Végre, végre és végre! Nagyjából ezzel az érzelmi lökettel vártam a hétvégét, hiszen három és fél hónapos szünetet követően folytatódott az egyik kedvenc sorozatom. Ennyi idő alatt máshol egész bajnokságok zajlanak le (pl. 2020-ban az egész F3-as szezon volt nagyjából ilyen hosszúságú). Nyilván senkinek nem volt ez így jó: a versenyzők kiestek a ritmusból, a nézők szinte már el is felejtették, hogy mi történt július közepén, a szervezőknek pedig meggyűlt a bajuk a további futamok lebonyolításával.
Bár négy hétvége soknak tűnhet ugyanazon a pályán, én már úgy álltam neki az egészhez, hogy szinte mindegy, csak autókat láthassunk a pályán. A széria vezetése természetesen megpróbálja minél inkább változatossá tenni ezt a négy fordulót, ez most hétvégén is megmutatkozott. Na de lássuk, hogy mik történtek a három futam során.
Első futam
Ha már a változatosságot ecseteltem egy bekezdéssel fentebb, akkor itt láthattuk, hogy mennyire készültek már az éjszakai futamra: tűzijáték, látványos fényshow és neonban öltöztetett belső terek fogadták a kíváncsi tekinteteket. És egy Anton De Pasquale a pole-ban, aki több, mint fél másodperccel verte el a mezőnyt, hatalmas kört rakott össze a DJR versenyzője, akitől istenigazából most láthattuk először ebben az évben, mire is képes. Ha egész évben így ment volna – de persze nyilván új csapat, új kihívás, még ha az utóbbi évek legsikeresebb alakulatáról is beszélünk. Szintén emeljük ki Will Brown nevét, akinek már akadtak szép megmozdulásai, de első rajtsort először szerzett. A rajtrácson dolgozó riporternek meg is jegyezte, furcsa érzés, hogy nincsen előtte senki, mellette viszont olyasvalaki foglal helyet, akit alsóbb kategóriákból jól ismer és izgalmas csatára számít.
Hát kettejük között a nagy csata itt még elmaradt, viszont Anton tökéletesen hajtotta végre a feladatát, esélyt sem adva a többieknek. A bajnoki éllovas Shane van Gisbergen üstökösként tört előre a sötét éjszakában, megkaparintva egy stabil dobogós helyet, ami számára tökéletesen megfelelt. Legnagyobb kihívója, Whincup ugyanis nem találta a ritmust.
Brownt lehetett sajnálni, akinek az Erebus elrontotta a boxkiállását, ezzel megfosztva a korábbi TCR Australia bajnokot az első pódiumától. De a csapat így is örülhetett, a szintén kiválóan teljesítő Brodie Kostecki Sandown után újra pezsgőzhetett, a trófeáját pedig nagyon szimpatikus módon átadta Willnek, aki szerinte megérdemelte volna. Jó látni, hogy ennyire jó a kapcsolat a két újonc között és ez igazán motiválhatja az egész csapatot.
Második futam
De Pasquale tempója vasárnapra sem hagyott alább, újabb elsőséget zsebelt be, ezúttal megkapva maga mellé a csapattársat, Will Davisont. Szükség is volt rá, ugyanis Anton elrontotta a startot, így Will maradt a DJR reménye. A listavezető van Gisbergen megint pusztító tempót diktált és próbált profitálni a riválisok hibájából. Davison autójának műszerfalának elektronikája ugyanis megkattant, így az ausztrál sem a fordulatszámot, sem a sebességét nem látta. Ez nyilván a boxutcába bejövetelnél jelentett gondot, Davisonnak érzésből kellett eltalálni a limitet. Ez használta ki rafináltan Gizzy, aki vele együtt jött kerékcserére és szinte már letolta maga elől a Mustangot (de még így sem ért hozzá, eszméletlen mennyire érzi ezt a centizgetést a kiwi szupersztár). Ennek és a Triple Eight szerelők jó munkájának köszönhetően Shane került az élre és be is húzta idei tizenkettedik győzelmét. Davison autója a kiállás után megjavult, a harmadiknak pedig Nick Percat jött fel, aki akárcsak tavaly, most is jól ment ezen a pályán.
Antont egyébként kizárták a futamot követően, nem megfelelő gumik használata miatt, így az ág is húzta az ausztrált. Brodie Kostecki újabb szép eredményt hozott, ezúttal egy 4. hely képében, de dicséret illeti Tim Slade-et is az 5. helyével.
Aki viszont nagyon elveszettnek és mellé frusztráltnak is tűnt, az Cameron Waters, aki a legjobb tízbe sem fért be, ezzel komoly pontokat veszítve a pontverseny harmadik helyéért folyó küzdelemben.
Harmadik futam
De Pasquale bosszút állt a délelőtti betlije után és félelmetes tempóval lépett meg a rajtot követően, nyomában Will Brown Holdenjével. Az első kör a középmezőnyben hozott parázs csatákat, mindenki ütött-vágott mindenkit, szenzációs tumultus jeleneteknek lehettünk szemtanúi. Ennek Todd Hazelwood örült a legkevésbé, akinek tönkre is vágták a kormányösszekötőjét, amin feltehetőleg a Tim Slade-féle ugratás sem segített. A BJR versenyzője később ugyan visszaállt a versenybe, de 3 kör hátrányban. A másik vesztese a lökdösődésnek Brodie Kostecki lett, aki látványosan esett vissza a mezőny végére.
Az Erebus azonban elégedett lehetett, hiszen a kiállást követően Brown sorra autózta a leggyorsabb köröket és ledolgozta a hátrányát a futamot vezető De Pasqualéval szemben. A szombati csatát most pótolták be, igaz komolyabb ütközetre most sem került sor, de Brown megizzasztotta a DJR versenyzőjét, aki megnyerte a futamot.
Ezúttal Whincup is dobogóra állhatott, sovány vigasz ez a hétszeres bajnok számára, de legalább látványosan körbeautózta a használt gumikon szenvedő SVG-t, pontokat viszont csak minimálisan hozott rajta.
Így tehát van Gisbergen továbbra is magabiztosan vezet, előnye 338 pont csapattársával szemben. A harmadik helyért folyó küzdelemben most Will Davison nyert sokat ezzel a fordulóval, Chaz Mostert csendben csipegette a pontokat, Cam Watersnek viszont össze kell kapnia magát jövő hétre.
Folytatás tehát ugyanitt, ugyanígy, remélhetőleg további izgalmas versenyekkel.
Címlapkép forrása: Supercars.com
