Igen, jól olvastátok, LeMONS és nem Le Mans. A pénztárcabarát amerikai endurance bajnokság bár többször került már be mainsteam világsajtóba (többek között egy Guinness rekordot érő 216 autót(!) felsorakoztató futammal), Magyarországon szinte teljesen ismeretlen; ezért, mint amolyan kuriózum, remélhetőleg ez a cikk -ami az egyik első magyar nyelvű LeMons írás- felkelti pár olvasó érdeklődését a széria iránt.
A bajnokság maga 2006 óta létezik és nevével ellentétben, a legtöbb futam nem 24, hanem “csak” 6-10-12 órán keresztül tart. A másik “csavar” a versenyautókban keresendő: ugyanis itt nem kifinomult és maximális teljesítményre kihegyezett sportkocsik versenyeznek egymással, hanem leginkább szakadt 3-as BMW-k, Volkswagen Golfok/Jettak, Honda Civicek, Mazda Miaták, Geo Metrok (amerikai verziója a régi kis Suzuki Swifteknek), random amerikai pickupok… vagy mondjuk tengelye körül 90 fokban elfordított T2-es Volkswagen Transporter, turbós V6-os Honda minivan motorral szerelt régi VW Bogár, fejjel-lefelé Camaro és egy Bricklin (utóbbit szokták “Kanada DeLorean-jének” is csúfolni). Gondolom aki eddig nem ismerte a szériát, most a fejét csóválva értetlenkedik, hogy “öhm oké-oké, de ez most mire jó?”. A kérdés jogos és a válasz szuper egyszerű: olcsó játék hü… vagyis $500 dolláros móka.
“De ha 500 dollár a maximum, akkor hogy tud egy elképesztően ritkaságnak számító Bricklin indulni, az nem csalás?”
De, de az. A V12-es Dodge Viper motorral hajtott Rolls Royce is az, vagy a Chevy motoros Lotus Elite (Chotus), sőt, a Porsche 935 “replika” LMP2-es turbófeltöltővel felszerelt Ford motoros Geo Metro is az (true story, Scott Sharp ajándéka volt oda a 2015-ös Le Mans 24 órás futamon a Ligier JS P2-ben használt turbó), de ez a csalás nem olyan csalás. Minden futam előtt van egy “BS inspection” (BS mint… kamu), ahol a futam szervezői tüzetesen átnézik az autókat, mind biztonsági (mivel a biztonság nem játék), mind a LeMons szellemisége szempontjából. Ha a biztonsági ellenőrzésen megbuksz, akkor vége (illetve, amennyiben elszánt és tökös a brigád, van lehetőség ott helyben kijavítani ezeket a hibákat; sokszor ez csupán leintés előtt 5 perccel sikerül), de ha költségekben vagy teljesítményekben csalós az autód, akkor a sorsod attól függ, hogy mennyire tudod meggyőzni a bírákat arról, hogy az autódnak bizony helye van a mezőnyben: egy menő csapat tematika (filmes vagy aktuálpolitikai utalások, valós versenyautó replika, stb.), valami őrült építés (mint a feljebb említett Rolls), vagy csak szimplán lefizeted a bírákat (például egy aktatáskányi spagettivel). Ha egyik rubrikát sem tudod a csapatoddal kiikszelni, akkor a jutalom 0-1 millió közötti büntetőkört, hogy legalább kategória győzelmekért ne mehessetek ha már ennyire unalmasak vagytok. Ezen túl elég sok híresen szerencsétlen csapat csak azért kerül a leggyengébb kategóriába egy papíron bajnokesélyes és nyíltal csaló autóval, mert a főszervező Jay Lamm szavait idézve, “5 kör alatt vagy felrobban a váltó az eBay-ről rendelt turbó szett miatt, vagy szimplán csak lezúzzátok a kocsit” – és 15 év szervezői tapasztalattal ez a jóslat 10-ből 9-szer telitalálat.
Mint láthatjátok, a széria szervezete és szabályzata eléggé szubjektív és ezt nem is köntörfalazzák. Ez a bajnokság nem arról szól, hogy “én vagyok a Jancsi, a leggyorsabb és a legjobb”, hanem hogy sok őrült ember együtt bulizik, miközben a pályán több tucat autó kergeti egymást órákon át. Lényegében egy autós piknik. Minden hétvégén van paddock party ahol megy az evés-ivás, a résztvevők legtöbbje elképesztően segítőkész és barátságos, igazi sztárokkal lehetsz egy pályán (több NASCAR pilóta, pl Greg Biffle és Kurt Busch is rendszeres résztvevők, de Travis Pastrana és a Nitro Circus is visszatérő vendég) és csak szimplán kiengedheted a hétköznapok gőzét egy kis amatőr autóversenyzéssel. Mivel amatőr és buli, ezért ha valaki veszélyesen versenyzik, ütközik, vagy gyakran forog, akkor gyorsan a büntető parkolóban találhatja magát, ahonnan bizonyos idő, vagy adott kihívások teljesítésével (cserélj indexlámpát egy korai 2000-s európai import autóban, szögelj egy bóját a kocsid tetejére, rakj ki egy 500 darabos, teljesen hófehér kirakót, karaoke, stb.) szabadulhatsz.
“És mit kap a győztes?”
Definiáld azt, hogy “győztes”. A LeMons-ban 3 kategória van (erősség szerint A, B és C), amiknek győztesei pénzdíjban részesülnek… de ez nem a fődíj. A hétvége fődíja az “Index of Effluency”, amit a “leglehetetlenebb” autó kap: híresen megbízhatatlan autók (bizonyos Alfa Romeok, Northstar motoros Cadillac, bármi ami francia, vagy a 80-as évek rossz amerikai-japán kooperációs dízel autói) legnagyobb agymenések (mint a korábban említett Porsche Geo Metro, szívódízel zöldséges Mercedes, 70-es években épített Jet Electrica elektromos autó ami 60 km/órás sebességre képes 20 percig, ami után 3 órán át kell töltened) vagy azok, amikre az ember tényleg csak annyit tud mondani, hogy “hűha” (hogy is kerülhet egy Wartburg 311-es, egy második világháborús Willy Jeep, egy vezethető ágy vagy egy helikopter a pályára?). Díjazzák még többek között a hétvége legszerencsétlenebb csapatát és a legelképesztőbb javításokat is (avagy mikor eldurran a második motorod is, erre te nem csomagolsz, hanem veszel egy repülőjegyet, hogy a 800 kilóméterre lévő sógorod autójának kibelezése után egy plusz motorral térj vissza a pályára). Minden futam összefoglalója megtekinthető a széria hivatalos YouTube csatornáján. És hogy lehet-e létjogosultsága egy hasonló szériának felénk? Attól tartok, hogy a test-test elleni versenyzésre alkalmas aszfaltozott pályák bérleti árából és az autókba szükséges biztonsági berendezések költségéből kiindulva a hazai amatőr versenyzőknek be kell érniük az osztrák 24 Hours of Racing hosszútávú rallycross versenyeivel.
Búcsúzásképp pedig hadd osszak meg egy belsőnézetes videót arról, hogy milyen a világ legidegesítőbb autójával (a “Nyan Cat” BMW-vel) egy mezőnyben versenyezni.
