A 2. helyen fejezte be a bahreini 8 órás versenyt a 7-es Toyota legénysége, ennek köszönhetően pedig Mike Conway, Kamui Kobayashi és José-Maria López megszerezték a világbajnoki címet! A legnagyobb drámát mindazonáltal a GTE Pro kategória tartogatta.
Azok után, hogy a tegnapi időmérő edzésen megszerezte a pole-pozíciót, a 7-es Toyotának elég volt célba érnie a futamon, hogy a Hypercar kategória történetének első világbajnokává váljon. Ezt végül egy kényelmes 2. hellyel be is teljesítették! A rajtot követően rövid ideig az Alpine vezetett, Lapierre-t azonban tíz körön belül állvahagyta mindkét Toyota, majd a 25. körben, amikor hátránya már fél perc fölé rúgott, a francia autó váltóhiba miatt lelassult. A problémát a boxban el tudták hárítani, így Lapierre, Vaxiviére és Negrão a végére visszaküzdötték magukat a 3. helyre, hat kör hátránnyal, a két Toyota viszont egyedül maradt az élen. Egy ideig Conway vezetett, a britet viszont később arra utasították, hogy engedje el a gyorsabb Buemit, amit meg is tett. A két Toyota ezt követően nem szállt harcba egymás ellen, a győzelem kérdése tehát nagyon hamar eldőlt, a célvonalon hét másodperc választotta el a két autót.
LMP2-ben a WRT nem sok kérdést hagyott. A menetrend nagyon hasonló volt, mint múlt héten: gyenge időmérő, extrém erős első etapok, majd megérdemelt győzelem. A kezdeti feladatokat Ferdinand Habsburg vállalta magára, majd amikor a harmadik órában Robin Frijns átvette a vezetést Frits van Eerdtől, többé nem volt kérdés. A 2-3. helyen a két JOTA Oreca végzett, akik között tíz perccel a vége előtt dőlt el a sorrend, köszönhetően Antonio Félix da Costa bátor előzésének Tom Blomqvist ellen. A bajnoki cím kérdését ez a manőver már nem befolyásolta, hiszen a 28-as JOTA-nak mindenképpen a WRT előtt kellett volna célba érnie a vb-címhez. A Pro-Am kategória bajnoki címét a fentebb már említett van Eerd szerezte meg.
A végére maradt a dráma az LMGTE Pro kategóriában. Michael Christensen vezetett a 92-es Porsche volánja mögött, ezzel jó úton haladt affelé, hogy kikaparja a világbajnoki címet váltótársainak, Neel Janinak és Kévin Estre-nek, vészesen közeledett azonban mögötte az 51-es AF Corse Ferrari, Alessandro Pier Guidivel a volán mögött. 12 perccel a vége előtt az olasz a célegyenesre vezető kanyarban túl későn fékezett, kiforgatta a Porschét és az élre állt. A versenyigazgató nem sokáig gondolkodott és utasította Pier Guidit, hogy adja vissza a pozíciót Christensennek. A dán azonban a következő kör végén a boxba hajtott tankolni, majd egy kör múlva a Ferrari is, és maradt is az élen a tűzpiros versenyautó. Pier Guidi ezt követően már nem állt félre és a pályán megnyerte a futamot, ezzel megszerezve a világbajnoki címet is magának és váltótársának, James Caladónak. A 3. helyen Daniel Serra és Miguel Molina végeztek a másik Ferrarival.
A leghamarabb az LMGTE Am kategória világbajnoki címe dőlt el, Alessio Rovera, Nicklas Nielsen és François Perrodo már akkor győztesnek érezhette magát, amikor egyetlen ellenfelük, a 33-as TF Sport Aston Martin az ötödik órában kiesett. Már a futam rajtja sem alakult zökkenőmentesen számukra, ugyanis már a nyitókörben defektet kaptak egy ütközés következtében, majd később felzárkózás közben még az 54-es Ferrarival is összeakadtak, az eltörő kormányrúd pedig a bajnoki címről szőtt álmok végét jelentette. Perrodóék egyébként simán nyerték a futamot a 77-es Dempsey-Proton Porsche előtt, 3. lett az 56-os Team Project 1 Porsche.
