Az utóbbi egy-másfél hónapban nem hemzsegtek az IndyCar uborkaszezon sorozatom új részei. Ennek több oka is volt. Azt sejtettük, hogy a mindenki IS az IndyCarba igazol hírek pont olyan szolid alapokon állnak, mint a mindenki Kispestre tart mémek… Gyakran a hagyjuk kategória. Másrészt hihető pletykákból sem volt túl sok, hiszen lassacskán a fontosabb ülések mind elkeltek, szóval bejelentésekről írtam nektek. Mindezek miatt Marshall Pruett írásai is eléggé szűkösek és rövidek voltak a témában, szóval inspirálódni sem maradt hihető forrás. Karácsonykor aztán a “Mester” is lezárta a témát. És ugyan még maradt egy kiadó, rész szezonos ülés az ECR-nél, itt az ideje, hogy kicsit áttekintsük a 2021-22-es uborkaszezont, és mérlegeljük a történteket!
Félreértés ne essen, egyáltalán nem savanyúságot kell kivenni a gondolataimból. Csupán egy realistább megközelítést. Szeptemberben, a Long Beach-i szezonzárót követően még bőven reálisnak tűnt, hogy egy 27-28 fős, teljes szezont futó mezőnyünk lesz, ami számos pályán és pitben logisztikai gondokat okozott volna. Aztán ahogy teltek, múltak a hetek-hónapok, csökkent az a bizonyos szám, főként a Carlin anyagi gondjai miatt. Panaszunk viszont így sem lehet, hiszen 25 teljes szezonos induló nevezett (és lesz egy pár futam, ahol láthatunk majd minimum 27 autót a pályán). Gyakran pedig a kevesebb több, pláne ha abba gondolunk bele, hogy a lehetséges harmadik Coyne Chevyre Tatiana Calderón tűnt fő esélyesnek, és a közös Juncos-Carlin autót is egy “pénzeszsák” kapta volna, akkor bőven elég nekünk egy Dalton Kellett a mezőnybe, hadd ne klónozzuk őt! 😄
Igen, tudom, hogy a végül Formula E-ben kikötő Ticktum neve is felmerült a Carlin ülés kapcsán, de Chiltonék anyagi támogatása nélkül nem volt erre valami sok esély.
Egyáltalán ha már arról beszélünk, hogy a hová tűnt Damon Hi… a Carlin, mi történt Max Chiltonnal???
Tom öccséről ugyanis nem igazán lehetett semmit sem hallani a szezonzáró óta. A család anyagi helyzetét ismerve, bőven lett volna amiből egy jobb autóba ültessék Maxot. Mégis négy szezont lehúzott a küszködő csapatnál, ahol ugyan ő sem volt a helyzet magaslatán (amit főleg Conor Daly oválos beugrásai mutattak meg) de a csapat maga is szenvedett a beállításokkal a versenyeken, miközben az időmérőkön néha el-elkapták a fonalat. Augusztusban Trevor Carlin még arról beszélt, hogy két autóval vágnának neki az idei szezonnak. őszre viszont már arról szóltak a hírek, hogy Chiltonék támogatása nélkül örülnek, ha a mezőnyben tudnak maradni. Ekkoriban felmerült egy esetleges egyesülés lehetősége Juncosékkal vagy a DCR-nél hoppon maradó Vasser-Sullivan Racinggel, de Pruett szerint erre nem sok esély maradt. A szakíró úgy fogalmazott, hogy a Ricardo Juncossal folytatott beszélgetései alapján a Juncos-Hollinger Racing maximum az Indy 500-on indít egy második autót, Vasseréknek pedig alapból egy erősebb gárda kellene, mint a Carlin– ezt már Csaba teszi hozzá.
Az alapvetően érdekes, hogy Max Chilton 2016 óta csak IndyCar futamokon állt rajthoz, szóval egy kategória váltást kevesen nézünk ki belőle, mivel pedig még csak 30 éves, nem hinném, hogy hirtelen visszavonulna. Természetesen még csak január eleje van, szóval nem zárható ki, hogy egy kisebb csoda folytán, bárkivel együttműködve indítanak legalább egy autót Carlinék, de az IndyCar-szentírás digitális kőtábláit jegyző Pruett szerint erre egyre kevesebb az esély.
Ki fogja a 20-as Carpenter autót vezetni idén???
Az uborkaszezon egyetlen nyílt kérdése tehát Ed Carpenter váltótársa maradt az utcai és épített pályás futamokra. Az okosok szerint, ha Ryan-Hunter Reay rendelkezne az ehhez szükséges büdzsével (állítólag 2.5-3 millió dollárról van szó), akkor már rég bejelentették volna, hiszen még októberben tesztelt a csapattal. Pruett szerint jelenleg nagyobb rá az esély, hogy – ugyan az Amerikai Légierő kiszállt mögüle – Conor Daly mégis összeszedje a szükséges zöldhasúakat, más név pedig nem is igazán van a kalapban. Vagy a csapat jól titkolta eddig…
Mennyire vagyunk elégedettek Vincent?
És akkor elérkeztünk a cikk legszubjektívebb részéhez. Sok szempontból ki lehetne vesézni, hogy milyen mértékben előrelépés (vagy visszaesés) az idei rajtrács a tavalyihoz képest. Én alapvetően két irányból akarom megközelíteni a problémát. 1. Mennyire jók az érkező fiatalok/újoncok? 2. Erősebb lett-e összességében a mezőny, és pláne az élmezőny???
Az első kérdésre nagyjából pozitív a válasz, hiszen a tavalyi Indy Lights szezon mindkét bajnokesélyese (Kyle Kirkwood-David Malukas) teljes éves ülést kapott 2022-re. Más nézőpontból viszont az őstehetség Kirkwood, egy bő hónapnyi átigazolási mizéria után lett, rajta kívül álló okok miatt A J Foyt versenyzője. Bármennyire is ügyes a srác, egy Dalton Kellett oldalán, annál a csapatnál, ahol Bourdais sem tudta elhozni az áttörést, nagy csodákra nem számíthat. És ha már itt tartunk, Hinch mellett a négyszeres Champ Car bajnok lesz a másik nagy hiányzó 2022-ben (feltéve, hogy RHR kapja meg a Carpenter második autóját, mert hanem őt is a listára kell írnunk). Kirkwood drámája – plusz a mögötte álló hatalmas büdzsé, és nem mellékesen kanadai szponzorai – lehetővé tették Devlin DeFrancesco számára. hogy Andrettiéknél debütálhasson az IndyCar-ban. Annélkül, hogy bármilyen bajom lenne az olasz származású kanadaival, ki kell jelenteni, hogy minimum akkora pazarlás alatta a top autó, mint Chilton alatt volt a Ganassi technika pár évvel ezelőtt. Egyben pont Chilton 2017-es szezonja a jó példa rá, hogy egy közepes versenyző is komoly eredményeket érhet el egy erős csapattal, szóval DeFrancesco idei éve nem biztos, hogy a valós tehetségét fogja tükrözni. Plusz azt se felejtsük el, hogy Hinch végigszenvedte az évet az autóban, szóval azonnal ne temessük Devlint, de abban mindenki egyet ért, hogy Kirkwood érdemelte volna meg az ülést.
Callum Ilott tavaly év végén már belekóstolhatott az IndyCarba – és csodákat tőle sem várhatunk a Juncos autóban – a 2021-ben az IMS-en debütáló Lundgaard viszont egyelőre sötét lónak számít. A képletbe bele kell azt kalkulálnunk, hogy a frissen összerakott, harmadik számú mérnöki gárdát kapja az RLL-nél, tehát a tapasztalatlansága mellett további hátránya is lesz Rahalhoz meg Harvey-hez képest, de a tehetség és technika átlagát összevetve szerintem neki lesznek a legjobb eredményei az újoncok közül. Feltéve persze, ha Malukasnak nem lesznek Grosjean szintű tündöklései a Coyne autóban, de erre elég kicsi az esély.
Visszatérve egy korábbi gondolathoz, a veterán (de gyakran még villantó) Bourdais és a mókamester Hinch biztosan hiányozni fognak a jövő évi mezőnyből, és így lesz ez a Ryan-Hunter Reay-Conor Daly kettős valamelyikével is. Tehát nagy nevek távoznak, viszont olyan versenyzők, akiket az utóbbi 2-3 szezonban inkább a mezőny hátsó felében kellett keresni, úgy, hogy az andrettisek alatt nem is volt rossz technika. Persze azt hangsúlyozni kell, hogy RHR egy két lábon járó (vagy négy keréken versenyző) PechMan volt 2019 óta, és gyakran nem a sebessége hiányzott.
Cserébe tapasztalt, nagyobb nevet nem kapunk idénre Európából, kivéve, ha a Formula E szezon nyári lezárását követően Stoffel Vandoorne be nem ugrik néhány futamra az AMSP-nél. A mindenki IS az IndyCarba igazol sajtókampányból tehát ismét nem lett semmi, bár ezúttal legalább reális esély mutatkozott arra, hogy Hülkenberg átigazoljon a Tengeren Túlra. Közben teljes szezonra visszatér a Pókember – ami öröm és bódottág lelkemnek – reméljük, hogy nem egy bukta lesz Meyer Shankék matuzsálem felállása.
Ugyancsak teljes évre készül a szériában Jimmie Johnson, aminek még nem tudom, hogy örülni fogunk-e vagy sem, ezzel pedig Tony Kanaan is több futamot kap az ötödik Ganassi autóban. Amilyen erős volt tavaly Chip gárdája, oválonként 5 Ganassi Honda ijesztően hangozhat a riválisoknak, pláne annak tükrében, hogy a Penske három autósra csökkenti programját és Andrettiéknél a negyedik pilóta kilétét ismerve, szintén három autóval számolhatunk. 😅😛 Bocsi Devlin, semmi személyes. Bár abba belegondolva, hogy idén is hol Pagenaud, hol Power, hol a még tapasztalatlan McLaughlin gurult a szop*rolleren egy-egy adott versenyhétvégén, megkockáztatom, hogy annyira nem fog feltűnni a -1 Penske autó az átlagnézőnek. Cserében az már látványos lesz, hogy ha bejön Rahalék számítása, és Harvey meg Lundgaard csatlakozásával tényleg felveszik a megfelelő időmérős tempót, és folyamatosan dobogókért harcolnak legalább 2 autóval. Erre pedig meg is van minden lehetőség, hiszen a versenytempóval eddig sem volt gondjuk. A csapattól távozó, idén már 45. évét töltő Sato számára egy utolsó utáni fellángolás lehetőségét rejti a Coyne szerződés. Ehhez viszont a maximumra van szükség (és nem kamikaze manőverekben mérve) a veterán japántól, mert hanem nagyon levezetés íze lehet majd a “Coyne házasságnak.”
Nem szeretem az egy mondatos konklúziókat. Viszont ha muszáj lenne egy átlag jeggyel értékelnem (amúgy is tanár vagyok) az IndyCar 2021-22-es uborkaszezonját, egy erős nyolcast mindenképpen adnék rá!
Ui: részletesebb tippeket majd kaptok a szezon beharangozóban, valamikor tavasszal.
