Ismét jelentkezik szerkesztőségünk személyes sorozata, amelyben ereklyéket, az autósporthoz kapcsolódó fontos tárgyainkat mutatjuk be. Csaba erősen bekezdett még a múlt hónapban és bemutatta a makettgyűjtés minden szépségét. Ezúttal Ádám engedd betekintést gyűjteményeibe és megmutatja, egy F1-es rajongót mennyi minden köt a Száguldó Cirkuszhoz.
Alapvetően mindig is egy gyűjtögető típusnak tartottam magamat, már kisiskolás koromban is minden “szirsz*rt” tárolgattam, amúgy is nehezen válok meg a személyes tárgyaimtól (fhú, az a gyerekkori matchbox gyűjtemény, vagy éppen a játék dínós kosaram, hol van az már 🤣).
Sosem szerettem, ha valaki felületesen kedvel valamit. Én még úgy álltam ehhez, hogy vonz az adott téma, akkor mindent (IS) megakarok róla tudni, ehhez pedig nem akadályozott meg, hogy a létező összes rendelkezésemre álló forrást felkeressem. Mivel már egészen kiskoromban megfertőzött az autósport iránti rajongásom (erről bőven beszélek ebben a podcast adásban), így különösen a Forma-1-gyel kapcsolatban megpróbáltam mindent beszerezni. Nyilván erről szüleim is tudtak, így ők is igyekeztek segíteni ebben a tevékenységemben.
Könyvek:
Azon kívül, hogy természetesen minden alkalommal néztem a tévében a versenyeket, imádtam olvasni is róla (nem mintha ez változott volna azóta). Nem nevezném magam hatalmas könyvmolynak, de évente azért elég sok könyv megfordul a kezeim között, az autósporttal foglalkozó gyűjteményem is egészen bőséges (és biztosan fog még bővülni – rád tekintek Wéber Gábor új könyve 😀)
Ha már Wéber könyvét említem, kezdjük is az előző részével, ami egy gyönyörű, átfogó képet nyújt minden Forma-1 iránt érdeklődőnek, mind a versenyzőkről, mind a technikai és gazdasági oldalról, emellett pedig számos exkluzív interjút is olvashatunk benne a száguldó cirkusz világában élő magyarokról.
Nagyon szeretem Dávid Sándor Forma-1 Sztorik sorozatát, amely olvasmányosan és élményszerűen mutatja be az aktuális idényt, a szerző különleges szemlélet módja és rengeteg személyes élménye pedig csak még inkább ráteszi a habot a tortára.
Személyes kedvencem a Forma-1 krónikája nagykönyv, amelyet 8 éves koromban kaptam és gyakorlatilag a Forma-1-es tudásom java részét onnan szívtam magamba. Az 1950-es szezontól egészen 2008-ig minden szezont részletekbe menően, rengeteg képpel illusztrálva mutat be, az olvasó tényleg minden fontos információt megtudhat ezekről az évekről.
A korábban Száguldó cirkusz, majd immáron 2013 óta az Autósport és Formula magazin jóvoltából kiadott F1-es évkönyv szintén ízléses, korrekt képet fest az adott évekről, számtalan interjúval és háttérinformációval megspékelve.
Megbújik itt egy a WTCC-ről készült kiskönyv is, amely a korábbi Túraautó-világbajnokságot hivatott bemutatni. A kötet bolti forgalomba nem került, mindösszesen 50 darab készült belőle, amelyből egy az én gyűjteményemet erősíti.
A fenti képen balra lent látható egy eseményfüzet, amely az F1 ezredik nagydíjáról, Shanghai-ból van. Média tanulmányaim során szerencsém volt részt venni az M4 Sport riportere, Szeleczky Ádám egyik előadásán, rajta keresztül jutottam hozzá ehhez a pályáról hozott ritkasághoz.
Magazinok:
A mai digitális világban, főleg fiatalabb olvasóink számára szinte elképzelhetetlen, hogy egykoron előfordult, hogy egyes versenyek eredményeit csak az autósportokkal foglalkozó újságok hasábjairól tudhattuk meg. Pedig nem is volt olyan régen az a világ, mikor még bőven lehetett válogatni a különböző Forma-1-gyel foglalkozó újságokból/magazinokból a trafikosok polcain. Én még ebben nőttem fel, édesapám is gyűjtötte őket, én pedig átvettem tőle ezt a szokást.
De hát miről is beszélek, manapság már az internet korában, mikor bármilyen hírt elolvashatsz két kattintással, ugyan ki vesz még újságot? Nem állítom, hogy még mindig gyűjtöm őket, de hébe-hóba előfordul, hogy az adott magazin, adott havi számát meglátom a boltban és nincsen szívem otthagyni, még ha a benne lévő információk nagy részével biztosan találkoztam már online vagy éppen írtam is róluk.
Mégis az internetes oldalak (és ugyanezt gondolom az e-book-ról is) nem tudjak számomra ugyanazt az élményt nyújtani, mint a fizikális kézbe vett papírlapok. Gondoljunk csak egy új újság vagy könyv illatára, utánozhatatlan, páratlan érzés, amit már egyre kevesebben tapasztalnak meg. De amúgy is jó érzés lapozni, elkalandozni a sok színes lap között.
Amúgy most így ezeket a sorokat gépelve elgondolkoztam, hogy ha nem tartana itt a technika, lehet ezt a cikket is éppen egy újságból olvasnátok. Meglehet, kicsit régimódi vagyok ilyen szempontból, de vannak olyan szériák, amikre a mai napig vadászom.
Egyik ilyen a Nemzeti Sport év eleji F1-es különkiadása, amely nevéhez illően bemutatja az aktuális szezon csapatait, versenyzőit, szabályait és megpróbálja latolgatni az esélyeket az adott évre. Ezt a kiadást azért szeretem, mert szerintem messze a legszebben megszerkesztett, leglátványosabb grafikákkal vezeti rá az olvasót a lényegre és még mostani fejjel is szoktam belőle ujjat megtudni.
Régebbi olvasóink talán emlékeznek még a szép emlékű F1 Racingre, amely a kétezres években Magyarországon is megjelent. Sajnos ebből a szériából csupán néhány példány színesíti a gyűjteményem, de annál nagyobb értékkel bírnak. Egy kis külön történet hozzá: emlékszem, hogy általános iskolás koromban egy papírgyűjtés alkalmával pakoltuk az összekötegelt papírokat a konténerbe és a szemem egyszer csak megakadt az egyik kupacon, egy talán 2006-os évi F1 Racing szám bújt meg benne. Azért az úgy szíven ütött, hogy egy főleg mai szemmel egy F1-es rajongónak különleges értékű magazint valaki csak így kidobott, mintha csak egy elhasznált papírdarab lett volna. Hát igen, mások a prioritások és az értékek.
Egyébként később az Autósport és Formula magazin kollaborált az F1 Racinggel és néhány évig a számaikban lehetett olvasni a külföldi lapból átvett exkluzív cikkeket. Általuk egyébként hozzájutottam egy nagyon pofás, a korábbi összes világbajnoki autót felsorakoztató poszterhez, valamint Dietrich Mateschitz magazinjából egy magyarra lefordított Red Buletin kötethez.
Meg kell még említenem a jó öreg Autó Motor magazint is, amely aztán tényleg minden autó kedvelő számára ismerősen csenghet és amelyben gyerekkoromban mindig kerestem az autósportos tartalmakat.
Ha pedig létezik olyan kihívás, hogy rakd tele az ágyat F1-es magazinokkal, akkor jelentem, teljesítve! 😀
Autogramok:
Nem lehet igazi rajongónak nevezni azt, akinek nincsen legalább egy aláírása valamelyik híres versenyzőtől. Bár igaz, nagy hiányosságom, élőben F1-es futamon még nem volt szerencsém járni, de ettől függetlenül a Hungaroringre többször kijutottam, mint ahányszor a két kezemen meg bírnám számolni.
A jelenlegi F1-es mezőnyből két versenyzővel, név szerint Carlos Sainzcal (és az édesapjával) és Pierre Gasly-val volt szerencsém találkozni. Magukat a képeket itt nem szeretném prezentálni, viszont az aláírásokból tudok mutatni. Több származik még ADAC hétvégéről (főleg a nagy poszter, amit az összes 2017-es német F4-es versenyzővel aláírattam), illetve a World Series by Renault szériákból. De említhetnék még egy személyre szóló posztert Michelisz Norbitól.
Biztos vagyok benne, hogy léteznek nálam nagyobb gyűjteménnyel rendelkező szurkolók a világban, de még bőven lesz lehetőségem nekem is bővíteni a jelenlegi állományt.
