyon felejtősre sikeredett. Balesettel kezdte az évet, majd sorra jöttek a gyenge eredmények, sokszor még a legjobb húszba sem tudott bekerülni. Spában szabadedzést nyert, ami némi biztató jelnek tűnt, ám az időmérőre nem tudta hozni ezt a tempót. Szocsiban az utolsó versenyen meg lett volna a sansza, hogy legalább néhány pontot szerezzen, de végül kiforgatta Haugert, önmagát pedig a pontszerzéstől fosztotta meg.
Értékelésem: Nagy csalódás, korábbi eredményei alapján sokkal többet vártam tőle. Kicsit Doohan tavalyi évére emlékeztet, még több hasonlóságot is felfedeztem (belga szabadedzésen nyerés, az utolsó futamon közel a pontszerzéshez). Csak hát míg az ausztrált már csak a nevével el lehetett adni, addig nem tudom, Rasmussenre lesz-e kereslet a jövő évi ülések kapcsán.
Rafael Villagómez:
A mexikói korábbi eredményeit elnézve, egyedül a francia F4-ben elért 6. helyét tudnám kiemelni, máshol leginkább csak a létszámot növelte. Az a baj, hogy az F3-ban is ez a helyzet. Jó néhány ütközésbe belekeveredett, de ezeken kívül nem igen került a kamerák reflektorfényébe. Zandvoortban lehetett volna egy jó esélye, de nem állt meg a kötelező mérlegelésre, így hiába végzett viszonylag kedvező pozícióban az időmérőn, csak a boxutcából rajtolhatott.
Értékelésem: Nehéz pozitívnak maradni az értélkelésnél egy olyan versenyzőnél, akinek egy 13. hely a legjobbja, de az is olyan versenyen történt, ahol sokan kiestek előle. Sajnos ő még csak a lényegesen gyengébb szintet képviselő Euroformula Open-ben sem tudott maradandót alkotni, nem hinném, hogy bárki kapkodna utána. Aztán láttunk már meggyfán pókot (meg orangutánt… illetve Raghunathant és Deleddát is – és még csak messze sem kell mennünk csapat téren).
MP MOTORSPORT
A holland alakulat igazi Alpine utánpótlás csapattá változott 2021-re, ami egyben hozta is a fejlődést. Nagyot léptek előre, hiszen a konstruktőri tabella 4. helyén zártak, ami két kirobbanó újoncnak köszönhetően jött össze.
Victor Martins:
Nagyon ígéretes pedigrével érkezett a 20 éves francia. Eddig szinte bárhol versenyzett, mindenhol a legjobb háromban zárt, például 2020-ban a Formula Renault Európa bajnokságot nyerte meg, egészen fölényesen. Magasba szöktek tehát vele szemben az elvárások, de könnyedén sikerült is megugrania azokat. Talán Haugert követően a második legkonstansabb versenyző volt a mezőnyben, sorra hozta a pontszerzéseket és a dobogókat. Zandvoortban a győzelem is összejött, azonban a bajnoki küzdelembe nem tudott beleszólni, ugyanis akadt egy öt futamos lejtmenete a szezon közepén, amikor pontot sem szerzett. Ettől függetlenül az év felfedezettje és a legjobb újonc cím győztese lett.
Értékelésem: Nem kérdés, hogy hatalmas jövő áll a francia előtt, aki Pourchaire-hez hasonlóan berobbant az F3-ba. Látványos megmozdulások garmadája köthető a nevéhez és ha nincsen az a pech szériája év közben, jóval előrébb is végezhetett volna a tabellán. Jövőre minden bizonnyal marad a szériában és joggal nevezhetem az egyik legnagyobb esélyesnek.
Caio Collet:
Korábbi francia F4-es bajnok, tavaly második lett Martins mögött a Formula Renault Európa-bajnokságon. Nem kevésbé eredményes múlt áll mögötte, mint a francia csapattárs mögött. Collet rögtön az első F3-as versenyén dobogóra állhatott és Paul Ricardon ezt megismételte vasárnap az esőben. Az MP Motorsport a Hungaroringen nem találta el a beállításokat, ahogy Martins, úgy a brazil is a vert mezőnyben végzett. Utána viszont minden futamot pontszerző helyen fejezett be.
Értékelésem: Talán kicsit Martins árnyékában kellett teljesítse ezt az évet, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabbul teljesített volna a franciánál. Nagyon gyors és bevállalós versenyző, ahogy fentebb már említettem a Spában bemutatott őrült előzése a szezon egyik csúcspontját jelentette számomra. Előtte is nagy jövő áll és szerintem a következő brazil Forma-1-es versenyző lehet belőle néhány éven belül.
Tijmen van der Helm:
Csapattársaihoz hasonlóan ő is Forma Renault Európa-kupából érkezett, lényegesen gyengébb eredményekkel. Legjobb szezonját alsóbb kategóriában a spanyol F4-ben futotta, ahol 4. lett, de az nem éppen a legerősebb széria. A holland az F3-ban sem tudott nagyot alkotni, csúnyán elmaradt csapattársaitól és itt nem lehet az MP Motorsportra kenni a gyenge eredményeket.
Értékelésem: Holland csapathoz holland pilóta dukál, de hogy nem ő a következő Verstappen utód, az biztos. Pontot nem tudott szerezni, Rasmussenhez hasonlóan egy 13. hely a legjobbja. Nem hinném, hogy jövőre a mezőnyben fogjuk látni.
CAMPOS RACING
Sajnálatos hírrel kezdődött a spanyol csapat számára az év, hiszen a csapat alapítója/tulajdonosa, Adrian Campos januárban életét vesztette. Az istálló vezetését a fia vette át és mondhatni nem zártak sokkal rosszabb szezont, mint egy éve.
Tóth László:
Idén egy honfitársunknak is szurkolhattunk a mezőnyben. Laci korábban megjárta az olasz és a német F4-et és többekhez hasonlóan a Formula-Renault-ban is lehúzott egy teljes szezont, ahol 14 megszerzett ponttal a bajnokság 16. helyén zárt. Az F3-ba érkezése szinte a semmiből jött, nem is várhattuk tőle, hogy megváltja a világot. Képernyőre se nagyon került, legemlékezetesebb pillanat tőle, mikor hazai pályán Ido Cohen autóján landolt. Végül pontot nem tudott szerezni, legjobb eredménye egy 16. hely lett Zandvoortból.
Értékelésem: Az első év mindig nehéz, Laci számára is a tanulásról és az autó kiismeréséről szólt 2021. Azonban csak azért, mert magyar versenyző, még nem fogom teljesen megvédeni. Az idei eredményei nem azt mutatják, hogy ő lenne Magyarország következő formaautós tehetsége, főleg ha összehasonlítom annak idején Kiss Pál Tamás milye eredményeket ért el GP3-ban (a sorozat elődjében). Azt azonban el kell ismernem, tényleg látszott a javulás a szezon folyamán, csak ez még mindig kevés volt az üdvösséghez.
Lorenzo Colombo:
Az elmúlt három évben a Formula-Renault-ban versenyzett, ahol bár bajnoki címet nem szerzett, de rendre a mezőny elejében végzett. Az F3-ban kellett pár hétvége, mire felvette a ritmust, de aztán a Hungaroringen egy csodaszámba menő győzelemmel koronázta meg a fejlődését. Igaz, ezt utólag elvették tőle, de aztán Spában ellentmondást nem tűrően visszaszerezte az esős körülmények között.
Értékelésem: A kisebb csapatokban szereplő újoncok közül ő tűnt számomra a legmeggyőzőbbnek. Remélem, hogy jövőre kap ajánlatot egy jobb csapattól és esélye lesz még jobban megmutatnia a tehetségét.
Amaury Cordeel:
Karrierje csúcspontja a spanyol F4-ben szerzett bajnoki címe volt, ezután néhány semmitmondó év következett Formula-Renault-ban. Idén a Campos színeiben kapott lehetőséget a bemutatkozásra. A Red Bull Ringen közel került a pontszerzéshez, de végül be kellett érnie egy 11. hellyel. Legközelebb Zandvoortban szerezte meg a fordított rajtrácsos pole-t az első futamra, de már rögtön a rajt után kiforgatta Smolyar, így végül megint nem jött össze a pontszerzés.
Értékelésem: Nagyon semmilyen versenyző, korábban sem ért el nagy eredményeket. Bár Tóth Lacinál valamivel erősebben szerepelt, de jónéhány balesetbe is belekeveredett. Jó anyagi háttere mentheti meg a karrierjét.
CARLIN BUZZ RACING
Ezt sem gondoltam volna, de a Carlin a középmezőnyből a tabella legutolsó helyére esett vissza. Kettő középszerű és egy gyenge versenyzővel vágtak neki az évnek, de még a Magyar Nagydíjon beugró, korábbi futamgyőztes Jake Hughes sem tudott csodát varázsolni velük. Jövőre nagyon össze kell szedniük magukat, mert F2-höz képest ez rettenetesen gyenge teljesítmény.
Johnny Edgar:
Végigjárta az F4-es bajnokságokat, azok közül is a német szériában nagy nehezen kiharcolt bajnoki címe, ami kiemelkedő. Harmadik éve támogatja a Red Bull, akik a Carlinhoz fizették be. A brit nagyon erősen kezdte az évet, ötödik és hatodik helyével messze a legjobban szerepelt az energiaitalosok juniorjai közül. A francia hétvége nem sikerült jól számára, de a Red Bull Ringen ismét hozta a remek formáját, amit a Hungaroringre is áttudott menteni. Az első futamon vezette is a versenyt, de végül a váltó megadta a szolgálatot, ezzel pedig az egész hétvégéje mehetett a kukába. Innentől kezdve viszont drasztikus fordulat történt és Edgar nagyon visszaesett, többet már nem is láthattuk a pontszerző helyek közelében.
Értékelésem: Biztató kezdet után, komoly hanyatlásba csapott át az újonc szezonja. Elvileg a kocsi egyensúlyával küszködött, valamint sokszor túlkormányozottság nehezítette a dolgát. Crawfordot és Iwasát sokkal jobbnak tartom, nem gondolnám karrierje eddigi eredményei alapján, hogy rá kellene építenie a Red Bullnak.
Kaylen Frederick:
Évek óta a Carlin Racing színeiben versenyzett, így nem is lehetett kérdés az amerikai számára, hogy kiknél fog debütálni a világbajnokságon. Előző évben megnyerte a brit F3-as bajnokságot a csapattal, ami egészen jó ajánlólevélnek számított. Fredericket az a kettő pont emeli ki a sereghajtók közül, amit a Red Bull Ringen szerzett az első futamon (igaz pontszerzésében erősen közrejátszott, hogy számos versenyző időbüntetést kapott a futamot követően). A délutáni versenyt előkelő helyről kezdte meg, de aztán megkezdődött a borzasztó balszerencse sorozata: a futamon ütközött Correával, emiatt eltörte a csuklóját és az egyik ujját is. A sérülésből nem épült fel időben a Hungaroringre, így ki kellett hagynia a fordulót. A Belga Nagydíjra már felgyógyult, de ekkor meg pozitív Covid-tesztet produkált és ezért kellett visszalépnie a nagydíjtól. A hátralévő két fordulón már rajthoz állhatott, de pontot nem szerzett.
Értékelésem: Rettentően balszerencsés éven van túl az amerikai, akinek a teljesítményét elég nehéz megítélni. Hiába szerzett pontot, az sem kimondottan az ő érdeme és a sérülését is magának köszönheti, mert ő okozta a balesetet. Talán kap még esélyt jövőre, megnézném azért még egy szezonra, hátha másik istállónál jobban menne, de eddig nem túl biztató a helyzete.
Ido Cohen:
Sokféle szériát megjárt már korábban, de győzelmek sehol nem jutottak számára, Euroformula Open-ből van kettő dobogója tavalyról, de mint tudjuk, az nem éppen a legszínvonalasabb bajnokság. Eredményességről nála sem beszélhetünk, a Holland Nagydíj jelentette számára a csúcspontot. Az első futamon 12. lett, ezzel megszerezve délutánra a pole-t. Egy darabig ugyan tartotta magát az elejében, de aztán összeért az előtte autózóval és leszakadt az első szárnya. Pontot egész szezon alatt nem szerzett.
Értékelésem: Tökéletes megtestesítője a futottak még kategóriának. Fejlődést nem láthattunk tőle, ellenben jó néhány ütközésbe belekeveredett a nagy erőlködés közepette. Nem jósolok neki nagy jövőt ebben a szakágban.
JENZER MOTORSPORT
A svájci istálló hosszú-hosszú évek óta örökös tagja a mezőny hátsó részének. Ezúttal sem sikerült túlzottan előre lépniük, de legalább a Carlint legyőzték, amit leginkább egy év közben beugró brit fiatalembernek köszönhetnek.
Calan Williams:
Második teljes szezonját töltötte a bajnokságban, habár tavaly a mezőny legszürkébb személyeként írtam róla. Idénre azonban sikerült az előrelépés. Williams a Francia Nagydíjon szerepelt kimagaslóan jól, ami egy dobogós eredményt és egy 8. helyet takar. Ezen kívül még Spielbergben tudta magát beverekedni a legjobb tízbe.
Értékelésem: A látványosan lassan fejlődő versenyzők közé tartozik, de ha adunk neki kellő időt, akkor talán még egy középszerű pilótává avanzsálódhat.
Pierre-Louis Chovet:
Tavaly év közben, beugróként debütálhatott a Hitech-nél, ez a debütálás pedig kifejezetten szépre sikeredett, hiszen Monzában egy 6. helyet hozott össze. Idénre a Jenzernél kapott lehetőséget, de anyagi gondok miatt, mindössze az évadnyitó hétvégén tudott indulni a svájciakkal. Ezután a pozitív Covid-tesztes Tóth Lacit helyettesítette hazai pályán, de pontot nem sikerült szereznie ez idő alatt.
Értékelésem: Mintha kicsit alulértékelték volna a csapatok a tehetségéhez képest. Nem állítom, hogy a legjobb pilóta lenne a generációjában, de ha kapna egy jó autót, szerintem korrekt eredményekre lenne képes. Ezt a tavalyi beugrása és a téli F3-as Asia sorozatban nyújtott produkciója is alátámasztja, hiszen Chovet az F2-ben bajnokesélyes Guan-yu Zhouval harcolt az elsőségért. A francia nem rég egy interjúban elmondta, hogy több csapattal is tárgyal a jövő évi teljes szezonos visszatéréséről.
Johnathan Hoggard:
Nagy-Britannia utánpótlás bajnokságaiban egészen jól szerepelt, habár bajnoki címet sehol nem tudott szerezni. A Francia Nagydíjtól érkezett Chovet helyére és innentől fogva indult is a szezon hátralévő futamain. Gyorsan belerázódott a bajnokságba, amit mutat az is, hogy Spielbergben már pontot is tudott szerezni. Legkiemelkedőbb eredménye a Spában elért 6. helye, amit látványos versenyzéssel biztosított be az esőben. Nagyon jól szerepelt az Orosz Nagydíj időmérőjén, ahol a harmadik helyre kvalifikálta magát, megmutatva jó egykörös tempóját.
Értékelésem: Hoggard eleget tett az újonc versenyzők felé nyújtott elvárásoknak. Többször is pontot szerzett és több olyan pillanatot is feltudok tőle idézni, amikor meggyőzően szerepelt. Szerintem helye van a jövő évi rajtrácson, lehetőleg valami ütőképesebb csapattal a háta mögött.
Filip Ugran:
A román versenyző neve még az alsó kategóriák rendszeres követői számára is fejtörést okozhat. A Romániában élő Csaba kolléga sem hallott korábban a Jenzer versenyzőjéről, aki eredményekkel sem tudta megjegyeztetni a nevét a közönséggel. Leginkább Tóth Lacival küzdött az utolsó pozíciókért, Zandvoortban tudott egyedül a középmezőny elejébe kerülni, de pontot nem szerzett.
Értékelésem: Robert Vișoiu után üde színfolt volt számomra egy újabb román versenyzőt a mezőnyben köszönteni, de azon kívül, hogy növelte a nemzetiségek számát, mást nem tudott letenni az asztalra.
CHAROUZ RACING SYSTEM
Kész átjáróházzá alakult a cseh csapat erre az évre. Szám szerint hat versenyző fordult meg legalább egy forduló erejéig. Ennek ellenére kimondottan elől végeztek, hiszen a konstruktőri bajnokság 5. helyét szerezték meg, amit egy amerikai versenyző erőn felüli teljesítményének köszönhettek.
Logan Sargeant:
Tavaly a Premával majdnem bajnok lett, de a legjobb egykörös tempóval ő büszkélkedhetett. Célja az F2-be feljutás volt, csak sajnos elfogyott a szükséges anyagi háttér így sokáig úgy nézett ki, megszakad ígéretesnek tűnő karrierje. Aztán valahonnan sikerült összegyűjteni annyi pénzt, hogy legalább az F3-ban tudjon indulni. Sargeant a végtelenségig meghálálta a csapat belé vetett bizalmát, hiszen főleg az év közepétől fogva zsinórban hozta az erős pontszerzéseket, messze autója és csapattársai felett teljesített. Szocsiban egy győzelem is összejött, ezzel feltéve a pontot az i-re.
Értékelésem: Egy ideális világban már az F2-ben szerepelt volna valamelyik erős csapat volánja mögött. Ehelyett lehúzott egy harmadik évet is az F3-ban, ezzel pedig azon versenyzők egyike, akik az összes futamon részt vettek, mióta 2019-ben a bajnokság megalakult. Sargeant mostanra már nagyon tapasztalt versenyzővé edződött, így kérdés sem lehet, hogy megérdemel egy F2-es lehetőséget a jövő évben. Reméljük a sors kegyes lesz hozzá ezúttal.
Enzo Fittipaldi:
Kikerülve a Ferrari kötelékéből, a Charouz-nál talált idénre menedéket a brazil, aki mindenáron megakarta bizonyítani, hogy ki a mester a háznál. Barcelonában jól ment, de egy dobogót ütött el magától, mikor összement Schumacherrel. Spielbergben tudott néhány erős pontszerzést összehozni, majd a Hungaroringen az első dobogóját is begyűjtötte. Ezután fellépett az F2-be, a Charouz ottani alakulatához.
Értékelésem: Még mindig azt állítom, hogy elsősorban a neve és az anyagi háttere juttatta el oda, ahol most tart. Nem győzött meg a csonka F3-as szezonja: görcsösen vezetett, érződött, hogy felakarja magára hívni a figyelmet. Az F2-be felléptetése szerintem túlzottan korai lett, még bőven lett volna mit tanulnia lejjebb, de tudjuk: pénz beszél!
Hunter Yeany:
Tavaly megnyerte az amerikai F4-es bajnokságot, idén leginkább az Indy Pro 2000-ben versenyzett, lényegesen kevesebb sikerrel. Idén már belekóstolhatott a brit F3-ba, ahol nem is ment rosszul, rögtön dobogóra állva. A világbajnokságon Spaban mutatkozhatott be, előnyére vált, hogy előbbi sorozatból már ismerte a pályát. A nehéz körülmények ellenére úgy vélem nem vallott szégyent, habár egy balesetet is eredményezett. Zandvoortra is maradhatott a csapatnál, de itt már több galibát is okozott a mezőny végén. Szocsira már nem alkalmazta a csapat.
Értékelésem: Nem futott sok versenyt, de amit láthattunk tőle az tipikusan a kezdőkre jellemző nagyra vágyás. Nagyon fiatal még, így nem írnám le, kaphat még esélyt a jövőben, de még sokat kell tanulnia.
Ayrton Simmons:
A 20 éves, kettős állampolgárságú Simmons végigjárta Anglia összes junior formaautós bajnokságát 2018-ban ezüstérmes volt a brit F4-es bajnokságban. Már ebben az évben debütálhatott a BRDC brit F3-as szériában, ahol kicsit mintha megrekedt volna, hiszen mindmáig ott versenyzett. 2019-ben bronzérmesként zárt, idén pedig jelenleg a második az összetettben egy fordulóval a vége előtt. Szocsira ülhetett be Yeany megüresedő helyére. Messze nem lehetett könnyű dolga, hiszen új autót kellett vezetni egy számára ismeretlen helyszínen. Nagyjából hozta Chovanec tempóját, a második versenyen lefulladt a rajtnál, de a mezőny után eredve sikerült levadásznia több versenyzőt is.
Értékelésem: Talán róla tudok a legkevesebbet írni az értkelésbe, mert két versenyt futott, ami alapján lehetetlen értelmes véleményt megfogalmazni. Csak annyit mondok kapjon jövőre is egy teljes szezonos esélyt és lássuk mit tud.
Reshad de Gerus:
F4-es szinten egészen jól ment, hazája bajnokságában ezüst érmesként zárt, majd futott egy nagyon gyenge évet a Formula Renault-ban. A Charouznál a szezon felét teljesítette, de nagyon gyenge eredményekkel operált, feltehetőleg emiatt menesztették év közben.
Értékelésem: Nem váltotta meg a világot és akkor még finoman fogalmaztam.
Zdeněk Chovanec:
A Venezuelában született, portugál licensszel versenyző, de amúgy cseh családból származó versenyzővel kapcsolatban talán a nemzeti hovatartozás a legnagyobb érdekesség. Három fordulót vezethetett az év végén a csapatnál, különösebb eredmény nélkül.
Értékelésem: A mezőny egyetlen szemüveges versenyzőjét talán az Euroformula Open-ben nyújtott teljesítményé okán lehet a legjobban jellemezni. Chovanec a gyorsaságáról elismert, Keszthelyi Viviennel küzdött hatalmasat az utolsó pontszerző helyekért. Ez önmagában nem hangzik rosszul, csak kár, hogy ezek az utolsó pozíciók voltak egy gyenge bajnokságban.
2021 a tavalyi évben gyengélkedők felemelkedéséről szólt. A bajnoki küzdelem nem hozott olyan szenzációs finálét, mint 2020-ban, de úgy vélem, ettől függetlenül érdekes éven vagyunk túl. Számos jó versenyt láthattunk, számos új tehetség villantotta meg az oroszlánkörmeit és a szemünk előtt nőtt fel a feladatra egy norvég fiatalember, aki előtt most kinyílhatnak egy sikeres jövő kapui.
