Az egyéni bajnoki cím már az előző futamon Quartararohoz került, szóval ezen a viszonylag tét nélküli futamon a konstruktőri verseny volt még éles. Bagnaia nem akart izgalmas futamot, gyakorlatilag rajt-cél győzelmet aratott, és ugyanilyen simán Mir is lekövette őt. Így sajnos a mezőny elején nem volt izgalmas… Hátrébb Aleix Espargaro bukása borzolta a kedélyeket.
Quartararo nem rajtolt jól, és a felzárkózás sem sikerült úgy, mint általában idén, végül egy bukás vetett véget a futamának. Ez volt a francia első idei nullázása akkor, amikor már nincs jelentősége. A dobogó harmadik fokára maradt így Miller, és az idei legjobb formájában motorozó Alex Marquez. Egy ideig úgy tűnt, Marquez személyében meglehet a 16. dobogós versenyző is, végül be kellett érnie a 4. hellyel.
Ígéretesen kezdte a futamot KTM-től távozó Lecuona, azonban végül inkább a hibáira figyeltünk fel. Egy elrontott előzés, pár körrel később meg egy nagy kisodródás az első kanyarban… Végül Oliveira előzése közben hibázott, és mindketten a sóderágyban fejezték be a futamot. Ebben a pillanatban mindkét korábbi portimaoi győztes nem volt versenyben. Lecuona manővere messze nem volt olyan őrült, mint a Moto3-ban látott Darryn Binder, de mivel a motorok és a versenyzők a pálya szélén maradtak, így jött a piros zászló. Szerencsére senkinek nem esett baja, de mivel a verseny 75%-át már teljesítették, így nem volt kérdés, hogy végeredményt hirdetnek. Semleges nézőként csak annyit sajnálhatunk ebből, hogy elmaradt egy Miller-Alex Marquez csata a dobogóért, bár néhány körrel előtte már megvívtak.
Az összetettben immár tudjuk az egyéni bajnokot, a konstruktőri győztest, és eldőlt a további érmek sorsa is. Bagnaia összetett második, Mir pedig harmadikként zárja ezt az évet a valenciai eredményektől függetlenül. Így aztán 1 nyitott kérdés maradt, az pedig a csapatok bajnoksága. A Ducati gyári csapata és a Yamaha gyári csapata között dől el, hogy a 3 bajnoki trófeából melyikük viheti el a másodikat.
