Kicsit talán megcsúsztam a már-már szokásos év végi visszatekintő sorozatommal, de talán nem annyira, hogy még nem lehessen kicsit visszaemlékezni a 2021-es történésekre. Tavalyhoz képest idén jóval nehezebben alakult ki ez a lista a fejemben. Akadt néhány nagyon emlékezetes verseny, de ezeken kívül rendesen vissza kellett néznem futamokat ahhoz, hogy végül a legjobb tíz sorrendje megszülethessen. Ez persze nem jelenti, hogy 2021-ben ne láthattunk volna jó versenyeket, csupán engem ragadt meg lényegesen kevesebb, vagy éppen folytak össze a versenyek történései a fejemben. Emellett igyekeztem a változatosságra törekedni,így egy bajnokság sem fog ismétlődni. Most pedig következzen az év legjobb versenyei lista, természetesen egyéni, szubjektív vélemény alapján.
10. WTCR – Szocsi, második futam 🇷🇺
Nem mondhatjuk a Túraautó Világkupa legjobb szezonján lennénk túl. Sajnos a súlykompenzációs rendszer optimalizálatlansága és a sokszor érthetetlen bírói döntések nem egyszer keltettek felháborodást, ahogy a Lynk & Co fölénye is elég elkeserítőnek tűnt. Azonban a szezonzáróra megérkező esőzésnek hála, egy igencsak pozitív szájízzel zárhattuk az évet. A nagy csúszkálások rengeteg test-test elleni küzdelmet hoztak, valamint hibákat is, amik közül egyértelműen az Yvan Muller féle újraindítás benézését nevezhetjük a legdurvábbnak. Szegény Azconát csúnyán felöklelte a négyszeres világbajnok, de legalább Rob Huff futamot tudott nyerni, ami nagyon kijárt már neki és Zengő Zolit is üdítő látvány volt élő adásban a kamerába üvölteni. Emellett elbúcsúztunk a túraautózás egyik ikonikus alakjától, még ha Tarquini búcsúja sem a legméltóbbra sikeredett, de még felnyílt motorháztetővel is körbeért a végén – talán ez jelzi, hogy milyen káosz alakult ki Szocsiban.
9. IndyCar – Nashville 🇺🇸
Hogyan nyerj meg egy versenyt úgy, hogy előtte felmászol az előtted lévőre és látványosan megrepteted az autódat? Nos, talán Marcus Ericsson sem tudná erre a kérdésre a választ, mindenesetre az F1-et is megjárt svédnek összejött ez a bravúr. Ha már káoszról beszéltem egyel feljebb, akkor Nashville vadonatúj utcai pályáján valóban megkaptuk. Persze mi másra számíthattunk volna egy ilyen szűk, versenyzésre szinte teljesen alkalmatlan helyszínen. Történt itt sok minden: rengeteg tömegbaleset és pálya blokkolás (első körben a kevésbé bajnoki Jimmy Johnson, a már csak azért is kellett Dalton Kellett és a NASCAR-ból átruccanó ügyeletes kiforgó ember Cody Ware révén), az egész hétvégén parádés tempót diktáló Colton Herta dráma, Penske ütközés, Hinchcliffe dobogó és egy elpusztíthatatlan Ganassi autó a Repülő Svéddel – mindezt három órás műsoridőbe sűrítve.
8. Forma-1 – Magyar Nagydíj 🇭🇺
Bár túl technikás, ezeknek a mai autóknak túl szűk és alig lehet rajta előzni, mégis valahogy a Hungaroring sokadjára rukkolt elő egy emlékezetes versennyel. Ehhez pedig csupán egy kis nyári zápor kellett, ami megadta az alaphangulatot. Mindez hozta magával a Bottas révén beindult dominót az egyes kanyarban, ezzel tönkre téve a Red Bullok és számos másik versenyző versenyét, valamint megindítva számos összeesküvés elméletet a finn Mercedesnél kapott szerepével kapcsolatban. Kaptunk egy magányos Hamilton rajtot, amilyet még soha korábban semelyik bajnokságban nem láthattunk (MotoGP-ben 2014-ben alakult hasonló helyzet a Sachsenringen, de ott azért nyolc motor csak felállt a rajtrácsra). Olyan nevek kerültek előre a kavarodásban akikre nem is számítottunk, Ocon megszerezte az első győzelmét és végre Fernando Alonso is megmutatta, hogy van még benne szufla, nem is akár milyen: a Hamilton elleni védekezése a szezon egyik legszebb megmozdulása volt.
7.DTM – Assen, első futam 🇳🇱
Bár sokan szidták, miszerint ez már nem túraautózás többé, valamint az idényzáró is kabaréba illő botrányba fulladt, de azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy az új GT3-as formula révén egészen izgalmas évet hozott a német bajnokság. A versenyek kiegyenlítettek voltak, többszereplős küzdelem alakult ki, amelynek egyik legizgalmasabb versenye számomra az Assen-i első futam lett. Már a repülő rajtnál bealudt az első sor, ennek köszönhetően a Merci armada kis híján lenullázta magát (AMG helyet OMG lett). A különféle taktikák és a gyakori SC-fázisok rendesek megkavarták a lapokat, a pályán pedig ádáz küzdelem zajlott. Marco Wittmann (Csaba kolléga által csak téglának nevezett BMW M6-al) pokoli tempót diktált és a kemény csatákban összeszedett időbüntetés sem akadályozta meg a győzelemben. Lawson nagyot küzdött szintén és a beugró Mirko Bortolotti is igazi üde színfoltként szolgált, emellett pedig a mezőny női tagjai is begyűjtötték első pontjaikat.
6. NASCAR Sprint Cup – Talladega 🇺🇸
Bevallom, korábban nem igazán foglalkoztam az Egyesült Államok talán legnépszerűbb autósport szériájával (persze néha-néha belepillantottam, meg gyerekkoromban a Minta villám című filmet rongyosra néztem), de köszönhetően annak, hogy idén már magyar közvetítés révén is lehetett követni, megjött hozzá a kedvem. Maga az ovál versenyzés nem a szívem csücske, de a superspeedway versenyeket kifejezetten megkedveltem, ezek közül pedig számomra az alapszakaszban lévő Talladega-i verseny jelentette a legnagyobb élményt. Mikor egy bolyként halad szinte a teljes mezőny, folyamatos sávváltások, huzatások és néha komoly zakók is. Gondolok itt például az 1. szakasz végén lévő ijesztő balesetre, amikor Ricky Stenhouse Jr picit megérintette Danny Hamlin autóját, aki emiatt meglökte Joey Logano-t a Penske versenyzője pedig a levegőbe emelkedett, majd fejjel lefelé vágódott vissza, majdhogynem Bubba Wallace kocsijának tetején landolva. A végén pedig hála Martin Truex Jr önálló életet élő és elkóborló gumijának, hosszabbítás révén két körös mindent eldöntő csatára engedték el a mezőnyt. Nagyon idegesen mozgolódtak az autók, szinte minden pillanatban ott lebegett a baleset veszélye, a centikre való autózásból pedig Brad Keselowski jött ki a legjobban.
5. FIA Formula-3 – Spielberg, második futam 🇦🇹
Már a délelőtti verseny is számtalan látványos csatával kecsegtetett, de a késő délutáni fordított rajtrácsos verseny hozta csak az igazán komoly izgalmakat. Rahedli büntetést szórtak ki a mezőnyre, így tényleg eléggé felborult a rajtsorrend. Itt tényleg minden pozícióért kőkemény csata zajlott: Victor Martins előzései külön kiemelendőek, akárcsak Arthur Leclerc felzárkózása, aki egészen pontosan 27! helyet jött fel, megjárva számos fordulatos párharcot. David Schumacher pedig karrierje során először tudott olyat nyújtani, amire azt mondhattam, hogy igen, ez végre nem az édesapja Toyotás éveire emlékeztetett.
4. Supercars – Sandown, első futam 🇦🇺
Ezen a pályán nem igazán szokhattuk meg a sprint versenyeket, mostanság leginkább endurance versenyek színhelyéül szolgált. Azonban a vírushelyzet ez ügyben is borította a lapokat, hát még a bicikliket. Shane van Gisbergen ugyanis két héttel a verseny előtt kerékpár balesetet szenvedett, kulcscsontja tört, még az indulása is erősen kérdésessé vált. Rajthoz tudott végül állni, de csak a 17. helyre tudta magát kvalifikálni a sérült kezével. Amit aztán magyar idő szerint szombat hajnalban láthattunk az maga volt a csoda: SVG átgázolt a mezőnyön! Sokáig Chaz Mostert állt az élen, köszönhetően a korai kerékcseréjének, ám a gumijai egyre csak fogytak, így az ellenkező gumitaktika vált kifizetődővé. Gizzy utolsók között cserélt abroncsot, majd ellentmondás nem tűrően jött fel a középmezőnyből. Az a csata, ami Mostert-Waters-Whincup és közte lezajlott a végén egyszerűen parádés volt, beleértve mikor hárman egymás mellett zúgtak a célegyenesben, vagy mikor az új-zélandi egyszerre kettőt előzött (a szezon legszebb előzése volt számomra). A Csodaember pedig megmutatta, hogy még sérülten is megállíthatatlan: létezik ennél komolyabb erő demonstráció?
3. TCR Europe – Monza, első futam 🇮🇹
Mikel Azcona demoralizáló uralma rendesen megölte az izgalmakat és jó néhány kérdést felvetett bennünk is a bajnokság létjogosultságát illetően. De akik látták a monzai versenyeket, azok akár azt is mondhatják, hogy nem értenek ezzel egyet, hiszen két kifejezetten izgalmas futam zajlott le. És valóban így történt. A rengeteg beugró révén meglepően népes mezőnnyel (Csaba kollégával alig tudtuk az első körben az eseményeket követni a Twitchen közvetített élő adásunkban, hirtelen annyira sok autó lett a pályán). Az események pedig folyamatosan zajlottak, hol elől – hol hátrébb akadtak össze, hol itt – hol ott csúszott ki valaki, miközben az élmezőnyben is oda-vissza előzgetés zajlott. Az Elantrák defektmizériája színesítette még a képletet, amelynek megkoronázása képen kaptunk egy Azcona-Girolami-féle fej-fej elleni küzdelmet a győzelemért.
2. BTCC – Croft, második futam 🇬🇧
Furcsa lenne ez a lista ez a lista Nagy-Britannia vezető bajnoksága nélkül (nem-nem semmi elfogultság😂), még ha az erről szóló podcast adásunkban arról beszéltünk, hogy idén valamivel több vonatozósabb versenyt láthattunk, mint az utóbbi öt-hat évben. Egy viszont biztos: a croft-i második versenyre ez egyáltalán nem igaz. A valódi, kőkemény túraautózás mintapéldájaként definiálnám ezt a versenyt, ahol némelyik autó tényleg darabokban érkezett a célba, olyan adok-kapok zajlott, de mindez abszolút a sportszerűség határán belül. Bár Jake Hill utca hosszall győzedelmeskedett, de a mögötte lezajlott a pofonosztást minden vérbeli túraautó rajongónak látnia kell.
1. Moto3 – Katar – Doha Grand Prix 🇶🇦
Az igazi utolsó pár előre fuss! Sok szép felzárkózást láthattunk már az autó-motorsport történelmében. Gondoljunk csak például Kimi Raikönnen 2005-ös japán versenyére, vagy éppen a fentebb említett van Gisbergen féle győzelemre. Olyat azonban én még nem láttam, hogy valaki a boxutcából, utólag elindulva tudjon megnyerni egy világbajnoki futamot. Pedro Acosta azonban végre hajtotta Katarban ezt a bravúrt. Már az egy héttel korábbi első versenyén is látszott, hogy ez a srác kiemelkedően tehetséges és a Red Bull KTM Ajo csapatnál könnyen meg lehet, nem Jaume Masia válik majd a vezérpilótává, mint ahogy azt sokan várták. De ezen a versenyen olyat tett le az asztalra, aminél tényleg az államat kerestem a padlón. Még az időmérőn bóklászott indokolatlanul lassan a pályán, ezért jó néhány (bűn)társával egyetemben boxutcai rajttal büntették. Nagyjából olyan 12 másodperces hátrányban volt a mezőny végéhez képest, amit egy folyamatosan egymást szélárnyékkal húzó boly esetében nagyon nehéz ledolgozni. Acosta azonban nem csak felzárkózott a vonat végére, de el is kezdett előre törni. Az elejében oda-vissza előzgették egymást, előfordult, hogy aki az első helyen fordult a célegyenesre, az a szélárnyék harcban a 15. helyig esett vissza. Acosta ügyesen taktikázott, jól sáfárkodott a gumikkal és a végén a szélárnyékot is ügyesen játszotta ki, ezzel végre hajtva ez a bravúrt, mindössze 16 évesen. A kis fogszabályzóst innentől kezdve nem véletlen kezeli mindenki az új Marquez-utódként.
Kommentben írjátok meg, hogy számotokra melyek voltak 2021 legemlékezetesebb versenyei!
Címlapkép forrása: MakFormula1 – Formula-1 Image Story
