Féltve őrzött kincseink 3. rész – Egy csupaszív szurkoló meséje

Ismét jelentkezik szerkesztőségünk személyes sorozata, amelyben ereklyéket, az autósporthoz kapcsolódó fontos tárgyainkat mutatjuk be. Csaba erősen bekezdett még az első részben és bemutatta a makettgyűjtés minden szépségét majd pedig Ádám engedett betekintést gyűjteményeibe és megmutatta, hogy egy F1-es rajongót mennyi minden köt a Száguldó Cirkuszhoz. A harmadik részben Szilárd fog benneteket elvinni egy életútkörre!

Talán időrendi sorrendben haladva érdemes kezdenem a dolgokat, hogy érthető legyen az ok-okozati összefüggés mindenki számára… Történetünk és egyúttal az autósporttal közös ’szerelmi kapcsolatom’ 2003-ban kezdődött, amikor is 6. születésnapomra megkaptam életem első televízióját. Habár ma már ha egy fiatal TV-t kap, akkor minimum egy 108 cm átmérőjű, Ultra HD, gigamega-szuper-nano Smart TV-re gondolunk, amihez társul még egy PS vagy egy XBOX konzol is. Az én esetemben ez egy katódcsöves, 1989-ben gyártott, lehasznált Panasonic TV volt, aminek a képernyő átmérője alig volt nagyobb, mint 40 cm. Én természetesen marhára örültem a fejemnek, mert végre volt saját TV-m, apám meg annak örült, hogy végre nem kell néznie az agyzsibbasztó meséket, amiket imádtam nézni kiskoromban, példának okáért a Teletabiktól kezdve, a Bátor, a gyáva kutyán át egészen a Pizsamás banánokig.

Egy szó, mint száz, amikor én a jómagam 6 évével elkezdtem rutin szerűén használni a televíziót, na akkor találtam rá első ízben az autósportra és azon belül is a Forma-1-re. A srácokkal ugyan már párszor kifejtettük podcast adások keretén belül, hogy kinek, hogyan kezdődött ez az egész őrület, de egy miséért megér itt is megemlítem, hogy nekem Pailk László volt az aduász abban, hogy a mai napig követem az autósport királykategóriájának történéseit. Ez mára kicsit jobban kiterjedt a betétkategóriák, csúnya angolszász kifejezéssel élve a „feeder” kategóriák követésére is, elsősorban az F2-re és F3-ra kiéleződve nálam, de egyre jobban érdekelnek manapság azok a szériák, ahol van magyar érdekeltségünk (pl. WTCR, TCR Europe), a Formula E és a hosszútávú versenyzés, azaz a WEC világa is.

Minden jegyet, minden nyakba akasztót, minden karszalagot és minden aláírást egy helyen tartok. Szerencsémre évente tudok hozzárakni a kollekciómhoz ilyesféle kellékeket!

Node, ott tartottam, hogy a gyereknek (vagyis nekem) van TV-je, amin már tudja néha nézni, ha éppen emlékszik rá, az F1-et. Ezt megelőzően én viszont már találkoztam autósport kezdeménnyel és játszottam is autós, számítógépes játékokkal. Most kérném mennyünk el a mellett, hogy a 2000-es évek elején a gyerek már a számítógép elé ült 3-6 évesen, de bevallom ezt történt, hiszen ez ma már a fejlett országokban (köztük egyébként Magyarországon is) több mint evidens. Lényeg, hogy én úgy 4-5 éves koromban már játszottam autós játékokkal billentyűzeten Windows 95-ös gépen, ami megadta az előszelet. A következő dolog, ami jobban belevitt a málnásba, a 2000-es évek közepén megjelenő ’Hot Wheels’ játékszettek és az azokhoz árult kis Matchbox kisautók tehetők felelőssé, valamint az a kisvárosos szőnyeg, ami minden fiú szobájának a része kellett, hogy legyen. Tudjátok, arról a tömeggyártott szőnyegről beszélek, amit átszőnek az utak, keresztbe-kasul és az útvonalak között pedig házak vannak, talán még egy buszmegálló is rémlik, egy benzinkút, egy templom, amin a kisautókkal (amikor éppen nem egy tripla leszúrt Rittbergert akartam csináltatni dupla luccal az autókkal, az egyedileg épített pályámon) lehetett játszani.

Ezt követően jött egy technikai bumm, én pedig megörököltem az apám által lehasznált laptopot (ami egyébként a mai napig megvan és működik is) amin már Windows XP futott és vele az internet világába is nagyobb betekintést kaptam. Ekkoriban már volt Youtube, de közel sem annyi Palik videóval, tartalommal és egyéb mással, mint ma. Mindenesetre, ez adott egy nagyobb lökést arra, hogy jobban utána tudjak járni a dolgoknak az F1 terén. Az első tudatosan készülő F1-es szezonom így már 8 évesen a 2005-ös szezon volt. Ugyan nem tudtam minden futamot megnézni (sajnos a botrányos indianapolisi verseny is kimaradt nekem élőben), de ekkor már a friss eseményekkel tisztában voltam, és mint a Red Bull szurkolójaként kezdtem meg a sportot egyre jobban és jobban követni.

Ezt követően ugyan eltelt pár év, de a szüleim is jobban ráálltak arra, hogy mi ez a hobbi, amit a gyerek talált magának és ennyire hard-pro benne, és megkezdődött a ’kegytárgyak’ beszerzése és gyűjtése a témában. Egyébként, amikor kicsi voltam (meg amúgy most is), sosem voltak nagy igényeim. Értem itt azt, hogy ugyan volt laptopom, de nem volt konzolom, vagy ilyen ultraszuper gépem, de nem is volt rá igényem.

Elsőként édesanyámtól kaptam meg ’A Forma-1 krónikája’ című F1-es enciklopédiát (vagy ha ez nem is számít annak, én annak tekintettem, mert minden ó, de tényleg MINDEN tudás, amit akartam tudni az F1 történelméről, jelenjéről, múltjáról és jövőjéről az benne volt és van abban a könyvben. Itt egy kis kitérőt engedjetek meg nekem, hogy miért ez volt az első könyvem, mielőtt elküldenétek melegebb éghajlatra, hogy ’Normáliséknál máshol könyveket meg magazinokat visznek/vittek a gyereknek, hogy olvasson mintsem a számítógép előtt kukuljon’. Én nem mindig szerettem olvasni… Sőt, kifejezetten utáltam a kötelezőket, és ebből fakadóan rühelltem az irodalmat és a nyelvtant is úgy ahogy van. Ugyan rengeteg könyvet kaptam, meg a kötelező olvasmányokat is megvettük, de javarész nem én olvastam az elején őket, hanem nekem felolvasták. Meg különben is… Minek kell megtanuljam a nyelvet, ha egyszer tudok beszélni, írni meg olvasni? Meg minek kell pontosan tudnom, hogy EGY TÖRTÉNÉSZ szerit az XYZ nevű költő a versében azért írta azt, hogy kék a függöny mert SZERINTE az azzal a kilátástalanságát akarta kifejezni az életben. SZERINTEM meg kék volt a függöny bazdmeg… Hülye materiális oktatás.

Utána persze amint megtapasztaltam, hogy olyan könyveket is lehet olvasni, amiket nem erőltetnek rá az emberre, sorjában jöttek az F1-es tematikában íródott könyvek. Dávid Sándor kezdetben nagy benyomást tett rám a munkásságával és az évente megjelenő köteteivel, de ahogy én is érettem fejben, úgy vált számomra ’elavultá’ az ő látásmódja a dolgokról. Nem bántani akarom ezzel ’Lapajt’ félre ne értse senki, csak éppen már nekem is megvolt a saját véleményem a dolgokról és ő is kezdett kiöregedni a szakmából. Mára már egész szép kollekcióm van F1-es tematikához valamilyen úton-módon kapcsolódó könyvekből:

Ugyan nincs annyira sok F1-es témakörben íródott könyvem, de annál többet forgattam a meglévőket.

Amiről nem tettem említést az az első, és máig egyetlen műszaki könyvem, ami F1-es témában íródott, Almássy Tibor ’Autóversenyzők, Versenyautók’ című könyve. Ez már akkor is az én polcomon csücsült, amikor 6 éves voltam, de sosem értettem hozzá és őszintén szólva nem is érdekelt akkoriban semmilyen műszaki dolog sem annyira, hogy könyvet ragadjak. Csak azután vetettem igazán szemet rá, amikor egyetemen tanultam. Azóta egészen sokszor átnyálaztam már, de nem mindent olvastam el benne, hiszen egy 1980-ban kiadott képes, műszaki könyvről van szó, ami nemcsak a F1-ről mutat be érdekességeket, hanem más kategóriákról és autókról is, kedve mondjuk a GT autókkal, egészen a Le Mans-i 24 órás versenyig és az ott elinduló autókig.

Középsuliig csak a könyveket gyűjtöttem, mert úgy éreztem, hogy egy sapka, egy póló vagy akár a futamokra való kijutás a jegyárak tekintetében egy ilyen alföldi gyereknek, mint én vagyok elérhetetlen jelenség. Aztán persze jött a megváltás… Anyukám ismeretségi körében voltak, akik évről évre jártak F1-es futamokra és más autósportos eseményekre a Hungaroringre, és úgy gondolta, hogy születésnapi ajándékként meglep engem és befizet életem első F1-es nagydíjára, amire velük együtt mehettem. Az év tekintetben pedig 2012-es évet sikerült választani. Na már most abban az évben, amikor az első 7 futamon 7 különböző győztes avattunk 5 különböző csapattól ez maga volt az álom számomra és máig mérhetetlenül hálás vagyok érte. Addigra már volt a tarsolyomban egy sapka, egy Red Bull-os zászló és egy-két külön gyártatott póló (mert azért egy ingért és/vagy egy pólóért kiadni 20-30 ezer Ft-okat még a mai napig is disznóságnak és rablásnak tartom).

Egyedi pólók, amiket saját magam terveztem és fele annyiba sem kerültek, mint az eredetiek! Persze nem csak magamnak tervezek, többeknek a csapatunkban már ‘gyártattam’ pólókat, a ‘hovatartozásunk’ alapján.

És akkor 2012-ben egy olyan hullám indult el, ami aztán 2020-ig meg sem szakadt az én oldalamról, hiszen minden évben kimentem a Magyar Nagydíjra, és utána pedig a WTCC és WTCR futamokra is. Voltam utána többször World Series by Renault versenyeken is, amíg létezett a széria, de láttam DTM, Auto GP, GP2, GP3, F2, F3, Porsche Superkupa, Kamion Európa futamokat is. Ebben az időszakban csatlakoztam az F1-Zónához is.

Ha csapattámogatás, akkor én a sapkák útján támogatom a kedven csapatomat!
Minden évben rendeznek Magyar Nagydíjat, amiken én részt is vettem 2012 óta minden évben, de szerintem én lehet 2018-ban rossz versenyre mentem…

Sajnos a világjárvány minket is érintett, és az ismeretségi körömet is, de szerencsés módon annyit éreztem meg belőle, hogy nem tudtam kimenni (ahogy senki sem) a 2020-as Magyar Nagydíjra. Visszagondolva jobb is, hogy így történt, mert a 9 eddigi Magyar Nagydíjamból 5x Hamilton nyert és őszintén szólva elég unalmas mindig őt látni. Amikor nem ő nyert akkor mindig izgalmas futamok voltak (2014, 2015, 2017 és 2021). De ha futamra kell menni, akkor a szettem mindig kéznél van!

Egyik legjobb élményem egyébként amire Andris haverommal (aki egyben itt szerkesztőtársunk is) közösen mentem el, az a ’pilótales’. Tulajdonképpen más ultrafanokkal együtt elkezdtünk ’kempelni’ Budapest legnagyobb és leghíresebb Hoteljei és szállodái előtt, ahol tudtuk, hogy meg fognak szállni a pilóták/csapattagok/csapatvezetők, és vártuk, hátha kijönnek és adnak egy autogrammot, vagy éppen egy kép erejéig meg tudjuk-e állítani őket. 2018-ban pont mázlink volt, mert Robert Kubicát egy piros lámpánál kaptuk el. Tulajdonképpen menekülni nem tudott és éppen vacsorázni készült menni a mérnökével, de jó fej volt.

Jó, hát nem a legelőnyösebb kép de, hogy GUGAKUBICA, Andris és én egy képen lehetünk azért az már valami.

Egy szónak is száz a vége, de ez a történet még mindig íródik… És remélem sosem ér véget!

Címlapkép és minden kép forrása: Száraz Szilárd / Grand Prix Zóna

Share on facebook
Facebook | Messenger
Share on twitter
Twitter
Share on reddit
Reddit
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.