Bár már nyakunkon a sorozatban negyedik forduló, megcsúszva ugyan, de mindenképp érdemes megemlékeznünk az elmúlt héten történtekről, hiszen sok érdekes esemény zajlott le: Red Bull belharc, célfotó és egy parádés újoncgyőzelem.
Ezúton is elnézést kérek minden olvasómtól, hogy sikerült így megcsúsznom ezzel a beszámolóval, de sajnos nekem is csak 24 órából áll egy nap. Kicsit besűrűsödtek körülöttem a héten az események, így csak most jutottam el odáig, hogy bepótoljam a múlt heti három versenyt. Ebből fakadóan ez most nem is lesz olyan hosszú, mint a múltkori, a legfontosabb történéseké a főszerep.
Belharc a Triple Eight csapatnál
A bajnoki cím sorsa ugyan matematikailag még nyitott, de gyakorlatilag szinte már eldőlt és mint legutóbb is fejtegettem, Shane van Gisbergen ezt innen már csak elbukni tudja. Legnagyobb “ellenfele” pont a csapattársa, a szezon végén visszavonuló Jamie Whincup, aki a 3. futamon hangot is adott ennek, méghozzá a pályán mutatott agresszív megmozdulásával.
Akár kettős győzelmet is szerezhetett volna a Red Bull-os istálló, ha Whincup nem blokkolja le van Gisbergen előrehaladását. Az ausztrál azonban nem engedte el az új-zélandit, sőt mi több, egy már-már a sportszerűség határát túllépő manőverrel a pályáról is letessékelte a listavezetőt.
Whincup azzal védekezett a futamot követően, hogy ezen kívül már csak négy versenye lesz a bajnokságban, ezeket még kiakarja élvezni és semmi pénzért nem fogja feladni az adott pozíciót, legyen az akárhol a mezőnyben. Mark Dutton csapatfőnök azonban verseny közben rászólt a versenyzőire, hogy ne egymással viaskodjanak, mert ezzel elveszítik az esélyüket, hogy az élen autózó Will Brownt elcsíphessék. Persze maga a helyzet itt is érdekes, hiszen Jamie jövőre már Dutton felettese lesz, tehát lényegében a leendő főnökét kellett leállítania.
Nem hinném, hogy Whincup azért nem engedte volna el Gizzy-t, mert még meccsben vannak a bajnoki címért, az új-zélandinak amúgy is mindegy, hiszen a hétvége eredményei alapján, megint az a kép rajzolódott ki, mint az előző kettő hétvégén: hol az egyikük, hol a másikuk ért előrébb célba, de tetemesebb pontkülönbség nem alakult ki közöttük
Will, a hős
Már az eddigi itt rendezett két fordulón is látszott, hogy ez a Brown gyerek nagyon ügyes és ráérzett erre az aszfaltcsíkra. Azonban kétszer is a boxban történt hibák vettek el tőle jó eredményeket, ami rendkívül bosszantó lehetett, még a pártatlan szurkolók számára is. A sors azonban vissza adott valamit, hiszen már a szombati versenyen dobogóra állhatott, vasárnap délután pedig remekül autózott az első etapon és a kiállások után az élen találta magát.
Persze kellett az is, hogy a fentebb említett Red Bull csörte kialakuljon, de aztán a végére beérték az Erebus versenyzőjét. Ez a győzelem pedig azért is különleges eredmény, mert a széria jelenlegi mezőnyének talán két legerősebb alakját maga mögött tartva született és két nagy bajnokkal az oldalán pezsgőzhetett, immáron a dobogó legfelső fokán. Mind mellé olyan burnout-ot lenyomott, amit még Gizzy is megirigyelhetett (imádtam a belső kamerás felvételt, amin a hüvelykujját felfelé mutatva jelzi az új győztes felé, hogy jó amit csinálsz :D)
Nagy kérdés, mekkora löketet ad majd ez Brown számára, főleg annak tükrében, hogy még egy forduló hátra van Eastern Creekben. Ami viszont biztos, hogy a munka morál és a hangulat talán a legjobb az Erebus csapatnál, mióta a mezőny tagjai.
Dupla DJR és egy célfotós befutó
Nem mehetünk el amellett, hogy Anton De Pasquale ismét behúzott két győzelmet, így év végére nagyon elkapta a fonalat és ha nem jön közbe valami technikai hiba, mindenképp számolnunk kell vele. Ez lehet a legnagyobb baja Will Davisonnak, aki egyre inkább a másodhegedűs szerepkörébe kényszerül, most még a dobogó is nehezen jött össze a számára.
Összejött viszont van Gisbergen számára, aki a frissebb gumikon érkezett a 2. futam végén és próbálta levadászni az ellenfeleket az utolsó két körben. Davisont még a kör elején fogta meg és már úgy tűnt, hogy Chaz Mostert megnyugodhat, végre szerez egy dobogót, erre jött az új-zélandi, aki legyorsulta a célegyenesben a WAU versenyzőjét. Parádés befutó és egy újabb jele annak, mekkora formában van a bajnokesélyes.
Jöjjön a negyedik nekifutás Sydney-ben!
Az elején még úgy álltunk neki október utolsó hétvégéjén, hogy csak végre versenyt láthassunk, de azért valljuk be, ott volt bennünk a félsz, hogy azért négy hétvégén keresztül, ráadásul egymás után, ez már lehet, hogy kicsit unalmas lesz. De nem lett az! És bár nagyjából ugyanazok a versenyzők szerepeltek a legjobban, bőven volt annyi változatosság, érdekesség, ami fenntartotta az emberek érdeklődését.
Most hétvégén csak kettő futamot fogunk látni, de ezek már nem sprint versenyek lesznek, ergo nagyobb hangsúlyt kap majd a taktika szerepe. Ráadásul mindkét futamot a bevált villanyfényes körülmények között rendezik meg.
Shane van Gisbergent akár bajnokká is avathatjuk a hétvégén. Jelenleg 337 pontos előnyel rendelkezik csapattársával szemben. Ha ezt a pontkülönbséget vasárnap 300 pont felett tudja tartani a hétszeres bajnokhoz képest, akkor gyakorlatilag behozhatatlan pontkülönbségre tenne szert és még a dupla pontos Bathurst 1000-es győzelemmel sem lehetne utolérni.
David Reynolds is visszatér a mezőnybe, miután megkapta a további oltásokat is, ezzel pedig megfelel Új-Dél Wales állam szabályainak.
